Beltartalom mindenek felett?

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Agrárium-info, 2016/08/08

Talajunk, klímánk mindehhez rendelkezésre áll, innentől a gazdálkodói fegyelemre és persze alkalmas fajtákra van/lesz szükség. Ez ügyben ugyanis valóban újra a világ élvonalába kerülhetünk.

Igen jó lett idén a búzatermés az országban mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve. Bár végleges adatok még nincsenek, az összvolumen meghaladja majd az 5 millió tonnát. Ennek mintegy 40 százaléka lett étkezési minőségű. Bár korábban még ennél is jobbak voltak a kilátások, a július végi esők sok helyen lerontották a minőséget – közölte lapunkkal a Magro.hu. A piac már jó előre – július elején – beárazta ezt a mennyiséget, és mivel meglepetés végül nem lett, maradtak az igen alacsony árak. Augusztusi lejáratra 40,5 ezer forintért lehetett július végén lekötni a malmi búzát a BÉT-en, és a takarmánybúza ára sem maradt le ettől sokkal. A fizikai piac prompt árai a malmi minőség esetében megegyeznek a tőzsdei árral, de a takarmánybúza esetén inkább a 30 ezer forintot közelítik, ami már a megtérülést is kérdésessé teszi. Júliusban Párizsban a romló terméskilátások miatt jelentősen felfelé mozgott a búzatőzsde egészen a harmadik hétig, de aztán konszolidálódott a helyzet. Így is 9 százalékos pluszban zártuk a múlt hónapot. Chicagóban viszont tovább csökkent a búza ára, ezúttal 2,5 százalékkal egy hónap alatt. Ez már 16 százalékos gyengülést jelent a nyár kezdete óta. Ennek oka, hogy továbbra is erősen tartja magát az a prognózis, amely szerint a 2016/17-es gazdasági évben a valaha volt legnagyobb búzamennyiséget arathatják majd le globálisan. A jelen állás szerinti 738 millió tonna ráadásul egy igen magas zárókészlethez adódik majd hozzá. Sok lesz tehát a „felesleg”, és ez köszön vissza az árakban még egy jó ideig.

Gondolkodjunk!

Az alacsony árak és a világméretű kereslet-visszaesés újra gondolkodóba ejtette az ágazati szakembereket. Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy a hazai búzatermő-terület is érdemben csökkenhet a következő években, ha nem történik változás, mégpedig elsősorban a minőségben. Magyarországon általában minden évben egymillió hektár körüli területen termelnek búzát, ám ha a szereplők jelentős része több évben is veszteséget könyvel el ezen a növényen, a hazai vetésszerkezet is átalakulhat.

Mások úgy fogalmaztak, hogy a hazai búzatermesztés határúthoz érkezett: a tömegtermelő országok logisztikai hátterével, tengeri kijárataival, az alacsonyabb minőségi előírásokat teljesítő, sok millió tonnás többletével versenyezni érdemben nem tudunk, marad tehát a minőségi fejlesztés – a javító búzánk igenis keresett termék lehet már a legközelebbi jövőben is. Ugyanis nemcsak a termelés, hanem a fogyasztói igények is két irányba tartanak: egyrészt természetesen nagy igény van a tömegárura, de egyre izmosabb szeletet hasít ki a forgalomból a valóban garantált minőségű, netán biotisztaságú gabonatermékek köre.

Csakhogy ez ügyben nem állunk igazán jól. Az egyik legnagyobb hazai, agrárhitelezésben és pályázati ügyekben egyaránt milliárdokkal érintett pénzintézet elemzőjének véleményét idézzük. „Legyünk őszinték önmagunkhoz: fejlesztési, beruházási döntéseinket a mögöttünk lévő években leginkább a támogatási lehetőségekhez igazítottuk. Túl kell ezen lépnünk, és középtávú piaci lehetőségeinkhez kell felépíteni a fenntartható gazdálkodás feltételeit. Ebben persze továbbra is fontos szerepe van a támogatási, pályázati forrásoknak, de meggyőződésem, hogy a kedvező kamatkörnyezet adta lehetőségek minden eddiginél nagyobb mozgásteret adnak a hatékonyság növeléséhez. Ebben még a korábbinál is nagyobb szerepe lesz a középtávú előrejelzéseknek, hiszen megalapozott stratégiai döntést csak ezek ismeretében lehet hozni.”
Nem kell hosszasan ragozni: gabonát még közepes minőségben is megérte-megéri termelni, mert ott a háttérben a fix hektáronkénti támogatás – de mi lesz, ha ehhez valóban érdemben hozzányúlnak a jelenlegi tagországok. Erre pedig bizony készülni kell.

Mindeközben a világpiacon és -termelésben elképesztően ellentmondásos folyamatok zajlanak. A statisztika például azt mutatja, hogy a globális népességnövekedés miatt az egy főre eső gabonatermés a ’80-as évek óta folyamatosan csökken. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) adatai alapján viszont az utóbbi tíz évben emelkednek a világ búzakészletei, noha mindig akad egy-egy évjárat, amikor a felhasználás meghaladja a termelés szintjét. Talán még tanulságosabb az ukrán búza átlaghozamainak alakulása: a tíz évvel ezelőtti 2,85 tonnához képest ma eggyel többet (3,7-4 tonna) terem ez a fontos kenyérgabona (köszönhetően a nyugati cégek ottani megjelenésének is). Ráadásul a kitűnő termőtalaj még nem minden: magas technológiai színvonallal sokat tompíthatók ezek a kilengések.

Megszokás

Az MTA kalászos nemesítési osztályának vezetője, Vida Gyula szerint a modern búzáknak a következő feltételeket kell teljesíteniük:

• Legyen jó a termőképessége és termésstabilitása.
• Utóbbinak feltétele, hogy tűrje a hideg téli időjárást, az aszályt és a fontosabb betegségekkel szemben legalább jó ellenállóságú legyen.
• Legyen jó a malmi és a feldolgozóipari minősége.
• Szárhossza 85 és 95 centiméter közé essen, így a rövid és erős szalma stabilan hordozza a kalászt.

További előnye is akad a rövidebb szárnak: nem vesz el túl sok tápanyagot a szemképződéstől. A modern fajták tavasszal hamarabb „ébrednek”, hogy minél több időt használjanak ki a kalászképzésre. Ám kockázatos, ha már a nappalok hosszának növekedése beindítja a bokrosodást. Január végén és februárban gyakran komoly fagyokat kell elviselnie az állománynak, ez „alvó” állapotban sikeresebb. Tehát a nemesítőknek komoly kihívás, hogy a búzának legyen sok ideje a termésképzésre, de közben a fagyokat és az aszálykárokat is elkerülje. A nyugat-európainál rövidebb szemtelítődési időszak miatt a búzafajták koraisága nálunk rendkívül értékes tulajdonság.

Nálunk gyakori az aszály, így a Magyarországon nemesített búzafajták „hozzászoktak” a csapadékban szegény időjárási körülményekhez. Ám a klímaváltozás hatására korábban ismeretlen – vagy rendkívül ritka – betegségek és kórokozók is megjelennek a gabonatáblákon. „A rezisztencia-nemesítés végtelen versenyfutás a patogénekkel. Egy-egy betegséggel szemben viszonylag rövid időn belül ellenállóvá lehet tenni a búzát, bár az így kialakított rezisztencia sokszor nem bizonyul elég tartósnak. Az igazi kihívást a több kórokozóval szemben ellenálló fajták létrehozása jelenti. Ez sem kivitelezhetetlen, hiszen a különböző betegségekkel szembeni ellenállóság meghatározó génjei egymástól függetlenül öröklődnek, így kombinálhatók” – magyarázza a kutató.

Maga az ágazat viszont eleve „öröklött” betegségekkel küzd. A termelési körülmények ’90 és ’95 között messze nem voltak ideálisak: zavaros birtokviszonyok, gyomtól gazos táblák uralták a tájat. Az akkori négytonnás átlagtermés ilyen körülmények mellett egészen bámulatos. Vida Gyula szerint pedig még mindig bőven vannak tartalékai a nemesítésnek. 

Mindig legyen 500 tonnánk!

A kérdés, hogy mire akarunk nemesíteni. Az évről évre megtermelt 5 millió tonna körüli termésből bő 3 millióra nincs itthon szükség. Exportorientált búzatermelők vagyunk – akárcsak egész Európa. Itt mindenki eladni akar. Tény, hogy nálunk kiváló minőséget lehetne termelni, míg Nyugaton a mennyiségre alkalmas a klíma. Gyenge malmi és takarmánybúzából van elég nekik is. Az ember azt gondolná, hogy érdemes ilyenkor egy másik piaci szegmenst megcélozni: az igényes felvásárlót. De ma vajon hol bujkálnak ők?

Egyhuzamban hetedik éve nem éri el az 5 ezer forintot a takarmány- és a malmi búza ára közti különbség. Utoljára a válság kitörésekor, 2008-ban értékelte a piac nagyra az étkezési búzát, talán nem véletlenül. Eltűntek az igényes, pénzes vevők, ahogy az igényes malomipar is. Nem nyom nélkül, hiszen akadnak olyan speciális szegmensek, amelyek továbbra is igénylik a sajátos terméket: a durumot, a biót, a keksznek valót. A prémium minőségnek is mindig lesz helye a piacon.

A vevő megtalálása annál könnyebb, minél több és homogénebb árut tudunk hosszú távon a rendelkezésére bocsátani. Dönthetünk úgy, hogy tömegterméket gyártunk, de úgy is, hogy minőséget. Csak arra ügyeljünk, hogy 500 tonnányi készletünk mindig legyen a kedves vevő számára. És a döntésünk világos legyen. A kicsit bőtermő, kicsit jó minőségű búzával nem megyünk semmire.

Amikor ezeket a mondatokat a szerkesztő megmutatta az ország egyik legnagyobb agrárcégét irányító szakembernek, csak ennyit tett hozzá: „A gondolatot márványba kéne vésni és felcsavarozni a minisztérium kapuja fölé.”

Majd a klíma megoldja

Ám a minőség vagy a „biotrend” erősítése is tele van ellentmondásokkal: ami másutt erőlködésből születik, azt nálunk a kiváló talaj és a klíma „helyből” elintézi. Németországban például csak a biogazdaságoknak kell magukat ahhoz tartani, hogy hektáronként maximum 170 kg nitrogént juttatnak ki a földekre. A konvencionális gazdaságokban ez állati eredetű szerves trágyából származhat, de ezen felül a növényt – a tápanyagmérleg alapján számolt igénye szerint – bármennyi nitrogénnel elláthatják. Sőt, a számolt mennyiséget még 60 kilóval túl is lépheti a gazda. A gyakorlatban azonban nem ennyivel, hanem 80 kilóval lépik túl a határt, ami a talajvizek vészes nitrátosodásához vezetett. A számolt foszforigény mennyiségét pedig 20 kilogrammal haladhatják meg a termelők (2013 óta).

A sok kivitt tápanyag mellett a zöldtrágyázás, az alá- vagy felülvetés is bevett gyakorlat Nyugat-Európában, ami szerves anyaggal gazdagítja a talajt, de leginkább megfogja a tápanyagot ezekben a régiókban, ahol jóval több a csapadék, mint nálunk. Tény, hogy a búza azt szereti, ha legfeljebb 20–25 °C a léghőmérséklet, ugyanakkor eső érkezik szemtelítődés idején. A hazai klímán könnyen előfordul, hogy június–júliusra forró, aszályos időjárás köszönt be, és a szemek megrekednek a fejlődésben.
Ám a több termés arányaiban „hígabb” beltartalommal jár. Egy 8–10 tonnás hozam esetén a búzanövény jóval több szénhidrátot épít be a szemtermésbe, mint amikor 5 tonna a végeredmény, és fehérjéből viszonylag kevesebbet tartalmaz. Márpedig a sütőipari tulajdonságok a fehérje (pontosabban a sikér) mennyiségével is összefüggnek. Mivel a hazai klíma sosem fogja lehetővé tenni az angliaihoz hasonló termésszintek elérését, ezért halljuk gyakran, hogy inkább a beltartalomra kellene koncentrálnunk, mert ez az, amit Nyugat-Európában nehezen tudnak utánunk csinálni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai