Egyre nagyobb gond a vadkár

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: V.B., 2016/09/02

A Szent István Egyetem (SZIE) Vadvilág Megőrzési Intézetének a vadkárral kapcsolatos rendelkezések megalapozásához készített felmérését bemutató rendezvényen Csányi Sándor, a SZIE-VMI igazgatója utalt rá, hogy hasonlóan nagy volumenű kutatásra legutóbb az 1930-as években került sor.

Győrffy Balázs, a NAK elnöke a megrendelésükre készült tanulmány átvételekor hangsúlyozta, hogy a reprezentatív országos felmérés objektív alapot ad a helyzet megismeréséhez és segíti a megfelelő vadkárrendezés kialakítását hosszú távon. A kutatást végzők három fő kérdéscsoportban 72 kérdést tettek fel 2015 őszén a kamara online rendszerén keresztül a gazdálkodóknak, és a reprezentatív országos felmérés 1857 válasz alapján készült. A mostani kiértékelt válaszokat négy vaskos kötet foglalja össze, amely információk a NAK elnöke szerint kiváló alapul szolgálnak ahhoz, hogy konszenzusos, hosszú távú szabályozás alakuljon ki a vadkárrendezés, valamint a mezőgazdasági termelők és a vadászattal foglalkozók békés egymás mellett élése érdekében.

Bleier Norbert, az intézet adjunktusa rámutatott arra, hogy a gazdálkodók felelősséget éreznek a biológiai sokféleség megőrzéséért, ugyanakkor határozott a véleménykülönbség a vadászathoz nem kötődők és az ahhoz szorosan kapcsolók válaszai között. A vadászathoz nem kötődők szerint a vadállomány nem növeli a földbirtok értékét, míg a vadászathoz kapcsolódók ezzel ellentétes véleményen vannak. Ugyanakkor a többség úgy látja: a vadkár megelőzésében és a kártérítés rendszerében a földhasználóknak és a vadgazdálkodóknak egyaránt részt kell venniük. A vitás kérdésekben az érintettek már most is törekednek az együttműködésre, erre utal, hogy a válaszadók 67 százaléka a vadkár rendezésében harmadik fél bevonása nélkül meg tudott egyezni, 92 százalékuk nem ment bíróságra a kár érvényesítése miatt.

Legérintettebbek a dunántúli megyék

A NAK elnöke rámutatott, hogy a vadkár egyre nagyobb probléma hazánkban, ugyanakkor nem egyformán érinti ország területét. A legtöbbet elszenvedő megyék Baranya, Somogy, Vas, Zala és Veszprém, míg a legkevésbé érintettek Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés, de a problémásakon belül is igen eltérőek a károk, leginkább 300 ezer és 1 millió forint alattiak.

Ami pedig az intézet által tett legfontosabb megállapításokat illeti, Bleier Norbert jelezte, hogy a legvadkárosabb öt megyére vonatozóan a többség (65 százalék) esetében előfordulnak viták; a legkevésbé vadkáros három megye területén a legtöbb esetben (60 százalék) nem fordul elő vita, mert inkább eltűrik a kárt.

Az öt megyében a legszívesebben a vadállomány csökkentésével, vadkárelhárító vadászattal és villanypásztorral védekeznének, a másik három megyében pedig vadkárelhárító vadászatot és a növényfajták tudatos megválasztását alkalmaznák legszívesebben. Mindezek a különbözőségek azt jelzik, hogy a mezőgazdasági vadkár kezelése térségi szintű koncepció kialakítását és helyi szintű következetes beavatkozások kidolgozását, végrehajtását igényli. Ehhez a jövőben jó alapot jelenthet a tájegységi szintű tervezési rendszer és vadgazdálkodási stratégia kialakítása.

Vadpártiak és vadellenesek

Határozott különbség tapasztalható a vadászathoz nem kötődők és a vadászattal szoros kapcsolatban lévők (vadgazdálkodási egységet vezetők) között a vadászható fajokról. A vadászathoz nem kötődő gazdálkodók „felesleges” (adott esetben kártékony) tényezőnek érzékelik a mezőgazdasági élettérben a vizsgálatban felsorolt vadászható emlősfajokat. Ez a nagytestű fajok esetében (pl. vaddisznó, gímszarvas) részben teljesen érthető, és egyes agrártérségekben a teljes visszaszorításukra kell törekedni. Míg a nagy kiterjedésű erdőkkel és erdőkkel vegyes mezőgazdasági élőhely-együttesekben jelenlétüket teljesen megszüntetni nem lehet, és ez nem is lehet a cél, azonban negatív hatásaik csökkentése érdekében hosszú távú stratégia kidolgozására van szükség. Az apróvadfajok és az őz esetében teljesen más a helyzet, mert élőhelyük a mezőgazdasági környezetben található. Ezért is különösen fontos, hogy a mezőgazdasági termelés során alkalmazott beavatkozások (műveletek és technológiák) vadvilágra gyakorolt negatív hatásait a lehető legkisebbre csökkentsék. A felmérés eredményei alapján a gazdák több mint fele (56 százalék) semmilyen vadvédelmi megoldást nem alkalmaz. Ennek javítása érdekében indokoltnak tartja az intézet, hogy a NAK és az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) a tudományos műhelyek segítségével rövid, közép és hosszútávra szóló akciótervet dolgozzon ki.

Hiányzik az állami szerepvállalás?

A kutatás eredményei egységesek abban a tekintetben, hogy a vadgazdálkodó, az állam – mint a vad tulajdonosa – és a mezőgazdasági gazdálkodó az a három fő szereplő, akiknek a megelőzésben és a kártérítésben (természetesen eltérő mértékben) szükséges lenne kivenniük a részüket; jelenleg az állami szerepvállalás hiányzik a rendszerből.

A megkérdezettek többsége (32 százalék) a kétszereplős kármegelőzési és kártérítési rendszerben elsősorban a földhasználók kárviselési arányát emelné 20 százalékra, azonban ebben az esetben a védekezési költségek 100 százalékát a vadászatra jogosult viselné, a válaszadók másik jelentős része (26 százalék) a 10 százalékos földtulajdonosi kárviselési arány mellett, a védekezési költségek fele-fele arányú megosztását javasolja.

A mezőgazdasági vadkár rendezése kapcsán az esetek kisebb részében (21 százalék) ugyan, de mégis szükséges közreműködő a vadkárbecslést végző szakértő. A szakértők munkáját az elmúlt években számos éles kritika érte, ami a felmérésben is megjelent. Ennek javítása érdekében szükségesnek látja a SZIE-VMI egyrészt a szakértőkkel szemben támasztott követelmények szigorítását, illetve speciális kárbecslői képzés megvalósítását. Továbbá olyan kárbecslési módszertani követelményrendszer kialakítását, amely hosszú távon csökkenteni tudja ezeket a szélsőséges eseteket.

Fontos feladatok várnak a kamarára

Az intézet szerint a vizsgálat eredményei alapján egyértelműen látszik, hogy szükség van a vadkárral kapcsolatos tudományos kutatásokra és az új eredmények közérthető formában közzétételére, a gazdákhoz eljuttatására. A többség véleménye szerint (76 százalékos támogatottság) a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának megfontolásra javasolja az intézet a NAK-on belül egy olyan csoport létrehozását, amelyik a vadkárral kapcsolatos szakmai ügyekkel, tanácsadással, szakértéssel foglalkozna.

A fentiek alapján a vadkár probléma hosszú távú rendezése érdekében a SZIE-VMI öt témakör részletes kidolgozását javasolja a NAK-nak, az OMVK-nak és a szakmai tudományos műhelyeknek:

• a kommunikáció erősítése az érintettek között;
• a térségi szintű vadkár-megelőzési és -kezelési stratégia megalkotása;
• a szakértői munka minőségének javítása (oktatás, továbbképzés, módszertan);
• mezőgazdasági vadkárkutatás finanszírozása;
• szakmai tanácsadás, tájékoztatás és szakértés a NAK szervezetén belül.

Felkért hozzászólóként Gőbölös Péter, osztályvezetőségi tag, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy az erdei vadkár vonatkozásában Magyarországon nagyon komoly, kiemelkedő minőségű tudományos kutatások léteznek és vannak. A gyakorlat is jó, de a jogi környezet, illetve az ökológiai környezet változása miatt egyértelműen javítani kell, az erdő garantált létét, fennmaradását biztosítva. A kutatásból és sajnos az erdészeti vadkár-megelőzésből is egyértelműen látszik, hogy a kerítésrendszerek az egyik ilyen kiemelkedő csúcspontja a vadkár elleni védekezésnek. Ez a gyakorlat azonban, amely a vadat minden helyről kiszorítja és bizonyos helyekre bekoncentrálja, hosszú távon és nagy volumenben nem lesz fenntartható.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai