Több segítséggel, ugyanannyi kockázattal

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: GyZ, 2014/01/10
Címkék: növénytermesztés, gabona, búza, kukorica, repce, napraforgó

A márciustól december elejéig kemény munkához szokott gazdaember kicsit feleslegesnek érezheti magát odahaza, mert ugyebár a munkát adó klasszikus gépfelújítások – a korszerű gépparkban – már nem léteznek, csak nyomokban lelhetők fel apró műszaki teendők. Persze azért csak kinéznek a földekre, hogy az ősziek mit mutatnak, még olyan áron is, hogy az utakban gyakran kárt tesz a terepjáró.

Viszont vannak tanfolyamok, továbbképzések, gazdafórumok, amelyek felettébb hasznosak, különösen azok számára, akik megfelelő alapokkal rendelkeznek és a hallottakat alkalmazni is tudják munkájuk során. Az ismeretszerzésnek ez a módja kényelmes is, hiszen az esetleges adaptációs nehézségeket azonnal tisztázni lehet az „azonnali kérdések órájában”. Emellett össze lehet jönni a gazdatársakkal, meg lehet hányni-vetni az elmúlt év tapasztalatait. Mert tapasztalatot szerezni minden évben kell és lehet is, majd pedig hosszú éveken keresztül érdemes gyűjteni. A tapasztalatok pedig minden évben vegyesek, hiszen ki ne követett volna el valamilyen technológiai vagy munkaszervezési hibát az év folyamán, amelyet nyilván ki akar küszöbölni az idei induló évben…

Egyedül a kockázatviselésben

A „tető nélküli” növénytermesztők munkájuk során hihetetlenül kiszolgáltatottak, kockázataikat és azok mértékét nem is szívesen elemzik a szakemberek. Az időjárási anomáliák kiszámíthatatlansága a legnagyobb kockázati tényező, amelyre valamilyen formában minden évben számítani kell. Persze azt nem lehet előre tudni, mire kell különösen felkészülni, hiszen lehet belvíz, árvíz, ha sok a csapadék, de lehet aszály, akár légköri is, ha nincs csapadék. És akkor még nem beszéltünk a szélviharokról, a jégesőkről, amelyek kártétele éppen úgy semmissé teheti a termést az utolsó héten is, mint a többi csapás. Ebben a kockázatviselési procedúrában nem akar senki partner lenni, sem a termeltető, sem a kereskedő, sem a bankok, kivéve talán részlegesen a cseppet sem önzetlenül ajánlkozó biztosító társaságokat.

Mondhatnánk azt, hogy a gazdaember már megszokta – már amennyiben ezt meg lehet szokni –, hogy csak akkor van igazán érdeklődés, amikor a terményen és annak hasznán kell „osztozkodni”. A tenyészidőszak alatt marad az izgalom, a szorongás a végkifejletet illetően, mert hiszen nyereséget kell termelni, lehetőleg minden egyes hektáron. Az árbevételből pedig törleszteni kell, mellette fejleszteni, beruházni kinek-kinek igénye szerint, és újraindítani a következő évet. Nem mellékesen pedig élni kell a családnak! Szerencsére vannak támogatások és jó esetben pályázatok, amelyekre lehet számítani, és amelyek pufferolják a rosszabb évjáratot, vagy „megnyomják” az átlagosat. Az idei évről még semmit sem tudni, legfeljebb a terveket nézegethetik, alakíthatják még a gazdák, és kémlelik az eget – no meg az időjósok előrejelzéseit –, hogy mi várható a közeljövőben.

Szerencsére vannak támogatások és jó esetben pályázatok, amelyekre lehet számítani

Felkészülés fejben és lélekben

Egy sikeres gazdasági év a növénytermesztésben feltételezi az átlagos kontinentális viszonyoknak megfelelő időjárást, amely mellett közepes vagy jó termések születhetnek. Ez csak minden év elején elvárás, ami természetesen sokszor módosul.

A másik egyre kiszámíthatatlanabb anomália a piac lett, amely egyre inkább az időjárás kiszámíthatatlanságára kezd hasonlítani, persze nem feltétlenül azzal összefüggésben. Annál inkább sem, mert a helyi időjárásból fakadó terméseredmények és elvárt árak, valamint a világpiaci ártrendek egyáltalán nincsenek szinkronban. E tekintetben sincs tehát érdemi felkészülési lehetőség a termelők számára. Márpedig a nyereséges termelés szempontjából a mindenkori terményárakon nagyon sok múlik, hiszen közepes termés magas áron szintén kecsegtető árbevételt jelent. Nem beszélve olyan szerencsés évjáratokról, amikor magas termésszintek magas árakkal társulnak. Ugyanakkor a gyenge termés alacsony áron akár katasztrofális deficitet is jelenthet anélkül, hogy annak az év elején bármilyen előjele lett volna.

Természetesen ezek a fejtegetések januárban beleférnek a beszélgetésekbe, aztán a munka megkezdése után már csak koncentrálni van idő, hogy minden munka, illetve technológiai fázis időbe és a lehető legjobban valósuljon meg. Azt már felismerték a gazdák az elmúlt években, hogy nagy termésekre kell törekedni, bőtermő fajtákkal kell dolgozni, optimális tápanyag-visszapótlás mellett, hogy az árak kedvezőtlenebb alakulása esetén is legyen tisztességes árbevétel. Ez persze a minőség rovására is mehet, ami szintén megfigyelhető, de esetenként a külföldi vevők számára inkább a mennyiség dominál. Némi ellentmondás feszül ebben az okfejtésben, de bizony a magyar föld és a magyar gazdák rutinja következtében sok esetben a magyar termények az európai minőségi paramétereket meghaladják, csak éppen ezt az árakban nem lehet érvényesíteni… Ezzel a helyzettel is számolni kell tehát a fajtaválasztásnál, a talajművelésnél és a többi technológiai elem alkalmazásánál. Tény, hogy nagyon fontos a szakmai felkészültség, mert a hatalmas kockázatok mellett még a piaci elvárásoknak és azok változásainak is meg kell felelni.

Változások a szabályozásban

Az óév utolsó napján megjelent rendeletében a megyei földhivatalokra bízza a kormány az új földforgalmi törvényben földvásárláshoz és haszonbérlethez előírt hatósági engedélyezési feladatokat − derül ki a Magyar Közlönyből. Szintén a megyei földhivatalok dolga lesz a föld tulajdonjogának, végrehajtási, felszámolási, illetve önkormányzati adósságrendezési eljárás során kitűzött árveréses vagy pályázati értékesítése. A szabályozás csak 2014 májusában lépne hatályba, vagyis ennyi ideje lesz a hivataloknak a szükséges adatbázisok, eljárásrendek kialakítására, illetve a már működő földhasználati nyilvántartás naprakésszé tételére. Ugyancsak a járási, illetve másodfokon a megyei földhivatalokat jelöli ki a kormány a földforgalmi törvényben felsorolt szerzési feltételek, korlátozások és tilalmak betartásának ellenőrzésére, valamint a kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazására. A kormányrendelet ugyancsak a földhivatalokra bízza a földművesek, a mezőgazdasági termelőszervezetek és a mezőgazdasági üzemközpontok nyilvántartásának vezetését − a jogszabály e pontja már hatályba is lépett −, arról azonban nem rendelkezik, hogy a hivatal miként szerezze meg az adatbázisokhoz szükséges adatokat. Vagyis még nem tudni, hogy az érintetteknek kell-e a szükséges adatokat személyesen vagy egyéb módon megadniuk, vagy lesznek olyan adatok, amelyeket a közigazgatás a különféle állami adatbázisokból átemelhet. Az elsőfokú eljárásokban a járási, míg másodfokon a megyei földhivatalok lesznek illetékesek.

A termőföld védelméről szóló − legutóbb 2013-ban módosított − törvény talajvédelmi hatóságként a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságát jelöli ki. A birtokmaximum túllépéséhez szükséges állatállományról az állattartó telep fekvése szerint illetékes megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állat-egészségügyi igazgatósága adhat majd igazolást, míg a földforgalmi törvény szerinti családi gazdaságokat a gazdaság központja szerint illetékes megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatósága veszi majd számba.

A gazdálkodás ma már messze nem korlátozódik csak a tényleges földművelésre

Jogszabályi támogatással, új szerepben az agrárkamara

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) várhatóan január- februárban köti meg azokat az együttműködési megállapodásokat, amelyek a tavaly év végén megszavazott törvénymódosítás nyomán létrehozandó gazdaságszerkezeti nyilvántartás létrehozásához szükségesek. Természetesen az adatbázis létrehozásához több hónapra lesz szükség. A törvény szerint a nyilvántartásban szerepelnie kell többek közt annak, hogy az egyes tagok mekkora és milyen művelési ágba tartozó földön gazdálkodnak, mekkora éves árbevételük származott agrárgazdasági tevékenységből, milyen jogcímeken, mekkora uniós és magyarországi támogatást vettek igénybe, valamint annak is, hogy milyen mezőgazdasági vagyoni értékű jogokkal rendelkeznek. Az adatszolgáltatás kiterjed arra is, hogy a tagok agrárgazdasági tevékenységük során milyen épületeket, építményeket használnak, valamint milyen gazdaságszerkezet mellett mekkora feldolgozókapacitással rendelkeznek.

A Kamara az adóhatóságtól minden év júliusáig térítésmentesen kapja meg a gazdálkodók árbevételéről szóló adatokat, június elejéig pedig a földhasználattal kapcsolatos adatokat az ingatlan-nyilvántartástól, a Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivataltól pedig a tagok támogatásának adatait. A jogszabály szerint az utóbbi adatszolgáltatás meglehetősen részletes: a támogatás alapjául szolgáló parcella sorszáma, a kapcsolódó állatlétszám, beruházási támogatásnál pedig a megvalósítás helyszíne is szerepel majd az adatbázisban. A gazdaságszerkezeti nyilvántartásban szereplő adatok alapvetően üzleti titoknak minősülnek, kezelésükre a Kamara jogosult, harmadik személynek − a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve − nem adhatja át őket.

A kormányzati hivatalos indoklás szerint az adatbázis-építésre azért van szükség, hogy a NAK elláthassa jogszabályban, alapszabályában és a kormánnyal kötött megállapodásban is rögzített feladatait az átláthatóság témakörében. A kamara szerint a támogatási adatok gyűjtését is ez indokolja, nélküle ugyanis a NAK nem lenne képes támogatási kérdésekben a kormánnyal közösen kialakítani álláspontját. Jelesül, modellezni az uniós Közös Agrárpolitika változásainak hatásait, vagy elvégezni az eddig a falugazdász-hálózat közreműködésével ellátott hatósági és nyilvántartási feladatokat. Az adatokat egyedi azonosításra alkalmatlan módon, kizárólag piac- és termelésszervezési feladatokhoz, statisztikai célokra, illetve véleményalkotó, javaslattevő és a gazdasági programok megalkotásával kapcsolatos tevékenységeinek ellátásához használja majd fel a szervezet.

Talán nem volt teljesen felesleges dolog ezekről a dolgokról szót ejteni, hiszen a gazdálkodás ma már messze nem korlátozódik csak a tényleges földművelésre. Nagyon alapos szakmai munka mellett komoly költségtervezés és értékesítési stratégia is kell ahhoz, hogy éveken keresztül sikeres és eredményes lehessen a gazdálkodás.

Ajánlott kiadványokNagy József:
A zöldborsóDr. Csapó János:
A gabonák, zöldségek és gyümölcsök, valamint zsírok és olajok hamisítása és annak kimutatása - Élelmiszer-hamisítás III.Dr. Radics László (szerk.):
Alternatív növények termesztése I.Dr. Magda Sándor (szerk.):
Mezőgazdasági vállalkozások szervezése és ökonómiája

Ez is érdekelhetiRevycare® - A jövő kihívásaira fejlesztveGOSZ-VSZT-NAK: 48 őszi búza az ajánlati fajtalistánHistorikus meteorológiai adatok segítik a termés vesztett gazdákat a biztosítási ügyintézésben!