Fejlesztési lehetőségek előtt a hazai malomipar

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Agrárium-info, 2016/08/22

A hivatalos megfogalmazások szerint 2016 az élelmiszeripar éve, hiszen történelmi léptékű az a pályázati lehetőség, amit tavaly december 28-án 151 milliárd forint értékben írtak ki. Ebben hangsúlyos szerepet kaphat a hazai malomipar is, amely azonban súlyos belső feszültségekkel is küzd. Erre kell most nagyon koncentrálniuk a mezőgazdasági termelőknek, hiszen ők méretkorláttól függetlenül pályázhatnak ezekre a forrásokra, míg az élelmiszer-feldolgozók közül csak a mikro- és a kisvállalkozások jelentkezhetnek erre. Ez pedig óriási lehetőség. Egy versenyképes üzem segíti a mezőgazdasági növekedést, ráadásul egy jó hatékonysággal előállított termék – ha réspiacokat is talál – a siker záloga lehet. Nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy versenyképes élelmiszeripar nélkül nincs versenyképes mezőgazdaság.

Szűkülő piac

A legnagyobb gond, hogy a hazai lisztpiac folyamatosan szűkül a hazai gyártók szempontjából – itt az olcsó lisztkonkurencia. Nemhogy a lisztexport korábbi évek szintjére történő emelése nem látszik pillanatnyilag megoldhatónak, de a környező országok malomipari fejlesztései nyomán egyre nagyobb mennyiségben érkezik olcsó importliszt a szomszédainktól. (Egyes becslések szerint jelenleg ez a tétel már évi 15 százalék körül alakul.)

Az ágazat szereplői szerint a legfontosabb sütőipari alapanyag iránti belső kereslet jelentős növekedésével sem a nagy felvásárló vállalkozások, sem a fogyasztók részéről nem lehet számolni a jövőben. Előny lehet a hazai termékeket népszerűsítő, intenzívebb marketing alkalmazása, de ez a folyamat a piaci viszonyokban csak nagyon lassan lesz érezhető. Speciális ágazati probléma viszont az alapanyag homogenitásának hiánya, az árképzési nehézségek (a csomagolt lisztnek erős árképző hatása van, annak ellenére, hogy a termelésből csupán 10 százalékot képvisel), a csomagolt lisztek tárolása során jelentkező súlyveszteség, amit egyelőre csak többlettöltéssel lehet „kezelni”, és nem utolsósorban a késztermékek változó minősége. Súlyos problémát okozott az elmúlt években többször az is, hogy a kisebb malmok több esetben egészségre ártalmas, fuzáriumfertőzött alapanyagot vásároltak a laboratóriumi eszközök hiánya miatt, illetve hogy a fuzáriumfertőzött termény nyomon követése megoldatlan.

Trükköznek is

Nem kedvez a feldolgozóknak a piaci árak alakulása sem. Az étkezési minőségű búza árai ma tonnánként 45–50 ezer forint között mozognak, és ez 20–25 százalékos csökkenést jelent a 60 ezer forint feletti tavalyi, 2015-ös árakhoz képest. Emiatt a liszt fogyasztói árai is csökkennek, így az üzletekben a vásárlóknak kevesebbet kell fizetniük a búzalisztért. Az előző szezon hasonló időszakában 150–230 forintos kilónként kiskereskedelmi finomlisztárak alakultak ki, most – egy év múlva, februárban – viszont már jóval alacsonyabb (120–150 forintos) árak is megjelentek a boltokban. Ráadásul ez ügyben újabb trükkökkel is próbálkoznak néhányan: napjainkban például „nem hirdetett, csak feltüntetett” módon a „kilós” és „akciós” csomagolásba 90 dekagrammot töltenek – aligha öregbítve ezzel az ágazat hírnevét. (Ez még akkor is igaz, ha tételesen nem károsítja meg sem a malom, sem a kereskedő a vevőt.)

„A malomipar sokat bukott azon, hogy a 60 ezer forint felett vásárolt, ótermésű búzából készült lisztet is »leárazta« az utóbbi időszakban” – nyilatkozta ezzel kapcsolatban az agrarszektor.hu-nak Lakatos Zoltán.

Jelenleg az országban harmincöt-negyven tulajdonos mintegy ötven malomipari céget működtet, amelyek zöme – legalábbis darabra – közepes vagy kisméretű vállalkozás. A külföldi érdekeltség 34–35 százalékot tesz ki, vagyis a cégek nagyobb része magyar tulajdonban van.

Átrendeződés

Mindez egy hosszú és bonyolult, a szakemberek megfogalmazása szerint „nagy – sok kicsi –kevés nagy” tulajdonátrendeződési folyamat után alakult ki. 1989–1990-től a gabonaforgalmazás teljes átalakulása következett be.

A KSH egyik tájékoztatójában szereplő elemzés megállapításai szerint a gabonakereskedelem, de különösen a -feldolgozás számára teljesen új helyzetet teremtett az alapanyag-termelés rendszerváltozás utáni teljes átszervezése. Ennek nyomán a kínálati oldal elaprózódott, a föld- és vagyonvesztés, valamint a mezőgazdasági cikkek értékesítési nehézségei, a hitellehetőségek elapadása miatt sok tsz csődbe ment, illetve felbomlott. Csupán a legnyereségesebben működő, legjobb vezetéssel rendelkező cégek maradtak meg, amelyek nagyrészt gazdasági társasággá alakultak, s amelyek alapjául szolgáltak a napjainkban működő mezőgazdasági vállalatoknak. Az elaprózódott struktúra által nehezebbé és költségesebbé vált az áru összegyűjtése és a felhasználókhoz való eljuttatása, ami fokozta a kereskedői aktivitást.

Az egységes Gabona Tröszt felbomlása után az utódvállalatok is meghatározó szerepet töltöttek be a gabonapiacon. A megyei vállalatok szemestermény-felvásárlással, -forgalmazással, keveréktakarmány-előállítással és -értékesítéssel, valamint malomipari tevékenységgel foglalkoztak. Egyes cégek premixet is gyártottak. Közös kereskedelmi szervezet a piacon a Gabonakereskedelmi Kft. volt, amely az exportot-importot bonyolította az Agrimpex Rt. mellett.

Az 1990 utáni pénzhiány sok mezőgazdasági vállalat és feldolgozó csődjét okozta, miközben felértékelődtek az olyan kereskedelmi tevékenységet folytató szereplők, amelyek rendelkeztek a készletfinanszírozáshoz szükséges tőkével. Ennek hatására és ezzel párhuzamosan 1990-től a forgalmazók között megerősödött a verseny, a külkereskedelemben pedig már két cég (Agrimpex, Gabonakereskedelmi Kft.) jelentette egymásnak a konkurenciát. A szemestermény-elosztásáért folyó küzdelemben egyes szereplők a magasabb árakkal, többen a termelési rendszerekhez való kapcsolódással, a külkereskedelmi vállalatok eltérő felvásárlási stratégiával (bizományos és betároló) vagy közvetítői, ügynöki hálózaton keresztül próbálták kiszorítani a piacról a többi szereplőt.

A közvetítő kereskedelem szereplői különböző pozíciókból érkeztek a piacra. Egyik esetben kis piaci szereplőket jelentettek a szétesett tsz-központok és csődbe ment kis malmok tárolóit megszerző és azokban árut tárolni tudó kiskereskedők, akik a helyi kínálatot gyűjtötték össze és továbbították a nagyobb piaci szereplőknek. Más esetekben a korábbi értékesítési vállalat vezetői hoztak létre magánvállalatot, amely vezetői révén jó kapcsolatokat ápolt a külföldi partnerekkel, és el tudta helyezni a felvásárolt gabonát, valamint hitellehetőséghez is jutott akár külföldi, akár belföldi forrásokból.

Új tulajdonosok

A privatizáció a gabonapiacon és a malomiparban háromféle módon valósult meg, amelynek során fő probléma lett a szerkezet és a tulajdonviszonyok elaprózódása. Az első mód a decentralizált privatizáció volt. A korábbi trösztökről leválasztották a kis kapacitású malmokat, takarmánykeverő üzemeket, gabonatárolókat, majd ezeket egymástól függetlenül értékesítették. A malomiparban még kétfajta privatizáció ment végbe. Az egyik a vertikális integráció formájában, amikor is a cégek vezetői a dolgozók és gabonatermelők számára lehetővé tették a malomipari tulajdonszerzést. A másik módozat szerint a menedzsment és a munkavállalók vásárolták meg munkahelyüket az állami Munkavállalói Résztulajdonosi Program keretében. Mindkét tulajdonosi formának megvolt az a hátránya, hogy a tulajdonosok elsősorban rövidtávon voltak profitérdekeltek, a malomipari tevékenység hosszútávon háttérbe szorult.

Koncentrálódás

Az 1992-es privatizációs hullámot követő, 2003-ig tartó időszakban megindult a sokszereplős felvásárlói piac tisztulása. Jelentős számú, elsősorban kis kapacitással rendelkező, elavult malmot bezártak, sok malmot felvásároltak (és bezártak). Általában is megindult a koncentrációs folyamat a kereskedők és feldolgozók között. A konszolidációval eltűntek a termelőket megkárosító, a gabonáért nem fizető kereskedők, és csődbe mentek a nem pontosan fizető, megbízhatatlan partnerek. Egyre kevesebb tér maradt az olyan, világos túlélési stratégiával nem rendelkező kisebb szereplők számára, akik nem tudtak elég tőkét felhalmozni cégük és technológiájuk megújítására, új kül- és belkapcsolatok kiépítésére. A nyomott liszt- és takarmányértékesítési árak hatására egyre több egyenterméket gyártó feldolgozó esett ki, és csak a nagyobb szereplők maradtak a piacon.

A folyamat az elmúlt években sem állt le, sőt a kemény verseny egyre élesebbé vált. Csak az elmúlt hat-hét évben 10–12 jelentősebb vállalkozás szűnt meg, olvadt be más cégbe. A folyamat eredményeként olyan nagy vállalatok tűntek el a hazai piaci palettáról, mint a Cerbona, a Cornexi, a Szabolcs Gabona.

Inkább élelmiszert, mint terményt exportálni

Az utóbbi tíz évben jelentősen bővült a magyar agrárexport, azonban a kivitelnek csak alig harmadát adják a feldolgozott mezőgazdasági termékek, élelmiszerek.
A magyar agrárium külkereskedelmi lehetőségeiről rendezett kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Tusnádfürdőn.

Éder Tamás, a Kamara élelmiszeriparért felelős alelnöke, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének elnöke hangsúlyozta: a hazai agrár-külkereskedelem fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy növekedjen a feldolgozott termékek aránya a kivitelben. Ebben a tekintetben Magyarország lemaradásban van nemcsak a nyugat-európai, hanem a legtöbb közép-kelet-európai országokhoz képest. Elengedhetetlen, hogy a magyar élelmiszeripar fejlesztéséhez minél hamarabb rendelkezésre álljanak a korábban beharangozott források – tette hozzá a Kamara alelnöke.

Tóth Katalin, a Földművelésügyi Minisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára elmondta: a magyar agrárexport 80-85 százaléka az Európai Unióba irányul, ezen a téren a közeljövőben nem várható számottevő változás. Az államtitkár szerint ugyanakkor komoly lehetőségek vannak a balkáni, illetve a közel- és távol-keleti országokba irányuló agrárexport bővítésében.
A Vidékfejlesztési Programból közvetlenül nem lehet támogatni az agrárexportot, de a program közvetve – a mezőgazdasági és az élelmiszeripar fejlesztésével – jelentős mértékben hozzájárul a feldolgozottság növeléséhez, az export bővüléséhez. Ezért is van kiemelt jelentősége annak, hogy a következő uniós költségvetési ciklusban is a lehető legtöbb uniós forrás álljon rendelkezésre az agrárium támogatására a Közös Agrárpolitika keretében.

Ducsai-Oláh Zsanett, a Magyar Nemzeti Kereskedőház vezérigazgatója szerint hazánk az innováció erősítésével és a versenyképesség javításával még inkább ki tudná használni az exportlehetőségeket. Ezek mellett szükség van egy olyan, a külpiacokon ismert és elismert márkára, amely könnyen beazonosíthatóvá teszi a minőségi magyar termékeket a külföldi vásárlók számára.
Lázár Zoltán, a csíkszeredai főkonzulátus külgazdasági attaséja is a márkázás szükségességére hívta fel a figyelmet, amelyre véleménye szerint jó példa a székely termékek egységes jelölése. Az attasé tájékoztatott arról is, hogy egy olyan logisztikai hálózat kiépítésén dolgoznak, amely megkönnyíti az élelmiszerek kereskedelmét Erdély és az anyaország között.
Kocsy Béla, a NAK külkapcsolatai igazgatója elmondta: a köztestület nagy hangsúlyt fektet a külhoni magyar termelők piacra jutásának segítésére, amelyhez kiváló kereteket ad a Kamara által működtetett Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma. A Kamara a határon túli magyar gazdák fejlődésének további támogatásához szorgalmazta egy kárpát-medencei falugazdász-hálózat kiépítését – idézte fel Kocsy Béla.

Forrás: NAK

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai