Régen várt öntözésfejlesztés

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2016/05/10

O któbertől újra fizetni kell a mezőgazdasági célú vízhasználatért. A 2014-ben megszüntetett hozzájárulást ugyanis a kormány.hu-n megtalálható előterjesztés szerint ismét bevezetné a kabinet. Ifj. Hubai Imre, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vidékfejlesztésért felelős alelnöke szerint a hozzájárulás mértéke a korábbi összeghez képest elenyésző lesz, ráadásul az előzetes tervek szerint több kedvezményt is beépítenek majd a rendszerbe (lásd. 7–8. oldali beszámolónkat a NAK sajtótájékoztatójáról – a szerk.).

Ilyen például, hogy a gazdáknak az első 50 ezer köbméter után járó díjat nem kell megfizetniük, a rizstermesztésben pedig az alsó határ 150 ezer köbméter lesz, vagyis csak e mennyiség fölött határozzák meg a díjat a hatóságok.

– A cél nem az, hogy a gazdálkodókra újabb terhet rakjon a kormány, de a minimális összegű hozzájárulással az Európai Unió előtt is demonstrálni tudjuk, hogy hazánk elkötelezett a fenntartható vízgazdálkodás mellett – tette hozzá. A vidékfejlesztési program tervezésekor ugyanis épp az öntözés területén kellett a legnagyobb bizottsági ellenállást leküzdeni.

– Brüsszel végül szigorú szabályok betartása mellett adott engedélyt az ilyen irányú fejlesztések támogatására. Ennek részeként elkészült hazánk Vízgyűjtő-gazdálkodási Terve, amelyet Magyarország márciusban küldött el az Európai Bizottságnak. A brüsszeli jóváhagyást követően, várhatóan májusban jelenhetnek meg az öntözésfejlesztési pályázatok. Erre a célra 54 milliárd forint áll rendelkezésre, ebből négy és fél milliárd forintra a kertészetek már ma is pályázhatnak.

Az Európai Unió tagjaként alkalmazkodnunk kell a szigorú előírásokhoz, köztük a vízkeret-irányelv intézkedéseihez, amelyek felelős, takarékos vízgazdálkodást írnak elő. Ezért a hamarosan megjelenő pályázatok egyik legfontosabb feltétele, hogy a megvalósuló fejlesztések a takarékos vízfelhasználást segítsék elő – mutatott rá az alelnök.
A vízgazdálkodásról szóló törvénymódosítás az eddig illegálisan működő kutak legalizációjára is kitér: a feketegazdaság visszaszorítása és a fenntartható vízgazdálkodás érdekében az érintett gazdálkodók egy meghatározott türelmi időn belül bírság kiszabása nélkül megkaphatják a fenntarthatósági engedélyeket. Ifj. Hubai Imre szerint a lépés nagyon időszerű, hiszen ha ezek a termelők megkapják a szükséges engedélyeket, vagyis ezentúl legálisan használhatják a kutakat, a hamarosan induló öntözésfejlesztési támogatásokra is eredményesen pályázhatnak.

Víz nélkül nem megy

Magyarország az öntözött területek nagyságát illetően (100 ezer hektár) az EU 27 tagállama közül az utolsó előtti, a zöldségtermelésben a 11. helyen áll – olvasható egy tanulmányban. A mezőgazdasági vízfelhasználás az utóbbi másfél évtizedben jelentősen csökkent (2000-ben 215 millió köbméter volt, 2010-ben 162 millió köbméter), zöldségfélét 2003-ban 116 ezer hektárról takarítottak be, 2009-ben már csak 83 ezer hektárról. Zöldségtermelés a szántóterület 2%-án folyik, a betakarított termés 1,5–2 millió tonna, ami az öntözés kiterjesztésével akár megduplázható lenne. Bíró Tibor, a Szent István Egyetem Gazdasági, Agrár- és Egészségtudományi Kara dékánja egyértelműen fogalmaz, bár a jelenlegi helyzet egyáltalán nem egyszerű.

A dékán szerint a kertészeti kultúrákban öntözés nélkül nem lehet termelni. A Magyarországon mindössze százezer hektár öntözött terület rendkívül kevés. Az ideális ötszázezer lenne, de már az optimális háromszázezer hektár is nagy előrelépést jelentene. Ez a most induló támogatások – ide értve a KEHOP-ot is (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) – észszerű felhasználásával elérhető. Kiemelt fontosságú az öntözéstechnika támogatása, de nem mindegy, milyet támogatunk. Szerinte a szántóföldi zöldségtermesztésnél nem az esőztető, hanem a mikroöntözés a meghatározó, ilyen technikákat kell preferálni, ezeket érdemes alkalmazniuk a gazdáknak. Az öntözéstechnikai eszközök széles választéka áll rendelkezésre, élni kell a pályázati lehetőségekkel. Ha a vizet alacsony nyomással tudjuk kijuttatni a területre, az kevesebb energiát igényel. Így jelentősen csökkenthető az öntözésben legnagyobb, mintegy nyolcvan százalékot kitevő energiaköltség, jobban megéri a gazdáknak öntözni. 

Duzzasztók, tározók

A dékán korábban már idézett előadása szerint további költségcsökkentést eredményezne a felszíni vízkivételi lehetőségek bővítése ott, ahol ki lehet gravitációs úton juttatni a vizet a földekre, ahol nem, ott az alacsony nyomású vízkivitel a gazdaságos. Át kellene gondolni a jó termékenységű, hátsági talajok felszíni vízellátásának megvalósítását (Dél-Békés, Hajdúhátság), mederbeni duzzasztások, öntözési célú tározók létesítését. Ezáltal gazdaságosabb lenne az öntözés, és jelentősen nőne a vízzel ellátott terület nagysága.

A kisebb üzemköltség ösztönzően hatna az öntözött terület növekedésére, ami nagyobb termésmennyiséget eredményezne, ehhez azonban, és ez a másik feladat, ki kellene építeni a feldolgozóipart, amely lényegében hiányzik Magyarországon. Ha nincs hol feldolgozni a termést, nem érdemes többet termelni. Egy szemléleti kérdést is helyre kellene tenni, nevezetesen, hogy milyen minőségű területen öntözzünk. Az uralkodó nézet, hogy aszályos, gyenge minőségű földön kell öntözni, ám ez nem vezet eredményre, jól eláztatjuk földet, a kötött talaj azonban nem engedi át a vizet, sártengert kapunk. Öntözni a jó minőségű földeken, hátságokon érdemes, ott meghálálja a növény a gondoskodást, a víz jótékony hatásaként látványosan magasabb lenne a termés. A hatékonyabb öntözéssel változna a termelési struktúra is, nem lennénk a négy növény – búza, kukorica, napraforgó, repce – országa, felzárkózna a szántóföldi kertészet, amely az agrárgazdaság egyik kitörési pontja lehetne. Nem mellékes az sem, hogy az ágazat kézimunkaerő-igényes, így a foglalkoztatási gondok is enyhülnének.

Pazarlunk

Márpedig mi pillanatnyilag vízügyben pazarlunk. Az utóbbi száz év hidrológiai statisztikáiból az derül ki, hogy évente mintegy 118–130 milliárd köbméter víz folyik át Magyarországon.

A 19. századi folyószabályozások óta az a cél, hogy ezt a hatalmas vízmennyiséget hasznosítani tudja az ország. A vízmérnökök és politikusok törekvései azonban rendre kudarcba fulladtak. „A számos tényező közül talán az a legfontosabb, hogy nem sikerült megoldani azt, hogyan hasznosítsuk a folyóinkon levonuló nagyvizeket. Az öntözési kapacitásokat a nyári kisvizekre méretezték, ezáltal alig használjuk ki a roppant költséggel kiépített öntöző infrastruktúrát, ami az üzemeltetését rendkívül drágává teszi.”

Gazdaságtalanná teszi az öntözőrendszereket az is, hogy csapadékosabb években a növénykultúrák többsége alig vagy egyáltalán nem igényel mesterséges vízpótlást. Emiatt előfordul, hogy az öntözőművek több éven keresztül kihasználatlanul hevernek.

A csatornákat és egyéb műtárgyakat azonban akkor is karban kell tartani, ami olyan további – nem megtérülő – terhet rak a gazdálkodók (vagy az állam) vállára, amely megkérdőjelezi az egész rendszer hosszabb távú fenntarthatóságát. A költségeket tetézi a szivattyús vízemelés, ami drága és többnyire környezetszennyező.

Nem volt üresjárat

Ezer évvel ezelőtt a folyók víztöbbletét a tógazdaságokba, rétekre, legelőkre vezették. Így ki tudták használni a tavaszi nagyvizeket, valamint az év többi részében rendszertelenül megjelenő áradásokat is – emlékeztet történelmi hagyományainkra Takács Károly régész-történész, a Hansági Múzeum munkatársa. A vízkivezetésekkel csökkenteni tudták az árvizek szintjét. További előny, hogy a vizet gravitációs módon (vízemelés alkalmazása nélkül) juttatták a célterületekre.

A gyepeknek tetemes a vízigényük, és hazánkban az évek 80 százalékában öntözést igényelne – ezt a mai kerttulajdonosok is tudják. Az öntözött legelő volt hajdan az állattenyésztés alapja, valamint biztosította, hogy folyamatosan működjenek az öntöző- és vízpótló rendszerek, azaz nem voltak üresjáratú évek.

A Közös Agrárpolitika egyik hangsúlyos területe a térség vízkincsének megőrzése, célszerű, hatékony és környezetóvó felhasználása. Az öntözés, a melioráció és a területi vízgazdálkodás mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről az évente kiadott, tagállami szintű pályázatokból lehet tájékozódni.

A támogatás általános célja:

- a környezetkímélő, víz- és energiatakarékos öntözési;
- a talaj védelmét, vízmegtartó képességét javító meliorációs;
- a felszíni és felszín alatti vizek jó állapotát, a belvízvédelmet és vízkárelhárítást;
- továbbá a mezőgazdasági termelés biztonsága érdekében a vízhiány csökkentését, a vizek és vizes élőhelyek jó ökológiai állapotának elérését, megőrzését szolgáló mezőgazdasági üzemi és közösségi beruházások megvalósításának támogatása.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai