A metszés és zöldmunkák gépei

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Dr. Wachtler István, 2016/05/16

A szőlőültetvény növényápolási munkái közé soroljuk a metszést, a támrendszer karbantartását, a zöldmunkákat, a talajművelést és a tápanyag-utánpótlást. A szőlő különösen meghálálja a „személyre szabott”, szakszerűen elvégzett ápolást, fokozott gondozást.

Metszés

Metszésen a vesszők évenkénti visszavágását, illetve az idősebb részek ifjítását értjük. A szükséges munkákat a vegetációs nyugalom alatt végezzük. Metszéssel szabályozzuk a termés mennyiségét, a tőkék vesszőhozamát, a termés minőségét, valamint a művelésmódra jellemző alakú tőkék kialakítását.
A szőlő metszése és az azzal összefüggő többi növényápolási munka különösen nagy szakértelmet kíván, a legfontosabb és legmunkaigényesebb műveletek közé tartozik az ültetvényekben. A szőlőművelésben ma még hektáronként átlagosan 70–100 munkaóra szükséges a hagyományos kézi metszés elvégzéséhez. Tőkénként átlag 20–30 vágás kell, ami 80–120 ezer vágást jelent hektáronként. Egy metszőmunkás percenként 20–40 vágást tud huzamos ideig elvégezni. A szőlőmetszés ma még a nem teljesen gépesíthető munkaműveletek közé tartozik.

Metszőollók:

A kereskedelemben nagyon nagy a választék a különböző gyártmányú (acél, könnyűfém, speciális műanyag) kivitelezésű ollókban. A metszőolló kiválasztása során ügyelni kell arra, hogy az könnyű, ergonomikus legyen, a kézhez jól alkalmazkodjon és a működtetéshez szükséges kézi erő ne legyen nagy. A metszőollók többféle markolattal és méretben, jobb- és balkezes változatban készülnek. A sok kombináció lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelő szerszámot. Fontos, hogy jó munkát csak éles, megfelelően karbantartott szerszámmal lehet végezni.

Az erőkifejtés csökkentése, a kéz kímélése és a munkateljesítmény növelése érdekében terjed a nagyobb ültetvényekben a pneumatikus, a kisebbekben az elektromos metszőollók használata. A pneumatikus metszőollók működtetése ritkábban erőgépről, gyakrabban külön 4–6 kW-os benzinmotorral üzemelő kompresszorral történik. A légsűrítők légszállítása 100–600 l/min, légnyomás 8–18 bar, amivel több olló működtethető. Segítségükkel vastagabb ágak is átvághatók, általában 20–30 mm ágvastagsághoz alkalmasak. A kézi tömlődobos légvezeték hossza általában 300 m, az automata visszahúzóval működő dobra 200 m vezeték csévélhető fel, az olló tömege kb. 0,5–0,8 kg. A pneumatikus ollókkal az élőmunka-ráfordítás akár 20%-kal is csökkenthető. A hibátlan működés feltétele a szakszerű kezelés, karbantartás. Különösen fontos a kenésről és a kondenzvíz „elvezetéséről”, a jégképződés megakadályozásáról gondoskodni. Hátrányuk, hogy a ravasz meghúzására lassabban reagálnak és könnyen átvághatják a huzalokat is.

Az elektromos rendszerű ollók használata kényelmesebb, különösen a mobilitásuk miatt, tekintettel arra, hogy nincs hosszú légvezetékhez és a többi munkáshoz kötve. Az újabb konstrukcióknál mind az olló mind az akkumulátor tömege csökkent. Egy feltöltéssel már hosszabb munkavégzésre alkalmasak. Az ollókkal metszhető átmérő 30–35 mm, teljesítménye a pneumatikus ollókéval azonos vagy jobb.

Gallyvágók, kézifűrészek:

Vastagabb, idős ágak vágásához gallyvágó vagy kézifűrész szükséges. A gallyvágók a metszőollóhoz hasonló (egyenes vagy ívelt) pengével, 60–80 cm hosszú nyéllel készülnek.

Előmetsző gépek:

A szőlőmetszés részleges gépesítése kordon művelésű szőlőültetvényekben előmetsző gépek alkalmazásával oldható meg, amelyekkel az egyéves hajtások a kívánt magasságban hosszabb csapokra, szálvesszőre vagy rövidcsapra metszhetők (1. ábra). A gép azonban csak a függőleges és ferdén felfelé növő vesszőket vágja el. Minden vízszintesen növő vesszőt úgy kezel, mintha huzal lenne, és a vágóeszközt továbbvezérli. Az előmetszőgépek a letermett vesszők jelentős hányadát eltávolítják, így lényegesen egyszerűbb, könnyebb lesz a további munka. Az előmetszés után ugyanis a tőke, illetve a termőcsapok végleges kialakítása, az elmaradt szálvesszők lehúzása külön, hagyományos kézimunkával történik. A kézi metszést a bizonyos művelési módoknál (kordon), fajtáknál alkalmazható előmesztő gépek használata jelentősen megkönnyíti. Az erélyes növekedésű fajtáknál, mint például a Rizlingszilváni, az élőmunka-megtakarítás 15–25 munkaóra is lehet. Egyes irodalmi adatok 30–40 óra/ha megtakarításról számolnak be.

A gépet a traktor elejére lehet felszerelni, helyzetét hidraulikusan a szőlősor métereihez lehet állítani. Egyes gyártmányok olyan nehezek, hogy a traktorra ellensúlyt kell felszerelni. A metszőberendezés két függőleges tengelyen elhelyezkedő tárcsasor, ami a tárcsák kis osztása miatt a venyigét apróra vágja, majd az apríték a talajra hull. A metszőtárcsákat hidromotor hajtja.

Nyesedékaprítás és -gyűjtés:

A metszés után hektáronként 1500–3000 kg, 40–50% nedvességtartalmú nyesedék marad a szőlősorokban, amit régen hazahordtak és fűtésre használtak fel. A „nagyüzemi” korszakban (sok helyen talán még ma is) kihúzták és a tábla szélén elégették. Ez a legrosszabb megoldás.

A venyige felaprítása nem sokkal munkaigényesebb, mint kihordása és helybeni elégetése. A felaprított nyesedék mulcsként vagy talajba bedolgozva szerves trágyaként kiválóan hasznosítható. Az egy hektárról nyerhető nyesedék az éves humuszszükséglet mintegy 30%-át, a tápanyagszükséglet 20%-át fedezi. A lassan bomló szerves anyag a talaj szerkezetét javítja, humusztartalmát gazdagítja. Az ültetvény vízháztartását javítja azzal, hogy a nedvesség elpárolgását csökkenti, a csapadékot visszatartja, az eróziót és a gyomosodást mérsékli. A talaj hőmérséklet-ingadozását csillapítja. A nehéz gépek által okozott talajtömörödést mérsékli. Csapadékos időjárás esetén könnyebben átjárható a terület.

A venyige felaprítását kimondottan erre a célra készített aprító szecskázógépekkel, mulcsozókkal vagy a talajművelésben használt talajmarókkal, tárcsás boronákkal végezhetjük el. Az elvégzett munka minősége is ebben a sorrenben alakul.

Kézenfekvő, hogy a megújuló energiaforrások hasznosítása kapcsán ismét szóba került a szőlővenyige elégetése. A száraz, 15% nedvességtartalmú venyige fűtőértéke mintegy 5 kWh/kg, ami hasonló értékű, mint különböző fafajoké, szalmáé stb. (2–3. ábra). Azaz egy 10 ha-os ültetvény egy családi ház éves hőenergia-szükségletét bőven fedezi. Az apríték vagy a bálák eltüzelése azonban speciális kazánt igényel. A betakarított, magas nedvességtartalmú (40–50%) apríték tárolása és szárítása gondot okoz. A nedves venyige elégetésekor a keletkező hő jelentős részét a nedvesség elpárologtatására fordítódik, és a keletkező savas füstgázok gyorsan korrodálják a tüzelőberendezést. A venyige bálakészítőkkel is összegyűjthető, ekkor jól szellőző kazalban a természetes úton történő szárítás megoldott. Bálák kis és nagy méretűek, henger vagy hasáb alakúak lehetnek. Különböző bálázókat több cég is forgalmaz. Mind az aprítékból, mind a bálás venyigéből készíthető pellet, aminek a tárolása, szállítása, eltüzelése előzőekhez képest sokkal egyszerűbb, viszont a gyártása energiaigényes.

Zöldmunkák

A szőlőtőkék lombfalszerkezete (magassága, állapota és a zöldmunka elvégzésének fajtája, módja) jelentősen befolyásolja az ültetvény mikroklímáját, fényviszonyait és ezáltal a fotoszintézist, ezzel a termés mennyiségét és minőségét. A zöldmunka feladata, hogy a vegetációs időszakban a szőlőmetszést egészítse ki, segítse elő, hogy a fotoszintézis teljes mértékben kihasználható legyen, ami által az ültetvény az optimális teljesítményt nyújtsa.

Törzstisztító gépek:

Tavasszal használhatók a törzstisztító gépek, amelyek két egymással szemben forgó kefés szerkezete hatékonyan távolítja el a szőlőtőkéről az elhalt kérget és az alsó friss fattyúhajtásokat. A kefék gumiból vagy műanyagból készülnek, így nem károsítják a tőkéket. Egy- és kétoldalas kivitelben, vízszintes vagy függőleges tengellyel készülnek. A kefék hossza 30–60 cm, átmérője 44–60 cm, fordulatszáma 500–800/min. (4–5. ábra). A gépet általában a traktor elejére vagy az oldalára lehet felszerelni, és hidromotor hajtja, haladási sebessége 3–8 km/h. A porképződés elkerülése, csökkentése érdekében a törzstisztítást nedves talajállapotnál (pl. reggeli órákban), esetleg vízpermetezés közben célszerű végezni úgy, hogy a kefék ne érjék közvetlenül a talajfelszínt. Továbbá célszerű mulcsozóval vagy kultivátorral egy menetben üzemeltetni a költségcsökkentés érdekében.

Kötözőgépek:

Fontos feladat a nyári hajtások felemelése és rögzítése azért, hogy a vesszők ne lógjanak be a sorba és tartásuk legyen. Rendszerint kétszer-háromszor kell elvégezni, és erősen időhöz kötött munka, ami ma még többnyire kézzel történik. Gyors elvégzése érdekében aktuális a gépek alkalmazása.

A kötözést elektromos kézi lekötözőkkel is lehet végezni, melyekkel a teljesítmény 2–3 szoros a hagyományos kézi kötözéssel szemben, kezelése egyszerű és fáradtságmentes. Ezeknél a kötözőanyag többnyire tekercsben kapható műanyag, amivel 1400–1500 kötözés végezhető el.

Nagyobb ültetvényekben traktorra szerelt kötözőgépek is használhatók. A hajtásemelővel ellátott gépek fémhuzallal vagy műanyag kötözőanyaggal dolgoznak. Haladás közben a hajtások emelése csigapárral vagy ujjas tárcsákkal (teljesítménye kétszeres) történik. Az emelőszerkezet megemeli és két a szőlősor két oldalán futó műanyag kötözőhuzal közé vezeti a hajtásokat (6. ábra). A kötözőanyagot a traktoros (vagy automata) először a sor elején az első oszlop előtt összeköti, majd megfelelő távolságonként egy kapoccsal lazán összekapcsolja, végül a végoszlop után ismét összeköti a kordon két oldalán futó kötöző huzalt. Egyes gépek felszerelhetők vágókésekkel is, ez esetben a csonkázás külön menet nélkül, a kötözéssel egy menetben elvégezhető.

Kétszeri, géppel végzett kötözés esetén 11 munkaóra takarítható meg hektáronként. A második kötözés alkalmával egy menetben a tetejezés is elvégezhető, de a mulcsozóval vagy kultivátorral való kombinálás is szóba jöhet.

Csonkázógépek:

A csonkázás és/vagy tetejezés gépi végzése már eléggé elterjedt nálunk is. Mivel a gépesített munkavégzés nagy teljesítményű, a csonkázás időpontja a körülmények figyelembevételével jól megválasztható. Csonkázással megkönnyítjük a nyári talajművelést és a növényvédelmi munkákat azáltal, hogy a lombozat rendezett. Mivel a lombfal jobban szellőzik, a gombás fertőzések veszélye csökken, továbbá elősegítjük a cukor elraktározódását a bogyókban. A csonkázógépek traktorra szerelt konzolos gépek, amelyek egysorosak, dolgozhatnak egy vagy két oldalra, de lehetnek kétsorosak is, és ugyancsak dolgozhatnak egy- vagy kétoldalas változatban, és lehetnek hidas kialakításúak is. Vágószerkezetük alternáló vagy forgókéses rendszerű, előnyei miatt az utóbbi terjedt el. A forgókéses fő előnye, hogy sűrű lombozatban is hatékonyan dolgozik, kicsi az eldugulás veszélye, a lombozaton alig maradnak lemetszett növény részek, az alaposan összeaprított zöld részek pedig nem tömítik el a talajművelő gépeket. A vágószerkezet helyzete a szőlőművelési módhoz hidraulikusan igen jól igazítható, szabályozható.

A vágószerkezet meghajtása többnyire hidraulikusan történik, a forgókések esetében elektromotoros hajtásúak is előfordulnak. A forgókések hossza 40–60 cm, fordulatszámuk hajtástól függően 600/min vagy elektromotornál 3000–4000/min. A gépek területteljesítménye sortávolságtól függően 0,5–2,7 ha/h között van. Munkasebességük 5–9 km/h.

Lombritkító gépek:

Az érési szakaszban a jó benapozás érdekében nagyon hasznos, ha eltávolítjuk a fürtöket takaró leveleket. Ez nagyon kézimunka-igényes, pedig mind a minőség növelését, mind a szőlő egészségi állapotának megőrzését nagymértékben elősegíti. Nem beszélve arról, hogy az ültetvényben végzett fürtritkítást és később a kézi szüretet is könnyíti. Ez a művelet is elvégezhető szívó és/vagy nyomó ventilátoros gépekkel (7. ábra). A beszívott leveleket általában egy forgókés vágja le. A szívó ventilátor azonban lehet egyben a vágószerkezet is. A kés és a ventilátor meghajtása hidraulikus vagy elektromotoros. A gép a lombfalhoz képest állítható helyzetű, a lombfalat kopírozza, a levágott lombot felaprítja és a talajra juttatja. A gép készülhet egy vagy több szívófejes kivitelben. A gép haladási sebessége 3–5 km/h.
A gép munkáját erősen befolyásolja a szőlőfajta, a művelet elvégzésének időpontja, a gép helyes beállítása. Jó minőségű munkát a hosszú levelű fajtáknál lehet elérni. A gép csak a lefelé lógó fürtöknél alkalmazható, különben levágja azokat. Általában a fürtök 0,5–1,0%-os sérülésével számolhatunk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai