Biztonságos és higiénikus fejés

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Tóth László professzor emeritus, SZIE MGK | Bővebben az Agrárium 2014/09, 2015/01 számában, 2016/08/16

Hazánk megfelelően magas szintet ért el a fejéstechnika alkalmazásában és ez érzékelhető is a zömében kiváló minőségű tej termelésében. A tehénállományunk fajlagos termelése az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt, de e tendencia főként a nagyobb tehéntartó gazdaságokra jellemző. Az évi tejtermelés országos átlagban 2011-ben 5542 kg/tehén volt, miközben a jobb nagy létszámú tehenészetekben gyakran átlagosan 10 000 kg/tehén/év felett alakult. Ebben az időben az EU-15-átlagában a tejtermelés 6922 kg/tehén volt (Dániában 8429 kg/tehén, az USA-ban 9678 kg/tehén). A nagyobb állatszámú telepek jobb eredményére mutatnak rá a hazai tesztüzemi vizsgálatok (AKI-felmérés) számai is, amelyek szerint például a 2010. és 2012. években a megfigyelt egyéni gazdaságokban a telepenkénti éves átlagos tehénszám 8,4 db volt, a tejhozam 4254 liter/tehén, míg a gazdasági szervezeteknél a felmért átlagosan 357,8 tehenet tartó egységeknél 7581 liter/tehén tejtermelés adódott.
A 60–70 tehénnél többet tartó gazdaságokban már a legkorszerűbb fejéstechnika is alkalmazható és gazdaságos lehet.

Gépi fejés

Az alapvető működési rendszerükben közel azonos fejőrendszerek kialakítása igen sokféle, ami vonatkozhat az elrendezésre és az automatizáltságuk mértékére is.
A legkorszerűbbnek számító és teljes automatizáltságot képviselő fejőrobotok a magas beruházási költséget igyekeznek mérsékelni úgy, hogy a hagyományos rendszerek termelékenységét és munkaminőségét segítő automatákkal segítik. Ezek a fejők fizikai munkáját nem váltják ki teljes egészében, viszont minőségi munkát végeznek, és mind az állatok egészségi állapotáról, mind a termelt tej beltartalmi jellemzőiről igen pontos képet szolgáltatnak már a fejés során.

Hagyományosan a fejőberendezésekben vett mintákat megfelelően kellett kezelni, s eljuttatni a laboratóriumokba, majd egy, esetleg két hétig is kellett várni a vizsgálati eredményekre. Ebből származott a legtöbb probléma, hiszen az eredmény gyakran már az esemény lezajlása után jutott a tenyésztő birtokába. Ezen problémát oldja meg például az AfiLabTM rendszer (1. ábra).

Példaként megemlítjük, hogy a szomatikus sejtszámot a fejés során meghatározzák és a kacsolt PC-ben rögzítik. Amennyiben a szomatikus sejtszám (SCC – Somatic Cell Count) és a tej villamos vezetőképessége (mS; millisiemens) igen jelentős mértékben megnövekszik (ezt a tej összetételének változása okozza), várható a klinikai tőgygyulladás kialakulása, tehát a rendszer egy korai jelzést szolgáltat. Ennek révén az időben végzett kezeléssel mérsékelhető a mastitis okozta jelentős tejmennyiség-veszteség (a tőgyulladásos tej nem értékesíthető!). A későn felismert tőgygyulladást követően a tehén tőgye csak hosszasan regenerálódik és a laktációs görbe is kiegyenlítetlenné válik.

Fontos megjegyezni, hogy az automatizált érzékelőkkel már a vizuális megfigyelhetőség előtt jelzést kapunk a központi egységtől és megkezdhetjük a gyógykezelést. Ezekből és a többi mérésből származó adatok rögzítése és elemzése révén igen nagyszámú különféle termelési paraméter előrejelzése lehetséges, de a felhasználásuk csak komplexen, helyspecifikusan végezhető el, mivel az előre jelzett negatív vagy pozitív esemény kialakulásához (pl. valamilyen betegséghez) több résztényező (komponens) is vezethet. Általánosságban megfogalmazható, hogy a mért és jelzett adatok minden tehenészetre csak részben, de nem minden vonatkozásban igazak. Alapvető tézisként is megfogalmazható, hogy „nincs univerzális igazság, minden telep és állomány specifikus”.

A tehenenkénti tejhozam növekedése megkívánja, hogy a tőgygyulladásos esetek arányát a lehető legkisebbre mérsékeljük. Miért? Egy egyszerű válasz is meggyőző lehet: Egy 8000 liter/év termelésű egyednél egyetlen tőgygyulladás 10–20%-kal csökkentheti a termelést, ami 800–1600 liter/tehén/év kiesést jelent. Ez 100 Ft/liter termelői árral számolva, 80 000–160 000 Ft veszteséget jelent.

Hogyan lehet a fejőgép betegségek előidézője?

A tőgygyulladások kialakulásában meghatározó a gépi fejés. O. Norlander (amerikai kutató) az 1940-es években a tőgygyulladást az ember által okozott problémának nevezte, mivel ebben az időben terjedtek el a fejőgépek és tömeges megbetegedéseket okoztak az amerikai farmokon.

A nagyüzemekben a fejési műveletek (fejési rutin) nagy részét (ill. a fejőrobotoknál mindegyiket) különféle automaták végzik. A személyzet feladata csupán az, hogy a gépek paramétereit az adott tehénállományhoz beállítsa. Hibák akkor keletkeznek, ha a paramétereket helytelenül választják meg.

A tejelvétel legtökéletesebb módja a borjú szopása. A borjú szopás közben a szájában vákuumot létesít, ugyanakkor a nyelvével, valamint a szájpadlásával a bimbó tövétől a végéig nyomóhatást fejt ki. E két tényező a korszerű fejőgépnél is szerepet játszik, habár mindkét tényező eltérő mértékben. A borjú szája által kifejtett hőhatás a fejőgépeknél hiányzik.

A gépi fejési folyamatban – a borjúszopást ideálisnak tekintve – a vákuum és a fejőgumi nyomkodó hatása a leglényegesebb ingerképző tényező.
A fejőkészülék leglényegesebb egysége a kétterű fejőkehely, egyik része a tőgybimbóra illeszkedő kehelybe szerelt rugalmas fejőgumi, másik része a fémből vagy műanyagból készült kehely.

A fejőgumi és szerepe a gépi fejésben

A fejőgumi tulajdonságai alapvető szerepet játszanak a gépi fejésben. A leglényegesebb tulajdonságai: mérete és alakja; rugalmassága (elhasználódás során elveszti rugalmasságát); felületének minősége (sima, hajszálrepedésektől mentes).

A fejőgumi átmérőjét és hosszúságát a tehénállomány bimbóalakulása alapján kell megválasztani. A cél a tőgyben lévő tej legteljesebb kinyerése, mégpedig úgy, hogy a tőgy se mechanikusan, se fertőzéssel ne károsodjon. Kis átmérőjű gumik (20–22 mm) jók a holstein-fríz tehenekhez.

A mechanikus hatást nézve számolni kell azzal, hogy a fejés végére a bimbó megnyúlik. Az a cél, hogy a bimbócsatornát a gumi az összezáródásánál ne terhelje – nyomja meg – túlságosan. Ha erre nem figyelünk, a záróizomzat deformálódik és elveszíti rugalmasságát, nem tud megfelelően kinyílni, és ezzel kevesebb tej áramlik át rajta, nő a fejési idő. A túl rövid és a nagy átmérőjű gumik jellemzően ezt okozzák. Fogadjuk el fontos alapszabálynak, hogy a tehénállomány tőgybimbó-alakulásához az a fejőgumi felel meg, amely a felrakás után csak a bimbó kétharmad részét foglalja magába és a fejés végére sem kúszik fel a bimbók bázisára, „nem nyeli el az egész bimbót”. E hatás megszüntetése céljából használják a nem hengeres, hanem három- vagy négyszögletű gumikat. A szögletes gumik sokkal kisebb erővel terhelik a bimbócsatorna záróizomzatát (2. ábra B).

A hengeres gumiknál a kisméretű kúpos kivitelűek az előnyösebbek, mert kevésbé képesek felcsúszni a bimbókon és nem okoznak a bimbómedence és a tőgymedence között elzáródást, nem szorítják össze a bimbó bázisát (a tejmedence és a bimbómedence közötti átmenetet), s így a vakfejés később következhet be. Kevesebb a géppel utófejhető tejmennyiség. A gépi utófejést nem fiziológiai, hanem inkább fizikai okok váltják ki, ezért megfelelő körülmények között szükségtelen.

A nagyobb átmérőjű fejőgumik kétségtelenül gyorsabban fejnek, mivel a bimbócsatornák nagyobbra képesek felnyílni, de a bimbónyílások záróizomzatát károsítják. A bimbók felületét a vákuum nagyobb felületen éri, erősebb a vérpangást okozó mechanikus hatás.

A nagyméretű gumiknál gyakran figyelhetjük meg a vérpangásra utaló tüneteket és a bimbók felületének kékes-lilás elszíneződését, élénk kipirosodását. A nagyméretű gumiknál a bimbók bázisánál (tövénél) körbefutó piros ”gyűrű” alakul ki, amit ”gyűrűráncnak” is nevezünk.

Ha gyakran keletkezik gyűrűránc, akkor biztosan baj van a fejőgumik méretével, azaz a tehénállományokhoz nem megfelelő méretű fejőgumit alkalmazunk. Ebből következik, ha ”erős” a gyűrűránc, akkor több a géppel utófejhető tejmennyiség is. Ha a fejőgumi mérete megfelelő a tehénállományhoz (főként bimbóméretek, átmérő, hossz), jó előkészítést végeznek, megfelelő nagyságú a fejési vákuum, akkor a gépi utófejés elhagyható és ezzel az összes károsító hatása megszűnik.

Automatizált fejés

Az automatizált fejésnél a tehenek mért egyedi adataiból indulnak ki, amelyeket többnapi mérés alapján ún. referenciaadatokká nyilvánítanak. A napi adatokat (görgetve) ezekhez hasonlítják, és az eltéréseket regisztrálják, sőt az adatokból azonnali parancs is képezhető, például ha az első tejsugarak erősen szennyezettek, a fejést az automata megtagadja.

Ha a fejés elején a tőgyet egészségesnek ítélik meg, megkezdik a fejést. A korszerű automatáknál a kifejt tej több paraméterét még a fejés során – a termelési adatbázis képzése miatt – meghatározzák (zsírtartalmát, fehérjetartalmát, cukortartalmát, vérmaradványokat, karbamidmennyiséget, továbbá a szomatikus sejtszámot stb.), amelyből takarmányozási, tartási és egyéb élettani következtetéseket vonnak le. Ezen eljárások alkalmazása a robotoknál egyértelmű, de alkalmazzák a szokványos halszálkás fejőberendezésekben is. Egyes megoldások (AFIKIM-Izrael) fölrajzolják például a fejési jelleggörbét is. Ha fejési görbe „kétcsúcsú”, vagyis két maximuma van, akkor a fejés előkészítését ellenőrzik, mivel e jenség arra utal, hogy ott hiányosság van (rossz előkészítés).

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai