„Láttam már no-till gazdát is szántani!”

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Bálint Tóth János, 2016/10/13

– Mi kell a jó vetéshez? Jó genetika és talaj, megfelelő műveléstechnológia, a növény számára egyenletesen elosztott csapadék. Ez ugye még nem szaktanácsadás?

– Persze, hogy nem. Ismerősöktől én is kapok megkeresést: mondj egy jó genetikát, melyik búza- vagy kukoricafajta legyen, a többit majd elintézzük. Ha mégsem sikerül, a kudarcot könnyen ráfogjuk a külső, kivédhetetlen tényezőkre, hiszen például a jó elosztású csapadékra nincs befolyásunk. De a talajadottságokra, a művelésmódra, a tápellátásra már igen. Egy felmérés alapján a magyar búzatermesztők a termelés sikerét sokkal nagyobb mértékben kötik a külső tényezőkhöz – időjárás, klímaváltozás –, mint a francia gazdák.

– Milyen szaktanácsadói múlt és szakértelem áll Ön mögött?

– Eredendően régésznek tanultam, fiatal korom ellenére talajszelvényt láttam eleget. Betéti társasági formában működő vállalkozásunk családi cég, amelyet 3 éve alapítottunk. Eddig körülbelül 25 ezer hektár terület művelésére adtunk és adunk szaktanácsot, partnereink jellemzően dél- és nyugat-dunántúliak, illetve közép-magyarországiak.

– Az agrárirodalom alapján hazánk területei a legjobbak közt szerepelnek Európában. Ezt régészként, a talajok ismerőjeként alátámasztja?

– A termőföldjeink vastagsága jellemzően meghaladja a 100 centimétert, a csernozjom talajok aránya 23 százalék. Az adottságaink jók, de kérdés, mit kezdünk vele. Mintegy 2 millió hektár területen savanyodik a talaj, magas a kálium- és a foszfordeficitünk, talajainknak hiányos a mikro- és makroelem-ellátottsága, sok területen gondot okoznak a túlművelt, máshol a taposott, tömörödött talajok.

– Hogyan lehet gyógyítani a talajbetegségeket?

– Az eddigi talajromboló művelési módokat el kell hagyni. A tápanyag-ellátottság hiányai szerves- vagy műtrágyázással megszüntethetőek, enyhíthetőek, meszezéssel pedig növelhető a talaj pH-értéke, illetve a savanyító hatású inputok csökkentésével ez a trend megállítható. Nem könnyű, és csak hosszadalmas beavatkozásokkal gyógyítható a tömörödöttség, hogy ismét morzsalékos talajunk legyen.

– Ehhez forgassunk vagy szántsunk?

– Láttam már no-till gazdát is szántani! Ha okszerű, nyomós ok szól a szántás mellett – például erősen elgyomosodott területet veszünk birtokba –, akkor akaszthatunk ekét a traktor után. A választott talajművelésben azonban következetesnek kell lenni, ha elindulunk egy úton, végig kell menni. Az nem forgatás nélküli technológia, ha négy évig nem szántunk, majd az ötödik évben ismét az ekéhez nyúlunk. Az okszerű talajművelés megválasztásakor figyelembe kell venni, milyenek az adottságok, milyen művelési lehetőségünk van, és mit szeretnénk kezdeni az adott területtel.

– Mondják, a hiba elkövethető egy nap alatt, ám kijavítani évekbe telik. Türelmetlenek vagyunk, azonnali eredményt akarunk.

– Ezt a meglátást teljes mértékben osztom. Sokat gondolkodok arról magam is, hogyan lehetne ösztönözni a gazdákat olyan talajművelés követésére, amely megfelel a környezetnek és a termelés is eredményes. A világon számos példát alkalmaznak. Ezek egyike a zöldítés. De további támogatást élvezhetne az, aki a kötelezőn túl nagyobb területen vállalja a másodvetést. Érdemes volna áthidaló támogatást adni azoknak, akik művelési módot váltanak, hiszen az első két-három évben valószínű, hogy a korábbiaknál rosszabb hozamot érnek el. Ne ejtőernyő nélkül kelljen kiugorniuk egy repülőgépből! Fogjuk meg a kezüket jó szaktanáccsal és támogatással. A gazdák ugyan látják, értik a zöldítést, de tartanak az ismeretlentől. A legjobb szaktanács mellett hasznos a cserelátogatás, hogy egymástól tanuljanak. Egy pontosabb, személyre szóló tanácsadás is szükséges. A forgatás nélküli művelés esetén sorra kell venni, tovább kell görgetni a többi lépést a különböző talajadottságokra, növényvédelmi feladatokra, éghajlati kihívásokra. Tapasztalatokat kell gyűjteni, azokat ismertetni, bemutatni.

– Noha a gazdák ismerik a birtokukat, mint tenyerüket, egyes táblán belüli területeken óriási eltérést látni. Hogyan lehet növelni a hozamokat a foltokban?

– Amikor talajellenállás- vagy hozamtérképet stb. készítünk, illetve kialakítjuk a zónákat, a gazdák visszaigazolják a méréseinket. Nem a területek ismeretének hiányával van a gond, inkább azzal, hogy a tudásunkkal nem élünk, vagy nem tudunk élni, mert nincs megfelelő munkaeszköz, például az differenciált dózisú nitrogén/foszfor/kálium kijuttatásához, vagy az adott területen a változó tőszámú vetéséhez. Minden szaktanács annyit ér, amennyi abból hasznosítható, ennek alapja, ha következetesen eljutunk a talajaink megóvásáig, s nem csak belekapunk egy-egy művelési módba.
Elviekben azt is tudjuk, hogy egy rosszul időzített talajművelés szénveszteséget, talajnedvesség-csökkenést okoz. Mi a jó megoldás? Arassunk, másnap a hátrahagyott tarlót kezeljük, majd folytassuk az aratást és így tovább?

Bármennyire fejlett és gépesített a munka, a talajművelést akkor kell elvégezni, amikor időszerű. Láttam túlgépesített gazdaságot, ahol a tarlóhántásra azonnal jutott gépi erő, de mások többen vannak, ők csak az aratás végén tudnak hozzányúlni a tarlóhoz. Egy szaktanácsadónak az adott helyzetben kell jó megoldást javasolnia. Most idén nyáron, a csapadékos július után több táblában derékig nőtt a gyom, az árvakelés az őszi talajművelésig fejlődhetett. Ez gyakori hiba. A gyomnövények tápanyag- és vízfelvételét valahogyan mindig kihagyjuk a talajaink tápanyag-gazdálkodásából. A bedolgozott gyomból, árvakelésből a tápanyagot visszanyerjük ugyan, de a vizet már nem. Fel kell hívni a figyelmet a tarló művelésére, mert később károkkal, többletmunkával fogunk találkozni.

– Említette a taposás okozta talajbetegséget. Ki a legény a gáton? Aki nagy és erős géppel dolgozik, vagy aki több, de kisebbel?

– Megosztott a gazdatársadalom, sokan dolgoznak sikeresen 80-100 lóerő teljesítményű gépekkel, de nem kevesen a 200-300 lóerős masinákat választják. Kiállításokon azt látni, hogy a nagy gépeket a legtöbb gazda megcsodálja, a megvásárlásában semmi sem drága, ám egy szaktanácsadó tarifáját megtudva már többen elhúzzák a szájukat. Nálunk a méret és a szín a kérdés, ezzel szemben az élenjáró országokban már azt firtatják, hogy az erőgépbe milyen automatizálást, szenzorokat, plusz szolgáltatásokat építettek be. A nagyobb lóerő nagyobb súllyal társul, több a taposás okozta talajrongálás. Fokozza a lemaradásunkat, hogy a kisebb erőgépekhez kicsi a munkagépválaszték. Természetesen van példa 100 lóerős traktorral húzható, házilag szerkesztett a direktvetőgépre, tehát ismert az ilyen fejlesztés. A gazdák helyében fordítva tenném fel a kérdést, elsőként az a meghatározó, milyen munkagéppel kívánok dolgozni, és ahhoz választani az erőgépet.

– Egy szaktanácsadó mikor kénytelen meghajolni, engedményt tenni, mert a gazdának korlátos az anyagi ereje?

– A leggyakoribb sorrend az, hogy elsőként megveszik a vetőmagot és növényvédő szert, a pénz fogyása alapján a tápanyagokra már kevés jut, holott a növényvédő szerekre költött összeg egy része megtakarítható, mert egy tápanyaggal jól feltöltött talajban a növény sokkal ellenállóbb. Torz a gyakorlat. A fajtaválasztás fő szempontja, milyen az adott terület éghajlati és talajadottsága. Ám hiába kiváló a vetőmagunk, ha nem tudjuk a növényt szakaszaiban megfelelően kiszolgálni. A kisebb igényű fajtát plusz tápanyaggal gondozva eredményesen termeszthetjük, s marad annyi pénz, hogy egy utónövénnyel fokozható a következő év indulása.

– A fajtaválasztást miért a terméshozam ígérete, miért nem a felvásárló igénye vezérli? Fontosabb az ígéret, mint a vevő elvárása?

– Néhány partnerünk esetében a horvátok jelezték, hogy nekik gyengébb minőségű kenyérgabona kell. Nagy hiányosságunk még, hogy amíg Magyarországom három gazda nem tud legkevesebb egy uszálynyi egyöntetű kínálatot kiállítani, addig a felvásárlásban és a feldolgozásban kicsi marad a súlyunk. A gazdaságok figyelmét a kooperáció felé kellene terelni. Aki összefog 5 ezer hektárt, az már erős játékos a piacon, keresik vele az üzleti kapcsolatot a növényvédősök, gépforgalmazók, felvásárlók.

– Milyen extrém helyzetekben kérték ki a tanácsaikat?

– Perctalajok a mi esetünkben a Duna környékén előfordulnak, nagyon észnél kell lenni a művelésüknél, a munka időzítésénél. Az erózió megfékezése is nagy kihívás. Meg kell törni a lendületét. A németeknél és az amerikaiaknál az ilyen területeket kísérletképpen zölden tartják. Zöldbe vetnek, lezúzzák, lefektetik, ebbe vetnek. Talán van benne jövő itthon is. Megjegyzem, az ilyen esetekről érdekes YouTube videók készíthetőek, vagy egyetemi jegyzet írható, ám hazánk egyes területein valószínűleg nem fog működni, egy kísérletet mégis megér. Nagy hibája a gondolkodásunknak, hogy mindig egy dologtól várjuk a megoldást, egyszer a lomtrágyától, máskor a talajbaktériumos kezeléstől stb. Abban nem hiszek, hogy ha kiszórok egy szert, attól a duplájára emelkedik a talaj humusztartalma, sőt, háromszoros lesz a termés. A talajélet javításához sok türelem kell, sok-sok év, következetes és komplex gyakorlat. A mezőgazdaság innovatív része egyre inkább összetettebb megoldásokat használ. Nyitottnak kell lenni sok mindenre, ne csak a precíziós, vagy a no-till művelésre figyeljünk. Leginkább ott születnek a jó dolgok, ahol a jól megválasztott genetika találkozik a józan paraszti ésszel, amelyhez megfelelő gépesítés párosul.

– Önök számára mikor van a szaktanácsadás fő szezonja?

– A termőföldre alapozott szaktanácsadás csúcsidőszaka nálunk júliustól októberig tart. Novembertől kezdődik a tervezés, az előző évi adatok kielemzése, hogy február–márciusban felkészülten tudjunk belevágni a tavaszi szezonba. Éppen a talajok hosszú távú fenntarthatósága miatt jelenleg olyan módszereken dolgozunk, hogyan lehetne a komplett vetésforgó- és talajerő-gazdálkodási tervet 5 évre elkészíteni, számolva például az időjárási előrejelzéssel, az esetleges természeti változókkal, figyelve a felvásárlási árakra, trendekre. Sorvezetőnek tennénk a termesztők elé gazdálkodásukat támogatva, a talajélet fejlesztését segítve.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai