Ünnepeltek a hazai mezőgépgyártók

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Bálint Tóth János, 2016/10/12

„A magyarországi mezőgépgyártók nem csupán megőrizték a belföldi értékesítés 2014-ben elért jelentős bővülését, hanem 2 százalékkal növelni tudták tavaly” – mondta Lőrincz László, a MEGOSZ elnöke, a civil szakmai szervezet alapításának 25. évfordulója alkalmából szervezett konferencián. Hazánkban mintegy 150 kisebb-nagyobb mezőgépgyártó vállalkozás működik, több gépgyárban a termelés 20–40 százalékát teszi ki az önálló mezőgazdasági gép, nagyobb mértékű alkatrész, illetve részegység gyártása. A magyar cégek jelentős mértékben a nyugat-európai gépgyártó vállalatok kiszolgálására rendezkedtek be. Magyarország vált Közép-Európa egyik legnagyobb mezőgazdaságigép-részegységet gyártó országává, ez a folyamat jelentősen hozzájárult az ágazat eredményeihez, ezt azonban a szövetség tagjai mégsem tartják kedvezőnek kitettségünk, válságérzékenységünk növekedése miatt.

Támogatás: áldás vagy átok?

Német felmérések szerint ugyanis a világban csökken az utóbbi években a mezőgépgyártás teljesítménye. A mostani kedvezőtlen helyzet fő oka, hogy túlkínálat alakult ki, mert 2010-2013 között a korábbi időszakkal szemben folyamatosan emelkedett a mezőgépipar teljesítése, tíz év alatt csaknem megduplázódott. Hazánkban nehezen ismerhető fel a növekedési trend, az erős ingadozás viszont egyértelmű, az értékesítés 40 milliárd forint értéktől 120–140 milliárd forint között változott.

Magyarországon, hasonlóan a világ és az európai tendenciákhoz, jelentősen nőtt az elmúlt öt évben a mezőgépek értékesítése, ám tavaly 15 százalékkal csökkent. Az alkatrészek értékesítése viszont folyamatosan és jelentősen növekedett. Ez arról ad képet – fogalmazott Lőrincz László –, hogy a támogatások és az értékesítések ellenére a gépek élettartama növekedett. Ebből olyan tanulságok vonhatóak le, hogy a közvetlen eszköztámogatások hatása hátrányos, mivel a gazdák várják a következő támogatási ciklust, a halasztott beruházások által okozott géppiaci ingadozások hatása a gyártók számára kedvezőtlen. A támogatások ellenére a hazai géppark öregszik, ami növeli az üzemeltetési és a javítási költségeket. A MEGOSZ számítása alapján az eszközpark fenntartható 10–12 százalékos lineáris amortizációja esetén a jelenleginél jóval nagyobb lenne a hazai gépértékesítés (250–300 milliárd forint évente).

Kedvezőtlen termelési struktúra

A magyarországi mezőgépipar vezérgépet (traktor, betakarítógép stb.) nem állít elő. Termékeink alapvetően egyedi munkagépek, esetenként gépcsoportok. A vezérgépgyártás hiánya kedvezőtlenül hat gépgyáraink termelési struktúrájára, a komplett géprendszerek előállítására. A mezőgépek értékesítésében meghatározó az erőgép részesedése, a hazai eladások 50–60 százalékát ez a szegmens alkotja. A magyar gyártók termelési profiljában túlsúlyos a talajművelő gépek aránya, itthon azonban kénytelenek megosztozni a többi gyártóval és forgalmazóval a 17–18 százalékos arányt teljesítő szegmens szeletein.

A hazai gépgyárakban végzett színvonalas innováció eredményei részben a külföldi gépekben jelennek meg, részben az önálló magyar termékekben. Lőrincz László úgy fogalmazott, a hazai gyártású betakarító adapterek, illetve a növényvédelemben az irányított hatóanyag-kijuttatás és az önjáró gépkialakítás területén felvesszük a versenyt a külföldi gyártókkal. A gabona betakarítás utáni feldolgozásának, kezelésének teljes gépsorait állítják elő a magyar gyárak, több hazai fejlesztésű szárító teljesíti a szigorú emissziós és energiatakarékossági követelményeket.

A MEGOSZ elnöke kifejtette, a magyar mezőgépgyártás számára fontos a hazai mezőgazdaság igényeinek kielégítése, az export mellett növelni kívánják a hazai gépellátásban betöltött szerepet is. A Vidékfejlesztési Program jó lehetőséget nyújt a tervezett technológiai fejlesztésekhez.

Stratégiai együttműködés

A Mezőgazdasági Gépgyártók Országos Szövetsége stratégiai szerződést kötött a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt.-vel, valamint a Mezőgazdasági Eszköz- és Gépforgalmazók Országos Szövetségével. Az egyezmény dokumentumait Lőrincz László, Oláh Zsanett, illetve Kis Pál, a MEGFOSZ alelnöke írta alá.

– Mi az egyezmények fő üzenete? – kérdeztük Fenyvesi Lászlót, a MEGOSZ főtitkárát.

– Az elnökségben sokat gondolkodtunk arról, hogy megjelöljünk olyan súlyponti területeket, amelyek munkánkhoz jelentős hozzáadott értéket nyújtanak. Ilyen terület a kereskedelem, a mezőgép-forgalmazás. Abból indultunk ki, hogy a magyar mezőgépipar a különböző kapacitáskorlátok miatt nem képes mindenféle felhasználói igényt kielégíteni. A teljességhez kapcsolatokra, partnerekre kell támaszkodni. Ha a támogatási rendeletek bizonyos gépesítési területeket előtérbe helyeznek, akkor a hazai mezőgép-kereskedelemben mi jelentősen hátrányba kerülhetünk. Sok külkereskedelmi kapcsolatunk pedig azért vész el, mert az ottani vásárlók teljes rendszereket akarnak, teljes gépsort, erőgépet, munkaeszközöket stb., ezt viszont nem tudjuk teljesíteni, hiszen például Magyarországon nincs erőgépgyártás. Gondoltunk katalógusra, kiadványokra, ajánlatainkat elektronizálni akarjuk, ezek segíthetik gyártóink kereskedelmi munkáját, de ezzel együtt sem tudjuk a hiányosságokat pótolni. Másrészt mindkét szervezettel azonos területen, számos elemében hasonló célokért dolgozunk. Például a MEGFOSZ fő tevékenysége a hazai mezőgazdaság gépellátása, a Kereskedőház fő erőssége a külkereskedelmi kapcsolatok megteremtése. A MEGFOSZ-szal, illetve a Nemzeti Kereskedőházzal kötött stratégiai egyezményünk tehát érinti a magyar mezőgépágazat exportját és a belföldi gépkereskedelmet. A MEGFOSZ-nak és MEGOSZ-nak egyaránt jól felfogott érdeke a modern és hatékony technológiák bevezetése és működtetése a magyar gazdaságokban, hogy fejlett és hatékony termelési rendszerek alapján dolgozzanak, amelyet célszerű fejlesztések-kutatások kísérnek. Elemi érdekünk, hogy olyan támogatások rendszere legyen a fejlesztések alapja, illetve mozgatórugója, amelyek fenntartható hatásúak, hiszen belátható, egyszer ezek befejeződnek, de a fejlesztések nem állhatnak meg a későbbiekben sem.

A magyar agrárpolitika – szerintem helyesen – az élelmiszerek iránti keresletet, a piacot állítja előtérbe. A mi célunk az élelmiszerellátás, s nem csupán annak egy háttéreleme, a mezőgazdasági termelés fontos eleme viszont a megfelelő gépesítettség. Annak ellenére, hogy az egy kiszolgáló jellegű része a trendszernek.

– Milyen szellemi és gazdasági erő áll a szövetség mögött, hogy a kitűzött célokat elérjék?

– A Nemzetgazdasági Minisztérium által összeállított, a mezőgépiparra irányuló, iparfejlesztési stratégiát a Kormány még nem tárgyalta, azonban a tervezett elemeit a helyettes-államtitkár úr előadásában ismertette. Az érvek között szerepel, hogy a magyar mezőgépiparra fordított fejlesztések GDP-re ható szorzója 1,2 körüli. Ha a fejlesztés továbbgördül az agrártermelésben, e szorzó értéke 1,8 lesz, s ha végigvisszük a folyamatot az élelmiszeriparon a kereskedelemig, a teljes szorzó akár 4–5 is lehet. Továbbá a minisztérium szakértői bemutatták, hogy a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztése számos más ágazatra is kihat, közte a járműiparra is.

A fejlesztési tervek elfogadása esetén az Irinyi Terv ezek megvalósítására erőforrásokat csatol, többnyire pályázati rendszerben.

Nagy előrelépésnek tartom, hogy a mezőgazdaság területén programfinanszírozások kezdtek el működni. Meglehet, hogy az új rendszer ellenében itt-ott még átüt a géptámogatás korábbi gyakorlata, de ennél fontosabb a fejlesztési lehetőségek jövőbeli kihasználása. Ezek, ha nem puskázzuk el, éppen a GDP-re való hatás fokozása miatt, jól mérhető módon, sikerre fognak vezetni.

Az informatikai eszközök mezőgépeken való alkalmazásáról szóló szakmai konferenciánk szerintem meggyőzően mutatta a lehetőségeket. Az ismertetett világhírű eredmények (amelyekben MEGOSZ-tagok is részt vettek) érzékeltetik, hogy megvan a képesség az ambiciózus tervek megvalósításához!

A rendezvényen Magyar Mezőgazdasági Gépgyártásért-érmet vehetett át:

Oláh Zsanett, a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. vezérigazgatója;
Lepsényi István, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára;
Szabó Balázs, a Földművelési Minisztérium főosztályvezetője;
Antos Gábor, a MEGOSZ korábbi elnöke;
Jóri István, egyetemi tanár;
Hajdú József, a NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet korábbi főigazgató helyettese;
Budai Gyula, miniszteri biztos.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai