Húsmarhatenyésztésünk kihívásai

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Márton István elnök Húsmarhatenyésztők, Marhahústermelők Országos Szövetsége, 2016/09/14

A jelenlegi helyzet ugyanakkor fajtaösszetétel, üzemméret, versenyképesség, alkalmazott termeléstechnológia, jövedelmezőség szempontjából meglehetősen ellentmondásos. A jobb megértéshez és a várható tendenciák előrejelzéséhez elkerülhetetlen az aktuális helyzet objektív elemzése. A jelenlegi létszámadatok alakulását mutatja az 1. táblázat.

A táblázatból látjuk, hogy a 2016-os tényleges húshasznú tehénlétszám 160 ezer, az állomány zömét nálunk tenyésztett világfajták, illetve ezek keresztezett állománya adja. Ha megvizsgáljuk a törzskönyvi ellenőrzés alá vont állomány létszámát, mindösszesen 40 ezer egyed körüli. Szembetűnő, hogy hasonló nagyságrendű az egyesületeken kívüli különböző fajtákhoz besorolható állomány, amely, ha törzskönyvi ellenőrzés alatt állna, pár év alatt közel megduplázhatná a hazai húsmarha tenyészállatok kibocsátását. Ez magasabb hozzáadott értéket, több exportbevételt, a tenyésztők számára pedig több jövedelmet jelentene.

Ennek ösztönzésére a kormányzatnak lehetősége lett volna a nemzeti támogatáson belül különbséget tenni a törzskönyvezett tenyészállat, illetve a kommersz árutermelő állomány között. Sajnos e vonatkozású javaslatunk nem talált meghallgatásra, mivel egyes szakmai szervezetek hozzá nem értés, szűk parciális érdekek miatt nem támogatták. Ennek a helyzetnek a magyar húsmarhatenyésztés jövőjét tekintve – figyelembe véve a tenyészállat exportpiacaink igényét – negatív hatása lesz. Elgondolkodtató a táblázatban az egyesületi fajtákhoz nem köthető tehénlétszám, amely mintegy 40 ezer egyed, ami nem tudatos heterózis tenyésztés eredménye, hanem mindenféle szakmai megalapozottságot nélkülöző, átgondolatlan fajtahasználat következménye. Ennek a jövőbeni export piacokon a nem egységes árualap miatt várhatóan negatív hatása lesz.

Ha a jelenlegi és a jövőbeni versenyképességünk összetevőit vizsgáljuk, szükséges áttekintenünk a fajták üzemméreteit, melyet jól mutat a 2. táblázat.

A táblázatból láthatjuk, hogy az egyesülethez tartozó fajták átlagos tehénlétszáma 42 tehén. Egyes fajták között jelentős különbségek vannak, míg a hereford és az angus közel 100-as, a fehér-kék belga 19, a magyartarka húshasznú 29, a charolais 66, a limousin 60 körüli átlagos tehénlétszámú. Természetesen az átlag tehénlétszám bizonyos mértékig megtévesztő lehet, mivel Magyarországon jelenleg a 10 alattitól a 2000-es tehénlétszámig fordul elő az üzemméret, azonban az átlag a helyzetet mégis jól jellemzi. Ha versenyképesség szempontjából vizsgáljuk, akkor a húsmarhatartás anyatehéntartási szakasza tipikusan olyan tevékenység, ahol a különböző méretek is versenyképesek lehetnek, mivel a marginális hatékonyságot más-más szűk keresztmetszetek befolyásolják. Az őstermelőtől a családi gazdálkodón keresztül, a társas vállalkozásokon át a nagybirtokig szinte minden üzemméret lehet hatékony és versenyképes (természetesen függően az alkalmazott termeléstechnológiától, illetve az annak következményeként adott termelési rendszerben lévő állandó költségektől). A marhahízlalásra vonatkozóan sokszor elmondjuk és leírtuk, hogy Magyarországon szinte alig található versenyképes, megfelelő hatékonysággal működő, komoly árukibocsátást biztosító hízómarha telep (5000 hízómarha/év feletti). Az ehhez szükséges integrációknak csak nagyon kevés helyen látjuk csíráját, ez részben következménye a mezőgazdaságot érintő, esetenként elhibázott gazdaságpolitikának.

Általában igaz az, hogy a megfelelő piaci árak és az alkalmazott európai uniós támogatások miatt létrejött „melegágyi” helyzet az átlagos és az átlagosnál rosszabb hatékonyságú tenyésztők számára is megfelelő jövedelmet biztosít. Ez az állapot megváltozik 2020 után, a várható európai uniós szabályzás módosítása következtében. A húsmarhatenyésztésben alkalmazott támogatások jelentősen csökkenni fognak. Az euro-atlanti tárgyalások víziója alapján a világpiaci és európai uniós árakban a tengerentúli hatékonyabb, alacsonyabb termelési költséggel bíró húsmarhát exportáló országok közvetlen megjelenése várhatóan a jelenlegi piaci árak stagnálását, vagy rosszabb esetben csökkenését jelentheti. A magyar és az európai húsmarhatenyésztésben is elkerülhetetlennek látszik az a strukturális válság, amelynek hatására a jelenlegi szereplők összetétele lényegesen átalakul, csak a versenyképesek maradnak hosszú távon a piac szereplői (hasonló tendencia zajlott le az utóbbi években a magyar sertéstenyésztésben).

Közismert, hogy a magyar húsmarhatenyésztésben a kibocsátott árualap közel 90%-a exportra kerül. A mezőgazdasági termékek közül az élőmarha exportja az elmúlt 10 éves időszakot figyelembe véve 54%-kal bővült. Az élőmarhaexport alakulását mutatja a 3. táblázat.

Látható, hogy az élőmarha-kivitelünk többszereplőssé vált. Az Európai Unió 28 tagállamából három ország kivételével a többi vásárlónk volt. A harmadik országbeli piacok közül az orosz, a török, a libanoni piacon kívül szállítottunk még Ázsiába, a Közel-Keletre, kisebb mennyiséget Észak-Afrikába, Egyiptomba, míg a piacok közül a görög, horvát, olasz, szlovén, osztrák, orosz, izraeli, libanoni közel másfél évtizedes múltra nyúlik vissza. Mind az árak, mind a volumen növelésében fontos szerepet játszó török piac 2011-ben jelent meg először. Azóta hullámvölgyekkel ugyan, de fontos meghatározója a magyar élőmarha-kivitelnek. Nagy figyelmet érdemelnek az orosz piac és a volt Szovjetunió utódállamai, amelyek elsősorban a tenyészállat-kivitelben játszanak szerepet, ezt a területet szerencsére nem érintik az európai uniós szankciók.

A húsmarhaágazat helyzetéhez szorosan kapcsolódik a marhafeldolgozó ipar helyzete. A tenyészállat piacot kivéve természetesen a növendék- és vágóállatok élő állapotban történő értékesítése alacsonyabb hozzáadott értéket jelent nemzetgazdasági szinten. Ugyanakkor az állattartók, -tenyésztők számára az élő állapotban történő értékesítés gyorsabb, megbízhatóbb és magasabb jövedelmet jelent ma Magyarországon. Jelenleg a magyar feldolgozóipar, húsipar helyzete versenyképtelen (csak két megfelelő vágási kapacitással rendelkező vágóhíd van az országban). A mai támogatási lehetőségek nem segítik nagy, hatékony marhavágó kapacitások kialakítását, amely lényeges a vágási költségek megfelelő csökkentéséhez, ezáltal a versenyképesség javításához. Gondot jelent, hogy szemben a nemzetközi trendekkel, nem válik külön a vágás és a feldolgozás. Magyarországon csak mutatóban látunk úgynevezett packagert (daraboló, feldolgozó, csomagoló, márkázó), melyek nélkül versenyképes, eredményes marhahús-forgalmazás nem lehetséges.

Fogyasztói oldalról megközelítve a marhahús készítmények magyarországi felhasználását, elengedhetetlennek tűnik a bérek és jövedelmek jelentős növelése, az ezeket terhelő adók, közterhek, járulékok csökkentése. Ezek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nálunk is fizetőképes kereslet jelentkezzen. Az elmondottakon kívül összehangolt, tudatos központi marketingtevékenység végzésére is nagy szükség lenne ezen a területen.

A középtávú elemzéseket tekintve úgy tűnik, hogy az ágazat működésének piaci korlátja nincs, kivéve az esetleges állat-egészségügyi problémák miatt fellépő zavarokat.

Az utóbbi időben egyre inkább nyilvánvalóvá váló klímaváltozás (felmelegedés, évszakok, csapadékeloszlás változása) és a globalizáció káros következményeként korábban nem ismert (így kellő tapasztalattal és kialakult védekezési módszerrel nem rendelkező) új, egzotikus állatbetegségek jelentek meg (BTD – kéknyelv; LSD – bőrcsomósodás). Ezzel sajnos a folyamatnak még nincs vége, hiszen várhatóan újabb vírusokat terjesztő vektorok, mint például a mediterrán szúnyog és az ázsiai tigrisszúnyog megjelenése sem kizárható a Kárpát-medencében és a régióban. Ezzel kapcsolatosan az állat-egészségügyi hatóságnak, a kormányzatnak, a hazai állatorvosi kutatásnak és a tenyésztőknek is fontos feladatai vannak és lesznek. Ezek a termelési kockázat mellett termelési költségtöbbletet, illetve piaci zavarokat okozhatnak. A problémát csak az Európai Unió keretein belül, azzal szakmailag szorosan együttműködve lehetséges megoldani.

Az ágazat zavartalan működése szempontjából fontos a kiszámíthatóság. Az utóbbi néhány évben a pályázatok kiírásánál, elbírálásánál (lásd ÁTK, AKG) tapasztalható szakmaiatlanság, esetenként túlzott szubjektivizmus sok tenyésztőt és gazdaságot hozott nehéz helyzetbe. Ezzel kapcsolatosan nem látjuk átláthatónak, megnyugtatónak a várható átalakítások (NÉBIH, MVH) helyzetét sem. Erről az érdekeltektől nem kértek véleményt, szakmai viták sem voltak. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy az átalakítások után létrejövő új rendszer termelőbarát, objektív és kiszámítható legyen.

Összefoglalva a teljesség igénye nélkül igyekeztünk mindazokat a kihívásokat számba venni, amelyek a magyar állattenyésztés egyik ez idáig sikerágazatát, a magyar húsmarhatenyésztést és annak az eredményes jövőbeni működését befolyásolják.

A feladat adott. Mindnyájunk szakmai felelőssége, hogy felismerjük-e a kihívásokat, azokhoz kellőképpen alkalmazkodunk-e, és hogy azokra megfelelő adekvát válaszokat adjunk. Az egyre erősödő globalizációs versenyben csak az Európai Unió tagjaként van esélyünk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai