Megfizetett vetésforgó

Kategória: Növényvédelem | Szerző: V. T., 2016/04/15

Ennek célja a víz, a föld minőségének, a biodiverzitás, valamint a vidéki táj megőrzése, illetve a klímaváltozás megakadályozása és az ahhoz történő alkalmazkodás. Ez az ún. zöldítés.
A zöldítés összege hektáronként 80 euró körül alakul (ez az összeg a gazda minden hektárjára jár). Ezért az összegért cserébe azonban a zöldítés három feltételét teljesíteni kell.

Három feltétel

1. Diverzifikáció (csak szántóföldön kell teljesíteni)
10–30 hektár közötti méretű szántóföld esetében, amely nem teljes egészében árasztásos művelés alá esik, legalább két különböző növényt kell termeszteni. Egy növény maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek. 30 hektár szántón felül legalább három különféle növényt kell termeszteni. A főnövény ez esetben is maximum 75%-át foglalhatja el a szántóföldnek, két növény pedig maximum 95%-án terülhet el. A maximális területhatárt nem kell alkalmazni azokban az estekben, amikor a főnövény több mint 75%-ban gyep, szálastakarmány vagy ugaroltatott terület. A fennmaradó területre azonban továbbra is érvényes, hogy a fő növény nem foglalhat el nagyobb területet, mint 75%, kivéve ha gyep, szálastakarmány, vagy ugaroltatott terület.

2. Állandó gyepterület
Az állandó gyepterületek mértékét tagállami/regionális szinten meg kell őrizni. Ehhez 2015-ben a tagállam egy referenciaértéket állított fel a 2012-es és a 2015-ös állandó legelőként bejelentett területnagyság alapján, amelyhez képest maximum 5%-kal csökkenhet a gyepek aránya. Állandó gyepnek számít minden olyan állandó legelő, amelyet 2012-ben annak jelentettek be, illetve minden 2015-ben állandó gyephasznosítású területként megjelölt terület, még ha azt 2012-ben nem is állandó gyepként jelentették be. Az így meghatározott terület nagyságát a 2015-ben jogosult mezőgazdasági terület nagyságához kell viszonyítani. Az így kapott érték legfeljebb 5 százalékponttal csökkenhet.
Amennyiben a megengedett érték alá csökken a gyepterületek aránya, a tagállam üzem szintű döntést hoz, hogy azok a gazdálkodók, akik felszántották legelőiket, alakítsák vissza. (Ez alól kivételt képez, ha a csökkenés abból ered, hogy a szántóföldek nagy arányát erdősítették be (de nem rövid vágásfordulójú fás szárú vagy gyors növésű energiaerdő vagy karácsonyfa), hiszen az erdősítés jelentős környezeti hatást eredményez.)

3. Ökológiai célterület (EFA – csak szántó esetén kell teljesíteni)
Amennyiben a szántó területe 15 hektárnál nagyobb, annak legalább 5%-ának megfelelő méretű területen 2015. január 1-jétől EFA-t kell létrehozni (ez az üzem más területén is lehet, nem feltétlenül a szántón kell kialakítani, csak annak mértékében van megjelölve). A Bizottság 2017. március 31-ig hatástanulmányt készít, amely alapján ezt az értéket 7%-ra emelheti.
Ökológiai célterületbe az alábbi elemek számíthatóak be, eltérő súlyozással (pl. fasor: 10/méter, azaz a fasort méterben mérik, 1 métere 10 m2 ökológiai célterületnek felel meg):

• az ugaroltatott területet; (1)
• a teraszokat; (2)
• illetve a tájképi elemeket, még ha azok nem támogatott területen helyezkednek is el; (sövény: 10/méter; különálló fa 30/darab; fasor 10/méter); tó (1,5/m2); vízfolyam (6/méter);
• vagy a határsávokat, amelyek lehetnek gyeppel fedettek, amennyiben jól elkülönül a szomszédos jogosult területtől, (9/méter);
• mezőgazdasági erdősített területeket, amelyek agrártámogatást kapnak (1/m2);
• erdőmenti határsávokat, amelyek jogosult területek;
• olyan rövid vágásfordulójú sarjerdőt, amelyen nem használnak műtrágyát vagy növényvédő szert (0,3/m2);
• köztes növényeket vagy zöldtakarót, csíráztatásra használt területet, ültetvényt (kizárólag súlyozva); (0,3/m2)
• nitrogénmegkötő növényeket (0,7/m2)

Az EFA-nak az üzem mezőgazdasági területén kell elhelyezkednie.

Szankciók

A termelőknek a rájuk vonatkozó zöldítési követelmény, követelmények mellőzése esetén szankcióra kell számítaniuk. Ennek bevezetése fokozatosan történik: 2015-ben és 2016-ban nem volt és nem lesz szankció, csak a zöld komponens egy bizonyos arányú elvesztésével jár a nem teljesítés. 2017-től úgynevezett közigazgatási szankciót vezetnek be, amelynek adott évre vonatkozó nagysága a meg nem felelés súlyosságától, mértékétől, fennállásának időtartamától, illetve ismétlődő jellegétől függően fog változni. A levonás összege nem haladhatja meg a termelő zöld kifizetés 20%-át 2017-ben és 25%-át 2018-tól. Ez a közigazgatási szankció a vétség miatt ki nem fizetett zöldítési támogatás összeghányadán felül értendő. Vagyis a gazdálkodók számára biztosított egy kétéves „felkészülési időszak” a nagyobb arányú levonások előtt.

Nem új módszer

A zöldítés meghatározó eleme a vetésforgó. A vetésforgó különleges agrotechnikai eljárás. Különlegessége abban van, hogy megvalósításához beruházás és kézi munka nem szükséges, csupán tervezési és szervezési munkát igényel. Hatásában azonban megegyezik a többi agrotechnikai eljárással, tehát alkalmas a növények növekedésének, termésmennyiségének jelentős növelésére. Hiánya viszont jelentős terméskiesést okozhat.

A növénytermesztők már régen észrevették, hogy egyes növények termésmennyisége ugyanazon a területen való ismételt termesztés esetén csökken, más növényeké viszont nem változik. Azt is tapasztalták, hogy a pillangós virágú növények javítják a talaj termőképességét, az utánuk vetett növény jobban fejlődik, nagyobb termést ad.
Ezek a tapasztalatok késztették a növénytermesztőket arra, hogy a növényfajokat egy-egy területen évenként váltogatva termeljék.
A növényváltás léte és rendszeressége alapján napjainkban a növénytermesztésben különböző rendszerek valósíthatók meg. Ezek:

• vetésforgó (növényváltásos termesztés),
• monokultúrás jellegű termesztés,
• monokultúra.

Váltogatva

Vetésforgóban a növényeket rendszeres és szakszerű váltásban termesztik. Az önmaguk után való termesztés hatására terméscsökkenést mutató növények csak vetésforgóban termeszthetők.
Monokultúrás jellegű termesztés az erősen szakosított növénytermesztő üzemben alakul ki, ahol a nagy arányban termesztett kevés növény (di-, trikultúra) még váltogatva termesztés esetén sem tudja megteremteni a növényváltás számos előnyét (pl. a kórokozók elleni időbeli izolációt).

Monokultúrás jellegű a termesztés akkor is, ha egy növényt néhány évig önmaga után termesztünk és csak később váltjuk fel a területen más növényfajjal (időszakos monokultúra). Ez a növénytermesztési rendszer az önmaguk utáni termesztésre kevésbé érzékeny növényeknél és fokozott figyelemmel végzett vegyszeres növényvédelem esetén alkalmazható (pl. zöldséghajtatási vetésforgóban).

Monokultúrás termesztés fogalmán egy növényfajnak hosszú időn keresztül önmaga utáni, váltás nélküli termesztését értjük. Csak az ilyen termesztésre nem érzékeny növényfajoknál (pl. kukorica) alkalmazható.

Szempontok

A vetésforgóban termeszteni kívánt növényfajokat az üzem természeti és közgazdasági adottságainak sokoldalú ismeretében választjuk ki. A növényfajok kiválasztásakor a természeti adottságoknak van elsődlegesen meghatározó szerepük, mert a növény számára szükséges élettényezők hiánya esetén jövedelmező termesztés nem folytatható.

A természeti viszonyok közül az éghajlat (hőmérséklet, csapadék, napfénytartalom), a talaj (kötöttség, humusz-, mész- és tápanyagtartalom), a domborzat (lejtés, kitettség) és a biológiai környezet (veszélyes kártevők és gyomok előfordulása, magtermesztésben az izolációs távolság betartásának lehetősége) egyaránt meghatározó lehet. Zöldséghajtási vetésforgó tervezésekor természeti adottságként kell felfogni a termesztőlétesítmények fűtési szintjét is.
A közgazdasági viszonyok – bár csak a természeti viszonyok elemzése után vehetők számításba – napjainkban ugyancsak döntő szerepet játszanak a termesztendő növényfajok kiválasztásában. A közgazdasági adottságok közül kiemelkedik a jövedelmezőség, az értékesítési lehetőség, a gépesíthetőség és a kézi munkaerővel való üzemi ellátottság.

Kivételes esetekben a talajtermékenység javítására való igény (pl. homoktalajon zöldtrágyanövény termesztése) is érvényesül a termesztendő növények kiválasztásában.
A termesztésre kiválasztott növényfajok által elfoglalt területi aránynak, más szóval a növények vetésterületének meghatározásakor szintén számos adottság elemzése szükséges. Itt azonban az üzem közgazdasági adottságainak (jövedelmezőség, értékesítési lehetőség, gépesítési lehetőség, kézimunkaerő-ellátottság stb.) van döntő szerepük. A növények váltási sorrendjének meghatározására csak a vetésterv ismeretében kerülhet sor, és csak a vetéstervben meghatározott növények (valamint vetésterületi arányok) szerinti legjobb növényi sorrendet jelentheti. A növényi sorrend meghatározásában a növényfajok elővetemény-értéke, más szóval elővetemény-hatása képezi a kiindulási alapot. A termesztés során minden növényfaj elővetemény, mégpedig az utána következő növény előveteménye.

Az elővetemény-hatás egy tenyészidőben (pl. zöldborsó) vagy több éven keresztül (pl. istállótrágyázott kapás növény) is kifejtheti hatását. Az elővetemények talajtermékenység-javító vagy -rontó hatása intenzív trágyázás után és öntözéses termesztésben kisebb

Ajánlott kiadványokDr. Szabó István:
Vetésforgó és öntözésDr. Nagy Antal - Dr. Radócz László:
Biológiai növényvédelemDr. Radics László:
Zöldítés, vetésforgó, kettős termesztésDr. Radics László:
Szántóföldi növénytermesztés

Ez is érdekelhetiSzárnyra kelhet a hazai húsgalamb-tenyésztésDinamikusan bővül a piac, de ellenszélben az uniós baromfiágazatA paradicsom kórokozói - A paradicsomvész