Miklós Csabi Pincéje

Kategória: Növénytermesztés | 2016/07/18

A bor és szőlőtermesztés kultúrája egészen a római korig nyúlik vissza, amit majd az avarok is ápolnak. A XIV. századi iratok rendszeresen említik a szőlőt, míg Mór település neve először a XV. században kerül megemlítésre. A vidék szőlő- és borkultúrája a XVI. századra teljesen kifejlődik. A török hódoltság idején a vidék csaknem teljesen elnéptelenedik, és megakad a fejlődésben. Természetesen ez a szőlők pusztulását is okozza. A XVIII. században, mikor újraindul a vidék bortermelése, már nem a régi hagyomány feltámasztásáról van szó, hanem egy teljesen új gazdasági korszak megalapozásáról.

Mór község képviselőtestülete 1901-ben kérvényezte, hogy „Mór és vidéke, mint önálló borvidék szerepelhessék”, mert addig a Neszmélyi borvidékhez tartozott.
A Móri borvidék borai jellemzően fehérborok. Az Ezerjó – amely ma már a hungaricumok közé tartozik – a 19. századi filoxéra-vészt követő újratelepítések során lett a fő szőlőfajta a borvidéken. Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárgára érnek és csodálatos zamattal rendelkeznek.

A Móri borvidék Magyarország 22 borvidéke közül méretében az egyik legkisebb, de a híresebb borvidékek közé tartozik.

A második világháborút követően hazánkban a legjobb állapotú szőlők a soproni és a móri borvidékeken voltak, de az egyéni borosgazdákra mégis nehéz idők következtek a beszolgáltatási rendszer bevezetése és az erőszakos kollektivizálás miatt. Az 1970-es, ’80-as években a borvidéken a szőlőművelés, -feldolgozás modern technológiai hátterét, a szükséges tárolókapacitásokat és az értékesítési lehetőségek jelentős részét a Móri Állami Gazdaság biztosította. Az 1990. évi rendszerváltást követően az Állami Gazdaságot és a Kossuth Termelőszövetkezetet felszámolták, borászati kapacitásait megszüntették, így a borvidék sorsa újra a helyi döntéshozók és az egyéni gazdák kezébe került.

Móri borvidék borai jellemzően fehérborok. A meghatározó fajta Ezerjó mellett a Leányka, a Tramini, a Rizlingszilváni, a Zöldveltelini és a Chardonnay a leggyakoribb szőlőfajták.

„A móri bor meszes, aki issza eszes” tartja a mondás, pedig valójában a móri borok mésztartalma semmivel sem nagyobb, mint más magyarországi borvidékeken termett boroké.

Mór és a borvidék települései arculatában, identitásában, turisztikai vonzerejében, építészeti emlékeiben, a hagyományok őrzésében, a mindennapi emberi kapcsolatokban továbbra is óriási jelentősége van a szőlőművelésnek, a borászatnak és a borkultúrának. Miklós Csaba, alias Miklóscsabi itt él és gazdálkodik édesapjával, Miklós Pállal.

– A mi családi szőlőbirtokunk területe mindössze 3 és fél hektár. Az édesapámmal közösen dolgozunk. Ő az, aki a szőlőért mindent megtesz, hogy a legjobb minőségű és a legjobb kondíciójú ültetvényünk, illetve termésünk legyen. Szőlőink a Vértes déli, dél-nyugati lejtőin, Székesfehérvár és Győr között helyezkednek el. Ültetvényeink vannak a Csóka-dűlőben, a Kőhalmi-dűlőben és a Látó-hegyen.

Egy évben 20 ezer palack bort állítunk elő, amit belföldön hozunk forgalomba: három kiváló kereskedőtársaság foglalkozik boraink értékesítésével. Nekik köszönhető, hogy eddig az említett 20 ezer palackot minden évben maradéktalanul sikerült eladnunk.

– Külföldre nem is értékesítenek?

– Nem, és ezt nem is tervezzük. Ilyen kis felületről nincs értelme exportálni. Persze néha „beesik” egy-két exporttétel, de ez nem jellemző, nem ez a fő tevékenységi körünk. A 20 ezer palackot belföldön is eredményesen tudjuk értékesíteni, és mivel nem akarunk nagyobb mennyiséget termelni, nem is fejlesztjük volumenében a borászatot. 

– Hogyan lett borász?

– Édesapám foglalkozása szerint tűzoltó, édesanyám táncpedagógus, tehát nem volt a családban valami nagy hagyománya szőlészetnek, illetve a borászatnak.

– Valahogy csak elkezdődött?

– Igen. Azzal a kis szőlőskerttel, amit édesapámmal együtt telepítettünk. Tizenkét éves voltam akkor.

– És aztán?

– Mindig is szerettem az édesapámmal a szőlőben dolgozni, és az ő felügyelete mellett már gyerekként a pincében tenni-venni, úgy hogy teljesen egyértelmű, hogy én kertészeti pályára fogok menni. Így is lett. Két évig jártam egy kertészeti főiskolára Kecskemétre, utána kikerültem Kaliforniába, ahol Berkeleyn hallgattam szőlészetet, illetve mellette egy szőlésznek voltam a traktorosa, s miután hazajöttem, diplomáztam bormarketingből. Tehát ez én pályafutásom, szakmai előmenetelem nem annyira hosszú, hiszen csak 40 éves vagyok. Viszont már 16 évesen vettem magamnak szőlőterületet, és most ott tartunk, hogy megvan ez a három és fél hektáros terület, illetve Móron, meg az Ezerjó utca 1–3.-ban, két pincénk, a mi pincénk. Itt folytatjuk az erjesztéseket, érleléseket, sok esetben a borok értékesítését is.

– Tervek?

– Szeretnénk a régi, kicsit korosabb ültetvényeinket fajtaváltással újratelepíteni. A Rizlingszilvánink helyett, amit már nem szívesen termelünk, szeretnénk Sauvignon blanc-t, s van még Traminink, amit Zöldveltelinivel szeretnénk leváltani. Jelenleg tehát egy fajtaváltásban vagyunk benne, de nem kívánunk nagyobb területet művelni.
Technológiailag tavaly sikerült venni egy nagyon jó olasz erjesztő­sort, ami azt jelenti, hogy minden fajtához ideális erjesztési hőmérsékletet tudunk biztosítani, és ami szintén fontos, a feldolgozáshoz egy nagyon kíméletes zúzóbogyozót, cefreszivattyút, illetve prést sikerült beszereztünk. Ezek voltak a technológiai fejlesztéseink. Jövőre tervezünk még egy palackozósor-bővítést, és természetesen nagy súlyt helyezünk a színvonalas vendéglátásra, illetve a vendégek maradéktalan kiszolgálására. Amennyiben hozzáfogunk a pezsgőkészítéshez, akkor az tradicionális pezsgő lesz, tehát ott technológiát nem kell fejlesztenünk.

– Elismerések, díjak

– Mivel mi nem versenyzünk, ezekről nem tudok beszámolni. Sem belföldön, sem külföldön nem szoktuk indítani a borainkat.

– Mert?

– Mert nagyon kevés borunk van. Ha ezeket el kezdjük versenyeztetni, akkor mindenhova 6-12 palackot el kell küldeni, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy elfogyott a borunk. Nagyon tiszteljük a bíráló bizottságokat mind belföldön, mind külföldön, de nem versenyeztetjük a borainkat.

– Milyen szőlőfajták vannak a birtokon?

– Mi fehérboros borvidéken dolgozunk, 99 százalékban fehér szőlőfajtáink vannak. Van egyetlenegy kékszőlő, ez a Kékfrankos. Az alap, amivel dolgozunk, az Ezerjó, emellett van Királyleányka, Rajnai rizling, Chardonnay, Zöldveltelini, Pinot blanc és Sauvignon blanc. Alapvetően fajtabor hívő vagyok, de van két cuvée: a „Szenvedélyes hétköznapok”, ami Chardonnay, Rajnai és Királyleányka házasítás és a „Demi Mór”, amit Chardonnay, Ezerjó és Rajnai alkot.

– Az első saját bor, amire büszke?

– CSODA Ezerjó 2005! Mert nem rontottam el.

– Mit ajánl a borkedvelőknek?

– Blanc Pinot blanc, Blanné, Sauvignon blanc, Moorer ezerjó, és Marylin Mórról Királyleányka.

– Mi a helyzet most a szőlészetben?

– Volt egy minimális korai fagykárunk, de az Ezerjó alapi rügyei is termékenyek lévén, a tőkék képesek voltak regenerálódni. Most nagyon várjuk a hétvégét, ugyanis a késő fehér borszőlő fajták virágzásának a derekén vagyunk. Amúgy csak jót tudok mondani tavalyhoz képest.

Miklós Pince Kft.
8060 Mór, Ezerjó u. 3. • Miklós Csabi: +36 20 315 2003
mikloscsabi@gmail.com • www.mikloscsabi.com

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai