Repce: jó termés, kétarcú piac

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2016/07/11

A Földművelésügyi Minisztérium előzetes adatai szerint hazánkban repcéből az előző évhez képest mintegy 13 százalékkal várható nagyobb hozam, ami 2,8 tonna hektáronkénti átlagtermést jelenthet az idén. Így a termés mennyisége országosan elérheti a 717 ezer tonnát (254 ezer hektárról). Ez a mennyiség mintegy 200 ezer tonnával haladja meg a múlt évit. A hivatalos értékelés szerint a növekedés trendjellegűnek tekinthető, egyre több gazda fordul a sokoldalú növény termesztése felé.

A változás, vagyis a repce vetésterületének jelentősebb növekedése mintegy tíz éves folyamatnak tekinthető. Magyarországon az utóbbi években a kereslet jelentős emelkedése miatt mintegy 100 ezerrel, 250 ezer hektárra növekedett a repce vetésterülete, ami várhatóan tovább emelkedik még. Korábban Magyarországon a klimatikus és talajadottságok mintegy 150 ezer hektáron tették lehetővé a repce termesztését, a vetésterület jelentős növekedése a kereslet bővülése mellett a fagytűrő fajták megjelenésének köszönhető.

Mivel biodízel a legegyszerűbb és leggazdaságosabb módon a repcéből állítható elő, a bioüzemanyagok térhódításával a magyar termelők egy része is üzletet látott a repcetermelés növelésében. A hektáronkénti termésátlag a korábbi 1,5–1,8 tonnáról 2,2 tonnára emelkedett. Ennek alapján az idén várhatóan mintegy 500–600 ezer tonna közötti termésmennyiséget vihetnek majd a magtárakba a termesztők. A repce ma rendkívül jól eladható, nincs az a mennyiség, amelyet ne lehetne értékesíteni. Ezt mutatja a termény árának emelkedése is. Az ár a korábbi tonnánként 70 ezer forintról 100–120 ezer forintra nőtt, a legmagasabb szint 2014-ben 150 ezer forint volt. Az ágazati szakemberek úgy vélik, hogy Magyarországon a repce vetésterülete várhatóan továbbra is növekedni fog, és elérheti a 300 ezer hektárt.

Buktatók

Az elmúlt 20 évben a világ növényiolaj-termesztése megduplázódott, és minden jel a további növekedés irányába mutat. A repcénél még ennél is nagyobb a növekedés – a „00”-ás minőségnek és a legolcsóbb biodízel alapanyagnak köszönhetően –, így az olajnövények közül a 2. helyre emelkedett. (A pálmaolaj után, megelőzve a napraforgót és a szóját.) Európában a világátlagnál is nagyobb növekedés tapasztalható, ugyanazon okokból. Ki is tört a szójaháború az USA-val. A kompromisszumos békekötés következtében Európa a szójadaraimport miatt kevesebb növényi fehérjét állít elő, mint amire képes volna. Ugyanakkor gőzerővel dolgoznak a biodízelüzemek, s ha nem is látványosan, de folyamatosan gyarapodnak.

A mi beilleszkedésünk ebbe a világtrendbe ugyanakkor nem volt zökkenőmentes. Nagy László nemesítő (Szentesi-Mag Kft.) a közelmúltban így összegezte a buktatókat. „Vitathatatlan, hogy a korabeli NÖMOV már-már erőszakos inspirálására Magyarország a legjobban startolt a térségben, s gyorsabban tért át a teljesen „00”-ás termesztésre, mint bármely nagy repcetermelő ország! Nyilván saját üzleti érdekből, de sokat gondolkoztak, törődtek, fejlesztéseket támogattak a gazdák érdekében, a nyolcvanas évek nagyobbik felében. Milyen felvásárló törődik ma ilyesmivel? (Magam is sok, mondhatni döntő értékű támogatást kaptam az olajipartól nemesítői munkámban, ami sikerekhez is vezetett, gondoljunk csak az első „00” hazai nemesítésű Attila fajtára.) Az áttérés sajnos nem járt területfejlesztéssel, sőt a hozamok is rendre 2 t/ha alatt maradtak. (A fő ok a nagyüzemek átalakulása volt, hisz a repce alapvetően nem kisbirtokokra való.) Az igényes és magabiztosságra találó gazdaságok mára már olyan jól megtanulták és alkalmazták a technológiát megfelelő műszaki háttérrel, hogy csak egy jó meteorológiai évjárat kellett minden idők messze legnagyobb repce-termésátlagához 2004-ben. (A legjobbak jóval 4 t feletti termést takarítottak be.) Innentől jött azonban a feketeleves! Mélyen a magyar repcetermelők húsába vágta oroszlánkörmeit a globalizáció. Azonkívül, hogy a növényi olaj világpiaci ára lényegesen nem csökkent, az új gyártulajdonos, a BUNGE jelentősen (kb. 10%-kal) csökkentette az átvételi árat, ráadásul ausztriai gyárába kellett szállítani a repcemagot, mivel a martfűi gyárát napraforgóra „szakosította”. Ez különösen a kelet-magyarországi gazdaságoknál jelentett extra veszteséget, pedig éppen e térség repcetermesztése fejlődött leglátványosabban. A növényolajipar privatizációját vizsgáló ÁSZ megállapítása szerint miközben állatállományunk felére zsugorodott, szójadaraimportunk megduplázódott. Hogyan várhatjuk az állattenyésztés versenyképességének növelését? Helyszűke miatt nem sorolok számos egyéb, fontos kérdést.) Még egy nagyon fájó pont van a vertikumban: a 10 éve csak agyonbeszélt biodízelprogram, ami akár megháromszorozhatná a termelést, mint pl. Csehországban! Végre megindult az első biodízelgyártó üzemünk, de rövid ideig működött, be kellett zárni az egyre csökkenő támogatási ígérvény teljesítésének elmaradása miatt. Nagy valószínűséggel tovább halasztódik e korszerű program végrehajtása is, mivel semmi jel nem mutat arra, hogy az államháztartás le tudjon mondani a bioüzemanyag megadóztatásáról.”

Óriások diktálnak

Márpedig a biodízel ügye megkerülhetetlen, ha a repcetermesztés szóba kerül. Az étolaj és egyéb humántermékek mellett ez a feldolgozási mód aránya évről évre nő, igazi gátat pedig valóban a már említett adóztatási dilemmák jelentik. A világ összes gabonatermelésének 4, cukortermelésének 10, növényolaj-termelésének 9 százalékát vette fel a bioüzemanyag-gyártás 2008-ban. Ebben az évben 66,2 milliárd liter bioetanolt, 16,25 milliárd liter biodízelt gyártottak, a jóslatok szerint az előállítás a duplájára nő egy évtized alatt. 2009-ben az ásványolaj viszonylag alacsony ára, illetve az üzemanyag-felhasználás csökkenése ellenére nőtt a bioüzemanyag-gyártás, az OECD legfrissebb prognózisa több mint tízszázalékos bővülést jósolt az előző évhez képest. A jóslatot az élet meghaladta: a legfrissebb (2015-ös) összegzések szerint a globális növekedés 12–14 százalékra tehető.

A biodízel árát a németországi ár határozza meg, az alapanyag, vagyis a repce európai árával nincs összefüggésben. A Magyarországon is a forgalmat uraló Bunge a Cargillal és az ADM-mel az európai biodízelgyártás legfontosabb szereplője. Ezek a cégek a legnagyobb importőrök is, annál is inkább, mivel nemcsak a kontinensen gyártanak. A régió gyártókapacitása kétmillió tonna, a bekeverési igény ennek a fele. Hazánkban négy társaságnál összesen 190 ezer tonna gyártókapacitás van, míg az előírások szerinti bekeverési igény 110–120 ezer tonna. Magyarországon az első biodízelüzemet a Középtiszai Mg. Rt. építette 2002-ben. A legnagyobb teljesítményűt a Mol az osztrák Rossi Beteiligungs GmbH-val közösen hozta létre, a 2008-ban átadott bábolnai létesítmény évente 150 ezer tonna biodízel előállítására képes.

Új dilemma

Ugyanakkor az energiacélú növénytermesztés új dilemma elé is állítja az emberiséget: mi a fontosabb? Az élelmiszer-előállítás vagy az energia? A bioüzemanyag célú etanolgyártásra 2009-ben a gabonatermés 7%-át használták fel, az előállított melléktermék (nedves és száraz gabonatörköly) figyelembevételével azonban a nettó gabonafelhasználás a termelésnek csupán 4,7%-át tette ki. Az USA-ban a gabona 30%-a, az EU-ban 3%-a és Kínában 1,5%-a szolgálta az üzemanyag célú etanoltermelést. Ezek az adatok napjainkig folyamatosan emelkedtek. Ám ez nem feltétlenül megy az élelmiszertermelés „rovására”. Az etanolgyártásban például a felhasznált nádcukor és cukorrépa aránya meghaladja az éves globális termelés 10%-át. Ennek ellenére az etanolgyártás szerény mértékben befolyásolja a cukor világkereskedelmét.

A biodízel-gyártás hatása a globális növényolajpiacra viszont már sokkal jelentősebb, mert 2009-ben még a világszerte előállított növényolaj 11%-ából készült biodízel, ma mintegy 15 százalékából. Az EU-27-ben az összes növényolaj-termelés kétharmadát teszi ki a biodízel nyersanyagszükséglete. Észak- és Dél-Amerikában az elmúlt években többszörösére nőtt a növényolaj biodízel célú felhasználása, ami az összes termelés már több mint 10%-át jelenti.

Összességében azonban aligha lehet szó komoly konfliktusról az élelmiszer- és energiatermelés között. Az USA-ban a 2022. évi kötelező bioenergia-felhasználás kötelezettségének teljesítése a szántóterület 15%-át veszi igénybe. Ugyanez vonatkozik az EU-ra is 2020-ra, ha a felhasznált bioüzemanyag 30%-át importálják. Az USA-ban a 2022-re szükséges 36 milliárd gallon etanol nagyobb része már nem kukoricából készül, 15 milliárd gallon etanol lesz gabonaalapú, a fennmaradó részt nem élelmiszercélú növényekből (cellulóz, szennyvíziszap, hulladék stb.) állítják elő vagy importálják. A globális biodízel-termelésben a fő nyersanyag továbbra is a repce és szója lesz. Európa, Észak- és Dél-Amerika lesz a biodízel-gyártás meghatározója, ugyanis a világ fő repce- és szójatermelő országairól van szó. Ugyanakkor Európában a növényolaj kínálata egyre korlátozottabb lesz. Ezért Európa marad a növényolaj/olajnövény fő importőre. Érdemes tehát nálunk is komolyan venni ezt az ágazatot.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai