A szőlő védelme nyáron

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: dr. Nagy Géza és dr. Ripka Géza NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, 2016/07/16

Gombás betegségek

A peronoszpóra fellépéséhez nagyon kedvezőek a 2016-os nyár időjárási körülményei. A viszonylag későn bekövetkező elsődleges fertőzést követően az intenzíven fejlődő hajtások levelein már megjelentek a nagyméretű, elmosódó szélű, sárgás „olajfoltok” (1. ábra). A levelek fonákán a csapadékos időben a sporangiospórák nagy tömegben képződnek, fehér nemezes bevonatot alkotva (2. ábra). A spórák a párás, meleg időben gyakorlatilag hetente újratermelődnek és a további leveleket, illetve a fürtöt is fertőzik. A fürtön belül a gyepszerű fehér bevonat csak a fiatal bogyókon jelenik meg, később a bogyók a kocsánykorona felől töppednek, végső soron összeszáradnak, a hús barnul. A vegetáció második felében, fürtzáródást követően az idősebb leveleken mozaikszerűen, a főbb erek által körülhatárolt elhaló foltok formájában alakulnak ki a tünetek. Ezekben a későn fertőzött levelekben alakulnak ki az ún. oospórák, amelyek a következő év tavaszán a fertőzés elindítói lesznek. Fürtzáródás állapotáig a szőlő nagyon fogékony a fertőzésre.

A hatékony védelem megalapozása a fitotechnikai műveletek elvégzésével kezdődik. Mivel a kórokozó szaporodása vízhez kötött, a lombozat szellőzésének biztosítása hajtásválogatással, levelezéssel hozzájárul a védekezések sikeréhez. Különösen a fogékony fajtákon (pl. Chardonnay, Olaszrizling, Merlot), az intenzív hajtásnövekedés időszakában csak felszívódó hatóanyagot (pl. cimoxanil, dimetomorf, fluopikolid, zoxamid) tartalmazó készítmények rendszeres kijuttatásával érhetünk el megfelelő védelmet. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek a gombaölő szerek is csak preventív, megelőző kijuttatáskor fejtik ki hatásukat. A megkésett, a tünetek megjelenését követően elvégett kezelések nem lesznek hatékonyak és fennáll a készítményekkel szembeni rezisztencia kialakulásának a veszélye. A hatáscsökkenés elkerülése érdekében alkalmazzunk szerrotációt, a hatóanyagokat 1–2 permetezésenként váltogassuk, felváltva használjuk. A kezeléseket a fertőzésveszély előrejelzése alapján időzítsük, amelyhez legjobb, ha saját magunk szerzünk be meteorológiai állomást, ennek hiányában az online is hozzáférhető regionális előrejelző hálózatok adataira támaszkodhatunk. Az idősebb levelek védelme általában megoldható réztartalmú készítmények (pl. rézoxiklorid, rézhidroxid) kijuttatásával. A hatóanyagnak szövetvastagító hatása van, amely kedvező a lisztharmat, illetve a botrítiszes betegség kórokozója fertőzésének megelőzésére. Ne feledkezzünk el ősszel a lehullott lomb összegyűjtéséről, házi kertben ezek komposztálásáról, nagyobb területen a talajba forgatásáról.

A lisztharmat fellépését megalapozó primer fertőzés idén több alkalommal is bekövetkezhetett. A termesztők figyelmét gyakran elkerülték a fiatal levelek fonákán kialakuló kezdeti fehér micéliumfoltok. Erős fertőzésre elsősorban a kékszőlő fajtákon számíthatunk. A kórokozó a leveleket és a fürtöt is veszélyezteti. A fürtfertőzés kockázata az uralkodó időjárási körülmények között magas. A beszámolók alapján már megjelentek az első bogyótünetek. A fejlődő bogyók felületén kialakuló lisztszerű bevonat alatt a bőrszövet parásodik, nem tud tovább nőni, így a bogyó felreped, a mag kilóg a repedt bogyókból (sérves bogyó) (3. ábra). A hús zöld színű marad. A levelek színén gyakran később jelennek meg a tünetek szürkésfehér, lisztszerű bevonat formájában. A bevonatban számos sötétbarna-fekete gömbölyded termőtest (kazmotécium) képződik. A szövedék alatt a levél bőrszövete szintén gyakran parásodik. A levelek a tenyészidőszak végéig, a bogyók általában viszonylag rövid ideig, a virágzás kezdetétől számítva 4–5 hétig fogékonyak a fertőzésre, ugyanakkor gyakori csapadékos időjárásban a bogyófertőzés időszaka kitolódhat.

A védekezés alapja a korai fürtfertőzés megakadályozása. Ha a tünetek már a bogyókon is megjelennek, számítanunk kell a nagyobb kártételre. A nyár folyamán az intenzív hajtás- és bogyónövekedés idején a védekezéseket felszívódó hatóanyagú (pl. penkonazol, miklobutanil, boszkalid, metrafenon) készítmények kijuttatásával végezzük. A kezeléseket összevonhatjuk a peronoszpóra elleni permetezésekkel. Fogékony fajtáknál (pl. Kékfrankos, Kadarka) fertőzésveszély esetén különösen fontos a rövid permetezési forduló (10–14 nap) betartása. Fürtzáródást követően a kontakt kéntartalmú készítményekkel védekezhetünk tovább. A fürtvédelmet követő időszakban ne feledkezzünk meg a lombozat kései kezeléséről sem, hiszen a leveleken fognak kialakulni a következő évi fertőzést elindító kazmotéciumok. Az áttelelő inokolum mennyisége csökkenthető szüret után a gombaölő szerek nagy lémennyiséggel történő kijuttatásával.

Amennyiben folytatódik a csapadékos, párás idő a zsendülés és érés idején, a botrítisz, más néven szürkepenész okozta kártételre idén is számítanunk kell. A tünetek a vékonyhéjú, tömött fürtű fajtákon (pl. Olaszrizling, Szürkebarát) a szokásosnál is gyorsabban megjelenhetnek. A bogyókon bekövetkező sérülések (jégverés, kártevő állatok, lisztharmat okozta felrepedés) felgyorsítják a betegség lefolyását. Zsendüléstől a kórokozó jelenléte könnyen felismerhető a fürtökön. A bogyók húsa barnul, rothad. A rothadó részeken bőségesen képződhet szürke penészbevonat. A védekezés tekintetében mielőtt a növényvédő szerekhez nyúlnánk, az elvégzett zöldmunkákkal (hajtásválogatás, a fürtöket takaró levelek eltávolítása) alakítsunk ki szárazabb, kedvezőtlen feltételeket a fertőzés számára. Fontos a szőlőmolyok elleni védelem. A gombaölő szeres védekezésektől önmagukban ne várjunk túl sokat. A permetezéseket még a fürtzáródás előtt, majd a zsendülés időszakában végezzük fertőzési nyomástól függően kontakt (pl. fluazinam, TMTD), vagy felszívódó (pl. fenhexamid, fenpirazamin, pirimetanil, ciprodinil) hatóanyagú készítményekkel. Figyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására!

A szőlő feketerothadása hazánkban egyre gyakoribb. Az idei év meleg, csapadékos időjárása kedvez a betegség fellépésének. Jellegzetes tünetek a fürtön alakulnak ki: a fertőzött bogyók kezdetben világos kávébarnák, majd színük erőteljes töppedés kíséretében gyorsan sötétedik, végül feketévé válik. Felületük érdes tapintású, a fürtről nem peregnek, ellentétben a peronoszpóra károsította bogyókkal (4. ábra). A leveleken kevésbé jellegzetes, gyakran perzselésre emlékeztető, világosbarna foltok láthatók kissé sötétebb szegéllyel. A foltokban később a kórokozó szaporítóképletei apró fekete pontocskák formájában megjelennek. A kórfolyamat lassú lefutású, a tünetek általában a kötődést követő időszakban jelennek meg. Házi kerti körülmények között lehetőségünk van az első fertőzött levelek kézi eltávolítására. A növényvédő szeres (pl. mankoceb, miklobutanil, tebukonazol) kezeléseket szükség szerint a peronoszpóra, illetve lisztharmat elleni védekezésekkel egy menetben végezzük el.

Kártevők elleni védekezés

A szőlőben előforduló kártevők rügyfakadástól a szüretig tevékenykednek az ültetvényben.

A szőlőn több kabócafaj is táplálkozik. A meglehetősen soktápnövényű amerikai lepkekabóca egyre gyakrabban és egyre nagyobb egyedszámban tűnik fel szőlőültetvényeinkben. A Magyarországon 2004 óta ismert melegkedvelő faj jobbára fás szárú növényeken él, de nagyon sok lágyszárú kultúr- és gyomnövényen is megtalálható jellegzetes viaszváladéka, melyben nem könnyű észrevenni a csoportosan élő lárvákat. Ez a vastag, fehér viaszváladék a rovarölő szerek hatáskifejtését is gátolja. A ragacsos mézharmatot kiválasztó lárvák és nimfák zavarásra elugranak, az imágók pedig fürgén repülnek is. Szőlőültetvényekben a levelek fonákán, a hajtások tengelyén vagy a fürtkocsányon szívogatnak. Az egynemzedékes faj tojás alakban telel át a kéreg alatt, lárvái május második felében kelnek, s ötszöri vedlést követően júliusban, augusztusban jelennek meg a kifejlett alakok. A lárvák borotvapamacsra emlékeztető farokszőrzetük révén jól elkülöníthetők az amerikai szőlőkabóca fiatal lárváitól. Tiametoxám hatóanyagú rovarölő szer engedélyezett ellene, de az amerikai szőlőkabóca elleni permetezések e faj egyedeit is gyérítik. Természetes ellensége egy ollósdarázsfaj, melyet több európai országban felhasználtak már a biológiai védekezésre.

Az előbbi kabócafajnál még nagyobb kártételi jelentőségű az amerikai szőlőkabóca. Nem a szívogatásával okozott közvetlen kártétele a meghatározó, hanem az a tény, hogy aktív terjesztője a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó és zárlati károsító fitoplazmának. Ez a kórokozó Európa több országában rövid idő alatt a tőkék pusztulásával járó, rendkívül súlyos károkat okozott. Az egynemzedékes kártevő lárvái és kifejlett egyedei is átvihetik a fitoplazmát a fertőzött növényről a még egészséges tőkére. A karantén kórokozó terjedése a növényállományban kizárólag a betegséget terjesztő faj elleni eredményes védekezéssel akadályozható meg. A védekezés fő időszaka a virágzást követő napokban van, ekkor a 3. és 4. fejlődési fokozatú kabócalárvák ellen kell a permetezést elvégezni. Később júliusban és augusztusban a rajzó imágókat kell gyéríteni. A szőlő szaporítóanyag előállításban kötelező, de a termőszőlőben is kiemelten fontos a kabóca elleni eredményes védekezés.

Hazánkban 2014-ben jelent meg a leveleken károsító kígyóaknás szőlőmoly. A lárva egy hosszan, kanyargósan lefutó, vékony s csak fokozatosan vastagodó, barnás színű aknában fejlődik a szőlőlevél színének bőrszövete alatt. Nagyobb egyedszám esetén egy levélen számos akna kialakulhat. Az akna végében történik a bábozódás. Ez a kártevő is Észak-Amerikából került be Európába. Rendszeres növényvédelem mellett is fellép, s a kártétel az érési időszakra erősödik fel, mely az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betarthatósága kapcsán okoz gondot. Egyelőre elterjedtsége, kártételének mértéke sem teszi szükségessé az ellene való célzott kezelést. A szőlőmolyok ellen engedélyezett számos rovarölő szer között van ez ellen a faj ellen is hatékony készítmény.

A szőlő rügyeiben és levelein szívogató szőlő-levélatka és szőlő-gubacsatka néhány évvel ezelőtt gyakrabban okozott jelentős kártételt. Ezzel szemben napjainkban a takácsatkák, köztük a szilva takácsatka, a piros gyümölcsfa takácsatka és a közönséges takácsatka fellépésével kell inkább számolni. Szívogatásuk hatására a klorofill mennyisége csökken a levelekben, ami a levélszövet mozaikos fakulása, sárgulása, beteges kinézete formájában látható. Apró, elhaló pontok vagy súlyosabb esetben a levél szélétől kiinduló, különböző kiterjedésű barna, száradó foltok is megjelenhetnek, végül akár az egész levél is elszáradhat. Előfordulhat a levelek kanalasodása, a hajtás törpülése is. Jellemzően az alsó levelektől halad felfelé a károsítás. A nyári tünet a főbb erek menti elszíneződésként jelentkezik, mely később a levelek nagy felületére kiterjed. A takácsatkák tojásai és lárvái ellen a hexitiazox hatóanyagú atkaölő szer használható eredményesen (a kifejlett alakok ellen nem hat). Egyéb atkaölő hatóanyagokkal (pl. abamektin, spirodiklofen, tebufenpirad) végzett nyári permetezés az aktív fejlődési alakok egyedszámát, ezáltal a lerakott telelő tojások számát is csökkenti. Kerülni kell a túlzott mértékű nitrogéntrágyázást, mert az fokozza a takácsatkák kártételének mértékét. Fontos, hogy a tenyészidőszak folyamán kíméljük a ragadozó atkákat. Ennek érdekében kerülni kell a ragadozó atkákat gyérítő, károsító növényvédő szerek használatát (pl. piretroidok, ditiokarbamátok).

A szőlőfürtön a tarka szőlőmolyon kívül a darazsak okozhatnak érzékeny kárt. A tarka szőlőmoly három nemzedéke károsítja a fürtöt a fürtmegnyúlástól szüretig. Az első nemzedék lárvái a bimbókat szövik össze, s a szövedék védelmében táplálkoznak. A következő nemzedék hernyói a zöld bogyókba rágva táplálkoznak. A harmadik nemzedék károsítása gyakran már az érő, puhuló bogyókat érinti. A moly rajzása szexferomon csapdával követhető nyomon. A védekezés jó időzítése feromon csapdázással, valamint a tojások és a kicsi lárvák megfigyelésével biztosítható. Számos engedélyezett készítmény áll rendelkezésre az ellene való védekezésre, melyek hatásmechanizmusa is sokféle, így váltogatott használatukkal lehetőség nyílik a rezisztencia kialakulásának elkerülésére. A második és a harmadik nemzedék ellen a lárvák kelésére javasolt időzíteni a permetezést. A piretroidok helyett az emamektin-benzoát, indoxakarb, metoxifenozid, spinozad hatóanyagokat célszerű alkalmazni. A Bacillus thuringiensis az ökológiai termesztésben is engedélyezett biológiai rovarölő szer, mely rövid élelmezés-egészségügyi várakozási idővel rendelkezik. Néhány éve egy új, környezetbarát védekezési technológia is rendelkezésre áll: a légtértelítéses módszer: a szőlőmoly szexferomonját tartalmazó diszpenzereket kell egyenletesen kihelyezni az ültetvénybe (és környezetébe), aminek hatására feromonfelhő keletkezik, amelyben a két ivar egyedei nem találnak egymásra, s így elmarad a szaporodás. A módszer hátránya, hogy kisebb területen nem alkalmazható, legalább három-öt hektár területen lehet működőképes.

A darazsak bizonyos években nem kevés bosszúságot okoznak a szőlős gazdáknak. Ezek a fajok közösségben élő rovarok, amelyek a szőlő érésének idején érik el legnagyobb egyedszámukat, s bár év közben hasznos ragadozó fajok, a telelésre készülő egyedek szívesen táplálkoznak édes gyümölcsökön, s rágóikkal a bogyó héját átrágva lehetővé teszik olyan egyéb rovarok (házi méhek, muslicák) számára is a táplálkozást, melyek maguk nem lennének képesek az ép bogyóhéj megsértésére. Sebzéseik révén a szürkepenész fellépését is fokozhatják csapadékos időjárás esetén. A fészkeik felderítése nem egyszerű, de a csapdák helyének változtatásával és a fogási adatokat figyelve kideríthető. Hűvös, esős évjáratokban kevésbé szembetűnő a kártételük, száraz, meleg nyáron azonban nagymértékben elszaporodhatnak, és tetemes kárt okozhatnak. A szürethez közeli időpontban már korlátozottak a növényvédelmi lehetőségek. A csapdázás (sör és narancslé ecetes elegye, mely a házi méheket távol tartja) alkalmas a darazsak gyérítésére. A fészek bejáratához elhelyezett közönséges ragacsos csapdákkal is rengeteg darázs megfogható. A fürtöket egyedileg tüllzacskóval, a fürtzónát sűrű szövésű madárhálóval védhetjük.

A kén hatóanyagot tartalmazó szerek kijuttatása nem ajánlott 20 °C feletti hőmérsékleten, erős napsütés esetén, mert perzselő hatás jelentkezhet a növényen. Amikor a szőlő hajtásai elérik a 20 cm-es hosszúságot, ajánlott felszívódó készítményeket használni, mert a lisztharmat mellett már a peronoszpóra is veszélyezteti a növényeinket. A bogyókötődés idejére általában már látható, hogy a peronoszpóra vagy a lisztharmat számára kedvez az évjárat, így célzottabban tudunk védekezni a nagyobb veszélyt jelentő kórokozó ellen. Bogyónövekedés idején kiemelt figyelemmel kell kísérni a szürkepenész megjelenését és a fertőzési nyomástól függően döntsünk a kontakt vagy felszívódó készítmény alkalmazása mellett.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai