Hatékony növényvédelem a szőlőben

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Pánczél Milán és dr. Ripka Géza (NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság), 2016/05/13

A növényvédelem már a tervezésnél megkezdődik, amikor kiválasztásra kerül a terület és a növény fajtája, a művelési mód. Az agrotechnikai, mechanikai, biológiai és kémiai módszereket ötvöző növényvédelem neve integrált növényvédelem, amely megfelelő hatékonyságot biztosít a károsítók ellen, emellett kisebb környezetterheléssel állít elő egészséges élelmiszert. Szőlő esetén kiemelten fontos, hogy a termelési cél mellett a betelepíteni kívánt területhez, illetve annak klimatikus adottságaihoz válasszunk fajtát. Az egyes fajták betegség-ellenállósága eltérő, egy jó választással máris sokat tettünk a növényeink jövőbeli egészsége érdekében, ezen felül pedig csökken a növényvédőszer-használat, így a környezetterhelés is.

A szőlőt számos gombás, vírusos, fitoplazmás és baktériumos eredetű megbetegedés fenyegeti, de a védelem gerincét három gombás betegség megelőzése adja.

Korán lehet lisztharmat

Áprilisban már túl vagyunk a metszésen és a lemosó permetezésen – mindkettőnek nagy szerepe van az egészséges állomány kialakításában. A kórokozók közül elsőként a lisztharmat támadásával kell szembenéznünk. Amennyiben a gomba előző évi jelenléte enyhe téli időjárással párosul – mint idén is –, már április végén esedékessége válhat a permetezés. A betegség kezdetén a szőlő zöld részein finom, lisztszerű bevonat képződik, amely idővel megerősödik és szürkésfehérré válik. Felszínén később láthatóvá válnak fekete szaporító képletei, a kleisztotéciumok. A gomba a legnagyobb kárt a bogyók megtámadásával okozza, mert a fertőzés hatására a bogyó héja megkeményedik, amely növekedés hatására felreped, és kifolyik a bogyóhús. Ezt a tünetet sérves bogyónak nevezik. Idén korai lisztharmatfertőzésre számíthatunk, mivel a tél folyamán nem volt –15 °C alatti hőmérséklet, amely károsította volna a kórokozó áttelelő képleteit. A járvány kialakulásához párás, meleg időjárás szükséges, azonban az ezt követő továbbterjedéshez a száraz idő kedvező.

Engedélyezett hatóanyagok:
Kontakt: meptildinokap, quinoxifen, kén.
Felszívódó: tiofanát-metil, boszkalid, azoxistrobin, krezoxim-metil, piraklostrobin, trifloxistrobin, proquinazid, propikonazol, penkonazol, difenokonazol, tebukonazol, triadimenol, miklobutanil, spiroxamin, metrafenon, cyflufenamid, fluopiram, tetrakonazol.

Peronoszpóra: hűvös, csapadékos nyarakon

A második fertőzési hullámot a peronoszpóra képviseli, megfelelő klimatikus körülmények esetén május közepén számíthatunk a megjelenésére. A fertőzéstől az első tünetek előfordulásáig akár két hét is eltelhet, a napi középhőmérséklettől függően. Világszerte ez a betegség a szőlő legjelentősebb kórokozója. A levelek színén kör alakú, sárgászöld, olajszerű foltok képében jelentkezik, majd a fonákon fehér színű penészgyep képződik. A fertőzési folyamat a lehullott levelekben áttelelő szaporítóképletek, az oospórák csírázásával indul. A betegség bűvös száma a 10-es, mert amennyiben a napi középhőmérséklet eléri a 10 °C feletti értéket, és egy-két napon belül legalább 10 mm csapadék hullik, megindul a spórák csírázása. Számottevő fertőzésre akkor számíthatunk, ha a csapadékos májust és júniust esős, hűvös nyár követi. Eltérő környezeti igényük miatt általában a lisztharmat járványszerű fellépésénél a peronoszpóra fertőzés kisebb mértékű problémát okoz, és ez fordítva is igaz.

Engedélyezett hatóanyagok:
Kontakt: zoxamid, fluazinam, ametoktradin, mandi­propamid, réz, mankoceb, metiram, propineb, folpet, klórtalonil, ditianon.
Felszívódó: benalaxil, mefenoxam, fluopikolid, azo­xis­trobin, piraklostrobin, famoxadon, ciazofamid, dime­tomorf, bentiavalikarb-izopropil, iprovalikarb, valifenal, cimoxanil, foszetil–Al, valifenalát.
Szürkepenész: csapadékos őszön

A harmadik jelentős kórokozó a szürkepenész, amely nyár közepén lendül támadásba, rendszerint augusztusban. Járványszerű fellépésével jelentős termésveszteséget okozhat a fürtök megbetegítése révén. A zöld bogyókon barnulás, rothadás figyelhető meg, a fertőzött fürt felületén pedig szürke penészgyep látható. Az érett bogyók töppednek, aszúsodnak, melynek eredményeképpen képződnek a tokaji aszú készítéséhez szükséges aszúszemek. Abban az esetben, amikor az éretlen bogyón jelentkezik a fertőzés, a kívánatos nemes rothadás helyett ecetes rothadás indul meg. A betegséget okozó gomba a szőlő szöveteiben telel át. 20 °C feletti hőmérséklet és magas páratartalom esetén kezdődik a szaporítóképletek, a konídiumok fejlődése. A betegség terjedéséhez csapadékos idő szükséges, ezen felül a szőlőszemen lévő sebek megkönnyítik a kórokozó bejutását a növénybe. A betegség megelőzésénél kiemelt jelentőséggel bír a kártevők elleni védekezés a sebzések megakadályozása céljából.

Engedélyezett anyagok:
Kontakt: fluazinam, fludioxonil, fenhexamid, TMTD (thiram), folpet, Aureobasidium pullulans.
Felszívódó: boszkalid, azoxistrobin, iprodion, kre­zoxim-metil, piraklostrobin, trifloxistrobin, ciprodinil, pirimetanil, fluopiram, fenpirazamin, tiofanát-metil.

Gyakorlati tanácsok

A szőlő 10–14 napos permetezési fordulókkal eredményesen megvédhető a gombás eredetű betegségek ellen. Az időzítésnél fontos, hogy ne programszerűen, hanem előrejelzés alapján, vagyis az aktuális időjárás – hőmérséklet, csapadék, páratartalom – figyelembevételével védekezzünk. Alapvető, hogy a kontakt és a felszívódó szerek felváltva kerüljenek felhasználásra. A felszívódó növényvédő szereket ajánlott blokkszerűen használni, majd ezt követően egy kontakt hatóanyagokat tartalmazó permetezési fordulót beiktatni. Célszerű kétévente változtatni az alkalmazott növényvédelmi technológián a rezisztencia kialakulásának megelőzése érdekében.

A kén hatóanyagot tartalmazó szerek kijuttatása nem ajánlott 20 °C feletti hőmérsékleten, erős napsütés esetén, mert perzselő hatás jelentkezhet a növényen. Amikor a szőlő hajtásai elérik a 20 cm-es hosszúságot, ajánlott felszívódó készítményeket használni, mert a lisztharmat mellett már a peronoszpóra is veszélyezteti a növényeinket. A bogyókötődés idejére általában már látható, hogy a peronoszpóra vagy a lisztharmat számára kedvez az évjárat, így célzottabban tudunk védekezni a nagyobb veszélyt jelentő kórokozó ellen. Bogyónövekedés idején kiemelt figyelemmel kell kísérni a szürkepenész megjelenését és a fertőzési nyomástól függően döntsünk a kontakt vagy felszívódó készítmény alkalmazása mellett.

Kártevő ízeltlábúak elleni védekezés

A szőlő fás részein leggyakrabban a pajzstetvek és a szúfajok okoznak kárt. A közönséges teknőspajzstetű és a gyapjas pajzstetű is soktápnövényű kártevők. A mozgó lárvák kezdetben a leveleken élnek, később a hajtásokon és a vesszőkön, majd az idősebb fás részeken telepednek meg és táplálkoznak. Szívogatásuk hatására csökken a tőkék növekedése. A pajzstetvek által kiválasztott mézharmatot a hangyák szívesen fogyasztják, s intenzív mozgásuk megmutatja a pajzstetvek tartózkodási helyét. Kellő odafigyeléssel végzett metszés során sok egyedet el tudunk távolítani. Paraffinolaj hatóanyagú szerrel végzett tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthetjük a telelő egyedeket. Nyáron az amerikai szőlőkabóca, lepkekabóca, vagy a szőlőmolyok ellen kijuttatott, széles hatásspektrumú készítmények csökkentik a leveleken táplálkozó lárvák számát.

A szúfajok közül a púposszú, a piros csuklyásszú és a venyige-csuklyásszú a szőlő vesszeiben rágnak. Gyümölcsfák és erdő közelében lévő szőlőkben okozhatnak jelentős kárt. A kémiai védekezés nem megoldott ellenük. Metszéskor le kell metszeni és az ültetvényből el kell távolítani a fertőzött részeket.

A szőlő rügyeit a kendermagbogár és néhány lepkefaj lárvája károsíthatja. A mintegy 5 mm-es, szürkés színű, rövid ormányú, repülni nem tudó kendermagbogár tavasszal a szőlő fakadásakor a duzzadó rügyeket rágja meg, odvasítja ki, emiatt a szőlő mellékrügyből vagy alvó rügyből fakad ki, s rendszerint nem hoz termést. Az új telepítésű szőlőt is károsítja. Először a felső rügyekben tesz kárt, s onnan halad a károsítás lefelé. A tojásrakás a talajban történik, a lárvák lágy szárú növények gyökeréből táplálkoznak. Egy nemzedéke van. Elszaporodásának a meleg és száraz évek kedveznek, hűvös, csapadékos tavaszon nem jelentős a kártétele. A homoktalajon álló szőlők kártevője. Ha tavasszal a rügyek duzzadásakor a szőlő tövénél a talajban 1–2 imágó található, érintő hatású rovarölő szerrel (pl. deltametrin, lambda cihalotrin stb.) érdemes permetezni.

A lepkefajok közül bizonyos években az ékköves faaraszoló, valamint több sárgafűbagoly faj léphet fel és okozhat érzékeny kárt. Az ékköves faaraszoló hernyói a szőlő rügyeit sokszor már azok kifakadása előtt elkezdik kiodvasítani. Minél később vagy vontatottabban fakad a szőlő a kártétel megindulásához képest, annál nagyobb lehet az okozott kár. Sokszor egy szálvessző több egymás melletti rügyét is károsítja. A károsított rügyek, ha mellékrügyből esetleg ki is hajtanak, termést nem hoznak. Veszélyességét növeli, hogy a hernyók felismerése nem könnyű, s emiatt rendszerint megkésve észlelik a szőlészek az igen korai kártételét. 2014 tavaszán több borvidéken súlyos rügykártétel alakult ki. A kártételt a fakadó hajtásokon táplálkozó soktápnövényű egyéb bagolylepkefajok tovább növelték. Az enyhe telek növelik a sikeresen áttelelő egyedek számát, így a kártétel gyakorisága és mértéke növekedhet a jövőben. A szőlőben engedélyezett rovarölő készítmények közül az érintő hatásúak javasolhatók (pl. alfa-cipermetrin, deltametrin, lambda cihalotrin stb.). Kedvezőtlen körülmény viszont, hogy ebben az időszakban kicsi a permetezendő felület, a hernyók viszont fejlettebbek. Mivel a bagolylepke lárvák nappal a gyepszintben rejtőzködnek, hatékonyabb az ellenük való permetezés az esti órákban, amikor a hernyók már előjöttek táplálkozni és a készítmények kontakthatása érvényesülhet.

Tenyészidőben a szőlő valamennyi föld feletti részén megjelenhet valamilyen kártevő. A hajtásain az amerikai bivalykabóca táplálkozásának hatására a hajtáscsúcs levelei a szívogatás feletti részen feltűnően torzulnak, a fonák felé behajlanak, s jellegzetesen el is színeződnek: kék fajtákon bíborlilás színűek lesznek, fehér fajtákon sárgásan kifakulnak. A torz levelek alatti részen a hajtás, illetve a vesszőn gyűrű alakú duzzanat, megvastagodás észlelhető, ami az imágónak a még zöld hajtás kerületén kör alakban végzett szívogatásainak hatására meginduló szövetburjánzásnak az eredménye. Az esetek nagy részében nem szükséges ellene külön védekezni, de az amerikai szőlőkabóca elleni permetezések e faj egyedeit is gyérítik.

A lombozaton nem kevés ízeltlábú tehet kárt. Tavasszal legkorábban a szőlőtripsz károsít, amikor a kéreg alatt áttelelt imágók az éppen fakadó hajtásokat, leveleket szívogatva azok kanalas torzulását, rendellenes, törpe növését, rövid szártagúságát, parásodását és elhalását okozza. A szúrások hatására ezeken a levélrészeken a növekedés csökken, leáll, s emiatt a levelek szétszakadozhatnak. Tojásait a levél szövetébe süllyeszti, s a kikelő lárvák is a hajtásokon szívogatva táplálkoznak. Hazánkban 2 nemzedéke fejlődhet ki. Növényvédelmi problémát csak fakadás idején okoz. Széles hatásspektrumú piretroidokkal permetezve megelőzhető a súlyos kártétele.

Az amerikai lepkekabóca egyre gyakrabban és egyre nagyobb egyedszámmal tűnik fel szőlő ültetvényeinkben. A Magyarországon 2004 óta ismert melegkedvelő faj tápnövényeinek a száma igen nagy. Jobbára fás szárú növényeken él, de nagyon sok lágyszárú kultúr- és gyomnövényen is megtalálhatjuk jellegzetes viaszváladékát, melyben nem könnyű észrevenni a csoportosan élő lárvákat. Ez a vastag, fehér viaszváladék a rovarölő szerek hatáskifejtését is gátolja. A károsított növények alatti felületeken, leveleken megtalálhatjuk a lárvák által ürített mézharmatot, amin megtelepedhet a korompenész. Zavarás esetén a lárvák és nimfák elugranak, az imágók pedig fürgén repülnek is. Szőlőültetvényekben a levelek fonákán, a hajtások tengelyén, vagy a fürtkocsányon szívogatnak. Tojás alakban telel át a kéreg alatt, lárvái május második felében kelnek, s ötszöri vedlést követően júliusban, augusztusban jelennek meg a kifejlett alakok. A lárvák borotvapamacsra emlékeztető farokszőrzetük révén jól elkülöníthetők az amerikai szőlőkabóca fiatal lárváitól. Évente egyetlen nemzedéke fejlődik ki. A tiametoxám hatóanyagú rovarölő szer engedélyezett ellene, de az amerikai szőlőkabóca elleni permetezések e faj egyedeit is gyérítik. Természetes ellensége egy ollósdarázsfaj, melyet több európai országban felhasználtak már a biológiai védekezésre.

Hazánkban 2014-ben jelent meg a leveleken károsító kígyóaknás szőlőmoly. Ahogy a neve is találóan mutatja, e faj lárvája egy hosszan, kanyargósan lefutó, vékony, s csak fokozatosan vastagodó, barnás színű aknában fejlődik a szőlőlevél színének bőrszövete alatt. Nagyobb egyedszám esetén egy levélen számos akna kialakulhat. Az akna végében történik a bábozódás. A faj Észak-Amerikából került be Európába: Olaszországban (1994), Szlovéniában (2004) és Svájcban (2009) is megtalálható. Magyarországon budapesti kertekben, a Gödöllői Arborétumban, Monor térségében, az Etyek–Budai és a Mátrai borvidék szőlőiben találták meg. Rendszeres növényvédelem mellett is fellép, s a kártétel az érési időszakra erősödik fel, amely az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betarthatósága kapcsán okoz gondot. Az európai szőlőn kívül amerikai vadszőlőfajokon is kifejlődhet. Vannak természetes ellenségei, amelyek hazánkban is eredményesen gyérítik a rokon aknázómolyfajokat. Jelenleg nincs ellene engedélyezett növényvédő szer, egyelőre elterjedtsége, kártételének mértéke sem teszi szükségessé borvidékeink többségén az ellene való célzott kezelést. A szőlőmo­lyok ellen engedélyezett számos rovarölő szer között (pl. emamektin-benzoát, fenoxikarb, metoxifenozid stb.) lesz ez ellen a faj ellen is hatékony készítmény.

A szőlő rügyeiben és levelein szívogató szőlőlevélatka és szőlő­gubacsatka néhány évvel ezelőtt gyakrabban okozott jelentős kártételt. Napjainkban ezekkel a fajokkal szemben a takácsatkák, köztük a szilva takácsatka, a piros gyümölcsfa takácsatka és a közönséges takácsatka fellépésével kell inkább számolni.

A tojás alakban telelő és szövedéket nem készítő piros gyümölcsfa takácsatka táplálkozása hatására a klorofill mennyisége csökken a levelekben, ami a levélszövet mozaikos fakulása, sárgulása, beteges kinézete formájában látható. Apró, elhaló pontok, vagy súlyosabb esetben a levél szélétől kiinduló, különböző kiterjedésű barna, száradó foltok is megjelenhetnek, végül akár az egész levél is elszáradhat. Előfordulhat a levelek kanalasodása, a hajtás törpülése is. Jellemzően az alsó levelektől halad felfelé a károsítás. A kifejlett nőstény alakjában áttelelő és szövedéket készítő szilva takácsatka tavasszal korán elkezdi a táplálkozást és a tojások lerakását a fakadó hajtásokon. Ha ilyenkor nagy az egyedszáma, a levelek elbarnulását, száradását, lehullását okozza, amivel súlyos kárt idéz elő. Jellemző a fajra, hogy mindig az alsó leveleken, a tőke belső részein kezdi a károsítását, így gyakran csak akkor veszik észre a jelenlétét, amikor a népessége már jelentősen felszaporodott, és a lombozat nagy része fehér fajták esetében sárgul, míg kék fajtáknál vörösödik. A nyári tünet a főbb erek menti elszíneződésként jelentkezik, mely később a levelek nagy felületére kiterjed. A sárgás színű kifejlett atkák és lárvák a levelek fonákán találhatók. Nagy egyedszám esetén akár szabad szemmel is észrevehetők a mozgó adult egyedek.
A szövedéket készítő közönséges takácsatka elsősorban a lágyszárú növények polifág kártevője, de rendkívül sok fás szárú fajon, így a szőlőn is előfordul a károsítása. Elsősorban az ültetvény gyomnövényein táplálkozik, s ezek elpusztítása vagy elszáradása után azokról vándorol kényszerből a szőlőre. Ennek az időszaka általában júliustól van, amikor a populáció már felszaporodott. Ez a faj tehát nem a vegetációs időszak elején károsítja a szőlőt. Áttelelése is a gyepszintben, avarban történik.
Atkaölő szerekkel védekezhetünk ellenük. A takácsatkák tojásai és lárvái ellen a hexitiazox hatóanyagú atkaölő szer használható eredményesen (a kifejlett alakok ellen nem hat). Egyéb atkaölő hatóanyagokkal (pl. abamektin, spirodiklofen, tebufenpirad stb.) végzett nyári permetezés a fajok egyedszámát, ezáltal a lerakott telelő tojások számát is csökkenti.

Kerülni kell a túlzott mértékű nitrogéntrágyázást, mert az fokozza a takácsatkák kártételének mértékét.
Fontos, hogy a tenyészidőszak folyamán kíméljük a ragadozó atkákat. Ennek érdekében kerüljük a ragadozó atkákat gyérítő, károsító növényvédő szerek használatát (pl. piretroidok, ditiokarbamátok).

A szőlőfürtön a tarka szőlőmolyon kívül a darazsak okozhatnak érzékeny kárt. A tarka szőlőmoly három nemzedéke károsítja a fürtöt fürtmegnyúlástól a szüretig. Az első nemzedék lárvái a bimbókat szövik össze, s a szövedék védelmében táplálkoznak. A következő nemzedék hernyói a zöld bogyókba rágva táplálkoznak. A harmadik nemzedék károsítása gyakran már az érő, puhuló bogyókat érinti. A moly rajzása szexferomon csapdával követhető nyomon. A csapdázás, valamint a tojások és kicsi lárvák keresésével lehet jól időzíteni a védekezést. Számos engedélyezett készítmény áll rendelkezésünkre az ellene való védekezésre, melyek hatásmechanizmusa is sokféle, így váltogatott használatukkal lehetőség nyílik a rezisztencia kialakulásának elkerülésére. Az első nemzedék hernyói elleni permetezésre azt az időpontot javasoljuk, amikor az első gyenge szövedékek megjelennek a fürtökön. A második és a harmadik nemzedék ellen viszont már a lárvák kelésére javasolt időzíteni.

Az engedélyezett hatóanyagok közül lehetőleg ne a piretroidokat válasszuk, mert ezek gyakori használata a kártevő atkák felszaporodását okozza. Az amerikai szőlőkabóca ellen valószínűleg úgysem maradnak ki a technológiából. Helyettük például az emamektin-benzoát, indoxakarb, metoxifenozid, spinozad hatóanyagokat célszerű alkalmazni. A fenoxikarb hatóanyagú rovarölő szert, amely a tojás-lárva átalakulást gátolja, a tojásrakás elején javasolt kijuttatni. A Bacillus thuringiensis endotoxinját és spóráit tartalmazó készítmény az ökológiai termesztésben is engedélyezett biológiai rovarölő szer, mely rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkezik.

Néhány éve egy új, környezetbarát védekezési technológia is rendelkezésre áll: a légtértelítéses módszer. Ennek alkalmazása során a szőlőmoly szexferomonját tartalmazó diszpenzereket kell egyenletesen kihelyezni az ültetvénybe (és környezetébe), aminek hatására feromonfelhő keletkezik, amelyben a két ivar egyedei nem találnak egymásra, s így elmarad a szaporodás. A módszer hátránya, hogy kisebb területen nem alkalmazható, legalább három-öt hektár területen lehet működőképes. A mai tulajdonviszonyok között ezt sok esetben csak összefogással lehet megvalósítani, s így kisebb növényvédőszer-felhasználással eredményesen védekezni a szőlőmoly ellen.

A darazsak bizonyos években nem kevés bosszúságot okoznak a szőlős gazdáknak. Ezek a fajok szociális rovarok, amelyek a szőlő érésének idején érik el legnagyobb egyedszámukat, s bár év közben hasznos ragadozó fajok, a telelésre készülő egyedek szívesen táplálkoznak édes gyümölcsökön, ahol rágóikkal a bogyóhéjat képesek kirágni, ami által lehetővé teszik olyan egyéb rovarok (házi méhek, muslicák) számára is a táplálkozást, melyek maguk nem lennének képesek az ép bogyóhéj megsértésére. Sebzéseik révén a szürkepenész fellépését is fokozhatják csapadékos időjárás esetén. A fészkeik felderítése nem egyszerű, de a csapdák helyének változtatásával és a fogási adatokat figyelve kideríthető. Hűvös, esős évjáratokban kevésbé szembetűnő a kártételük, száraz, meleg nyáron azonban nagymértékben elszaporodhatnak, és tetemes kárt okozhatnak. A darazsak elsősorban a korán érő, vékony héjú, illetve az illatos fajtákat kedvelik. A szürethez közeli időpont miatt korlátozottak a növényvédelmi lehetőségek, viszont többféle darázsirtó spray kapható, amiket a fészkek helyének felderítése után használhatunk. A csapdázás (sör és narancslé ecetes elegye, mely a házi méheket távol tartja): a fészek bejáratához elhelyezett közönséges ragacsos csapdákkal rengeteg darázs megfogható. Kecskedarázsra a heptilbutirát mint csalogató anyag kereskedelmi forgalomban kapható. A fészek különböző megoldással pusztítható el (vegyszer, tűz, füst, forró víz), amit kora hajnalban célszerű elvégezni. Mindig nagyon óvatosnak és körültekintőnek kell lenni, mert a darazsak veszélyesek! Biztonságosabb megoldás, ha rovarirtást vállalkozásban végző céget bízunk meg ezzel a feladattal. A fürtöket egyedileg tüllzacskóval vagy a fürtzónát sűrű szövésű madárhálóval védhetjük.

A Kínában és Koreában őshonos foltosszárnyú muslicát először 2012-ben találták meg Magyarországon a Balaton déli partján. A tápnövényekben nem válogatós muslica mindenféle húsos, lédús gyümölcsöt fogyaszthat. Nógrád megyei málnaültetvényben már kárt is okozott. Az imágó rajzása almaecetes vagy ecetes-vörösboros csapdákkal megfigyelhető, melyeket házilag is könnyen elkészíthetünk. A szelektívebb fogás és könnyebb azonosíthatóság érdekében a tárolóedényre célszerű apró lyukakat fúrni, hogy a nagyobb rovarok ne juthassanak be. Szőlőben eddig még nem kellett ellene védekezni, de a jövőben szükség lehet a szüreti időben történő kezelések technológiájának kidolgozására. Jelenleg egy lambda cihalotrin és egy spinozad hatóanyagú készítmény engedélyezett ellene

A Közös Agrárpolitika egyik legfontosabb alapelve szerint az Európai Unió nagy gondot fordít az emberek és állatok egészségének, valamint a környezetnek a védelmére, ezen belül különös tekintettel az olyan stratégiai jellegű ágazatokra, mint például a szőlő- és bortermelés. A növényvédő szerek értékesítésére vonatkozó szabályok egységesítése hozzájárul mindehhez, biztosítja az egységes piac zökkenőmentes működését, továbbá fokozza a mezőgazdasági termelést. Szabályokat állapít meg a növényvédő szerek EU-ban történő értékesítésének, alkalmazásának és ellenőrzésének engedélyezésére irányulóan. Elismeri az uniós országok által abban az esetben alkalmazott elővigyázatosság elvét, amikor bizonytalan egy adott növényvédő szer által az emberi és állati egészségre vagy a környezetre gyakorolt kockázatok tudományos megítélése.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai