Kategória: Gépesítés | Szerző: Dr. Kelemen Zsolt, műszaki szakértő, Gödöllő, 2016/08/20
A szántóföldi növénytermesztés berendezései közül egyre fontosabbak és összetettebb feladatok elvégzésére képesek a vetőgépek.
A termelési volumen mellett a vetésnek az agrotechnikailag optimális időben és megfelelő minőségben történő elvégzését az őszi betakarítási munkák és talaj-előkészítés elhúzódása is akadályozhatja. A kalászosoknak a rendelkezésre álló rövid és rendszerint csapadékos időszakban történő elvetése a következő évi termés mennyiségét is meghatározhatja. Éppen ezért az eltérő termesztéstechnológiai igényeknek és a gazdálkodás változó ökológiai adottságainak figyelembevételével kialakított gépek – felszereltségét és összeépítettségét tekintve különböző változatokban állnak rendelkezésre – közül kell kiválasztani a megfelelő konstrukciót.
A különböző ökológiai, talaj-, domborzati és időjárási viszonyokhoz igazodó termesztéstechnológiai igényeknek megfelelően a kalászos gabona sorvetőgépek konstrukcióit a következőképp csoportosíthatjuk:
A kalászos gabona sorvetőgépek mechanikus magadagolású és soronkénti gravitációs magtovábbítású; vagy pneumatikus magszállítású, a magelosztóig közös, onnan pedig soronkénti magtovábbítású vetőgépek és ezek talajművelőgéppel, magágykészítővel kombinált változatai; valamint direktvetőgépek.
Hagyományos építésű magládás csúszó vagy tárcsás csoroszlyás, mechanikus soronkénti magadagolású sorvetőgépeknél a magadagoló toló- vagy bütykös hengeres kivitelű. Ezen gépek magadagoló szerkezetének hajtása a talajkerékről történik; vagy a járókerékről dörzskerékkel; vagy az újabb konstrukciókon sebességarányos elektromotor vagy hidrostatikus hajtással; a magszállítás gravitációsan történik (1. ábra). Ennél az építési módnál a munkaszélesség növelése bizonyos mérethatár után (pl. 3–4 m) – magládaméret, hajtásátvitel stb. – konstrukciós megoldásokkal már nem lehetséges. A munkaszélességet ezeknél a vetőgépeknél több vontatott gép kapcsolókerettel történő üzemeltetésével lehet növelni. Ez is az oka többek között, hogy az újabb változatok központi magtartállyal és magadagolóval készülnek, a magszállítás pneumatikusan nyomólégárammal történik a központi magelosztóhoz közös magvezető csőben és a soronkénti magvezető csövekhez, illetve a vetőszerkezethez (2. ábra). A vetőmagot szállító nyomó légáramot radiál lapátozású, hidrosztatikusan meghajtott vetilátorral állítják elő. A magadagoló éppen ezért cellás kerekes kialakítású, a cellás adagoló biztosítja a nyomóoldali légáramban a biztonságos magadagolást. A cellás adagoló pedig a hajtását – az előzőekhez hasonlóan – mechanikusan, illetve elektro- vagy hidromotorról kapja. Az elektromotoros vagy hidrosztatikus hajtás lehetőséget biztosít a menet közbeni fordulatszám szabályozásra, vagyis a kiadagolt vetőmagmennyiség menetközbeni változtatására. A központi magtartályos és pneumatikus magszállítású és magelosztású konstrukció 48–96 soros, nagy munkaszélességű gépek kialakítását is lehetővé teszi. A vetőmag-feltöltési idő minimalizálásának céljából egyes nagy munkaszélességű típusoknál járókerekekkel alátámasztott, nagy tartálytérfogatú vetőkocsit alkalmaznak.
A kalászos gabonafélék vetése nagyon eltérő ökológiai viszonyok, a vetés eredményes elvégzése szempontjából meghatározó, különböző talajviszonyok – nedvességtartalom, talajszerkezet, kötöttség, rögösség – mellett történik. Ezért a mai korszerű gabona sorvető gépek különböző konstrukciójú vetőszerkezettel, vetőcsoroszlyákkal, magnyomó kerekekkel és magtakaró szerkezettel ellátott változatai egyaránt megtalálhatók. Nehéz talajviszonyok mellett és szármaradványos területen a tárcsás és késes csoroszlyás gépek, míg könnyebb talajállapotok mellett a csúszócsoroszlyás gépek használhatók, de kultivátor munkaeszközszerű csoroszjakialakítások is találhatok. A csoroszják megfelelő terhelését tekercsrugók biztosítják. Egyes típusokon a rugók előfeszítése külön-külön beállítható. A vetőcsoroszlyák után elhelyezett magnyomó kerekeknek a talajba került mag tökéletes mag- és talajkapcsolatának biztosítása szempontjából van fontos szerepük, a biztonságos magtakarást pedig általában rugósfogú boronák végzik.
A kalászos gabonák termesztéstechnológiájában az egyes munkaműveletek összekapcsolása kedvezően alakíthatja a művelési költségeket. Éppen ezért alakultak ki a kalászos gabona sorvetőgépek és a talajművelő gépekből álló gépkombinációk. A vetés és magágykészítés egy menetben történő elvégzésére számos gépkombináció alakult ki. Ezek legegyszerűbb változata a szántáselmunkáló rövidtárcsából és tömörítő hengerből, tárcsás csoroszlyás és tömörítőkerekekből álló gépkapcsolat (3. ábra).
Ezeknél a gépkombinációknál, gépösszeépítéseknél a gép mellső keretszerkezetére csatlakoztatják a különböző konstrukciójú, általában kétsoros rövidtárcsát. A rövidtárcsák tárcsalevelei lehetnek csipkés vagy sima élű kialakításúak. A rövidtárcsa munkája utáni tömörítést a fúvott gumiabroncsozású kerekekből kialakított henger vagy egyéb kostrukciójú henger végzi. A gépkombináció vázkeretének hátsó részére csatlakozik a központi pneumatikus magszállítású, magelosztású és soronkénti magvezető csövekkel ellátott vetőegység. Ezeknél a gépkombinációknál a vetőegység kialakítása tárcsás csoroszlyás rendszerű, de vannak késes csoroszlyával vagy véső alakú kultivátor szerszámszerű munkaeszközzel felszerelt változatok is. A vetőtárcsák lehetnek szimpla vagy dupla konstrukciók. A vetőtárcsás csoroszlyákat fémből kialakított, és legtöbb esetben gumiborítású magnyomó kerekek követik rugósfogú boronaelemekkel.
A vetéssel egy menetben történő magágykészítés – természetesen az adott művelési technológiától vagy a talajviszonyoktól, talajszerkezettől függően – egyéb talajművelőgép alkalmazását is megkövetelheti, ezért alkalmazzák egyes típusoknál a forgó boronával történő egybeépítést. Ezen gépkombináció kissé nagyobb energiafelhasználással üzemeltethető, de erősen kötött talajokon is alkalmazható. Ezen konstrukciók kialakítása az előzőekhez hasonló. Ezeknél a gépeknél a vetőgép mellső keretére forgóboronát építenek. A biztonságos tömörítést pedig ezt követően fémkerekekből álló hengersorral végzi. Az előző konstrukciónak megfelelő vetőegység pedig a gép hátsó keretéhez kapcsolódik (4. ábra).
A munkaműveletek összevonása mellett – a minél szélesebb termesztéstechnológiai igények kielégítése – a fejlesztés iránya a többféle vetőmag vetésére való alkalmasság megvalósítása is fontos szempont. Éppen ezért egyes nyomólevegővel történő magszállítású gépeknél – a kalászos gabonák magadagolója mellett – külön nagyobb vetőmagvak, például kukorica adagolására alkalmas vetőszerkezetet is alkalmaznak (5. ábra). Ezen gépeknél a magtartály megosztásával, például a kukorica 4 sorban történő vetése is elvégezhető. A vetéssel egy menetben történő talaj-előkészítésre, magágykészítésre éppen ezért szintén a vetőgéppel egybeépített forgóboronát alkalmaznak.
A munkaszélesség és a sorok száma növekedésének ellensúlyozására – a magadagolás és a nyomólégáramú, pneumatikus magszállítás biztonságának fokozására – a nagy térfogatú magtartályokat osztott kivitelben készítik, külön-külön elektromosan meghajtott adagolóval, illetve hidromotorral hajtott ventilátorokkal szerelik fel (6. ábra).
A GPS-technológia alkalmazása, az automata kormányzás, az ISOBUS adatátvitel a kalászos gabonák vetése során is javítja a műveleti pontosságot, a fogáskiosztás pontosságát – még a szokásosnál magasabb vetési munkasebesség-tartományban is – és lehetőséget biztosít a precíziós vetés, a tábla- vagy tápanyagtérkép szerinti vetés megvalósítására, a kivetett magmennyiség menet közbeni szabályozására. A kalászos gabonavető gépeken kiépített ISOBUS terminálok által rögzített üzemeltetési adatok lehetőséget biztosítanak ezen adatok USB-s továbbítására és PC-n történő kezelésére (7/a–b ábra).
Az őszi kalászos gabonák vetésére – az őszi kedvezőtlen időjárás miatt – a talajelőkészítés nem mindig végezhető el időben, vagy egyáltalán nem végezhető el. Ilyen célra fejlesztették ki az ismertetett magágykészítő gépekkel, rövidtárcsákkal vagy talajmaróval kombinált, egybeépített gépkombinációk mellett a kalászos gabona direktvető gépeket, illetve ilyen célra használhatók a direktvető elemmel felszerelve a hagyományos gabonavető gépek is. A kalászos gabonák sorvetésére alkalmazott direktvetőgépek vetőszerkezete tömörítés, csoroszlyakialakítás tekintetében tér el a hagyományos vetőgépektől. A tömörítőszerkezet robusztus gumiabroncsozásos kialakítású. A csoroszlyakialakítások sortisztítókat, nyitócsoroszlyát, általában kettős tárcsás vetőcsoroszlyát, magtakarókereket, rugósboronát tartalmaznak. A direktvető gépek konstrukciója – a nagyobb mechanikai igénybevételek elviselése érdekében – erős, robusztus kialakítású (8. ábra). Ebből adódóan a csoroszlyaterhelés eredendően nagyobb, mint a hagyományos gépeknél, egyes típusokon ez hidraulikus munkahengerekkel tovább növelhető, akár 200–250 kg-ig is.
A kalászos gabonák vetésével kapcsolatos munkaműveletek összevonása különböző talajművelő- és vetőgép összeépítésekkel is megoldható. A talajlazítási munkák sekélyen történő elvégzésére kialakított, függesztett kultivátorhoz kapcsolt forgóboronával egybeépített, az előzőekben ismertetett vetőgép kombinációval a talaj-előkészítés, a talajmunka és a magágykészítés, vetés egy menetben elvégezhető. A munkaműveletek összevonásával a technológia műveleti költségei csökkenthetők, azonban az üzemeltetés során nagyobb energiafelhasználással kell számolni.
A korszerű kalászos gabona sorvetőgépek – akár mechanikus magadagolású és gravitációs magszállítású, akár mechanikus magadagolású és pneumatikus magszállítású konstrukcióról van szó – kisebb munkaszélességű változatai (3,0–4,0 m) függesztett változatban, a nagyobb munkaszélességű gépek vontatott (szállítási helyzetben felcsukható) művelőtagokkal készülnek. Az agrotechnikai igényeknek megfelelően – az ismertetett vetőszerkezetű konstrukciók – különböző gépkapcsolásokkal különböző gépkombinációkban állnak rendelkezésre. Szinte valamennyi gyártó rendelkezik ISOBUS vetőgép–traktor kommunikációs terminállal vagy GPS-alkalmazással.
Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása
Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai
A kiválasztott tanulmány letöltése ingyenes, ám feliratkozáshoz kötött. Kérjük válassza ki az Önnek megfelelő opciót az alábbiak közül.
Ehhez az e-mail címhez nem tartozik aktív feliratkozó. Kérjük, ellenőrizze, hogy azt az e-mail címet adta e meg, amivel feliratkozott hozzánk. Amennyiben új e-mail címmel szeretne regisztrálni, kattintson az alsó "vissza" gombra.
A tanulmány letöltése elindult! » letöltés újra
Kérjük, e-mail címe megadásával erősítse meg, hogy Ön már feliratkozott az Agrárium7 hírlevél listájára, ami után a választott tanulmány automatikusan letöltésre kerül.
« vissza