„A baromfiágazat banki szemmel”

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Kállay Béla, a BTT és a szerző hozzájárulásával, 2016/08/17

Az előadó bevezetőjében elmondta, hogy a mezőgazdaság finanszírozása általában kockázatos. Ugyanakkor a negatív jelenségek, mint például az „El nino” nem feltétlenül és folyamatosan okoznak a termésben katasztrofális károkat, és az ellenérvek mellett szól az is, hogy a FAO szerint az élelmiszerár-indexek csökkennek, a készletek (gabona, olajosmag) csúcson vannak. A tej, hús árindexek is esnek, s ez a bankok számára is biztató.

A baromfiszektor jelentőségét az előadás egy ún. globális húsfogyasztási összehasonlítással szemléltette. Az USA-ban a 92 kg összes húsfogyasztásból a baromfi 46 kg, az EU-ban a 64 kg-ból 21 kg, míg Japánban a mindössze 35 kg-ból 13 kg. A baromfihús termelése és a fogyasztás növekedése a világon általános, de elsősorban a fejlődő országokban dinamikus.

Magyarország helyét az EU baromfiágazatában az 1. ábra kördiagramjában találjuk meg.

(Meg kell jegyeznünk azonban, hogy Magyarország ebben feltüntetett igen alacsony, 3%-os részesedését nem tartjuk reálisnak – a szerk.). Az európai körkép viszont sokatmondó, egyes országokban (pl. Lengyelország) meglepő a dinamizmus.

A termelési költségekre utalnak azok az adatok, amelyek a 2. ábrán bemutatják az EU-ban, az USA-ban és Brazíliában jelenleg érvényes brojler nagykereskedelmi árakat. Míg az EU-ban egyenletesen alakulnak az amúgy nem alacsony árak, az USA-ban a nagy mennyiségek piaci mozgásai, esetenként állategészségügyi okok (pl. madárinfluenza) miatt nagyon hektikus áringadozások láthatók. A brazil árak számunkra elérhetetlenül alacsonyak (átszámítva 252 forint/kg), ez elsősorban a termelési (energia, takarmány stb.) költségekre vezethetők vissza. Ezzel Brazília a világpiacon óriási konkurenciát állít valamennyi csirketermelő ország számára.

Az előadó a bérek, a vásárlóerő és a fogyasztás összefüggéseiből azt állapítja meg, hogy az alacsonyabb jövedelmi szinten álló országokban a lakosság bevételének nagy hányadát fordítja élelmiszerre. Európában az Egyesült Királyságban és Luxembourgban a legalacsonyabb ez az arány (11–11%), Magyarország bizony hátul kullog a 21%-ával, de Litvánia és Románia 30% körüli adatai a legrosszabbak.

A magyarországi belföldi baromfifogyasztás és a külkereskedelem adatit a 3. ábra tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a hazai fogyasztás mindig is nagy arányt, ezzel együtt nagy mennyiséget képviselt, emellett viszont az export a 2006. évi mélypont után egészen a mostani évekig jelentősen nőtt. Az importmennyiségek sorsáról nem sokat tudunk, de azt feltételezzük, hogy az export és az import gyakran átfedi egymást a „keresztben” szállítások miatt. Az ennek kiszűrésével nettósított adatok kiadnak egy önellátási arányszámot, ami 130 és 145% között mozog. Tehát Magyarország képes jóval a saját szükségletén felül baromfihúst termelni, de jelenleg messze nincsenek kihasználva ezek a lehetőségek.

Az előadó az ágazati hatékonyság vizsgálatánál a bevételek hozzáadott érték arányát is bemutatja, e tekintetben Magyarország erősen a középmezőny végén helyezkedik el 11,7%-kal, míg az Egyesült Királyságban ez a szám 19%.
A munkatermelékenységi adatok is a hatékonyságra utalnak, ezt az egy alkalmazottra jutó tonnában megadott baromfihús mennyiség, illetve árbevétel fejezi ki. Magyarország sajnos itt is a hátulsó középmezőny végén található a legmagasabb termelékenységű Belgiummal és Hollandiával szemben.

A nemzetközi versenyképesség mutatóiból az előadó a következő legfontosabbakat emelte ki: átlagos árbevétel; munkabérköltség; hozzáadott érték; nettó beruházások. Ezek a mutatók Magyarországon igen gyengék.

Nagy különbségek mutatkoznak az EU egyes országaiban az állatsűrűség tekintetében is, ebben Hollandia áll az élen (több mint 6 állategység/hektár mutatóval, ami Írországban is igen magas, Magyarországon mindössze 0,57.

A versenyképesség mérhető a termelési költségek alakulásával, erről a 4. ábra tanúskodik. Látható, hogy Magyarország középszinten áll. Érdekes, hogy az USA ismert jó költségmutatói mellett Ukrajna is igen kedvező számokkal dicsekedhet.

Az előadás befejező szakaszában Tresó István a magyar brojlerágazat jellemzőit foglalta össze:

• magas a koncentráció;
• nemzetközi mércével kisméretűek a vállalkozások;
• az integráció foka magas, a termékpálya jól ellenőrzött;
• az exportpiaci lehetőségek jók;
• nagyfokú az export- és importfüggőség;
• a TTIP nem lesz kedvező számunkra;
• Ukrajnára mint óriási konkurenciára figyelni kell.

A finanszírozás kérdéseinél a kritikus pontok a következők:

Az integráló vállaltoknál nagy a működőtőke-igény.
Nagy az árfolyam-ingadozásnak kitettség mind az export, mind az import tekintetében.
Nagyok az amortizációs költségek az új épületek, berendezések magas árai miatt.
Az üzemek létesítésénél igen fontos a mérethatékonyság.
A vágókapacitások hatékonysága és kihasználtsága.
A tudásmenedzsment helyzetét is meg kell vizsgálni, ebben például Németország jó mintát nyújt, ugyanis egy jó szakmai modell adaptációját a bank mindenkor jó néven veszi, ezért azt feltétlenül ajánlja is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai