Újra cukorgyárak nyílhatnak?

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: V.B., 2016/05/07

Az ágazat „szenvedéstörténetéről”, a kvótakivezetés utáni idők lehetőségeiről a szaktárcától kapott információkat is figyelembe véve készítettünk összeállítást.
A rendszerváltás előtt még 12 cukorgyár működött Magyarországon, amelyekből mára csak a kaposvári maradt talpon. Itt a hazai szükséglet mindössze egyharmadát tudják előállítani, a fennmaradó mennyiség pedig importból származik.

Tizenkettőből egy

A cukorpiaci privatizáció 1989-ben kezdődött. A privatizáció első ütemében (1990–1991) a 12 gyárból a 7 legkorszerűbb és legmodernebb gyár került értékesítésre: Kaposvár, Petőháza, Hatvan, Selyp, Szerencs, Szolnok és Kaba. Mindez kevesebb, mint egy év alatt zajlott le, és a három külföldi befektető (Agrana, Tate&Lyle és Beghin-Say) a 30–40 százalékos kisebbségi tulajdon mellé többségi menedzsmentjogokat kapott, cserébe minimális kötelezettséget kellett vállalni – például az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) csak a többletcukor exportjának biztosítását írta elő. 1993-ban a megmaradt öt cukorgyár privatizációjánál a cél az üzemek fuzionálása volt a magyar cukoripar fennmaradása érdekében. A menedzsmentjogokról való lemondás súlyos szakmai és egyben gazdaságstratégiai hiba volt, amely egyértelműen nem Magyarország érdekeit szolgálta, hanem csak és kizárólag a külföldi befektetőkét.

Amikor 1995-ben a cukorgyárak fúziója létrejött, az állam olyan társasági szerződést kötött a kisebbségi tulajdonosokkal, amely tartalmazta azt is, hogy az állam minden ellenérték nélkül lemond a jogairól. A létrejött Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Részvénytársaság (60 jogi személyiséget tömörítő konzorcium, mely a Magyar Cukor Rt. tulajdonosa lett) adatai arra utalnak, hogy az alaptevékenységét sikeresen teljesítette, ám a társaság alultőkésített volt és hiányában volt a szükséges forgóeszközöknek is.

1997-re az európai multinacionális cukoripari vállalkozások felvásárolták a magyar gyárakat, majd egy kivételével megszüntették a termelést. A cukorgyártást a saját országukban folytatták. Az üzemek privatizációjakor tulajdont szerzett külföldi befektetők százéves hagyományokra visszatekintő gyárakat zártak be. 1989 előtt az ágazatban 5–6 ezer ember dolgozott (ma 300 fő), a magyar gyártókapacitás 500 ezer tonna körül volt.

Az uniós csatlakozás után

A privatizációt követően a gyártás és a termelés további visszaesése 2006-ban, az EU cukorrendtartási reformjával folytatódott. Az Unió cukorpiaci reformja 2005-től folyamatosan megnyitotta a közösség piacait az import előtt. Az Unió négy év alatt hatmillió tonnával csökkentette a közösségen belül előállított cukor mennyiségét.
A hazai cukortermelés nyereséges volt, ennek ellenére a szocialista-szabaddemokrata kormány asszisztált az EU döntéséhez, amely 2006-os reformjával visszaszorította a cukorgyárak termelését. Mára mindössze egy, külföldi tulajdonban lévő cég működik Kaposváron, ahol csupán a hazai cukorszükséglet harmadát állítják elő, mert az uniós csatlakozáskor kiharcolt – 402 ezer tonnás – magyar cukorkvóta 75 százalékát visszaadtuk Brüsszelnek. Hosszú évtizedekig tizenkét cukorgyár működött, melyekből mára egy maradt, az is az osztrák Agrana csoport tulajdonába került.

Mi várható a kvótarendszer megszüntetése után?

2017. október elsejével megszűnik a cukorkvóta, az eddigi szabályozott és korlátok közé szorított piac megszűnik, a termelés és az árak pedig liberalizálódnak Az uniós cukorkvóta kivezetésével a hazai termelés növelése – kedvező piaci viszonyok esetén – első körben a meglévő cukorgyártó kapacitás teljes kihasználásával valósulhatna meg, ezt követhetnék az új fejlesztések, amelyek volumene jelenleg nem megbecsülhető. A termelés bővítésének egy fontos akadálya a kvótaszabályozás megszűnésével elhárul, az agrártárca minden rendelkezésére álló eszközzel segíti az ágazat fennmaradását és fejlesztését. A kapacitásbővítés realizálása, annak fenntarthatósága ugyanakkor nagymértékben függ a cukorpiaci befektetők stratégiai szándékaitól, valamint a piaci környezettől.

A meglévő hazai cukor- és izoglükóz-gyártási kapacitás teljes mértékű kihasználására, bővítésére reális esély a kvótarendszer megszűnését követően mutatkozhat. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a hazai cukorágazat fejlesztési lehetőségei szempontjából a kvótarendszer 2017. október 1-jével történő megszűnése csupán egy tényező.

Az Európai Bizottság előrejelzése és más piaci elemzések szerint a cukorkvóta 2017. évi kivezetését követően, az Európai Unióban középtávon a cukorrépa-termesztés volumene csupán kis mértékben (kb. 5%-kal) nőhet. Ugyanakkor a termesztés földrajzi koncentrálódása is várható. A világpiaci és uniós piaci árak közötti különbség további mérséklődésére számítanak a mértékadó piaci elemzők. Az import akár a jelenlegi, körülbelül 3 millió tonna/éves szintről a felére is visszaeshet. Az Európai Unió átlagos és annál kedvezőbb termesztési években várhatóan önellátó, sőt nettó exportőr lesz cukorból, az export lehetőségét korlátozó mennyiségi korlát megszűnik. Számos bizonytalansági tényezővel kell számolni, így az izoglükóz már látható térnyerésének mértéke az élelmiszeriparban, valamint az export majdani lehetőségei is alapvetően befolyásolhatják a piaci környezetet.

Épülhet-e új cukorgyár?

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter szerint az európai uniós akadályok elhárultak, megnyílt tehát a lehetőség, hogy Magyarországon újra cukorgyárak nyíljanak. A megszűnő uniós cukorkvóta dinamizálhatja a piacot, de vajon épülhet-e új cukorgyár Magyarországon, s ha igen, hol?

Egy tervezett cukorgyár versenyképességét döntően befolyásolhatják az uniós cukorágazat 2017 után kialakuló alapanyag- és végtermék-árszintjei, mindez komplex kérdéskört jelent valamennyi ágazati szereplő számára. A szerződéses feltételek és a termelési kedv szempontjából ezek döntő jelentőségű tényezők, figyelembe véve, hogy a cukorrépáért fizetendő minimum répaárat eltörlik. Az ágazat, a cukorpiaci szereplők a fenti körülményekre is tekintettel készülnek a kvótarendszer kivezetése utáni időszakra.

Konkrét projekt – tekintettel a fent említettekre – megfelelő háttérrel rendelkező szakmai befektetők megléte esetén indítható el. A hazai cukorrépa-termesztés fennmaradása és fejlesztése érdekében az aktuális uniós költségvetési ciklusban a tárca termeléshez kötött támogatást nyújt a cukorrépa-termesztők részére. A 2016/2017-es cukorgazdasági év utáni szabályozási környezet részletszabályai, valamint az akkor várható piaci körülmények pontos ismeretében lehet majd konkrétan megvizsgálni, hogy az állam milyen formában tud egy cukorgyár beruházás elősegítésében részt venni.

A terméktanács szerint a termelés hosszú távon csak akkor lesz fenntartható és bővíthető, ha javul az együttműködés a répatermesztők, a felvásárló cukorgyár és az egyéb beszállító cégek között. Azt viszont borítékolni lehet, hogy nagy küzdelem lesz a piacon.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai