Elhúzódó tejválság happy enddel?

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: V.B., 2016/08/15

A rendelkezésre álló összeg két részre bontható. Az első 350 millió eurós rész nemzeti borítékok formájában, feltételekhez kötve az érintett gazdák likviditási problémáin kíván enyhíteni, a fennmaradó 150 millió a tejtermelés korlátozását ösztönözné. A magyar delegációt vezető Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár szerint fontos körülmény, hogy a Bizottság elismerte, a tejágazatban rendkívül kritikus a helyzet. Annál inkább is, hiszen a tejtermelők jelentékeny hányada csődközelben van.

A hazai termelők számára fontos eredmény, hogy a most bejelentett 500 millió euró értékű bizottsági válságkezelési csomag nagyobb részét a tagállami borítékok teszik ki. Magyarországnak 9,54 millió eurót (mintegy 3 milliárd forintot) lesz lehetősége kifizetni célzott támogatásként a tejtermelőknek. Ez nagy agrárdiplomáciai siker, hiszen hazánk az Unió tejtermelésének csupán 1,15%-át adja, a rendelkezésre álló 350 millió eurónak viszont több mint 2,73%-a válik elérhetővé a magyar gazdálkodók számára. Czerván György bejelentette, hogy a 3 milliárd forint értékű uniós támogatáshoz a Kormány a költségvetésből ad még 3 milliárd forintot, így a magyar tejtermelőket 6 milliárd forint segíti a piaci válság leküzdésében. A magyar álláspont szerint a felhasználás során a lehető legnagyobb tagállami rugalmasságra lesz szükség. A részleteket a következő hetekben szakértői szinten dolgozzák ki, de az már most látható, hogy olyan feltételeket állapítanak majd meg, amelyek nem ösztönzik a termelés növelését. Végleges döntés augusztus 25-én várható.

Mélykuti Tibort, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökét arra kértük, hogy segítsen eligazodni az uniós és hazai tejpiac hosszúra nyúlt krízisének okainak elemzésében és abban, hogy mi a kiút a csőd közeli helyzetből.

– Az alapprobléma az, hogy a 2013-2014. évhez képest 2015-ben mintegy 27 százalékkal csökkent a nyerstej felvásárlási ára Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy tavaly 80 forint körüli volt az éves átlagár, amit az Agrárgazdasági Kutató Intézet is kimutatott. 2016-ban aztán újabb 14 százalékos, tehát 12 forintos csökkenés következett be. A nyerstej felvásárlási ára e pillanatban, vagyis július hónapban körülbelül 66 forint. A 2015. első félévi árakat a 2016-ossal összevetve sincs okunk örömködni: tavaly ez 84, az idén 72 forint volt. A haszon elmaradása nyilván likviditási gondokat is jelent. Az idei helyzetet tovább súlyosbítja a gabonaárak jelentős csökkenése: nincs miből kompenzálni a tejárak alakulása miatti veszteséget. Az eredmény: több mint 2000 tehenet vágnak ki, illetve értékesítenek, amiről konkrétan tudunk, ráadásul a termelők nem biztos, hogy érzékelik, hogy a közeljövőben a gabonaárak miatt akár csődhelyzetbe is kerülhetnek. Három héttel ezelőtt például az ókukoricát még közel 50 ezer forintért vásárolták fel, most már csak 40 ezer forintot adnak érte. Az újkukoricára meg 37–38 ezer forintos kötéseket kívánnak a vevők megtenni. Tehát a probléma nagyon komoly.

– Egyelőre nem tudjuk, mikor és hogyan jutnak hozzá a tejtermelők a 9,5 millió eurós, illetve az ezt kiegészítő 3 milliárd forintos támogatáshoz.

– Annyit mindenesetre tudni lehet, hogy a támogatási pénzek szétosztását az Unió különböző szempontrendszerekhez fogja kötni. Az elosztási elvek kidolgozásában a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács is részt fog venni. Ha ez megtörténik, az a kiegészítéssel együtt háromforintos tej-kilogrammonkénti támogatást jelent a termelőknek, ami mentőövnek jó, de alapvetően nem oldja meg a problémát.

– Mire gondol?

– Nagyon fontos lenne, hogy elkezdjük emelni a nyerstej felvásárlási árát. Nyilván ehhez az szükséges, hogy a kiskereskedelmi láncok az ipartól magasabb áron vegyék meg a tejtermékeket, mert csak ebből tudják emelni a nyerstej felvásárlási árát.

– Mi a helyzet az úgynevezett spot piacon?

– Májusig nagyon alacsonyak voltak az alapanyagárak, tehát 17–18 centért vásárolták meg az úgynevezett azonnali piacra a tejeket. A fölözött tejet 5–6 centért. Május óta ezek az árak erőteljes emelkedésbe kezdtek. Most például augusztus hónapra 27–28 centért vásárolják a nyerstejet, a tejszín ára is körülbelül 150 százalékkal emelkedett, ugyanígy a fölözött tej ára is megduplázódott. Ehhez képest idehaza gyakorlatilag semmilyen emelkedés nincs. S ez előrevetíti, hogy a termelők csődje, a telepbezárások miatt nem lesz alapanyag. Ez rossz hír számunkra, mert már 7 kiskereskedelmi lánc tagja a tejterméktanácsnak, akik a kiskereskedelmi forgalom 70 százalékát lefedik. Ezek a beléptetések azért történtek, hogy közösen stabilizáljuk a tejágazatot, kiegyensúlyozott nyerstej-felvásárlási árakat biztosítsunk a tejtermelőknek, és hogy folyamatosan ki tudjuk szolgálni a kiskereskedelmi láncokat, valamint a fogyasztókat. Az irány jó, a nagy kérdés az, hogy ilyen körülmények között képesek vagyunk-e ezt a célt megvalósítani.

– Sokan úgy vélik, a megoldás a fogyasztói tej áfa-csökkentése lehet.

– A kormány már döntött a nyerstej, illetve a frisstej áfájának csökkentéséről. Mi úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő, hisz az áfacsalások zöme az UHT tejeknél van, a fogyasztói folyadéktej legnagyobb hányadát az UHT tej képezi. Az UHT körülbelül az 50 százalékát teszi ki az elfogyasztott tejnek. Az ESL tej körülbelül a 30 százalékot. Tehát az a két termék, amit elvileg nem akarnak az 5 százalékos áfa-körbe betenni, ez 80 százalékot képvisel. Éppen ezért óriási segítséget jelentene a feldolgozóipar és a tejtermelők, de az egész ágazat számára is, ha az említett tejfélék is bekerülnének az 5 százalékos áfa-körbe. A közel 10 százalékos csökkentést az árakban a kereskedelmi láncok vállalták, hogy továbbítják a fogyasztók felé. Úgy gondolom, ezzel ki lehetne szorítani az áfacsalt import termékeket a belső piacokról.

– Ismert, hogy a támogatások előre való kifizetését Brüsszel jóváhagyta, a pénzek 70 százalékát október 15-ig ki lehet fizetni. Ez sem lesz elegendő azonban ahhoz, hogy egyes termelők elkerüljék a csődöt.

– Áprilisban a Tej Szakmaközi Szervezet az FM vezetőivel tárgyalt, és mi nagyon sok témát vetettünk fel, amivel segíteni lehetne az ipart és a tejtermelőket is. Ennek egyik eleme például a hitelezés volt, kölcsönnel segíteni a likviditási problémákkal küzdőket. Lehetőség szerint kamat és minden költség nélküli hitelekkel. A javaslat Brüsszel jóváhagyására vár. Azt szeretnénk, ha az Agrár Széchenyi Kártyán kapnának a cégek költség- és kamatmentesen maximum 50 milliós nagyságrendig hitellehetőséget, ami komoly átmeneti segítség volna.

– Az EU szeretné, ha a gazdálkodók a tejtermelés csökkentésére, üzembezárásra is felhasználhatnák a támogatási pénzeket.

– Azokban az országokban, ahol egyébként is nagy volumenben és kisebb takarmányozási költséggel termelnek, mert legeltetnek, ott elképzelhető a termeléscsökkentés, de Magyarországon nem. Magyarországon azért nem működhet ez a megoldás, mert magasak általános költségek, és ha még kisebb tejtermeléssel kell elszámolni ezeket, még nagyobb veszteség fog keletkezni. Magyarországon, ha most csak a sajtot nézem, a fele importból jön be. Ha az UHT tejeket nézem, annak a 45 százaléka import. Tehát nekünk, hogy ki tudjuk elégíteni a magyar fogyasztót és a kereskedelmi láncokat, növelni kellene a tejtermelést, nem pedig tovább csökkenteni. A további csökkentés tönkre fogja tenni az ágazatot.

– Lesznek-e drasztikus piaci változások?

– Folyamatosan volatalis volt a piac nálunk és az EU-ban is. Hol lecsökkentek az árak, hol megugrottak a kereslettől függően. A baj az, hogy ez a krízisidőszak, a mélypont nagyon hosszúra nyúlt. Ebben nyilván szerepe volt az orosz embargónak és a kínai piac gyengülésének 2015-ben. Ezek a piacok most erősödőben vannak. Kína is sokkal többet vásárol, mint korábban, és India is. Tehát a keleti régió végre rendesen vásárol. Ha megnézzük a Rabobanknak az EU-ra vonatkozó elemzését, az 2017-re egyértelműen magasabb árakat prognosztizál. És nekünk is erre kell készülnünk. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ne kövessük le a cukorágazatot, ami annak idején mindent a cukornádra épített. Arra, hogy alacsony áron meg tudjuk venni a belőle készült cukrot. Közben kiderült, hogy a klímaváltozás éppen ezekben a régiókban volt a legdrasztikusabb, s ez a cukor árának erőteljes növekedését idézte elő. Ma Magyarország a hazai cukorigényeknek alig az egy negyedét tudja kielégíteni, magyarán importra szorulunk, és semmilyen lehetőségünk nincs az importárak befolyásolására. Ezt kell megakadályozni a tej esetében. Mert lehet, hogy a magyaroknak kevesebb cukrot kellene fogyasztani annak érdekében, hogy egészségesebben éljenek, de a tejjel ezt nem lehet megtenni. A tej alapvető élelmiszer. Nem szabadna, hogy importra építsünk. Az ágazat leépülésének ugyanis a legnagyobb vesztesi a fogyasztók lesznek.

– Mi magyarok nem szívesen működünk együtt, pedig talán ez lenne a legolcsóbb és leghatékonyabb gyógyszer tejbajainkra.

– Mi ebben a támogatásban szeretnénk erősíteni a termelők integrációját. A tavalyi, az Unió által biztosított 9,5 millió eurót kiegészített a kormány 3 milliárd forinttal, és ott is sikerült elérni azt, hogy azok a tejtermelők, akik termelői csoportban, szövetkezetben dolgoztak, egy forinttal magasabb támogatást kapjanak. Nézze, a magyarok nem szívesen működnek együtt, nem olyan szemlélettel működünk, mint a dánok, hollandok franciák, de ha nem, akkor „erőltetni” kell a dolgot. Ha másképpen nem, az említetthez hasonló döntések meghozatalával, hogy ezzel is ösztönözzük a termelőket az összefogásra. Alapvetően nagyon fontos lenne nálunk a piacvédelem, az ipar fejlesztése, s hogy az említett áfa-csökkentés megvalósuljon. Hogy az importtermék valamilyen szinten kiszoruljon Magyarországról. S természetesen a kiskereskedelmi láncok is próbáljanak abba az irányba fordulni, mint ahogy egyébként külföldön megteszik például az Egyesült Királyságban, Németországban, meg Spanyolországban, hogy például a szövetkezetek, a feldolgozóipar és a kereskedelmi lánc szerződést köt arra vonatkozóan, hogy csak az otthoni terméket vásárolja és a megállapodott áron. Ezt kellene Magyarországon is megcsinálni.

Magyarországon minden tejtermelőnek valamilyen integrációban kellene működnie, ahogy ez nyugat- és észak-európában történik. Meg kell csinálni azt a vertikális integrációt, amiben megtermeljük az alapanyagot, majd innovatívan magas hozzáadott értékű termékké dolgozzuk fel. Az ilyen termék nemcsak idehaza, de exportáruként is piacképes.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai