Lakópark a mikroorganizmusoknak

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Endrődi László - Delap Kft., 2016/04/18

Kevesen gondolnak arra, amikor beleharapnak egy almába, hogy milyen odaadóan gondoskodik az almafa az utódjáról. Igen! Az almafa gyümölcshúst képez a mag köré, még hártyás burkot is kialakít a mag védelmére.

Amikor az alma leesik a fáról, akkor nem csak Newton törvénye kell, hogy eszünkbe jusson. A földre esett alma gyümölcshúsában olyan hatóanyagok találhatók, amelyek az utód fejlődéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A talajon azon hatóanyagok összpontosulnak a mag környezetében, amelyek a mag sikeres csírázását segítik.
Ezek között a hatóanyagok között van egy nagyon fontos összetevő, amiért mi emberek is ízletesnek tartjuk a gyümölcsöt, az pedig a cukor. Ez a cukor nem más, mint a talajbaktériumok és gombák csalianyaga.

A cukor energiaforrás

A természet csodálatos technológiájában a növény és talaj mikroorganizmusainak több milliárd éves együttélésének alapvető létfeltétele az energia. A csírázó mag köré nemcsak azért gyűlnek oda a mikroorganizmusok, mert cukorhoz és energiához jutnak a gyümölcshús által, hanem azért is, mert ők igazán értenek ahhoz, hogy mi kell majd az új, felnövő növénynek.

A növény nem más, mint egy biológiai naperőmű. Cukrot, energiát állít elő a napenergia felhasználásával. A fotoszintézis által termelődött cukrot öt fontos dologra használja fel a növény:

Építőelemként használja fel saját testének felépítésében.
A sejtszerveződésének fenntartásához, működtetéséhez szükséges energiát a cukor sejtekben való „elégetésével” biztosítja.
A növény a sejtjeiben keményítő formájában eltárolja az energiát.
A termésben az utódokról való gondoskodás miatt azt felhalmozza.

Kár, hogy az ötödikről keveset beszélnek. Növényfajtától függően, a növény által termelt energia, a cukor 25–30%-a (becsült) kerül átadásra a talaj mikroorganizmusainak. Ez a gyökérfelületen és főleg a gyökérváladék (mucigél) kibocsátásával valósul meg.

A mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) az energiáért cserébe élettevékenységükkel segítik a növényt a fejlődésében: a talaj ásványi anyagainak mobilizálásában, a hormonok termelésében és rengeteg mindenben, amiről még nem tudunk.

Ezt a folyamatot, amikor a növény cukorral, energiával látja el a rizoszférában (szoros gyökérkörnyezetben) levő mikroorganizmusokat, és az itt élő baktériumok és gombák cserébe építőelemekkel, hatóanyagokkal, hormonokkal látják el a növényt, táplálkozási rendszernek nevezzük.

Könnyen beláthatjuk, hogy a növény fejlődése szempontjából az egyik legfontosabb dolog a táplálkozási rendszer stabilizálása, harmonizálása.
Szakmai körökben sajnos több mint száz éve mindenki csak hatóanyagokban gondolkodik, amikor a növényt növekedésre akarja kényszeríteni. A műtrágya pumpáló hatása mellett érdemes lenne foglalkozni a növény életműködésében az energia, az idő kérdéskörével és a táplálkozási rendszer stabilizálásának jelentőségével is.

A táplálkozási rendszer stabilizálása

Hogy milyen csodálatos a természet! Ha megnézzük az ember bélrendszerét és a bélfalon kitüremkedő bélbolyhokat, akkor láthatjuk, hogyan növeli meg a táplálék, tápanyag felvételi felületét az élő szervezet. A vékonybél kiterítve közel 300 m2 felületű. Az egész emberi bélrendszer kiterítve focipálya nagyságú. Ha veszünk egy tökféle növényt, annak gyökérrendszerét, a tápanyag felvételi felülete annál is eléri a focipálya felületét.

Köztudott, hogy a növénynek nem bélbolyhai vannak, hanem gyökérszőrei. Így növekszik meg a víz és tápanyag felvételi felület. Ez csodálatos technológia. Fontos, hogy laza, levegős gyökérkörnyezetet biztosítsunk növényünk számára, hogy a gyökérszőrök megnyúlásának, a gyökér előrehaladásának megfelelő tere legyen. Minél nagyobb táplálkozási felület áll rendelkezésre, annál nagyobb a növény táplálkozási stabilitása.

Ne felejtsük el, hogy az ember a bélrendszerében 1,5–2 kg mikroorganizmust cipel magával éjjel-nappal. De azt se felejtsük el, hogy egy jó szerves anyaggal ellátott talaj felső 20 cm-ében is négyzetméterenként 1,5–2 kg mikroorganizmus van jelen.

Az emberi bélrendszerben több mint 500 féle baktérium munkálkodik azon, hogy a tápanyag-felvételünket hatékonnyá tegye, stabilizálja. A gyökérkörnyezetben több ezer fajta mikroorganizmus él. Közvetlen a gyökérfelületnél növényfajtától függően 40–50 félét figyeltek meg, pedig több milliárdnyi számban élnek.
Kilencven éve, hogy az antibiotikumot feltalálták. Azóta mi történt? Az emberiség egyik legnagyobb problémája ma, hogy rezisztensé vált az emberrel kapcsolatba kerülő baktériumok nagy része. Egy sebész ma haját tépi, ha betege műtét után bakteriális fertőzést kap. Egyedülálló a mikroorganizmusok kémiája. Gyorsan képesek alkalmazkodni az élettér kihívásaihoz.

Amerikai tudósok egereken végeztek egy kísérletet. Egyes egereknek sterilizálták a bélrendszerét. Kiderült, hogy azok az egerek, amelyeknek nem volt bélflórájuk, azok többszörös táplálékot vettek magukhoz, hogy fenn tudják tartani az életfunkcióikat.

Értsük meg: mikroorganizmusok nélkül nincs hatékony táplálkozás!
Egy gyermek születése után is hónapok telnek el, mire kialakul a bélflórája és stabilizálódik a táplálkozási rendszere. Milyen érdekes, hogy minden embernek más és más a bélflórája, ugyanúgy, mint az ujjlenyomata.

Nem csodálkoznék azon, ha egyszer bizonyítást nyerne az, hogy a növényeknél is, mint az embernél, a gyökér környezetében közel hasonló, de mégis más és más táplálkozási rendszer valósulmeg. Ez lehetséges lenne még azonos növényfajta esetén is.

Etessük-itassuk a baktériumokat és talajgombákat!
Példaként nézzünk egy szabadgyökerű facsemetét!

Ültessük el márciusban, amikor már reménykedünk abban, hogy nem lesz fagy, és már a talaj is felengedett. A talaj mikroorganizmusainak aktivitása a hőmérséklet függvényében megkezdődik.

Ültetés után a facsemete saját testét éli fel, hogy meggyökeresedjen és hajtásait elindítsa.

Ezen élettevékenységéhez a sejtekben tárolt keményítőt (cukrot) szabadítja fel mint energiát, és a keményítőt átalakítva építőelemként is használja. Két-három hét telik el azzal, hogy a gyökerek behatolnak a talaj rétegeibe és elkezdik kibocsátani magukból a cukros váladékot, a mucigélt, hogy odacsalogassák azokat a baktériumokat és talajgombákat, amelyekkel létrehozza majd a táplálkozási rendszert. Ez energiaigényes folyamat. Ahhoz, hogy a növény és a talaj mikroorganizmusai között létrejöjjön a táplálkozási rendszer, ahhoz további két-három hétre van szükség. A rizoszférában megfelelő nagyságrendű aktív populációnak kell felépülnie.

Természetesen ezen idő alatt már a gyökérzet saját maga is old le építőelemeket a talaj-kolloidokról, ez szintén energiaigényes folyamat. A víz az, ami felgyorsítja az anyagok, tápanyagok áramlását. Legjobb esetben is eltelik egy hónap, hogy létrejön a táplálkozási rendszer stabilizálódott állapota.

Mi van akkor, ha a facsemete ültetésekor a gyökérkörnyezetben elkezdenénk a gyökeresedési idő alatt a növény helyett felgyorsítani a mikroorganizmusok aktivitását?
Mi lenne, ha a növény helyett mi növelnénk meg a baktériumok és gombák számát egy egyszerű trükkel?
Mi lenne, ha a növény helyett mi kezdenénk el etetni, itatni a baktériumokat és talajgombákat a gyökérkörnyezetben?

Időt nyernénk! Az történne, hogy legalább két héttel előbb jönne létre a táplálkozási rendszer stabilizált állapota a növény és talaj mikroorganizmusai között,és a növény energiát takarítana meg. A növény a megtakarított energiát a hajtások elindítására fordíthatja, így előbb jut levélhez, előbb indul meg a levelek által a fotoszintézis és előbb jut a napfényből energiához. Innentől kezdve beindul a biológiai naperőmű építése. A növény öngerjesztő hatékonysággal nőni kezd. Miért fontos ez? Mert a több levél és a nagyobb levélfelület több energiát eredményez.

A gyökérzet növekedése is időben felgyorsul, így a növény hamarabb hoz létre nagyobb táplálékfelvételi felületet. Ez a folyamat nagyobb mikroorganizmus-tömeg kialakulásához vezet a gyökérzetnél.

Márciustól októberig a fizikális feltételek miatt hat hónap áll rendelkezésre arra, hogy növényünk fejlődjön. Energiához főleg napos időben jut. Minden napos idő a növény fejlődését szolgálja. Egy felhős nap lassítja a fejlődést, és majdnem két napsütéses nap kell, hogy utolérje magát a növekedésben.

Mikroorganizmusokkal a szárazság ellen

Ne keverjük össze a napfényt a vele együtt járó hőséggel. A növény 31 °C körül bezárja sztómáit és védelmi funkcióra vált, a párolgás a növényből lelassul, a növekedés megáll. A magas UV-sugárzás növényfajtától függően roncsolhatja a leveleket.

Nézzük meg, mi történik egy júliusi szárazság idején akkor, amikor kiszárad a gyökérkörnyezet, és locsolásra nincs lehetőség.
Teljes gyökérkörnyezeti kiszáradáskor a növény és a talaj mikroorganizmusai közötti táplálkozási rendszer szétesik. A mikroorganizmusok egy része elpusztul, egy része bespórásodik. A hervadáspont a táplálkozási rendszer szétesése után később észlelhető.

A növény fajtájától, a teljes testtömegétől, a kifejlődött gyökérfelület nagyságától, a talaj vízmegtartó képességétől és a gyökérkörnyezetben kifejlődött mikroorganizmus-tömeg nagyságától függ, hogy mennyi vízzel tudja átvészelni a szárazságot a növény a táplálkozási rendszer szétesését követően.

A táplálkozási rendszer egyik fő stabilizálója a víz. Egy gazda nagyon jól fogalmazta meg egyszer: „Hiába a sok hatóanyag, csodaszer, ha két hónapig nem esik az eső, akkor nincs, ami hasson.”

A gyökérkörnyezetben a legjobb vízmegtartó, ha hiszik, ha nem, a mikroorganizmus. Testtömegük 95%-a víz, és ha 1 m2-en 2 kg van, akkor szárazságkor ezt leadják a táplálkozási rendszer szétesésekor. A növény is a folyó vizet szereti. Minél nagyobb a mikroorganizmus -tömeg, annál jobban bírja a szárazságot a növény.

Hogyan oldjuk meg, hogy szárazságkor ne essen szét a növény és a talaj mikroorganizmusai közötti táplálkozási rendszer?
Mi lenne, ha nedves „lakóparkot” építenénk a baktériumoknak és gombáknak a gyökérkörnyezetben?
Mi lenne ha, akár egy hónap szárazság elteltével is életben tudnánk tartani a mikroorganizmusokat közvetlenül a gyökérkörnyezetben?

Nem esne szét a táplálkozási rendszer, azaz stabilizálni tudnánk azt, persze nem a végtelenségig. A fizikai korlátokat figyelembe véve, ha ki tudjuk tolni a hervadáspontot 50%-kal, akkor már nagy valószínűséggel lesz csapadék.

Ha egy gyökérkörnyezeti kiszáradás után a növény hervadáspontja előtt jön meg a csapadék, akkor is csak minimum két hét után áll helyre megint a táplálkozási rendszer. Akkorra növekedne meg a mikroorganizmusok megfelelő aktivitási szintje a növény táplálkozásában.

Ha ültetéskor nyerünk két hetet, és ha egy gyökérkörnyezeti kiszáradáskor nyerünk két hetet a táplálkozási rendszer stabilizálásával, az már egy hónap!
Márciustól októberig a hat hónapból nyerni egy hónapot a növény fejlődésének stabilizálásával, az minimum 17%-kal fejlettebb, nagyobb hajtáshosszakkal, nagyobb levélfelülettel rendelkező növényt eredményez.

Összefoglalva elmondható, hogy a táplálkozási rendszer stabilizálásával a szabad gyökerű facsemete ültetésétől számított hat hónapon belül sokkal erőteljesebb fácskát hozhatunk létre. Így a fa már sokkal jobb kondícióval várja a telet. Tavasszal egy erőteljesebb fának még erőteljesebb fejlődése valósulhat meg. Tapasztalataink szerint egy tavasszal ültetett és táplálkozási rendszerében stabilizált fa két év alatt fejlődik akkorára, mint más társaik három év alatt.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai