Állattartó telepek hűtése párásítással

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: G.P., 2016/06/27

Egyre többször lehet hallani különböző szakmai rendezvényeken a globális klímaváltozás hatásairól. Felmérések szerint 1901 óta a tavalyi év volt Magyarországon a harmadik legmelegebb. Tény, hogy a nyári nagy melegre, az elviselhetetlen kánikulákra, az egyre gyakrabban előforduló magas hőmérsékletre haszonállataink erősen reagálnak.

Nyilvánvalóan az állatfajok közül mindegyiknek van egy olyan hőmérsékleti tartománya, amelyen a lehető legjobb termelést tudja produkálni. Amikor a hőmérséklet olyan magasra emelkedik, ami már meghaladja az optimális hőmérsékleti zónáját, kialakul a hőstressz. Ez nem újdonság az állattartó számára, de a nagy meleg beállta előtt érdemes rávilágítani, mivel is jár ez a termelésben, valamint hogy milyen kedvező lehetőség nyílik a hőstressz kivédésére.

A hőstressz velejárói

A tejelő tehenek esetében a hőstressz állapot során akár 3–8 literrel kevesebb lehet a napi tejtermelési szint. Csökkenhet a takarmányfelvétel, akár 10–20 százalékkal, megváltozhat a sav-bázis egyensúly, és gyengülhet az ellenálló képesség, valamint romolhatnak a tej beltartalmi paraméterei. A szárazanyag-felvétel csökkenése miatt kialakuló energiamérleg következtében kialakult hormonális változások, továbbá a csökkent fehérjeszintézis kedvezőtlen feltételeket teremt a petesejtek megtermékenyülésének. A szaporodásbiológiai eredményeket a hőségnapon gátolt beágyazódás, illetve a nagymértékű embrionális veszteségek leronthatják. A hőstressz egyes esetekben elhulláshoz is vezethet.

A kocáknál előforduló hőstressz miatt szembesülhetünk a szezonális meddőséggel, kisebb alomnagysággal, valamint jellemző az alacsonyabb embrió-túlélési arány és -elhullás. A hőstresszes napok általában befolyásolják a koca teljesítményét és élettartamát. Természetesen a baromfik esetében is komoly veszteséggel számolhatunk. A baromfik közül leginkább a pulykaállományokat fenyegeti a hőstressz előfordulása.

Ahhoz, hogy hatékonyan lehessen fellépni ellene, nagy szükség van minden olyan intézkedésre, amelyek a tartás- és takarmányozástechnológia megfelelő alkalmazásával, bizonyos módosításával elősegítik az állatok termelési igényeinek megfelelő környezet kialakítását.

Ideális megoldás a vízporlasztásos rendszer

A nagy melegek valószínűleg idén sem maradnak el. A hűtő-párásító rendszerek kiépítése jó döntésnek bizonyult már sok telepen. Az állatok légterébe permetezett vízcseppek párolgáshője hűtőhatást fejt ki, amivel jelentősen javítani lehet a tehenek, sertések komfortérzetét.

Nyilvánvalóan ennek megvalósítása sok esetben pénz kérdése, és a mostani tej- és sertéságazati helyzetben még nehezebb egy ilyen beruházást megvalósítani – inkább a túlélés lebeg sokak szeme előtt. Igaz viszont az is, hogy ezeknek a vízporlasztásos rendszereknek az árai a hagyományos hűtéstechnikai rendszerekhez képest jóval kedvezőbbek.

Számos telepen ezer forint körüli négyzetméteráron már megoldották a párásítást. Azt is figyelembe kell venni, hogy a kipermetezett víz minősége sem mindegy, mivel a szennyeződött víz porlasztása üzemi problémákkal járhat együtt. Különböző rendszerek technológiai bemutató anyagában 5–15 °C-os hőmérséklet-csökkenésről számolnak be akár kültéri keretek között is.

Egy ilyen rendszer segít abban is, hogy a zárt istállók porkoncentrációja csökkenjen, mivel a porlasztás során kikerülő vízcseppek a porrészecskékhez tapadva elősegítik azok kiülepedését. Fontos ez is mivel az istállók légterében a porszemekkel összetapadva rengeteg mikroba és kórokozó keringhet. A párásítórendszer előnyeként lehet említeni azt is, hogy alkalmazható az épületekben repkedő rovarok távoltartásában is, valamint a kellemetlen szagok csökkentésében. A Széchenyi 2020 keretében megjelent az „Állattartó telepek korszerűsítése” című (VP2-4.1.1.1-16 kódszámú) felhívás, amelynek segítségével a hűtő-párásító rendszerek kiépülhetnének számos állattartó telepen. A támogatási kérelmek benyújtására 2016. május 6. naptól 2018. május 6. napjáig van lehetőség.

A Közös Agrárpolitika (KAP) egyik legfontosabb alapelve, hogy a környezeti és termelési technikákat kell az állatok biológiai igényeihez igazítani, és nem az állatokat azokhoz. Az egykori Európai Gazdasági Közösség (a mai Európai Unió) 1988-ban ratifikálta a jelenleg 47 tagországot számláló Európa Tanács által megalkotott „Gazdasági haszonállatok védelméről szóló egyezményt”, amely később a Közös Agrárpolitika szerves részévé vált. A Közösség és a tagállamok mind tagjai az egyezménynek. Részt vesznek a tervezetek és a különböző állatfajok állatvédelmi követelményeiről szóló ajánlások kidolgozásában, melyeket az egyezmény állandó bizottsága készít el. A tagállamoktól elvárják, hogy hatályba is léptessék ezeket az ajánlásokat. Ennek az egyezménynek a keretén belül fokozatosan megszülettek – a leggyakrabban tartott mezőgazdasági haszonállatok (sertés, tyúkfélék, szarvasmarha, juh és kecse) mellett – a kacsák és ludak, valamint a prémes állatok tartásával kapcsolatos ajánlások is. A kacsa- és libamáj termelésével kapcsolatban Állategészségügyi és Állatjólléti Tudományos Bizottságvéleménye alapul szolgált ezeknek az ajánlásoknak. Ezeknek az intézkedéseknek szerves része a tartóhelyek megfelelő klimatikus viszonyainak biztosítása is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai