A torma termesztése Hajdú-Bihar megyében

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Géczi László, 2016/04/17

Az volt az elgondolás, hogy olyan növényt kell termeszteni a nyírségi savanyú és gyenge minőségű talajon, amely több jövedelmet hoz, mint a kukorica vagy a búza termesztése.

A tormáról a szakemberek tudták, hogy igénytelenebb, mint az említett kultúrák, hiszen a kertekben mindenütt megterem. A kertekben termett torma gyökerei azonban girbegurbák voltak, nem mint a Németországban termesztett egyenes gyökerek. Ennek alapján került sor a nürnbergi tájfajta szaporítóanyagának (dugványainak) behozatalára. Azt is tapasztalták, hogy a torma mélyen művelt területen képez szép és vastag gyökereket. A mélyművelés a talaj felső 60–70 cm-es rétegének szántását és jelentős mennyiségű istállótrágya bedolgozását jelentette. Ez a torma ízletesebb, finomabb, édesebb, mint amit a kertekben termelnek. Egyhamar híres lett az itt termett torma, melyet Debreceni édes-nemesnek neveztek el. A Káptalan birtok szaporítóanyaga aztán kikerült a gazdákhoz.

Talajtani és klimatikus adottságok

Döntően alacsony pH-jú homoktalaj, homokos vályog, réti öntés és láp, valamint löszös barna (fekete) homoktalajok. Mindezek laza szerkezetű talajok, amely a torma számára alapvetően fontos. Gyakori, hogy a felszín alatt 60–70-cm-re vízzáró, vályogos, kovárványos, azaz vasas homoktalaj található. Ez kedvező a növények vízgazdálkodása szempontjából. Tapasztalataink és méréseink szerint a homok „édesíti” a tormát. Bár újabban kötött talajon is termesztenek tormát, ott gyakori öntözéssel lehet a minőséget megőrizni, a hús fásodását elkerülni. A felsorolt talajok többsége 8–12 aranykorona értékű, ami az alacsony szervesanyag-tartalom következménye. Kedvező környezeti adottságot jelent, hogy legtöbb helyen a felszínhez közel, 12–14 m mélységben olyan vízréteg található, amelyre érdemes csőkutat fúratni.

Hozzájárul a minőséghez a dombos, akác és nyírligetes, erdős vidék. A fás területek felfogják a szárító szelet és növelik a térség, illetve a termőhely páratartalmát.
A térség klimatikus viszonyaira az alábbiak jellemzők éves viszonylatban:

• csapadék 500–550 mm;,
• napfénytartam 2000–2050 óra;
• évi középhőmérséklet 10,0–10,5 °C;
• fagymentes időszak 150–200 nap.

Csapadékból a vegetációs időben alig több, mint 250–300 mm hullik, ami kevés a gazdaságos termesztéshez. Napjainkban a torma szinte 100%-ban öntözött növény.
A torma termesztésére a dombok közötti területek a legalkalmasabbak. Ilyen terület korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, ez a jelenlegi monokultúrás termesztés egyik előidézője.

A termesztés jelenlegi módjai

Hazánkban ez az egyetlen tormatermesztési körzet. Az említett településekhez tartozó területeken kb. 1200–1500 ha-on termesztenek tormát, évenként 10–12 ezer tonna árut, főgyökeret előállítva. Az évenként beültetett terület nagysága az előző évi felvásárlói ártól is függ, magasabb átvételi ár esetén nő, alacsony ár esetén csökken.

A termelők minimum két csoportra oszthatók. Az egyik csoport, akik kisebb, egy ha körüli területen termelnek, megélhetést javító céllal, keresetkiegészítésként. A másik csoport tagjai egyértelműen a mind magasabb jövedelemszerzést tekintik célnak, így vállalkozóként dolgoznak. Ehhez már minimum 5–10 ha földterület és saját géppark szükséges. Az integrátori szerepet a kft.-k vették át, döntően a felvásárlásra és az áru átmeneti vagy tartós tárolására koncentrálva. A kft.-k többsége 500–1500 t kapacitású hűtőházzal is rendelkezik. E kereskedelmi szervek bonyolítják az exportot is, ami főleg Németországba irányul.

Termelés kis terület esetén

Jellemzően a munkák nagyobb részét maguk végzik, idegen munkaerőt csak a dugványültetéshez és az áru előkészítéséhez vesznek igénybe. A mélyszántást, a bakhátkészítést, ősszel a rizómák kiszedését bérelt gépekkel oldatják meg. A termények értékesítésére szerződést kötnek a legközelebbi felvásárlóhellyel vagy kft.-vel. és a bakhátak között árasztó öntözést végeznek. A növényvédelmet a terület nagyságától függően háti permetezővel, nagyobb terület esetén bérelt gépekkel végeztetik el. A feltétlenül szükséges hajtásválogatást, a terület gyommentesen tartását, valamint a trágyák kijuttatását is maguk végzik el. Az öntözés rendszerint július–augusztus hónapokra esik. Általában ötször, hatszor öntöznek, a területük végében fúratott kútból alkalmanként 80–100 mm vizet juttatnak ki bakhátak közötti árasztással.

Legtöbbjük a Danvit (dán) fajtát termeszti. Az ún. Magyar fajta háttérbe szorult, mert fogékonyabb a betegségekre és kevesebbet terem. A termelő a fajta dugványait csak egyszer szerzi be, a továbbiakban a főgyökérrel begyűjtött talp- és egyéb mellékgyökerek mint gyökérdugványok biztosítják a folyamatos dugványellátást. Monokultúrás termesztést folytatnak, melyet a rendelkezésre álló kisebb terület is indokol. A monokultúrás termesztés hátránya a 20–30%-ban beteg főgyökér, ami hajlamosító években még ennél is több lehet. Ehhez a termesztéshez kapcsolható a viszonylag alacsony terméshozam, amelyet a gazdák évenkénti istállótrágyázással és öntözéssel próbálnak növelni. El kellene érni a hektáronkénti 12–14 ezer tonna terméshozamot.

Termelés nagyobb területen

Felméréseink szerint azok a termelők tudnak elérni nagyobb jövedelmet, akik saját erő- és munkagépekkel rendelkeznek. A mélyszántáshoz, a rizómák kiemeléséhez nagyobb teljesítményű gépek beszerzése szükséges, mint a bakhátkészítő, töltögető kultivátor, dugványültetőgép, U alakú gyökérkiemelő eke. A korszerű gépek teljesítménye a 100 LE-t is eléri. A munkagépek többségét a térségben lévő helyi műhelyekben készítik el.

A mélyszántást egyes ekével legalább 60 cm mélységben kell elvégezni. Homoktalajon márciusban végzik el, gyakran összekapcsolva bakhátkészítő páros ekével és bakháttető-simítóval. Néha a bakháttető simítását külön végzik el. A fenti munkálatok minimum 3 héttel előzzék meg az ültetést a talaj kellő ülepedése érdekében.
Az istálló- és műtrágyázást kora tavasszal végzik el, amikor géppel már rá lehet menni a területre. Általában évenként istállótrágyáznak. Lehetőség szerint marhatrágyát alkalmaznak 40–60 t/ha mennyiségben. Szuperfoszfátból 100–150 kg/ha, káliumszulfátból 250-300 kg/ha anyagot juttatnak ki. Kálisó alkalmazása klórtartalma miatt nem kívánatos. Nitrogénalapú műtrágyát általában nem alkalmaznak, döntően fejtrágyaként használják. Egyes termelők azonban az alaptrágyázással együtt is juttatnak ki N-hatóanyagú műtrágyát, a kiszámított mennyiség 30–40%-át.

Dugványültetéshez az anyagot a gazdák már előző évben kiválasztják és kötegekben, homokba vermelve teleltetik, majd tavasszal méretre vágják. Ceruza vastagságú, 25–28 cm hosszú dugványokat készítenek elő. Ültetés előtt a dugványokat előhajtatják, így megindul a gyökér és hajtásképződés. Ideje 2–3 hét. Az ültetés április tizedike körül kezdődik, és május végéig tart. Mélyebb fekvésű területen csak májusban lehet ültetni a talaj szikkadása után. Az ültetés kézzel és géppel is történhet. Ma még a kézi ültetés az elterjedtebb. Ekkor T alakú fémfúróval 30 cm mély ültetőlyukat készítenek, ebbe helyezik el a dugványt oly módon, hogy a feji rész 3–4 cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Az ültetővassal a talajt a dugványhoz tömörítik. A dugványokat egymástól 25 cm távolságra ültetik. Az ültetés után herbicidet permeteznek a bakhátakra.

Június elején a dugványokon lévő felső 3–4 rügy kihajt, az előtörő hajtásokon 4–5 cm széles és 5–6 cm hosszú leveles hajtások képződnek. Hagyományosan ekkor kiskapával, kapirccsal a tövet kibontják és csak a középen elhelyezkedő, legerősebb hajtást hagyják meg, a többit eltávolítják. Ezt nevezzük hajtásválogatásnak. A meghagyott hajtást földdel feltöltik. Napjainkra ez a munka leegyszerűsödött, mert a talajt nem bontják meg. A felszínre törő hajtások közül csak egyet hagynak meg, a többit a késsel a földbe szúrva vágják le. Ezzel jelentősen csökkenthető a kézimunka-igény és a gyomirtó szer tartósabban hat. A hajtásválogatás után célszerű N-hatóanyagú műtrágyát kiszórni, hogy a meghagyott hajtás gyorsabban növekedjen.

Növényvédelem, tápanyagpótlás és öntözés

Gyommentesítésre csaknem minden termelő használ gyomirtó szert az alábbi engedélyezett szerek közül választva:

• Dual Gold 960 EC;
• Click FL;
• Gardoprim Plus Gold;
• Afalon Dispersion.

A szereket az ültetés befejezése után juttatják ki a területre, általában 500 l/ha vízzel. Részletes technológia olvasható A torma termesztése c. könyvben, melynek szerzője Géczi László (Mezőgazda Kiadó, Budapest 2013).

Ha a felszínt nem bolygatjuk meg, akkor a szerek másfél, két hónapig tisztán tartják a területet. A néhány előtörő gyomot gazoló kapálással kivágjuk vagy átjárva a területet kézzel kihúzzuk. A nyár folyamán legalább 2–3 alkalommal töltögető kultivátor kapákkal a területet gyommentesítjük, ügyelve, hogy a bakhátat ne bontsuk le.

Leggyakrabban júliusban és augusztusban öntözünk, de tartós csapadékhiány esetén már júniusban öntözni kell. Egy vegetációs időben 5–6 alkalommal kell öntözni. A gazdák többféle öntözési módot alkalmaznak. Leggyakoribb a bakhátak közötti árasztó öntözés. A legtöbb vizet így juttatják ki, ami homoktalajon m2-ként 80–100 l vizet is jelenthet, ha a sorok 90–100 cm-re vannak egymástól. Ez igényli a legtöbb élőmunkát, viszont beruházási költsége a legalacsonyabb. Használják a csévélő dobos RM- vagy a Forrás-típusú esőztető öntözést és a csepegtető öntözést is. Ebben az esetben 40–50 mm/m2 vizet juttatnak ki. A nagyobb területen gazdálkodók mélyfúrású kúttal, valamint fóliával bélelt víztározóval is rendelkeznek.

A tormán jól látható az öntözés szükségessége. Levelei lekonyulnak, a levélszélek barnáspiros színt vesznek fel, kanalasodnak és később leszáradnak.
Az öntözéssel összekapcsolható a fejtrágyázás, ami Pétisó Genezis és Patentkáli kombinációját jelenti.

A torma minden házi kertben megterem növényvédelem nélkül is, ezért betegség-ellenálló növénynek gondoljuk. A nagy területen termesztésbe vont torma esetében azonban nem ez a helyzet. A torma gyökerén sok a gombás eredetű betegség, olykor állati kártevők is veszélyeztetik, mint a fonálférgek, gyökérlegyek lárvái stb. A bajokat fokozza, hogy a tormát 35–40 évig is monokultúrában termesztik, ami a károsítók felszaporodásához vezet. A növényvédelem elsősorban a lombvédelemre irányul. A torma közismert levélbetegsége a fehérsömör, amely erős fertőzés esetén a lombot szinte leszárítja, jelentősen csökkentve az asszimilációs tevékenységet. Ellene réz és mankoceb hatóanyagú szerekkel hatékonyan lehet védekezni. Az azoxistrobin hatóanyagú Amistar használatával a másik jelentős betegség, a cerkospóra ellen is eredményesen védekezhetünk. A gyökérbetegségek ellen kísérleteinkben a Trifender készítménnyel jó eredményt értünk el, de a mészkarbonát alkalmazása esetén is csökkent a fertőzés mértéke.

Az állati kártevők közül elsősorban a földibolhák, a repcedarázs fekete álhernyója ellen a Karate Zeon, a Danadim progress, az Actara szerekkel hatásosan védekezhetünk. A repcedarázs álhernyójának rajzását figyelni kell, jelentkezésük esetén azonnal védekeznünk kell, mert két-három éjszaka alatt a lombozat nagy részét elpusztítják.

A vírusos levélmozaik, a tormamozaik szinte minden e tájkörzetben termesztett fajtán előfordul, de nem azonos mértékben. Nem tudunk ellenük védekezni. Kísérleti parcellákon a vírusos egyedeket a tünetek észlelésekor eltávolítjuk. A vírus dugvány útján is terjed, és 30–40%-os hozamcsökkenést is előidézhet. Megoldást csak vírusmentes törzsültetvény létesítése jelenthet.

A torma betakarítása

A torma tenyészideje 6–6,5 hónap. Az áprilisban eltelepített dugványból október vége, november elejére lesz kifejlett növény, ekkor takaríthatjuk be. A korábban, szeptemberben felszedett torma kesernyés, kevés cukrot tartalmaz. Kisebb mennyiségeket mégis felszednek, amit a cékla és káposzta savanyúságot készítők használnak fel. Általános a gépi betakarítás. Betakarítás előtt a lombot levágják, majd U alakú ekével kiemelik a bakhátban lévő torma teljes gyökérzetét. Az U alakú eke acélból készül, kései élesek, erős gerendelyre rögzítettek. A munkavégzéshez legalább 80 LE-s traktor szükséges, mint például a Zetor 82 vagy a Lamborghini. Az eke a felszíntől 40–50 cm-re haladva elvágja a talpgyökereket, kiemeli a rizómákat, amelyeket a dolgozók kézzel kihúznak a bakhátból, majd csomókba raknak. Ezután a gyökereket a feldolgozóhelyre szállítják. Kisebb mennyiség esetén a terület végében készítik elő értékesítésre.

Előkészítés értékesítésre

Az előkészítés több részmunkából áll. Először a főgyökérről eltávolítják az oldal és talpgyökereket, majd levágják a koronát. Ezután osztályozzák, mossák, zsákolják, majd az átvevőhelyre szállítják a rizómákat. A mosás nem minden átvevőhelynél követelmény, de a gyökéren lévő nagyobb földdarabokat a kés fokával el kell távolítani.
A vékony gyökereket két csoportba osztjuk. Az egyik csoport a dugvány-, a másik csoport az árugyökér. Dugványgyökereket csak egészséges rizómáról gyűjtsünk, mivel ezek a következő évi termelés alapjai. Csak az a gyökér felel meg dugványnak, amelynek átmérője 8–12 mm, azaz ceruza vastagú, legalább 25 cm hosszúságú, sima felületű és egészséges. Ezeket 200 db-onként kötegeljük és télire homokba vermeljük. A kisebb hosszúságú és vékonyabb gyökereket ún. mosott gyökérként értékesítjük, de ebbe a kategóriába tartoznak a vastagabb, de 25 cm-nél rövidebb gyökerek is.

Koronának nevezzük a főgyökér felső részén elhelyezkedő tőrózsát. Ennek eltávolítását nevezzük koronázásnak. A tőrózsát oly módon kell levágni, hogy levágás után a rizómán zöld rész ne maradjon, mert ebből a tárolás során hajtás képződhet. A tőrózsát éles késsel kell körülszegélyezni, majd a középső részt kissé kúposan levágni. A mély vágás veszteséget jelent, a sekély pedig hajtásképződéshez vezethet.

Osztályozás

A jelenlegi minőségi szabvány a magyar és a német szabvány kombinációja. A magyar szabvány elsősorban az I. és a II. osztályra vonatkozik, de a gyakorlatban III. és IV. osztályú tormát is elkülönítünk, sőt vannak ún. különleges osztályok is, úgymint a „faragott torma” és a „fehér torma”.

A magyar szabványban nem szerepel a rizóma grammban mért besorolása, holott a német szabvány ezt is tartalmazza. Az I. és a II. o. követelményeinél szerepel, hogy az áru állati és gombabetegségektől mentes legyen. Az állati kártevők által okozott kárral nagyobb probléma nincs, bár elenyésző mértékben előfordulnak gyökérlegyek nyüveinek rágásnyomai. Egyes gombás betegségek, mint például a Fusarium oxysporum sp., amely a háncs elbarnulását, száraz korhadását okozzák, de a kambium, a hús és farész egészséges marad. Ha ez a felületi száraz vagy nedves korhadás a rizómafelszín egy ötödénél nem nagyobb kiterjedésű, akkor az áru értékesíthető, mert a feldolgozás során ezt a „bőrbeteg” részt géppel ledörzsölik. Ha a betegség a húsig hatol, akkor az értékesítés meghiúsul. Ekkor a termelő csak a beteg rész kifaragását követően tudja az áruját értékesíteni.

Az átvevő megtagadja az áru átvételét csírásodás esetén, amikor a rizóma felső harmadában, gyakran a korona közelében kisebb-nagyobb kidudorodó, sejtburjánzásos daganat látható, amit nagy valószínűséggel Fusarium gomba által kiválasztott hormon okoz. A csírás rész levágása után is nagy seb marad a rizómán. Ezek a rizómák faragott tormaként értékesíthetők.

Ellenőrzés húsbeteg rizómák kiszűrésére

Az átvevő a behozott tormatételből véletlenszerűen kiemel 10 db olyan rizómát, amelyek kívülről nem mutatnak betegségtünetet. Hosszában kettévágja. Ha 4–5 rizómán karikásságot, a kambiumgyűrű barnulását vagy a hús és xilem barnulását észleli, akkor a tételt csak újbóli válogatást követően veszi át. A jelzett tüneteket Verticillium sp. és Fusarium sp. talajgombák okozzák. Ellenük védekezni elsősorban vetésváltással lehet, ami a fonálféregfajok kártételének megelőzését is szolgálja. Az exportra kerülő tormának karanténkártevőktől mentesnek kell lenni. Ez a Globodera és a Ditylenchus fonálféregfajoktól való mentességet jelenti.

A fehér torma azt jelenti, hogy a gyökerek háncsrészét éles késsel eltávolítjuk.

Megfigyeléseink szerint a jól átgondolt és végrehajtott tápanyagellátásnál – figyelembe véve a torma magas káliumigényét –, a kielégítően és időben öntözött területen termett torma szinte csak első- és másodosztályú rizómákat képez. A gazdaságos termesztés érdekében az I. o. mennyiségének el kell érni legalább a 70–75%-ot, a betegarányt pedig le kell szorítani 10%-ra. Ennek alapján el lehet érni a ha-onkénti 2,2–2,4 M Ft bruttó bevételt, amiből 1,2–1,4 M Ft/ha a termelési költség.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai