Most kellene a szolgáltatást termékké fejleszteni

Kategória: Vidékfejlesztés | 2016/06/19

– Kérem, dióhéjban mutatkozzon be az Agrárium olvasóinak!

– 2007 óta vezetem a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának Turizmus Intézeti Tanszékét. A falusi turizmusban tulajdonképpen a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) megalapítása óta tevékenykedem, Dr. Csizmadia Lászlóval dolgoztam, illetve dolgozom együtt még ma is. Kezdetektől fogva előadásokkal, jegyzetekkel, tanítással segítettem, patronáltam a munkát. Tavaly májusban választottak meg a Szövetség elnökévé.

– Hol tart ma a falusi turizmus Magyarországon?

– Ezt a kérdést több oldalról is meg lehet közelíteni. Az egyik maga a turisztika jelentősége. Meggyőződésem, hogy a falusi turizmusnak egyre nagyobb, az eddigiekben soha nem látott jelentősége van és lesz a jövőben még inkább. Hiszen azt látjuk, hogy mindenütt a világon, de különösen Európában a vidék szerepe, a falu, a hagyományok őrzése egyre inkább felértékelődik. A hatalmas méretű globalizációval szemben tapasztalható egyfajta visszafordulás, egyfajta lokális érzület, érdeklődés. Ennek egyik fontos állomása lehet a falusi turizmus. Ez meglátszik a turisztikai adatokon is. Nagyon fontos jelenség, hogy a vendégkör a korábbihoz képest kicserélődik, egyre inkább a középosztály jelenik meg, családok gyerekekkel. Az urbanizáció eredményeképpen nem nagyon ismerjük már a vidéket, a vidéki életformát, egyáltalán az országunkat, ezért szívesen visszafordulunk. A falusi turizmus képes őrizni a hagyományokat, a vidéki kultúrát és képes azt interaktív módon átadni a mai kor emberének. Interaktív, azaz kipróbálható módon, tehát fel lehet ülni a lóra, meg lehet fogni a csirkét, ki lehet próbálni a szövőszéket, meg lehet ismerni a falut és a történetét. Talán még nem nevezhető ez paradigmaváltásnak, de hogy nagyon nagy változás folyik a falusi turizmusban, az meggyőződésem. Egészen máshogyan kell ma már hozzáállni a falusi turizmushoz, mint akár csak évekkel ezelőtt.

– Mekkora ma a szálláshelyek száma a falusi turizmusban?

– Az elmondottak ellenére az a furcsa helyzet tapasztalható, hogy a legfrissebb adatok alapján inkább csökkenőben van a vendéglátók száma. Míg 2014-ben a vendéglátók száma 2805 egység, addig 2010-ben ez a szám 3976 egység volt. Ugyanez a helyzet a szobák számával is: 2010-ről 2014-re kb. 10 639-ről 8048-ra csökkent a számuk. Nyilván hasonló a tendencia az ágyak számában is. Ha viszont a kereslet oldaláról közelítünk, máris sokkal kedvezőbbek az adatok, jóval kisebb a csökkenés, 2010-ben 138 850 vendég kereste fel a falusi turizmust, 2014-ben 132 705 vendég, a vendégéjszakák száma pedig a 2010-es 415 884-ről 2014-re 373 711 vendégéjszakára csökkent. És ami nagyon fontos, hogy a tartózkodási idő jobb, mint az országos átlag, a falusi turizmusban 2014-ben ez 2,8 nap. Vagyis, ha már elmegy a vendég a falura, szívesen ott is marad. A hosszabb tartózkodás pedig több költéssel, nagyobb teljesítménnyel is jár, ami mind a vendéglátó, mind a turizmus egésze szempontjából fontos.
Ezekből a számokból sok minden látszik. Mindenekelőtt a kereslet, de a szabályozók is. Egy jól működő szabályzórendszer ösztönzőleg hathat a falusi turizmusra, de akár gátolhatja is a fejlődését, ahogy történt is 2009-ben a falusi vendégasztal megszüntetésével. Nagyon fontos tehát ezt is mindig a számok mellé tenni. Én nem gondolom, hogy a jelenlegi szabályzórendszer ösztönzőleg hat a falusi turizmus fejlődésére, sem a területi lehatárolás, sem a lakosságszám-lehatárolás nem felel meg a valós piaci folyamatoknak. Nem rendezi a szállásadó által nyújtott étkeztetést, saját portálján nyújtott programokat. Nem egységes a hatósági ügyintézés sem (önkormányzat, NÉBIH, építésügyi hatóság).
Ez a következő kihívás. Ha valóban azt szeretnénk, hogy egy ilyen roppant fontos terület érdemben hozzájáruljon a turizmus egészéhez és a kultúra, a társadalmi értékeink megőrzéséhez, akkor fontos odafigyelni arra, hogy olyan kedvező környezetet alakítsunk ki, amely ösztönzőleg hat erre, nem pedig gátolja.

– Melyek tehát jelenleg a falusi turizmus nehézségei, illetve fejlődési lehetőségei?

– A nehézségek egyrészt a szabályzórendszerből adódnak. Abból például, hogy a falusi turizmus szabályozása és gyakorlata is elment a szálláshely biztosítása irányába. Ugye az egész úgy indult, hogy kiegészítő jövedelem legyen a falun élők számára, amelyben a már meglévő eszközeiket, férőhelyeiket használják fel. Aztán egy szinten túl ez már nem működött, mert a falusi turista is csak szeretett volna külön szobát, külön zuhanyzót, és nem kívánt a vendéglátókkal közösködni. Megnőtt tehát a minőségi elvárás, egy bizonyos standardot mindenféleképpen el kellett érni, és az utóbbi idők szabályozásai is ezt igyekeztek kielégíteni, ennek a biztosítását ösztönözni. Nem véletlenül hoztuk létre 2011-ben az 1994-ben kifejlesztett minősítési rendszerünkre építkező napraforgós védjegyünket! Ennek a szemléletváltásnak, fejlesztésnek nagyon sok köszönhető, de ez, a kulturált szálláshely csak az alap, ahonnan most már tovább kellene lépni. Most kellene a falusi értékekre, a helyre, a környezetre, a helyi termékekre, a kulturális és történelmi hagyományokra koncentrálva a szállásszolgáltatást termékké fejleszteni. Tisztában kell lenni mindezekkel és ezeket megjeleníteni a saját vendégfogadóinkban. Ma ugyanis már azt kell nézni, azt kell támogatni, hogy mi az az élmény, az a többletszolgáltatás, amiért odajön a vendég! Hogy nálam négyféle állatot is meg lehet nézni, simogatni, hogy lekvárt lehet főzni, hogy ki lehet próbálni valami kézműves tevékenységet, együtt lehet elkészíteni a vacsorát a szállásadóval, vagy reggel ki lehet menni horgászni. Sőt már nemcsak a falut, hanem a régiót is jól kell ismernie a vendéglátónak, mert csak akkor marad ott a vendég, ha színes élményeket, programokat tudnak neki ajánlani. A kulturált szálláshely ma már csak az alap.
Mindennek a problémája a szabályozás oldaláról az, hogy csak most foglalkozunk vele, hogyan lehet a vendéglátást ebbe az egészbe beemelni, hiszen a falusi vendégház engedélyben nincs benne a meleg étel adása. Volt a falusi vendégasztal, de megszűnt – megjegyzem, amikor megszűnt, óriási csökkenés követte! Ma a falusi vendéglátó csak egyéb engedélyek, például a vendéglátóhely üzemeltetői engedély kiváltásával vagy őstermelői igazolvánnyal tud ételt-italt adni. Ami azért elég furcsa.

– Mekkora a szerepe a falusi turizmusban a Szép Kártyának?

– Iszonyúan fontos, hiszen a falusi turizmus a belföldi turizmusról szól. Az előző pályázati ciklusban pályáztuk meg, hogy a Szép Kártyát be lehessen kapcsolni a falusi turizmusba. A FATOSZ tagságból a minősített házak nagy része már el tudja fogadni. Pont a családosoknak, akik 2-3 gyerekkel utaznak vidékre, fontos, hogy ez a rendszer működjön, a kártyájuk itt is felhasználható legyen. Ha kártya finanszírozza a költségek egy részét, azt már könnyebb kiegészíteni.

– Egyre több ágazatban merül fel az áfacsökkentés szükségessége…

– Külföldi és belföldi vendégeinknek egyformán fontos lenne, hogy az áfateher csökkenjen, hiszen az áfát végeredményben a végső fogyasztó, a vendég fizeti. Ha vendéglátás ebben kedvezményt kapna, az egyértelműen pozitíven érintené a szakmát, hiszen versenyképesebbé tenné a terméket. A szálláshely mellett a turizmusban a fő vonzerő a gasztronómia. Ráadásul ez egy kis szolgáltató számára, mint a falusi vendéglátók is, kis tételben mindig sokkal drágább, mint a nagyoknak. A nemzetközi versenyképesség szempontjából ugyancsak roppant fontos, hogy nálunk mekkora az áfakulcs a környező országokhoz képest. Tudjuk ugyanis, hogy a turista rendkívül árérzékeny.

– Mekkora támogatási források állnak a falusi turizmus rendelkezésére és az mire elég?

– Az EU-s támogatási forrásokból 2010 óta a vidéki turizmus fejlődését szolgáló források összege elérte a 40 milliárd forintot, melyben jelentős összegek főleg szolgáltatás- és szálláshelyfejlesztésre álltak rendelkezésre. Ahogy korábban már említettem, jelentős változásokat hozva a falusi turizmusra, a térségi, helyi vonzerőkre. Mostanra talán már az a fő kérdés, hogy a további fejlesztést milyen pályázatok szolgálják. Véleményem szerint már nem a mennyiséget, hanem a minőséget szükséges fejleszteni, például a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítése, segítése lehet a cél. Hogy jelenjenek meg a megyére, a térségre, a településre jellemző, azok hagyományaira építő programok, szolgáltatások. Már eljutottunk egy szintre, most a továbblépéshez kellene a pénz, a támogatás. Ehhez persze a tudás, az ismeretek is szükségesek, tehát fejleszteni kell az oktatásunkat is. Nagyon fontos továbbá az online megjelenés, értékesítés lehetősége. A falusi turizmus kisvállalkozásokról, icike-picike vállalkozásokról szól, hiszen 3 szoba az átlagunk. Aki ezt működteti, nem biztos, hogy okos telefont használ, de a turista, akit ide várnak, igen! A turista már elvárja, hogy okos telefonon kereshessen, foglalhasson, fizethessen. Nekünk ezt az ellentmondást, űrt kell áthidalnunk. Akik tíz éve még a számlát sem tudták kiállítani, azoknak most az online értékesítést kell megtanítanunk!
Ezekben a dolgokban óriási egyébként a FATOSZ szerepe azért, hogy az országban szétszórt több ezer, iszonyú képzettségbeli különbséget mutató szállásadót egy viszonylag egységes rendszerbe integrálja. Például megérné a Szép Kártya elfogadó rendszert akár ingyen is odaadni és a használatára kiképezni, mert a falusi vendéglátóknak pénze biztosan nem lesz rá, viszont csökkentené a feketegazdaságot, nőnének a bevételek.

– A falusi turizmus hogyan kapcsolódik össze a mezőgazdasággal és a vidékfejlesztési programmal?

– A FATOSZ 19 megye civil szervezetének a szerveződése. Azt szeretnénk, ha a falusi vendégfogadás egy nagyon korszerű, új típusú vendégfogadássá alakulna. Ezek a vállalkozások vidéken működnek, ha jól, akkor segítenek a megélhetésben, megmaradnak a házak, a település, a falukép, a turizmus össze tud kapcsolódni a mezőgazdasággal. A falusi turizmus szerepe abban is óriási, hogy fenntartsa, megőrizze, életben tartsa, sőt akár továbbvigye a vidéki hagyományokat, a falusi környezet olyan elemeit, mint például a differenciált növényfajták, gyógynövények, egyes helyre jellemző állatok, speciális helyi termékek, gasztronómia.
Például a hungarikumok népszerűsítése nemcsak marketingfeladatokat jelent, azokat meg kell ismertetni, a gyakorlatban is el kell juttatni a fogyasztókhoz, a vendégekhez, a városi emberekhez. Ezt szolgálja a falusi turizmus. Mi ez, ha nem az igazi vidékfejlesztés!

A Közös Agrárpolitika nem támaszt igazán szigorú szabályokat a falusi vendéglátással szemben. A lényeg egyfajta bizalom: a kínáló érdeke a jó minőség és az élelmiszer,biztonság, a vendég ugyanis ezek hátterével érzi jól magát. Ami a jogi szabályozást illeti, a vonatkozó élelmiszer-higiéniai előírások szerint (lásd 852/2004/EK rendelet ) az így előállított élelmiszerekről nem kell gyártmánylapot vezetni, az egészségügyi előírások az ételkészítéshez szükséges ésszerű és hétköznapi higiéné elvárásait tartalmazzák (hideg-meleg folyóvíz, személyi higiéné, tisztán tartott eszközök és felületek, hűtés-tárolás, hulladékkezelés). Az EU célja az élelmiszer-higiénia biztosítása az élelmiszer-termelés folyamatának valamennyi szakaszában, az elsődleges termelési szakasztól (azaz főképp a gazdálkodástól, a vadászattól és a halászattól) kezdve egészen a végső felhasználóig. Az uniós jogszabály nem szabályozza a táplálkozással, az összetétellel vagy a minőséggel, illetve az élelmiszerek házi termelésével és előkészítésével kapcsolatos kérdéseket.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai