Bayer: a szőlő van előbb!…

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Fehér István, 2016/04/19

A fentiekre Dr. Dula Bencéné, növényvédelmi mikológus, szőlőtermelő (Dula Szőlőbirtok és Borgazdaság) szintén felhívta az érdeklődők figyelmét. Arra utalt, hogy a szőlő termelése, művelése koránt sem olyan egyszerű, mint a lényegében zárt, fedett helyen folytatott borkészítés maga. A növény nagyon fogékony a különféle betegségekre, ám a védekezés mellett sok mástennivaló is van még. Ezért az ültetvényápolási munka összességében nem olyan „népszerű”, mint a kedvelt nedű produkálása a feldolgozóban, a pincészetben. Azt is be kellene látni, hogy a legtöbb szőlőtermelő munkája nem kifizetődő. Pedig ha az alapanyag-termelő haszna elmarad, nincs ösztönözve az elvárható, jó minőségű szőlő termelésére. Ha a leszüretelt szőlő után nincs elég bevétele, a következő évben legfeljebb csak a fontosabb munkákra tud költeni.

Az elmúlt évtizedekben sokat és nem mindenben változott előnyösen a helyzet – mondta Dula Bencéné. A korábbi jól, de legalábbis sokkal jobban szervezett szőlőtermelő üzemekben többnyire gazdaságos méretekkel, korszerű ültetvényformákkal, speciális eszközökkel, az egyes munkafolyamatokhoz jól kiképzett szakemberekkel (kertészmérnökökkel, növényvédő szakmérnökökkel, gépészekkel, szakmunkásokkal) folyt a termelés.

Baj van a növényvédelemmel

Ma a túlzottan elaprózott szőlészetekben – és a nagyobbakban is! – egyre inkább beszélnünk kell az olyan kérdésekről, mint a szőlőtermesztés és a betegségekre való fogékonyság összefüggései. Ennek a tudománya és gyakorlata ugyanis az egyik legfontosabb kérdés. A védekezésnek ugyan szükségét érzi a szőlőtermelő, de nehézségeit is. Anyagi lehetősége, munkaereje a legtöbbször nem elég a szakszerű, precíz, időben jól elvégzett munkákhoz. Ezért gyakran a feldolgozókba bevitt szőlője minőségével is jóval több gond van, mint azt például az ágazat legfelsőbb irányítói, vagy akár csak a végtermék sorsával foglalkozók gondolnák – jelezte dr. Dula Bencéné. Tudniillik nem elég, ha a gazdálkodó szüretkor összerántja az alkalmi vagy a kényszermunka mellett foglalkoztatott napszámosokat… A szőlőkben a vegetáció idején is van annyi tennivaló, amennyit a szűk család tagjai alig győznek elvégezni.

A Szõlõk betegségfogékonysága

„A szőlőtermesztés és a betegségfogékonyság összefüggései” című előadásában először azokról a tényezőkről szólt, amelyek hosszú távon befolyásolják a fajta vagy a terület fertőzésekkel szembeni viselkedését, vagy akár a telepített tőkék élettartamát. Ezek a domborzati viszonyok, a terület fekvése, a talaj típusa, a szaporítóanyag egészségi állapota, a művelésmód.

A jó gazda gondosságával végzett műveletekkel – harmonikus tápanyagellátás, metszés, gyommentesítés, zöldmunkák időzítése, minősége, elhalt, beteg tőkerészek eltávolítása – segíthetjük vagy ronthatjuk a növények fertőzésekkel szembeni esélyeit. Szólt az időjárásról, amely meghatározó a szőlő fejlődésére, betegségek járványok alakulására, új károsítók megjelenésére nézve. A csapadék és hőmérsékleti szélsőségek pedig erős stresszokozók is. Az előadó képekkel is gazdagon illusztrálta a globális felmelegedés miatti időjárási szélsőségek káros hatásait – fagy, jégverés, hőstressz, napégés, melegkedvelő új károsítók (amerikai szőlőkabóca, lepke kabóca, harlekin katica, pettyes szárnyú muslica).

Sorra vette a szőlő legveszélyesebb járványokat okozó kórokozóit, a legveszélyesebb fonológiai időszakot. Kihangsúlyozta, hogy igen nehéz helyzetben vagyunk, mert a jelenleg termesztett szőlőfajták néhány kivétellel kifejezetten fogékonyak a kórokozókkal szemben. Megemlítette az ontogenetikai rezisztenciát, ami a levelek, illetve a bogyók fejlődése során természetes úton való ellenállóvá válást jelenti. Ennek ismerete döntő fontosságú például a lisztharmat elleni védekezésben.

Amennyiben csupán a növényvédelemről beszélünk is, a szőlők betegségei közül manapság már nemcsak az évszázadok óta ismert peronoszpóra és a lisztharmat támad, hanem újabbak is, így a feketerothadás. Nem szólva a korábban alig ismert rovarok támadásától – mondta Duláné, aki a különösen kártékony, még a szakértők számára is nehezen kezelhető újabb gombabetegségek és a növényzet kapcsolatának ismerője, a saját szőlőbirtokukban a megelőzés, a védekezés irányítója.

Az imént említett termelői gondok – hozzátéve a művelési mód változtatásait, a termelési, telepítési támogatás miatt szigorodó (szakmailag nem mindig megalapozott) előírásokat, a környezetvédelmi szigorításokat, a nem mindenben jól prosperáló gépi növényvédelmi szolgáltatásokat – oda vezetnek, hogy a kis- és közepes szőlőtermelők könnyen hibáznak – mondta. Többüknél elhatalmasodnak a kórokozók kártételei, ezt feketén-fehéren ki lehet mutatni.

Nem szabad hibázni!

Az előadó a mai gyakorlat számos hibájáról, például a gombabetegségek megjelenéséről, csökkentésük lehetséges módszereiről mutatott be tucatnyi példát. Igen tanulságosak azok a megfigyelései, amelyek például a helytelen permetezés „eredményét” mutatták be. Vagy azok, amelyek a hibás venyigekezelésekre, rossz helyen végzett, szükségtelen aprításra, a kiszedett, az ültevény közelében elhagyott, szétszórt vagy felkupacolt tőkékre, gyökerekre utaltak. Az ilyen területeken felszaporodó gomba spórák nemcsak a saját, hanem a szomszédos ültetvényekre is veszélyesek.

A kórokozók elleni védekezés során elkövethető hibákat is részletesen elemezte: a rossz időzítést, a permetezési fordulók hosszát, a kijuttatás technikai hibáit (permetlémennyiség, haladási sebesség, rossz fedettség, szórófejek helytelen beállítása). Szólt a nem megfelelő szerválasztásról (hatásmód, hatáshely, hatásmechanizmus).

Az elmondottakat azzal összegezte, hogy „a szőlőtermesztés rendkívül összetett rendszer, amelyben sok buktató, veszély, hibázási lehetőség van, amit el kell(ene) kerülni. Az egész rendszer legfőbb szabályozója az ember. A tevékenysége során elkövetett hibák nehezen vagy egyáltalán nem korrigálhatók. A biztonságos termesztés érdekében elengedhetetlen a szakértelem, szaktudás megléte, megszerzése. Akkor járunk el helyesen és akkor hibázunk kevesebbet, ha mindent időben és azzal végzünk el, amivel kell.

Új termékek a kínálatban

A tanácskozáson Gáspár Gergely, a Bayer kelet-magyarországi kertészeti képviselője éppen egy sikeres bevezetésen átesett termékkel kapcsolatos tapasztalatokról szólt. A fluopiram és tebukonazol hatóanyagú Luna Experience-ről elmondta: 2015-ben kiváló hatékonyságot mutatott a lisztharmat elleni megelőző védekezésekben, sőt egyes esetekben még a kezdeti fertőzést is megállította. Előnye, hogy kiemelkedően eredményes védelmet ad a fürtön és a lombon egyaránt. Nem véletlenül nevezték el a gazdálkodók „ifjú titánnak”, mert azt tapasztalták, hogy valósággal „erőt” adott az ültetvénynek. Ezért az sem volt meglepő, hogy – ellentétben számos frissen bevezetett termékkel – a tervezett mennyiséghez képest nem egy-két százalékkal több kelt el belőle, hanem annak a többszöröse. Köszönhető ez annak is, hogy a gyümölcstermesztők – így az almafa varasodása és a lisztharmat ellen védekezők – is felfedezték.

A tanácskozást is levezető Lovász Csaba marketingmenedzser előadásában fontosnak tartotta, hogy a gazdák első kézből értesüljenek egy 2015-ben történt Luna Privilege-gel kapcsolatos eseményről. Néhány nyugat-európai ország szőlőültetvényeiben a Luna Privilege 2014-es felhasználását követő 2015-ös vegetációban rendellenes növekedést észleltek. Ez a jelenség a készítménnyel kezelt területnek csupán 4 százalékán és földrajzilag egymáshoz közel jelentkezett. A vizsgálatok megkezdése előtt gyomirtó szer behatásra gyanakodtak. A körülményekre jellemző volt, hogy a területen extrém mennyiségű csapadék hullott, és a Luna Privilege-t későn és nagy dózisokban használták.

A nem végleges vizsgálatokra alapján – óvatosságból – a Bayernél a szer elégséges, de csökkentett dózisú felhasználásának előírásáról döntöttek. Hazánkban semmilyen panaszt nem észleltek a Luna Privilege-gel kapcsolatban, de a Bayer – egyeztetve a magyar szakhatósággal –, egyelőre ránk vonatkoztatva is érvényesíti a korlátozást. Ezek közé tartozik, hogy egy vegetációban csak kétszer lehet a fluopiram hatóanyagú tartalmú terméket használni, egy-egy alkalommal maximum 100 g hatóanyagot kijuttatva. Az új előírás a védekezés utolsó fenológiai fázisát a sörét nagyságú bogyóméretnél határozza meg, s ami még szintén fontos változás: a szer engedélyéből egyelőre kikerült a botritisz elleni felhasználás. Természetesen a terméknek továbbra is fontos szerepe lesz a lisztharmat elleni védekezésekben – mondta Lovász Csaba.
Végezetül szólt arról a SzőlőTudor elnevezésű „okos” eszközről, amelyet a gazdálkodók, a szaktanácsadók és a szőlőültetvény-tulajdonosok mindennapos munkájának támogatására fejlesztettek ki okos telefonokra. Az alkalmazás a honlapjukon ingyenesen letölthető.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai