Minden információ egy kézből

Kategória: Kamara | Szerző: SZB, 2016/05/01

– A kamarai tagok döntő hányada vidéken élő ember vagy vállalkozás, ott él, ott gazdálkodik, oda várja a segítséget, az információt és a tudást, ami ahhoz szükséges, hogy jobban tudja a tevékenységét, a gazdálkodást, élelmiszer-feldolgozást vagy kereskedelmet végezni. Ebből a szempontból a Kamara nem különbözteti meg a falugazdászait, illetve rajtuk túlmenően a különböző szaktanácsadókat, mind azért dolgoznak, hogy ez a munka eredményesebb legyen. Ha a klasszikus vidékfejlesztési irányokat nézzük, a Kamarán belül a vidékfejlesztés területéhez az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, tehát a klasszikusan nagy környezeti jelentőségű gazdálkodási formák is hozzátartoznak. Valamint ide tartozik még a szövetkezés, az integráció, a vízgazdálkodás és a szaktanácsadás, valamint a fiatalok, az utánpótlás ösztönzése, illetve a rövid ellátási lánc témaköre. A Kamara tehát együtt lélegzik a vidékfejlesztéssel, a vidékfejlesztést erősíti akkor is, ha egy növénytermesztő, egy állattenyésztő, egy erdőgazdálkodó vagy akár egy élelmiszer-feldolgozó gazdaságról van szó. Számukra elengedhetetlenül fontos a precíz, pontos információ vagy tanácsadás, adminisztráció ahhoz, hogy a támogatás időben megérkezhessen hozzájuk.

– Hogyan alakulnak az olyan, nem tipikusan mezőgazdasági termeléshez kötődő vidékfejlesztési támogatások, mint például a Leader, a rövid ellátási lánc, a helyi piacok?

– Természetesen maguk a helyi közösségek ismerik a legjobban a saját kihívásaikat, problémáikat, amelyek megoldásában források tekintetében a Vidékfejlesztési Program segítséget tud nyújtani. Ilyenek voltak klasszikusan a Leader csoportok. Ez most egy átalakulóban lévő rendszer, egy átalakulóban lévő finanszírozási és forrásfelhasználási metodikával. A jelenlegi elképzelések mind tömegében, mind pedig a felhasználás módját tekintve, ha nem is radikálisan, de különböznek majd a korábban megszokottól. Ami a helyi piacokat, a helyi termék feldolgozását, értékesítését, közös termelői értékesítési pontok kialakítását illeti, azzal a termelők nyilván költségeket tudnak spórolni és egymást is jobban helyzetbe tudják hozni. Erre vonatkoznak a rövid ellátási lánc program törekvései, amelyek lényege, hogy a termelő és a fogyasztó közé csak egyetlen közvetítő legyen közbeiktatva. Akik ezt megszervezik, ehhez olyan támogatási forrásokhoz juthatnak, amelyek a termelő számára költségcsökkenést vagy adott esetben a költségektől való mentességet eredményeznek. Ha van valaki, aki megszervezi ezeknek a termékeknek a piacra jutását, a termelők örömmel mondanak le erről a feladatról, és inkább szavaznak egy kialakult és biztos piacra, mint hogy maguk próbálkozzanak. Bár néha épp az a legkifizetődőbb, hogy a termelők közvetlenül a fogyasztókkal állnak kapcsolatban, mert azt a bizalmi tőkét, ami köztük ki tud alakulni, nem írhatja fölül semmilyen közvetítő sem. Mindig van tehát egy őstermelői réteg, aki szeretné az értékesítést is a kezében tartanai.

– Milyen tevékenységek tartoznak a „nem mezőgazdasági tevékenységek beindítása”, illetve „fejlesztése” pályázati csomagba?

– Ez a kedvezményezett településeken dolgozó vagy székhellyel rendelkező vállalkozásokra vonatkozik. A klasszikusan nem mezőgazdasági tevékenységek tartoznak ide, mint például a zöld- vagy alternatív energiahordozók előállítása, illetve a különböző szolgáltatások – vendéglátás, szálláshely stb. – nyújtása. Amelyek ugyan igénylik a termelő közvetlen jelenlétét, de nem a termék közvetlen előállításához, hanem annak a fogyasztó, a felhasználó felé való közvetítéséhez kapcsolódnak. Az ember szeretné több lábra állítani az árbevétel-szerkezetét, és nem évi egy-két alkalomra időzíteni a bevételek jelentkezését, hanem folyamatos, napi árbevételre szert tenni. Így akár saját késztermékkel is erősítheti a palettáját, amivel a REL program résztvevőjévé válhat. Jó példája ennek a falusi vendégasztal.

– Volt-e a Kamarának szerepe, befolyása a vidékfejlesztési források felosztásában?

– Magának a feltételrendszernek a kialakításához kellett az a kamarai szemlélet, amiben számítottak ránk, de a pályázatok befogadása, elbírálása és a döntés már nyilvánvalóan nem lehet kamarai feladat. A Kamaránál csak és kizárólag a véleményezés lehetősége volt meg, hogy olyan pályázati lehetőségek kerüljenek kiírásra, amelyek érdemben tükrözik a kamarai tagság igényeit és lehetőségeit, miközben nem nehezítik meg a gyakorlati megvalósítást. Ez mind a forrásösszetételt, mind a támogatásintenzitást, mind pedig a finanszírozási feltételek hozzárendelését jelenti. De akár azt is, hogy milyen technikai segítségnyújtási lehetőségek álljanak rendelkezésre az egyes pályázatokon, hogyan, milyen felületen lehessen azt benyújtani.

– 2015 a „Helyi termék éve” volt. Szolgált-e ez esetleg hasznosítható tapasztalatokkal?

– A helyi termék általában olyan családi méretű gazdaságokhoz kötődik, amelyeknek akár több tagja is képes részt venni annak az előállításában, az értékesítésében is. Az ilyen vállalkozások, valamint a helyi termékek iránt érdeklődők, vagy abban érdekeltek számára volt egy rendezvénysorozat, amelyen a termék-előállítástól az értékesítésig kaphattak a gazdálkodók szakmai segítséget, illetve felkészítést a szabályozási rendszertől a pályázati lehetőségekig. A helyi termék elállítása, ugyanúgy, mint maga a családi gazdálkodás, egy teremtő szándék következménye: egy család eldönti, hogy erre az útra lép. Ehhez nagyon sok segítségre van szüksége: szaktanácsadás, finanszírozás, pályázatok, minőségbiztosítási rendszerekhez való csatlakozás stb. Mindehhez óriási segítség, hogy a Kamarától minden információt egy kézből kaphat meg, és később ő döntheti el, kivel akarja a tevékenységét folytatni, kinek a szaktanácsait kívánja igénybe venni. Ennek érdekében és a „Helyi termék éve” apropójaként jelent meg a Kamara szerkesztésében a „Helyi termék” kézikönyvünk, amely letölthető formában a NAK weboldaláról érhető el, nyomtatott formában pedig a megyei igazgatóságainkon juthatnak hozzá az érdeklődők.

– Köszönjük a beszélgetést!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai