Korszerű repcetermesztési technológia

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Horváth Tamás szaktanácsadó, Baki Agrocentrum Kft., 2016/07/14

Először is érdemes megvizsgálni, miért is nőtt meg a repcetermesztési kedv? A rendszerváltás környékén sok régióban a repcét kizárólag csak a vetésforgóban betöltött nélkülözhetetlen szerepe miatt termesztették, nem ügyeltek a helyes termesztéstechnológiára, szinte nulla őszi műtrágya és őszi gyomirtás nélkül, 10–15 kg-os hektáronkénti vetőmagnormával elvetve az akkori fajtákat realizáltak 1–1,5 tonna hektáronkénti termést! Ekkor nem törődtek sem őszi gombaölő szeres, sem virágzáskori gombaölő szeres védekezéssel, nem volt lényeges a termés minőségi paramétersora sem. Egy volt a lényeg, olcsón, költséghatékonyan repcét termelni a vetésforgóban!
A 2000-es évek elején a repce ipari szempontból kezdett stratégiailag nagyon fontos növény lenni, ennek a folyamatnak erős lökést adott a „biodízel” kampány, így bizton állíthatjuk, hogy a repce napjainkban az egyik legkeresettebb és legprofitábilisabb növény! A repcemagon alapuló ipari folyamatok előrevetítik, hogy a repcének várhatóan ezután is stabil, jól fizető felvevőpiaca lesz, erős kereslettel, ami lehetővé teszi a mezőgazdászok, illetve az őket kiszolgáló műtrágya-, vetőmag- és növényvédőszer-előállító cégeket abban, hogy pénzt és energiát fektessenek ennek a perspektivikusan fejlődő növénynek a termesztésébe!

Korszerűbb technológiával

Mi változott a termesztéstechnológiában, ami lehetővé tette a stabilan nagyobb termések elérését?

Elsősorban jelentős változások következtek be a genetikai alapokban. A fajtarepcéket felváltották a repcehibridek, amelyek esetében genetikailag kódolható a télállóság, nagyobb termés, betegségek elleni ellenálló képesség, némely esetben rezisztencia (pl. fómarezisztencia), kipergés elleni hajlam. A repcehibridekbe kódolható előnyös tulajdonság lehet még a genetikailag csökkentett növekedési erély (lásd féltörpe repcehibridek néhány nemesítőház kínálatából), illetve a repcét ősszel gyomosító gyomok ellen kinemesített repcehibridek esetében, a kódolt imazamox gyomírtószer tolerancia.

A genetikai alapokon túl jelentős változások következtek be az alapművelési technológiákban is. Az eddig megszokott szántásos alapművelést felváltotta a forgatás nélküli, mulcskultivátoros művelés. Ez utóbbi a talaj szervesanyag-tartalmát és a vízkészletét megőrzi, viszont a gyomosodásra, főleg a kalászos árvakelésre erősen hajlamosít! Az új hibridek mélyre hatoló karógyökere miatt is, ha ki szeretnénk aknázni a bennük rejlő terméspotenciált, ajánlott a 2–3 évenkénti minimum 40–45 cm-es talajlazítás!

Csökkenő tőszámok

Az új hibridek termesztése kapcsán kerülni kell a növények sűrítését, ugyanis a hibridrepce termésének 75%-át nem a főhajtásokon, hanem az oldalágakon érleli. A hibridek vetőmagnormájára irányuló csökkentés ma már a hektáronkénti 350 ezer csíránál tart, szemben hajdanán a 750 ezres fajtarepce vetőnormáéval. A neonikotinoid csávázószerek kivonásával megingani látszott a tőszámcsökkentésre irányuló erőfeszítés, de számos olyan rovarölő szer hatóanyag jelent meg, ami a repcebolha ellen jó hatékonysággal bír állományban. A vetőnorma csökkentése, illetve a kívánatos térállásképzés miatt a gabona sortávot felváltotta a tripla gabona sortávra való vetés. Újabban egyes vetőgépgyártók és vetőmag fajtatulajdonosok közreműködésével kiváló eredményeket értünk el a 75 cm-es kukorica sortávra szemenként vetett mintegy 180–220 ezer csírával is! A szemenkénti vetésnek nagyon fontos feltétele az egységes méretű, egalizált repcevetőmag. Nagyon jó a tapasztalat a cukorrépa vetőmagjához hasonlóan bedrazsírozott repcevetőmag vetésével is, hiszen itt mindjárt a magra rá tudjuk hordani a tápanyagot, illetve a rovarölő szeres és a csírázást serkentő csávázószert. A szemenkénti vetéssel megoldottuk azt a problémát, amit a talaj-előkészítés során próbáltunk korábban kiküszöbölni, hiszen a szemenkénti vetéskor minden repcemag egyenletes mélységben és egyenletes hálózatban lesz elvetve!

Teljesen új technológiai elem az amerikai kukorica termesztőktől adaptált technológia, a sávos művelés, amikor is GPS-technológiával és az arra alkalmas talajművelő gépekkel mindig ugyanabban a sávban művelik a földet és adják a tápanyagot. Ennek a módszernek magas a bekerülési költsége a precíziós gépek miatt, viszont vitathatatlan előnye a szervesanyag- és vízmegőrző, valamint üzemanyag-kímélő tulajdonsága.

Az optimális vetésidő tartománya kiszélesedett, akkor vetünk, amikor a talaj optimális, hiszen a hibridek növekedési erélye lehetővé teszi, hogy még a tél beköszöntéig a repcenövény elérje azt a kívánatos nagyságot, amellyel nagy biztonsággal áttelelhet. Mi legyen ez az állapot? Általánosságban erre a 8-as szabályt fogalmaznám meg: legbiztonságosabb az áttelelés, ha a repce késő ősszel minimum 8 levélben, minimum 8 mm-es gyökérnyaki átmérővel és minimum 8 cm-es földben lévő karógyökérrel megy a télbe!

Tápanyag-visszapótlás másképp

A repce termesztésében a tápanyag-visszapótlás terén is nagyot léptünk. Ma már elképzelhetetlen a minimum 60–70 kg tiszta hatóanyagnyi P- és K-kijuttatása vetés előtt, akár mikroelemekkel dúsított műtrágya formájában! Mivel a repce a legjobban igényli a Ca-ot és Mg-ot, ezért szükséges, hogy a repcetermelők 3–4 évente talajjavító meszet juttassanak ki, így a vegetáció alatt kijuttatott tápelemek feltáródása is jobb lesz!

Nagy repcetermések eléréséhez szükséges kijuttatni 170–220 kg-nyi tiszta nitrogén hatóanyagot, tél végén gyorsan felvehető nitrát, majd később lassúbb és hosszabb lebomlású amid formásában. A nagy adagú nitrogén beépülése miatt elengedhetetlen a kén jelenléte, amit célszerű kénes nitrogénműtrágyák formájában kijuttatni. A mikroelemek közül főleg a bór jelenléte indokolt, amely főleg a virágképzésben és magkötésben, de az őszi gyökérképzésben és a télre való előkészítésben is nagy szerepet játszik!

Növényvédelem

A növényvédelemben új elem gyomirtószer-toleráns repcehibridek termesztése, amelyek egyes hatóanyagcsoportoknak ellenállnak, ezáltal az olyan veszélyes őszi keresztesvirágú gyomnövények (pl. vadrepce, repcsény retek, mezei zsombor és pásztortáska), amelyek családjába a termesztett repce is tartozik, az adott fenológiában jól írthatók. A technológia veszélye, hogy az ilyen vegyszertoleráns repce más kultúrában, például szójában és napraforgóban kikelve veszélyes és nehezen írtható kultúrgyom!

Új technológiai elemként terjedt el az őszi és tavaszi regulátoros-gombaölő szeres kezelés is, aminek a gombaölő hatáson kívül erős szárrövidítő hatása is van, ősszel kijuttatva elősegíti a gyökérnyak képződését és a télállóságot, míg tavasszal kijuttatva segíti a szárrövidítést, növeli az elágazások számát, növeli az asszimilációs felületet és a becők számát is!

Az okszerű és integrált repcetermesztésben a kártevők elleni védekezés ma már előrejelzésre alapozott, fontos a monitoring és az ezen alapuló azonnali beavatkozás, hiszen ősszel a repcebolha, majd a repcedarázs álhernyója, tavasszal a szárormányosok, virágzásban a fénybogár és a bundásbogár, majd a becőormányosok, akár a termés 50–60%-át is elvihetik!

A gomba kórokozók közül legfontosabb ősszel a fómás- és szártőfekély, az alternáriás becőrontó betegség, illetve a virágzásban fertőző szklerotíniás szárkorhadás, amely utóbbi a termés másik felét is elviheti! A repcét károsító gombák elleni védekezésben fontos szerepe van a genetikának, illetve leghatékonyabban ezek ellen a genetikailag ellenálló hibridekkel vehetjük fel a versenyt! A fóma ellen már van a köztermesztésben olyan hibrid, amely rendelkezik az erre rezisztens génnel!

A repce kórókozói és kártevői elleni védekezésben a genetika és a növényvédő szerek mellett nagyban segít az integrált repcetermesztési szemlélet, főleg a vetésváltás szabályainak a betartása, okszerű műtrágyázás, megfelelő tőszám alkalmazása. Mindezek mellett napjainkban a magas termesztési színvonalon gazdálkodó repcetermelők minimum kettő gombaölő szeres védekezést be kell, hogy iktassanak a termesztéstechnológiába!

Gondos betakarítás

Ha már a mai modern hibridjeink az intenzív technológiának köszönhetően meghozták a nagy termést, akkor ügyeljünk arra is, hogy azt veszteségmentesen és biztonságosan be is takarítsuk. Erre irányulóan terjedt el a repce desszikálása, hogy minél egyöntetűbb állományt, gyorsabban, kisebb veszteségek mellett, kevesebb üzemanyaggal takarítsunk be. Új technológiai elem a repce ragasztása, ami a becők idő előtti felnyílását és pergését hivatott megakadályozni! A becőragasztókat a tervezett betakarítás előtt 1,5–3 héttel, akár desszikálással is egybekötve kell kijuttatni!

Az idő előtti kipergés megakadályozásában a genetikai lehetőségeink is bővültek olyan genetikailag pergésálló fajtákkal, amelyek nagyban segítik termesztésünket!

Végül és nem utolsó sorban a nagy termés betakarítására gépészeti úton is fel kell készülnünk olyan betakarító adapterekkel, mint a gabonaasztalra szerelhető vágóasztaltoldat és oldalkasza, amivel hektáronként akár 200–500 kg repcemagot is megmenthetünk!

A fent elmondottakkal mindenkinek eredményes és jövedelmező repcetermesztést kívánok!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai