A fehér akác védelmében…

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: GyZ, 2014/02/10
Címkék: akác, akácméz, magyar akácméz, őshonos fafajok, invazív fajok, Európai Unió, fűtőérték, Akác-koalíció

Talán nincs is olyan vidéken élő magyar gyerek, amelyik az akác virágzásakor ne csipegetné le az akácfa levélhónalji csüngő fürtökben nyíló fehér pillangós virágait, amelyek nektártartalma, édes íze miatt valóságos csemegét jelentenek. Melyik kislány ne számolgatta volna a levéltengelyről egyesével tépkedve a leveleket a „szeret-nem szeret” játék kapcsán? Gondolta-e valaki, hogy egyszer komolynak hitt uniós szakemberek egy csoportja a magyar tájban megszokottá vált, jelentős gazdasági hasznot hajtó akácfa betiltását veti fel, és további ültetését szeretné tájidegen jellegére hivatkozva betiltani?

Azt a fát akarják száműzni, amelyet Tessedik Sámuel hozott be és terjesztett el hazánkban a homok megkötése céljából. Egyes vidékeinken második hazájára talált, amit mutat feltűnő vitalitása és az, hogy számos változatot hozott létre viszonylag rövid idő alatt. Valóban a magyar homokterületek megkötésének, mezővédő erdősávok létesítésének alapnövénye közel 300 év óta, amely az ország közel felének elsivatagosodását volt képes meggátolni. Azt a fát száműznék, amely a világviszonylatban is elismert és keresett akácmézhez szolgáltatja a nektárt?

Az ember első hallásra azt gondolja, hogy valami szörnyű tévedésről van szó csupán, de nem. Uniós és hazai környezetvédők korlátozásokat szorgalmaznak, mert megítélésük szerint kártékony, invazív (súlyos és egyre növekvő veszélyt jelentenek az Európában honos biológiai sokféleségre), idegen fajról van szó, és a terjedésének gátat kell szabni. Az erről szóló viták minden bizonnyal elhúzódhatnak, hiszen a magyar közvélemény és az érintett szakmai szervezetek is felemelték szavukat. Nem mellékesen pedig, ezzel párhuzamosan, az év második felében megkezdődik az Unió erdészeti stratégiájáról szóló dokumentum vitája is.

egymást érő vélemények

Glattfelder Béla európai parlamenti képviselő 2014. január 15-én az EP-ben felszólalt a magyarországi akácosok és a hozzá kapcsolódó gazdasági tevékenységekből élők védelmében, miután az EU az akácot is a veszélyt jelentő, terjeszkedő fajok közé kívánja sorolni. A képviselő arról tájékoztatott, hogy – több mezőgazdasági és erdészeti szakmai szervezet részvételével – koalíció alakult az akác és az akácméz megóvására és elismertetésére. Az együttműködés szervezője a kezdeményezés céljaként az akác és a hozzá kapcsolódó tevékenységek, különösen a méhészet védelmét jelölte meg a korlátozási szándékok ellenében. Idézve a közleményből: „Célul tűztük ki, hogy fellépünk azon uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását vagy a támogatásból való kizárását eredményezhetik. Kezdeményezzük továbbá az akác és az akácméz hungarikummá minősítését, így megteremthetjük a termesztés és a hasznosítás hosszú távú biztonságát”. Az Akác-koalícióról szóló nyílt levél többek között kitér arra, hogy Magyarország akác és akácméz nagyhatalom, nálunk van Európa akácerdeinek fele, ami a hazai erdőterület egynegyedét adja. A nemzetközi hírnévnek örvendő magyar méztermelés bevételének jóval több, mint a fele akácméz értékesítéséből származik, az akác pedig óriási lehetőségeket kínál a jövőben is.

A Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének az üggyel kapcsolatos közleményéből kiderül, ez a fafaj nem csupán gazdasági, környezet- és természetvédelmi hasznai miatt fontos, de a magyar vidék „kenyéradó fájaként” sok tízezer erdészettel, mezőgazdasággal foglalkozó család megélhetését biztosítja, ezért a méhészekkel együtt tiltakoznak az ellen, hogy az akác termesztését uniós szinten bármilyen módon korlátozzák vagy kizárják a támogatásokból.

Az árnyaltabb véleményt képviselők egyike úgy fogalmaz, hogy az Észak-Amerikából származó, hazánkban mintegy háromszáz éve ültetett fehér akác (Robinia pseudoacacia) előnyös tulajdonságai, gazdasági és társadalmi jelentősége vitathatatlan, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy telepítése súlyos természetvédelmi hátrányokkal jár. „Hazánk változatos, honfoglalás kori tájainak helyét ma ültetvényszerű, telepített akácosok foglalják el, melyekben nem képes megélni az őshonos növény- és állatvilág. Az akác jelenléte, spontán terjedése a természeti területeken jelentős, és egyúttal költséges problémát jelent” – mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdővédelmi Programjának vezetője. Az ő véleménye szerint, ennek ellenére nem szükséges változtatni a jelenlegi, a törvényben is rögzített alapelven, mely szerint védett területen új akácosok telepítése nem megengedett, másutt azonban lehetőség van e fafaj termesztésére, és ehhez jelentős uniós támogatás is igényelhető. A természetvédelmi szervezet azt az álláspontot képviseli, hogy az idegenhonos akác csak a védett területeken kívül, és ott is megfelelő szabályozás mellett legyen termeszthető.

Akác koAlícIó Jött létre

Gödöllőn az Akác-koalíció tagjai a magyar akác és akácméz hungarikummá nyilvánítását kezdeményező dokumentumot a Szent István Egyetemen (SZIE) írták alá. Ezzel egyértelműen azt szeretnék elérni, hogy megakadályozzák az akác kiirtását. Fennáll ugyanis a veszélye annak, hogy az Európai Unió betiltja a „magyarok fájának” számító akácot. Szembeszállnak azokkal, akik kiirtanák az akácot, sőt ezzel a megoldással akarnak fellépni azokkal az uniós és hazai törekvésekkel szemben, amelyek az akác korlátozását, esetleges kiirtását eredményezhetik. Igaz, hogy nem őshonos fafajról beszélünk, de ilyen alapon a haszonnövényeink – kukorica, rozs, zab, őszi búza stb. – nagy részét is támadhatnák. Kijelenthető, hogy a fehér akác azért a magyarok fája, mert az európai összterületen belül az akácállománynak több mint a fele Magyarországon található, és egyes tájegységeken belül különösen fontos szerepet tölt be. Ha az 1700-as évek második felében nem telepítik be, akkor az Alföld bizonyos részei ma már teljesen elsivatagosodtak volna. Nem lett volna, ami a szél pusztító munkáját meggátolja, a végeláthatatlan pusztákon. Nagy felismerés volt ez akkoriban, és nagy dolog volt ezt meglépni. Mindenhova szőlőt – mint alternatív növényt e tekintetben – nem lehetett telepíteni, viszont a gyorsan növő akác nagyszerűen megoldotta a feladatot. Ez meggyőző érv lehet a hungarikummá válás folyamatában, és akár az uniós döntések meghozatalakor is. A hungarikummá nyilvánítási kérelemhez mások mellett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület, az Országos Erdészeti Egyesület, a SZIE, a Nyugat-magyarországi és a Debreceni Egyetem, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetsége csatlakozott, valamint kézjegyével látta el Glattfelder Béla EU parlamenti képviselő is.

Kezdeményezzük az akác és az akácméz hungarikummá minősítését.

mAgánvélemény

Óhatatlanul is temeti az ember az akácot, már-már a fehér akác nekrológjának szívfacsaró körmondatai keringenek a fejében. Másfelől meg érzi, hogy az egész felvetés nonszensz, mert minden valószínűség szerint sikerül megmenteni a magyar emberek számára ezt a sokcélúan hasznosítható fafajt. Megmenteni azt a fát, amelynek csodálatos virágzása az esztétikai élményen, az illatfelhőjén túl, óriási hasznot hajt a méhészek számára. A kü lönleges minőségű akácméz, külföldön is keresett termékünk, igazi hungarikum. Egész Európában Magyar országon van a legkiterjedtebb, összefüggő erdőségeket alkotó méz-alapanyagot szolgáltató akácfaállomány, a hazai erdőállomány egyötöde akác, ráadásul nagyobb részben tiszta állományú akácerdő. Ezekben az erdőkben a méhészek hatékonyan tudnak „fajtamézet” előállítani. Az akácméz jelentős gyümölcscukor- tartalma miatt sokáig folyékony marad, robinint és akacint tartalmaz, ezért jó általános fertőtlenítő, méregtelenítő és köhögéscsillapító hatású.

De, tegyünk említést az akácfával foglalatoskodó emberek munkalehetőségeiről és emlékezzünk meg gyakorlatiasan az akácról, mint faipari alapanyagról. Számos lakás parkettáját szolgáltatja, de egyedi és nagyon tartós bútorok, régebben iskolapadok is készültek belőle. A gyalogtőkés szőlőültetvények karója, majd később támrendszerének nélkülözhetetlen oszlopait adta. A vízben is jól helytáll, hosszú évtizedekig szolgál kikötői stégek lábaiként, és hajók kikötőoszlopaiként. Kemény tűzifaként sok kandallóban, kályhában bizonyít nap mint nap. Talán a semmivel sem összetéveszthető pattogása ad különleges élményt még, a melege mellett. A férfiember pedig a téli mozgáshiányban szívesen hasogatja, mert könnyű vele dolgozni, könnyű begyújtósnak vékonyakat aprítani, és jellegzetes az illata. Csak a szálkájával, no meg a fiatalkori tüskéjével kell jobban vigyázni, mert az bizony hamar utat talál az ember bőre alá. Szóval a gyors növekedésű akácfa bedolgozta magát a magyar emberek hétköznapjaiba az elmúlt 300 évben, elfogadott fafaj lett, és nagyon nehéz szívvel válnánk meg tőle. Harcoljunk érte!

Ajánlott kiadványokLukács Gergely Sándor:
Kisvállalkozások a vidékfejlesztésértKapronczai István:
Információs rendszerek a közös agrárpolitika szolgálatábanDr. Juhász Csaba - Dr. Zsembeli József:
Az Európai Unió mezőgazdasága - Hasznos információk fiataloknak

Ez is érdekelhetiHungarikum lett az akác és az akácmézAgromotor a nemzetgazdaságbanBővül a hungarikumok köre