Egy hölgy az „Év bortelmelője”

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: SZB, 2014/01/10
Címkék: Év bortermelője, Gálné Dignisz Éva, borász, pincészet, szőlőbirtok

Gálné Dignisz Éva a Kunsági borvidék és Magyarország első és eddig egyetlen hölgy jelöltjeként tavaly már ötödik alakommal került az öt legjobb közé. A kitartó és alapos borászasszony eddig is folyamatosan magas minőséggel, újdonságokkal, szeretettel készült borokkal kápráztatta el környezetét. A borászhölgy a Kertészeti Egyetem elvégzését követően húszéves szakmai tapasztalatra, valamint a 2005-ig telepített 60 hektár szőlőültetvényen termő, minőségi alapanyagbázisára alapozva építette fel férjével borházukat Szigetcsépen.

Édesapja szerettette meg vele a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, akitől a szakma iránti alázatot és precizitást is megtanulta. Dolgozott a Pest Megyei Pincegazdaságnál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd annak privatizált üzemében mint főborász. Szőlész férjével, Gál Csabával együtt tizenhárom év óta építik családi vállalkozásukat.

Jelenleg 75 hektár saját szőlőterület adja a Gál Szőlőbirtok és Pincészet borházának szőlőalapanyagát. A területből 60 hektár 1999–2005 közötti fiatal telepítés. A minőségi fajtaösszetételben a Szigetcsép környéki területeken a Rajnai rizling, Olaszrizling, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos és Pinot noir; a három éve vásárolt Balaton-felvidéki, lesencefalui szőlőültetvényeiken pedig a Szürkebarát, Chardonnay és a Cabernet sauvignon a meghatározó.

Pincészetük rozsdamentes temperált tárolótérrel rendelkezik. A borászati technológiát a terméskorlátozás, a válogatott szüret és az irányított reduktív erjesztés határozza meg.

– Célunk, hogy az elmúlt ötven év során kettévált szőlőtermelés és borászat – szakmai rangjának megfelelően – újra egyesítésre kerüljön családi pincészetünkben, hiszen kiváló minőségű borokat elsősorban saját termelésű szőlőből tudunk elképzelni – mondja Gálné. Hozzátéve, hogy a magas minőség eléréséhez ezenkívül szükséges az egész éves munka során a szőlész és a borász folyamatos szakmai konzultációja, ami biztosítja az optimális termesztéstechnológiát. A korszerű borászati technológia megléte csak egy pont a minőségi borkészítés folyamatában. Ehhez szükséges biztosítani a kiváló alapanyagot, melyből a borok végső arculatát a borász szakmai tudása és elkötelezettsége adja meg.

Boraik értékesítése elsősorban a pincészetüknél történik, melynek során vendégeikkel, fogyasztóikkal személyes kapcsolat kialakítására törekednek. A helyben történő értékesítés legfőbb pozitívuma – a gasztronómia és vendégeik visszajelzése alapján – a „nyitott pince és hitelesség” szemléletében rejlik. Ami pedig a borturizmus lehetőségeit illeti, szigetcsépi borházuk 50 fős borbemutató termében előre egyeztetett időpontban családias környezetben csoportos borkóstolásra is van lehetőség, melynek során bormúzeumukból múzeális borokat is bemutatnak.

A bajnok rozé

Gálné Dignisz Éva úgy tekint mindegyik borára, mint saját gyermekére, egyformán szereti valamennyit, de ha egyet ki kellene emelni közülük, akkor a Kékfrankos rozét választaná, hiszen ez a bor már a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. Ez hozta meg az elismertséget pincészetüknek. A cannes-i rozé világbajnokságon 2009-ben kb. 700 tétel és 45 aranyérem között; majd 2010-ben 886 induló tétel köztük 47 aranyérmes bor között ott volt a szigetcsépi Kékfrankos rozéja; 2012-ben pedig a Szent Márton rozé névre hallgató házasítása. Ezenkívül egymást követő három évben is sikerült megnyernie a Gál házaspár borainak a VinAgora Nemzetközi Borverseny Champion díját: 2009-ben a Szürkebarát és a Kékfrankos rozé; 2010-ben a Pinot noir rozé, majd 2011-ben a Zweigelt rozé diadalmaskodott. A 2011. évi magyarországi EU elnökség borválogatásába két rozéjukat is beválasztották (Kékfrankos és Pinot noir rozé). De kedveltek a gyümölcsös, karakán, illatos fehérboraik is. Külön említést érdemel Gálné Dignisz Éva egyik szenzációs remeke, a Cserszegi fűszeres, amely tavaly Párizsban ezüstérmet nyert a Vinalies Internationales-on.

– Vannak-e értékesítési gondjaik? – kérdezzük a kitüntetettől.

– Egyelőre nincsenek, minden évben elfogy a készlet. Mi a szőlőtermés 25–30 százalékát dolgozzuk fel. A fennmaradó 70 százalékot pedig szőlőként értékesítjük más feldolgozóüzemeknek. Erre megvannak az állandó vevőink, tehát szőlőbevétel is fontos tétel a vállalkozásunkban. Ahogy említettem, zömében helyben értékesítünk. Ez szép lassan alakult ki direkt marketing révén. Hírünk szájról szájra terjedt. Ízlett a borunk, így hozták a következő vevőt, barátokat. Persze szállítunk a budapesti vinotékákba, gasztronómiába, és nagyobb vidéki városok egy-egy borszaküzletébe, illetve a CBA-nak is. Külföldre kis mennyiségben adunk el. Amire nagyon büszkék vagyunk, hogy gyakorlatilag az első évtől kezdve, igaz nem nagy tételben, Japánba is tudunk Rajnai rizlinget kivinni. Említésre méltó a német és francia export is.

– Egy vállalkozás akkor életképes, ha minden évben fejlődni tud.

– 750 hektoliterről indultunk, és mára elértük a közel 2000 hektoliteres kapacitást. Nem akarunk minden áron hatalmas tárolótérrel rendelkezni, de egy egészséges fejlődést mindenképpen szeretnénk biztosítani. Már beszereztük az új palackozó gépsort, ehhez kell egy új épület. De tovább bővítjük a tárolóteret is. Fejleszteni kell a vendégfogadást is, mert kinőttük a meglévő helyet. Ezenkívül lesznek új szőlőtelepítések is. Tavalyelőtt telepítettünk hat hektár Kékfrankost, ami az egyik fő szőlőfajtánk, és van még mintegy hét hektár kiöregedőben lévő, selejtezésre váró ültetvényünk. S még valami: a borházban van egy kis fahordós tárolóterünk, de a későbbiekben, talán két év múlva, szeretnénk egy hagyományos földbe vájt fahordós pincerészt is felépíteni.

– Hány embernek ad munkát a családi vállalkozás?

– Húsz állandó dolgozónk van, a szőlőben nyolc ember végzi a szakmunkát, a metszéseket, a pincében vannak hárman- négyen, akik az értékesítéssel foglalkoznak, illetve egy segítőm az irányításom alatt végzi a szűrést, fejtést és egyéb pincészeti munkálatokat. A borházunk jól gépesített, közel kétezer hektoliteres, vagyis nem akkora, amit én még ne tudnék átlátni. A szőlőben közel húsz éve járnak az asszonyaink, akik lassan nyugdíjas korúak, illetve már nyugdíjasként dolgoznak, úgy hogy gond lehet az utánpótlás…

– Hogyan reagált a szakma az elismerésre?

– Jó a kapcsolatom a kollégákkal, s amit személyesen éltem át, azok pozitív visszajelzések voltak. Aki ismeri a szakmai tevékenységünket, eredményeinket, nagyon elégedett volt a döntéssel, velünk együtt örült. Bízom benne, hogy a döntő többség mellettem áll, hiszen ezt a díjat nem egy év munkájának eredményeként kaptam meg. Fontos, hogy a férjemre mindenben számíthattam, hiszen kertészmérnök- szőlész. Másrészt a szüleim teljes felelőséggel álltak a gyerekeim mellett, így nyugodtan, koncentráltan dolgozhattam. Amit én most kaptam, az egy családi díj. Sokan osztozunk rajta, és ettől nem kevesebb, inkább több, mert sokan tudunk örülni neki.

– Van-e különbség a női és férfi borászok között?

– Sokak szerint a borainkban érezni a tipikus női jegyeket: a gyümölcsösséget, a könnyedséget. Én azért remélem, a tisztaság, a precizitás és a munkafolyamatok betartása is benne van.

– A Kunsági borvidéket még mindig egy kicsit lekezelik…

– Tény és való, hogy a Kunságon nagy arányban készítenek ún. tömegborokat, ezért ott van a negatív konnotáció a borvidék nevének hallatán. De emellett nem szabad elfelejteni, hogy sok olyan pincészet van ezen a borvidéken is, amelyik a minőségi borkészítés mellett kötelezte el magát, és amely egyre magasabbra tör mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Mindenkinek megvan a lehetősége ezt az utat választani. Gondoljunk csak a Magyar Bor Akadémia sajtóközleményére: „Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hazánk nemcsak a drága, felső kategóriás, elegáns »ünnepi « boroknak a szülőföldje. Az ágazat 95 százaléka ezen hétköznapi bort termelő borászokból tevődik össze, presztízs bort nagyon kevesen, nagyon kis mennyiségben készítenek.” Úgy gondolom, az Alföldön jelen van mindkét szegmens: a minőségi, korrekt hétköznapi és a nagy presztízsű ünnepi borok is, csak az előbbi nagyobb arányban. Magyarország bortermelésének mintegy harmadát a Kunsági borvidék adja. A reduktív technológiával készült friss, illatos borok térhódítása szemmel látható. Részben emiatt is van jövője az alföldi szőlészetnek és borászatnak. A kunsági borászok az elmúlt években a szőlőtelepítési támogatások meghatározó hányadát pályázták meg sikerrel. Azok a fajták – Kékfrankos, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér és az őshonos Kövidinka is –, amelyek ezt a környéket szeretik, a piacon is eladhatók. Az utóbbi 10–20 éve még a lenézett kocsis borok közé tartozott, ma az ínyencek is keresik. Tavalyelőtt például a franciaországi rozé világversenyen a három magyar aranyból kettő kunsági volt, köztük a miénk. Eleinte az éttermekben nekünk, vagyis inkább a vendéglátósoknak is meg kellett küzdeni az előítéletekkel, de a boraink mindig meggyőzték a vendégeket.

– Mint minden embernek, az év bortermelőjének is nyilván vannak tervei, vágyai.

– A borkészítés terén még sok lehetőséget fog nyújtani a fiatal telepítésekről majdan szüretelt szűztermés, ezenkívül az új, kibővített pincerész, ahol terveink közt szerepel a fahordós érlelésben rejlő lehetőségek kihasználása is. De mindennél fontosabb számomra, hogy családommal még hosszú évekig egészségben folytathassam a hivatásomat. Büszke vagyok a lányomra, aki öt nyelven beszél, és két éve már a családi cégnél dolgozik; a fiamra, aki először szőlész szakon, majd tavaly növényorvosként is végzett az egyetemen, és persze a férjemre, aki a családi cégünk megalapításával megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy saját borokat készíthessek, és aki erős támaszként megadja a fő irányokat a cégünkben. Lassan, de biztosan, kis léptékekben szeretnének továbbfejlődni. És nem utolsósorban szeretnénk átadni gyermekeiknek a szőlővel és borral kapcsolatos tapasztalataikat.

Ajánlott kiadványokHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II. Herpay Balázsné Dr. (szerk.):
A magyar borgazdaság kihívásaiBuza Péter (szerk.):
A nagy KADARKAkönyvDr. Fülöp Lajos:
A vincellérmester könyve

Ez is érdekelhetiHatályba lépett az új bortörvény és végrehajtási rendeleteiA borászaté a jövő! Válaszd a Soóst, válaszd a biztos jövőt! 1,8 milliárd forintos támogatási csomag borászatok számára