Kérdések és válaszok a kukoricabogárról

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: G.P., 2016/05/22

Tény, hogy az imágó a kukorica pollenjével, a bibével és a csővégi szemekkel, a lárva a kukorica gyökerével táplálkozik, azt teszi tönkre. Ennek következtében csökken a víz- és a tápanyagfelvétel, a növény meddő lesz, megdől, meghajlik, majd hattyúnyakhoz hasonló formát ölt. A védekezés csak komplex formában lehet hatékony. A lárva elleni leghatékonyabb védekezés a vetésváltás, de szükséges a kártevő elleni speciális csávázás, a talajfertőtlenítés, és az imágó elleni védekezés is fontos. A rajzó bogarak ellen való védekezés időszakáig, június végéig még van idő, addigra azonban időben fel kell készülni!

– A tavalyi évben milyen mértékű volt az amerikai kukoricabogár kártétele országos szinten?

– Tételes felmérést nem végeztünk, azonban ott, ahol kukorica kukoricát követett a vetési sorrendben, általában megfigyelhető volt a kukoricabogár-lárva kártétele. Személyes megfigyelésem, hogy például a Kukorica Termésversenybe nevezett parcellák között ott, ahol gyökérkártételt lehet megfigyelni, annak ellenére, hogy ezekben a táblákban biztosan végeztek előző évben állománykezelést és igyekeztek a talajfertőtlenítést is gondosan elvégezni, a nevezett kártevő számlájára írható kiesés elérheti akár a 2–3 tonnát. Az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatások szerint a csak állománypermetezés, csávázás és talajfertőtlenítés (nem GMO-hibridekre vonatkozó) kezelésre alapozott védekezések hatékonysága évjárattól függően 50–80% közöttire tehető, száraz évjáratokban nagyobb a kiesés. Nem gondolnám, hogy mi ügyesebbek vagyunk.

– Az elmúlt években a hazai kukoricatermelők védekezése a kukoricabogár ellen hatékonyságában változott valamelyest?

– A leghatékonyabb intézkedésnek a monokultúrás termesztés elé gördített intézményes akadály számít. A növényvédő szeres kezelések csak részeredményt adnak, s nem sokat érnek, ha nem egy a kártétel megelőzésén alapuló technológia részeként alkalmazzák őket. Azt is el kell ismerni, hogy a kukoricabogárnak jó ízlése van, s ha válogathat, válogat is. Legszívesebben a virulens állományokba, így az augusztus végén, szeptemberben még zöld, hosszabb tenyészidejű (FAO400-FAO500) kukoricába rakja a petéjét. Aki legalább kétszer vet egymás után kukoricát, az ilyet vet először, hiszen a betakarítást későbbre tudja halasztani. Ezekbe a táblákba folyamatosan és különösen a virágzás utáni időszakban költöznek be az imágók, termékenyülési kárt már nem okoznak. A gazdák ritkán védekeznek ezeken a táblákon. A következő évben, ha kukoricát vetnek az ilyen táblába, az rendszerint korai kukorica lesz, mert búza előveteménynek szánják. A korai kukoricák gyökértömege kisebb és nehezebben regenerálódik, így a talajfertőtlenítő szer használata ellenére rendszerint már jelentős a gyökérkárosodás és a megdőlés. A kikelő éhes imágók mihelyt a bibék megjelennek, a bibékre vetik magukat (a korábban kelők a leveleket hámozgatják, s ha a címerhányás elkezdődik, pollennel táplálkoznak), tehát már előfordulhat termékenyülési veszteség is. Ez a veszteség annak ellenére bekövetkezik, hogy a gazda védekezik, mert a fertőzéses nyomás nagy. A megmaradó imágóállomány megkezdi ugyan a tojásrakást, de mihelyt érési szakaszba lép a korai kukorica, átköltözik a még zsenge későbbi, második évben is kukoricavetésre szánt táblákba, s a tojásrakást ott fejezi be. Ezekben a táblákban már csak a zsenge csővégi szemeket fogyasztja, s a gazdák többsége nem ítéli olyan nagynak az így okozott kárt, hogy megérje védekezni. A kör ezzel bezárul, a kukoricabogár fennmaradása biztosított.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy e téren nem túl nagy az előrelépés. A gazdák még mindig túl sokat bíznak a kémiai védekezésre, s nem az integrált védekezési szemlélet az uralkodó.

– Az idei vetés idejében eddig mennyire kedvezőek a feltételek a lárvák elleni eredményes védekezésre?

– Semennyire. A vetés idején már csak a kémiai védekezés jöhet számításba – amelyről már elmondtuk, hogy önmagában arra elég, hogy bizonyos mértékig csökkentse a kárt. Száraz tavaszi időjárásban a talajkezelés hatása mérsékeltebb. Lehetne védekezni előrehozott vetéssel, de ekkor számításba kell venni, hogy a gyökérzet ugyan erősebb a lárvakelés idején, viszont a talajfertőtlenítő szernek az idő múlásával lecsökken a hatása. Van még egy furcsa jelenség, amivel a gazdák ritkán számolnak. A tojásrakó egyedek a tojásrakás során még nem tudják, hogy hol lesznek a következő évben a kukorica sorok, így biztos, ami biztos alapon mindenhova, így olyan helyekre is raknak petéket, ahol csak sorköz lesz a következő évben. A vetőgép a talajfertőtlenítő szert viszont csak a kukorica sorába rakja. Így, amikor kikelnek a lárvák, nem találkoznak a talajfertőtlenítő szerrel, s a gyökereket egészen a növény szomszédságáig fogyaszthatják egészségkárosodás nélkül. Mire magukat odarágják, ahova lehelyezték a talajfertőtlenítő szert, a szerhatásnak már esetleg nincs akkora ereje, hogy a továbbrágást, bábozódást, imágókelést megakadályozza.
Többé-kevésbé eredményes kémiai védekezés tehát teljes területi talajfertőtlenítéssel képzelhető el. Van ugyan még egy („tűzoltó”) módszer, amit néhai Dr. Széll Endre és munkatársai dolgoztak ki, ez pedig a posztemergens sorkezelés. Erre egy olyan mikrogranulátum-szórót fejlesztettek ki, amellyel a növényvédő szer a lárvakelés időszakában a kukoricasorok mellé juttatható a talajba, s a gyökértömeg jelentős része így megmenthető. Ma ezzel a lehetőséggel – legalábbis tudomásom szerint – nem élnek a gazdák. További lehetőség az öntözés, mellyel jelentősen javítható a kukorica gyökérregenerációja. Száraz években, amikor a regeneráció gyenge vagy egyáltalán nincs is, a gyökérveszteség fokozott terméskieséssel jár. Ilyenkor a május végi–júniusi–július elejei két-három alkalommal végzett beöntözéssel és pótlólagos tápanyag-adagolással csökkenteni lehet a kiesés mértékét.

– Az imágók elleni védekezés hogyan lehetne igazán hatékony az országban?

– Az egyik legnagyobb probléma, hogy a területek elaprózottak, s igen eltérő technológiai színvonalon kezeltek. Az imágók jól repülnek, s nem helyhez kötöttek. Emiatt az ötletszerű, kezeletlen táblák közé beékelt védekezés kis hatékonyságú, s nem akadályozza meg a visszatelepülést sem. Ráadásul a légi védekezéssel és a belógó szórófejek nélküli permetezéssel az imágók jelentős része nem is érhető el. Ha arra gondolunk, hogy nemzetgazdasági ügynek is fel lehetne fogni a kérdést – tekintettel az igen tetemes kárra –, hatóságilag kellene elrendelni a térségi, technológiai szempontból is helyes védekezést. Tulajdonképpen nem egészen érthető, hogy ez miért nincs így!

– Pontosan mikor célszerű elkezdeni a védekezést a bogár imágói ellen? Ekkor mi jellemzi a növényt?

– Mint fentebb már említettem, az imágók megjelenése többé-kevésbé egybeesik a kukorica virágzásával, tehát nem nehéz meghatározni a védekezés idejét. Persze a saccolásnak ez esetben sincs helye, mert a kukorica virágzási hőösszege nemcsak a tenyészidőtől, de magától a hibridtől is függ, ezért a gradáció megfigyelése elengedhetetlen. Minthogy a döntő az időzítésben a nőstények ivarérettségi állapota, ezért a mindkét nemet fogó csapdák használata inkább vezet eredményre, mint a csak hímeket fogó szexferomon csapdáké. Az elmondottakból látható, hogy az időzítés speciális felkészültséget igényel, s nem várható el minden gazdától, hogy a témából kellőképpen felkészüljön – különösen, ha képzettsége és érdeklődése sem esik egybe a szakterülettel!

– Az alkalmazott rovarölő szerrel szemben milyen alapkövetelményt kell szem előtt tartania a gazdálkodónak?

– Azt hiszem, ez a legegyszerűbben megválaszolható kérdés: olyan szert szabad felhasználni, amely rendelkezik az erre a célra szolgáló használati engedéllyel. A kérdést inkább a felhasználási mód és időzítés oldaláról kell megközelíteni, hiszen a védekezést a kukorica pollenszórása idején kell elvégezni. Köztudott, hogy a méhek előszeretettel gyűjtik a kukorica virágporát, tehát veszélynek vannak kitéve minden olyan esetben, amikor az adott szert nem a méhekre vonatkozó kitételek figyelembevételével használják.

– Nagyjából mekkora költséget jelent a termelőknek a kifejlett rovarok elleni védekezés hektáronként?

– Az egyszeri védekezés költsége – a segédüzemági költségeket is beleszámolva – 10 és 20 ezer forint között változhat hektáronként. A gépköltség bérleti díja körülbelül 5000 Ft, a többit a szerköltség teszi ki.

– Van arról információja, hogy tavaly hány hektáron vetettek kukoricát és ebből mekkora területen okozott kárt a kukoricabogár, valamint a gazdák hány hektáron végezhettek permetezést?

– Ha az információ alatt adatot értünk, akkor nincs. A vetésterület évente 1 200 000 ha körül ingadozik. Annyit sejtünk, hogy az önmaga után második évben vetett kukorica aránya a vetésváltásban 20-30% között lehet. Vannak területek, ahol ez lényegesen magasabb (pl. Komárom és Tolna megye), elérheti az 50%-ot, homoktalajokon még ennél nagyobb is lehet. Abból a tapasztalatból kiindulva, hogy a másodikként vetett kukoricatáblákban a homoktalajok kivételével mindenhol megfigyelhető a gyökérkárosítás, következtetni lehet a rágási stresszből, korlátozott víz- és tápanyag-felvételből eredő kárra is. Jóllehet, a gazdák nem gondolják át ennek a „láthatatlan” kárnak a súlyát, általában elmondható, hogy a második kukorica előtt a felkészültebb gazdák védekeznek az imágók ellen, s ezzel több-kevesebb sikerrel javítják a második kukorica esélyeit.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai