Ideje van az integrációk kialakításának

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: V.B., 2016/09/05

Vancsura József, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke elmondta: „Úgy gondoljuk, a következő időszakban az integrációval tudjuk a saját sorsunkat biztosítani. Legyen az kukorica, búza bármilyen növényi kultúra. Ha ezt nem tesszük, akkor nagy bajba kerülhetünk.”

Mélykuti Tibor, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke szerint „Magyarországon minden tejtermelőnek valamilyen integrációban kellene működnie, ahogy ez Nyugat- és Észak-Európában történik. Meg kell csinálni azt a vertikális integrációt, amiben megtermeljük az alapanyagot, majd innovatívan magas hozzáadott értékű termékké dolgozzuk fel. Az ilyen termék nemcsak hazai idehaza, de exportáruként is piacképes.”

Talán nem sokat tévedünk, ha alapvetésként elfogadjuk, hogy a mezőgazdaság termelési szerkezete a növénytermesztés és állattenyésztés tekintetében az állattenyésztés rovására megbomlott, napjainkra az állattenyésztés aránya 40 százalék alá csökkent. A tulajdonosi szerkezet szétaprózódott. A mezőgazdaság problémáinak hátterében mélyen meghúzódó okok is állnak, mint az együttműködési készség hiánya, a vevő-szállító kapcsolatokban jelentkező bizalomhiány, a termelők alacsony alkuereje, alulinformáltsága, alulképzettsége.

Csak emlékeztetőül: 2014-ben egy szakmai konferencia külön szekcióban foglalkozott az integrátorokkal és az inputgyártókkal. A tapasztalatok alapján Magyarországon még alacsony az integrációs hajlandóság, miközben a hazai mezőgazdasági szereplők túlélése csak összefogással lenne megvalósítható. Az integrációs törvény megjelenésének ideje még nem ismert, de az ágazat képviselői előzetes egyeztetésre kérték a jogalkotókat – hangzott el akkor.

Támogatással ösztönzött integrálódás

Mindenekelőtt a szaktárca álláspontjára voltunk kíváncsiak, egyebek között arra, hol tart ma Magyarországon az integráció, mi az oka a gazdálkodók idegenkedésének a formáció iránt, lehet-e, kell-e jogszabá­lyokkal jobb belátásra bírni az érintetteket.

– Az „integráció” terminológia sajátos jelentéstartalommal bír Magyarországon. Míg a nyugat-európai agrárgazdaságokban az integráció, a rendszerhez tartozás a termelői tulajdonú, jellemzően szövetkezeti alapú gazdasági formákat jelenti, ahol a termelő gyakorlatilag saját magát integrálja, addig hazánkban az integráció egy külső szervezet általi finanszírozási és gazdálkodási modellt takar. A két rendszer alapvető különbözőségére az EU-csatlakozásunk során derült fény, amikor az EU képviselői úgy tekintettek a hazai megoldásra, mint egy a mezőgazdaságtól független tőkebefektetési formára. Ennek oka, hogy az integrátor forrást biztosít, amely segítségével termeltet és természetesen a haszon biztosítása érdekében a termelési folyamatot ellenőrzi, meghatározza. A magyarországi integrátorok zömének tevékenysége tehát – még ha mezőgazdasági termék-előállítás során valósul is meg – közelebb áll a pénzintézeti tevékenységhez – állapítja meg a Földművelésügyi Minisztériumtól kapott tájékoztató.

– Az integrációs tevékenység és az inputanyag-kereskedelem az európai közösségben a szabad piac elvének megfelelően kerül szabályozásra. Az egyes érintettek preferenciájára vonatkozó jogszabályi ráhatás alkalmazása torzítaná a piaci viszonyokat, korlátozná annak szabadságát. Ugyanezen okokból kifolyólag az Unió más tagállamaiban vagy azok csoportjában folyó hasonló tevékenységről sincs közvetlen ismeretünk – állapítja meg a szaktárca háttéranyaga.

A klasszikus értelemben vett termelői típusú integrációk fejlődésében Magyarországon természetesen alapvető törést jelentett a szocializmus. Az ilyen típusú szövetkezések ösztönzése érdekében a földművelésügyi tárca 1999 óta támogatásokat biztosít. Az európai uniós csatlakozást követően átvettük a közösségben működő rendszereket, amelyek egyrészt a piacszabályozás keretében, másrészt a vidékfejlesztésben biztosítottak és biztosítanak pénzügyi segítséget azoknak a szervezeteknek, amelyek megfelelnek az uniós és hazai szabályozásokban meghatározott feltételeknek. E feltételek kialakítása során a szervezetek könnyű megalakíthatósága mellett szerepet játszott az alkuképes piaci nagyságrend elérése és a lehetséges hibákat kiszűrő alaphelyzet megteremtése.

– A zöldség-gyümölcs ágazat esetében a 2015. évi kibocsátásnak 21,7%-a származott zöldség-gyümölcs termelői szerveződések értékesítési tevékenységéből, míg a többi termékpályán működő termelői csoportok a rendelkezésünkre álló adatok alapján 2014-ben a teljes mezőgazdasági kibocsátásból 12,4%-kal részesedtek. Ez az arány egyik esetben sem magas. Maga az integráció is teljesen másképp néz ki ágazatonként, hiszen teljesen más működési modell alakult ki az elmúlt évtizedekben a baromfiágazatban, a gabonaágazatban vagy éppen a tejszektorban. A zöldség-gyümölcs termelői szervezetek (TÉSZ-ek) és a termelői csoportok számára célzott támogatási jogcímek is működnek, amelyek a működés költségeit hivatottak részben vagy egészben fedezni a megalakulás kezdeti szakaszában. A TÉSZ-ek számára a támogatás a piacszabályozási rendszeren keresztül érhető el, míg a termelői csoportok esetében a Vidékfejlesztési Program (VP) végrehajtása során ez év őszén tervezi a Miniszterelnökség Agrár-vidékfejlesztésért Felelős Államtitkársága megnyitni a támogatási intézkedést, amelyre már több tucat szervezet az elismerés elnyerésével pályázhat majd – fogalmaz az FM-től kapott tájékoztatás.

A jelenlegi VP, valamint az azt megalapozó EU vidékfejlesztési politika mind a vertikális, mind a horizontális integráció irányába ösztönöz. A VP keretében a termelői csoportok létrehozása intézkedés keretében lehetőség van a horizontális integráció erősítésére. Mindemellett a vidékfejlesztés több más intézkedésének keretében is preferenciát élveznek e szervezetek. Így a magántermelőkkel és a társas vállalkozásokkal egyforma vagy azoknál is kedvezőbb feltételekkel pályázhatnak fejlesztésekre, beruházásokra.

A támogatáspolitikai eszközök mellett szabályozókkal is sokat tehetünk a mezőgazdasági integrációk sikerességéért. Piaci információk alapján például a sertéshús áfacsökkentés eddig a „szürkegazdaságban” érintett termelőket is az integráció irányába terelte, hiszen az integrációból nyerhető piaci lehetőségek most már kézzelfogható előnyt jelentenek számukra is.

Az integrációt hitellehetőségekkel is lehet ösztönözni. A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. mezőgazdasági forgóeszköz hitelprogramjai közül az MFB Agrár Forgóeszköz Hitelprogram 2020 a mezőgazdasági termelés, azon belül is kiemelten az állattenyésztés, illetve az állattenyésztési ágazatokban tevékenykedő integrátorok, az MFB TÉSZ Forgóeszköz Hitelprogram 2020 pedig az elismeréssel rendelkező termelői csoportok, termelői szervezetek kedvezményes forgóeszköz finanszírozása érdekében került kialakításra, akár 6–7 éves futamidejű hitellel, termeltetők esetében 500 millió Ft felvehető hitelösszeggel.

A hazai helyzetet jól jellemzi egy több éve készült felmérés, amely alapján a termelői szervezetek legnagyobb előnyei a gazdák szerint

• az értékesítési lehetőségek javulása,
• a kedvezményesebb beszerzések,
• a hasznos információk,
• a kisebb kiszolgáltatottság a szerződésszegésnek és
• az értékesítésre fordított idő csökkenése.

Ugyanekkor a legtöbben az integrációtól való távolmaradás fő okaként azt jelölték meg, hogy problémáikon egyedül is úrrá tudnak lenni, továbbá sok esetben lehetőséget sem láttak a részvételre, vagy egyszerűen távol kívántak maradni mindenfajta szerveződéstől, esetleg semmilyen hasznot nem reméltek az abban való részvételtől.

– Az elmúlt években talán a tudatosságban történt előrelépés, de jól látszik, hogy az integráció magyarországi fejlődéséhez a szereplők közötti magasabb fokú bizalom és együttműködési készség, valamint egy integráció működtetéséhez szükséges tudás és piaci kapcsolatrendszer szükséges – összegeztek az FM-nél.

Egy működőképes modell

Raskó Györgyöt, a lajoskomáromi Győzelem Kft. ügyvezetőjét, közgazdászt és helyi gazdaintegrátort a gyakorlati megvalósulásról kérdeztük:

– Ha a magyarországi szövetkezeteket azzal a szemlélettel irányítanák, ami nyugaton jellemző, hogy ugyan a szövetkezetnek van több száz, sokszor több ezer tagja, de magának a szövetkezetnek a menedzselése – teljesen profi módon, tehát profitorientáltan – úgy történik, mintha az egy részvénytársaság lenne, akkor volna értelme az integrációnak, mert a profizmus az ilyen szövetkezet működtetésével kapcsolatos többletköltségeket ki tudja termelni. Ausztriában már ez van, Franciaországban is, és Hollandiáról, Dániáról még nem is beszéltünk.

Az én modellemet, amit mi csinálunk, nem nevezzük szövetkezetnek, hanem csak helyi gazdaintegrációnak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mi megmondjuk a termelőknek, hogy szerintünk most ősszel mit vessenek, milyen fajtát; garanciát adunk arra, hogy a teljes mennyiséget nálunk tárolhatják és el is adhatják nekünk. De egyébként teljesen szabadon döntenek, ott értékesítik terményeiket, ahol akarják.

Persze folyamatosan teszünk ajánlatot, hogy ezen vagy azon az áron most megvásároljuk az árpát, a búzát, ugyanez történik a napraforgóval, kukoricával is, de integráljuk a cukorrépa-termelőket is. Mi adjuk a technológiát, a szaktanácsadást, de elvégezzük a betakarítást is.

Eddig 60-70 gazdálkodót, vagyis plusz 4000 ezer hektárt tudtunk integrálni. A mi területünk 2400 hektár. A kettő együtt már egy nagygazdaság erejét képes felmutatni. De nincs semmiféle jogi kötődés, az együttműködés üzleti alapon történik. A rendszer tehát kiválóan működik.

– Mégis mennyire?

– Nos, az idén fölvásároltunk már 4 ezer tonna takarmányárpát, közel ezer tonna sörárpát. A búza fölvásárlása most 2 ezer tonnánál tart, és valószínűleg még vagy 2 ezer tonna búzát veszünk, s legalább 6–8 ezer tonna kukoricát is. A növényvédelmi és egyéb szaktanácsadásnak köszönhetően ezeknek a magángazdáknak a terméshozama sörárpából is meg búzából is gyakorlatilag olyan színvonalú, mint magáé a lajoskomáromi Győzelem Kft.-é, tehát nyolc tonna fölötti. Összegezve tehát: mi adunk a gazdának olyan technológiát, amivel világszínvonalon tud termelni, le tudjuk tárolni világszínvonalon a gabonáját, nem kell neki raktárt építeni, és szabadon eldöntheti egész évben, hogy mikor adja el, és ugyanazt az árat megadom neki, amit én kapok a piacon.

– De mi ebből az Önök haszna?

– Az, hogy mi adjuk a szolgáltatást, így sokkal jobb a traktor- és a kombájnkihasználtság, s persze az áru is egységes, ezért tudom eladni nagyban. Itt azonos technológiát használ mindenki, ebből adódóan azonos a minőség. Konkrétan: azt a növényvédelmet, amit mi előírunk saját magunknak, azt a magángazda is köteles követni, mert különben nem vesszük meg a tételét. De miután ez az egész önkéntes, nem arról van szó, hogy valaki felülről kényszerítette a magángazdát, hogy az együttműködésben részt vegyen, ezért létezik egyfajta tudatosság, s ami szintén fontos, hogy a rendszer bizalmi alapon működik.

– Kellenének-e állami pénzek, állami ösztönzés az integráció kiterjesztéséhez?

– Fájó realitásokat mondok. Először is mindig kell valaki, aki profi módon átlátja a dolgokat és össze tudja fogni a gazdákat. Sok helyen azért nem megy a dolog, mert nincs senki, aki erre vállalkozna. De ez csak egy feltétel. Ha van ilyen személy, elengedhetetlen, hogy mögötte legalább fél milliárd forintnyi befektetett tőke legyen.

– Ez utóbbin pontosan mit kell érteni?

– Hogy van sok-sok ezer tonnányi minőségi raktárkapacitása; van minőségi géprendszere, ami mint például nálunk, képes a precíziós vetésre. S persze van olyan banki kapcsolata, amire akkor van szükség, amikor megfinanszírozza a vetőmagot, a műtrágyát vagy a fölvásárlást. Lajoskomáromban a gazdák gabonáját nagyrészt én is hitelből vásárolom meg, mert ezek összege súlyos százmilliókra rúg. Ehhez hitel kell, a hitelhez pedig hitelképesség. Vagyis olyasvalaki, aki mögött ott van egy jól strukturált vállalkozás. A bank is azt nézi, hogy a hiteligénylő mit csinált a múltban, és ha azt látja, hogy minden rendben, akár fél milliárd forintig is minden további nélkül nyújt kölcsönt. Ráadásul ma a hitelköltségek olyan alacsonyak, amilyen még sose fordult elő, amióta én vállalkozó vagyok. Úgy látom, most egyfajta virágkora, ideje van az ilyen típusú, tehát a jól szervezett, átfogó integrációk kialakításának.

– És a szövetkezetek?

– Ma a realitás az, hogy csak valamilyen nagygazdaság képes ilyen integrációt megcsinálni. Közgazdasági ösztönzőkkel más nagygazdaságokat is lehetne arra ösztönözni, hogy ők is kezdjetek hozzá az integráláshoz!
Ami a szövetkezetek ügyét illeti, nagyon-nagyon hosszú távon összejöhet majd a dolog, de Magyarországon én még mindig azt látom, akár a saját rokonságomban is, ahol nagyon sok magángazda van, hogy a szövetkezet szótól úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai