A csirke járt az élen 2015-ben

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Kállay Béla, 2016/04/24

A terméktanácsi adatbázisban elkészített és februárban lezárt éves adatok felhasználásával összesített ágazati értékelést az 1. táblázatban foglaltuk össze.

Az éves sarokszámokat tartalmazó táblázat összehasonlító adatai azt mutatják, hogy a baromfiágazatban 2015-ben szinte minden téren növekedés volt. A vágóalapanyag összesített 7%-os növekedése egyrészt szinkronban van a nemzetgazdaság átlagosan 3% körüli várható növekedésével, másrészt mind hazai, mind a külpiac működését megnyugtatónak értékelhetjük.

A vágóbaromfi-előállítás feltételei elsősorban a takarmányárak 2013. év közepétől viszonylag jelentős csökkenése következtében, de emellett a termelési integrációk sokrétű feladatokat ellátó, egyenként és ágazati szinten is jól összehangolt működésének is köszönhetően az év valamennyi időszakában kedvezően alakultak. Ez mind az input-, mind az értékesítési árakra érvényes, persze voltak kisebb gondok és eltérések, de a baromfihús-termelő szektornak 2015 az előző évhez hasonlóan egy elfogadhatóan jó éve volt.

Ha az egyes fajokat nézzük, akkor mindenekelőtt a csirke járt az élen, amely volumenét tekintve a legnagyobb mértékben nőtt. Ennek az értékesítése is kiegyenlített volt és a kereslet mind a naposalapanyag, mind a vágott áru tekintetében várhatóan tovább nőhet, ugyanis a szaporítási fázis – 10%-kal több szülőpár telepítés – erre most kielégítően fel van készülve.

A pulyka helyzete 2015-ben a sok gond és piaci egyensúlytalanság után már helyreállt, erre garancia leginkább az a két vállalat, amelyek ennek termelését és piacát kiválóan kézben tartják. A külpiacon is van némi javulás, 3%-os többlettel a múlt évhez képest, ugyanakkor a hazai piacon kifejezett előretörés jellemzi, ami egyébként a tehetősebb fogyasztók fizetőképességének javulására is visszavezethető.

A víziszárnyas-ágazatoknál felemás helyzet tapasztalható. Ugyanis a liba piaca kifejezetten romlott, ami bizonyos konkurencia (elsősorban Lengyelország, de a francia májpiac részéről is) miatt áll fenn fenn, és sajnos a jövőre nézve sem biztató. Ezért a napostelepítés is mind a hús-, mind a májlibánál jóval kevesebb volt a 2014. évinél. Ugyanakkor a kacsaágazat „menetelése” a múlt évben is folytatódott, a termelésben és az exportban is jelentős a növekedés. A hízott liba- és kacsa- , tehát a hízott májak előállítása a múlt évekhez képest sajnálatosan visszaesett, az értékesítési árak is alacsonyak, és veszélyeztetik a termékek előállításának rentabilitását.

A baromfitakarmányok árai a 2012. évi árrobbanás után – mint az összefoglaló 2. táblázat mutatja – 2013 közepétől visszaálltak egy termelői szempontból reálisnak ítélhető szintre, és 2015 évben viszonylag nyugodt ármozgás volt tapasztalható.

Az értékesítés mennyisége mind a belföldi fogyasztás, mind az export tekintetében jelentős növekedést (7, illetve 12%) mutatnak. Ezekben nem szerepelnek a továbbfeldolgozott termékek baromfihús tartalma és a belsőségek, ezért a valóságos kép valamivel kedvezőbb.

A belföldi értékesítés számaiból kimutatható annak összetétele, ami a fogyasztás struktúráját is jól tükrözi. Így megállapítható, hogy a baromfihús 13%-át egész testben, 43%-át darabolt formában vásárolják, míg az egyéb, az ún. olcsó áruk aránya 44%. Az értékesebb termékek fogyasztásának aránya a 2014. évihez (pl. a darabolt termék aránya még 40% volt) képest nőtt. Ez bizonyos életszínvonalbeli viszonyokat is feltár, hiszen a jobb módban lévő vevők tudják leginkább megfizetni a darabolt (mell, comb és ezek filézett formái) termékeket. Ugyanakkor az is tény, hogy a másod-, harmadrendű testrészek az elsőrendű testrészek exportja után belföldön kerülnek eladásra, ma már nem értéktelenek, mert éppen a jó takarmányozási körülmények között már – mint például a csirke- és pulykaszárny, a pulykanyak, az alsó combok – húsban gazdag főzési-sütési alapanyaghoz juttatják a vevőt, aki a színvonalas márkaboltokban és ízléses piaci pultokon kedvére válogathat a kedvező árfekvésű húsfélékből.

A baromfihús és hústermékek exportja összességében 12%-kal haladta meg a múlt évi mennyiségeket. Ez fajonként eltérő arányokat mutat. A csirke és a kacsa exportja jelentősen, 17, illetve 10%-kal nőtt, a pulykáé mérsékeltebben, a libatermékeké erősen visszaesett, ami a lúdtermelés létszámcsökkenés miatti, szinte drasztikus csökkenése folytán következett be. A nyilvánvalóan piaci okok részletezésére itt nem kívánok kitérni.

A hízott májak exportja a korábbi évek „beállt”, gyakorlatilag egyenletes szintje után 2015-ben rendkívül nagy mértékben, a libamájnál közel 20%-kal visszaesett. Ennek oka, hogy a lúdlétszám, ezen belül a májlibaállomány is nagymértékben visszaesett, aminek elsősorban piaci okai vannak. Erre a libahús értékesítésénél már fentebb is utaltunk.

A kacsamáj adatait nem lehet reálisnak tekinteni, mert sok terméktanácson kívüli kis cég termel kacsamájat, de az adatszolgáltatás rendszerébe várhatóan csak 2016-ban fognak bekapcsolódni. Az árszintek (egységárak Ft/kg) a kisebb értékesített tömeg, de nem a kereslet fellendülése következtében valamelyest – 4, illetve 8%-kal javultak.

Ez semmiképpen sem kompenzálja azonban a súlyos árbevétel-kiesést.
A fentiekben alacsonynak ítélt májárak a deviza (EUR) árak tekintetében sem túl kedvezőek, a HUF árbevétel azonban a gyengébb árfolyam (310 HUF/EUR) következtében elfogadható.

Az étkezési tojás termelése és kereskedelme piaci problémákkal terhelt, amit nehezít az a körülmény is, hogy a terméktanács tagjaként működő szakmai szövetség a tojástermelő és -forgalmazó egységeknek még a felét sem fogja át, illetve fedi le tagjaival.

A Magyar Tojóhibridtenyésztők és Tojástermelők Szövetsége tagsági körébe tartozó termelés 2015. évben 1104 millió db étkezési tojás volt, ami az országos termelésnek mintegy 40%-át teszi ki. Az étkezési tojás éves termelői átlagára 18,46 Ft/db volt, ami 3,9%-kal magasabb a 2014. évinél, a csomagolóhelyi átlagár 22,86 Ft/ db volt, ami 5,6%-kal haladta meg a múlt évit. A fogyasztói ár átlagosan 37,15 Ft/db volt és 3,5%-kal magasabb. Az üzletláncokban a 42,20 Ft-os ár ezt 14%-kal haladta meg.

A héjas tojás külkereskedelmének egyenlege hazánkban negatív. A lengyel túltermelés például komoly gondokat okoz. A szakszövetségnek változatlanul az a véleménye, hogy az importtojás-áradatot sokkal szigorúbb hatósági ellenőrzésekkel kellene mérsékelni. Újra megemlítjük, hogy a nagyáruházakban ma talán már senki sem emlékszik arra a fogadkozásra, hogy minimum 80%-ban magyar terméket fognak forgalmazni. A szövetség közleményt adott ki, melyben követeli a – főleg harmadik országból származó – import tojással szembeni azonos behozatali feltételek támasztását, és javasolja az étkezési tojás áfájának 5%-ra csökkentését.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai