A „Talajok éve” után

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Bálint Tóth János, 2016/10/14

A Talajok éve tavalyi rendezvényeken sikerült felkelteni a gazdálkodók figyelmét a termőtalajaink iránt. Sajnos a jó talajadottságú országokban kevésbé vált fontossá a talajok védelme, kevésbé foglalkoznak a kérdéssel, ez hazánkra is igaz. Jó hír, hogy nő a fiatalok és a gazdák érdeklődése.

– A föld beteg, de legalábbis fáradt – hangzott el a Talajok éve egyik rendezvényén. Milyen eredményt hozott itthon a lassan egy éve zárult, a világot megmozgató kampány?

– Értékelhetünk politikai értelemben, illetve a gazdák részéről. A hazai rendezvények árnyékában egy sajnálatos helyzet alakult ki, ez idő alatt leszűkült, leépült a talajvédelmet ellátó szervezetek létszáma és tevékenységi köre. A gazdálkodók előrébb járnak a politikánál, kíváncsiak, minden rendezvényen rengeteg valós kérdésük volt. Bár talajaink alaptulajdonságai világviszonylatban is kiválóak, agronómiai állapotukkal komoly baj van, valóban elhangoztak ilyen sokkoló, drámai kifejezések, amelyek általában túlzások, de ezzel hívtuk fel a figyelmet, mert valamilyen baj tényleg van. A gazdák figyelmét sikerült felkelteni, érdeklődésüket fenn kellene tartani útmutatókkal, kiadványokkal, gazdanapokkal stb. Remélem, ki tudjuk használni, hogy volt itt egy momentum.

– Egy másik fórumon azt is mondták, talajaink legnagyobb ellenségei mi magunk vagyunk.

– Ez igaz, éppen a talajok éve nyitórendezvénye idején jelentős területeket borított talajvíz. Vannak a világnak olyan területei, ahol nálunknál is komolyabb gondokat okoz hasonló talajokon az extrém időjárás, mégis megbirkóznak vele. Belvizeink kezelése sokszor nem vízgazdálkodási kérdés, a legtöbb esetben a helytelen talajművelés áll mögötte. A tömődött rétegek nem engedik kihasználni azokat a víztároló kapacitásokat, ami a talajainkban van.

– Milyen eszközök, lehetőségek vannak a kezünkben, hogy többet tudjunk az éghajlati viszonyok okozta gondok megelőzéséről, kivédéséről?

– A csapadékeloszlásban van a legnagyobb változás. Talajaink minősége Európában a legjobbak közé tartozik, a termőképesség fő korlátja a nedvesség. Egy éven belül egyszerre van csapadékbőség és ugyanott aszályos évjárat. A klímaváltozás miatt az egyik fő cél, hogy minden leesett csepp csapadékot lehetőleg helyben be kell tárolni, illetve a párolgást csökkenteni kell. Nagyon sok talajvédelmi eljárást alkalmazhatnak a gazdák, amelyek segítségével kezelni tudják a látszólag kivédhetetlen tényezőket. A jó példákat követik, ebben biztosak lehetünk. Felnő egy új generáció, ők nyitottak az újra. Sokat tudunk a talajainkról, az ismeretek még bővülhetnek, a modern felvételezési eszközökkel, nagy felbontású térképekkel, precíziós műveléssel, növénytáplálással.

– Mennyire ismerjük a talajaink állapotát?

– A tudomány jól ismeri. A végrehajtás és az ebből eredő intézkedések sora azonban hiányos.

– Miért?

– Mert az a szervezet, amely ezt szolgálta volna, leépült. A szaktanácsadó rendszer ugyan létrejött, de egyelőre a bizalomépítés idejét éljük. Ezért tartom fontosnak a jó példák bemutatását.

– Milyen gondokat vet fel, hogy a világban és Magyarországon is folyamatosan csökken a termőterületeink mérete? Hogyan lehetne megóvni legalább a legjobb talajainkat?

– A népesség növekedése, az urbanizáció kiteljesedése újabb és újabb területeket von ki a termelésből. E folyamatot hirtelen megállítani nem tudjuk, legfeljebb lassítani. Nap, mint nap halljuk, hogy egy-egy újabb zöldmezős beruházás kezdődik valahol. Első kérdés, ami felmerül bennem, vajon megítélték-e, megnézték-e, hogy nem a legjobb termőterületeket foglalják-e el! Az egyértelmű, hogy kell a hely az utaknak, az új lakóhelyeknek. A talajok elsődleges feladata azonban az élelmiszertermelés, emellett rengeteg funkciója van, ebből egy, hogy teret ad az építményeknek.

– Európában és Magyarországon nincs helyén a talajvédelem. Igaz vagy hamis ez a felvetés?

– Általános jelenség, hogy amíg nincs baj, addig nem foglakoznak vele. Sajnos a jó talajadottságú országokban kevésbé vált fontossá a talajok védelme, kevésbé foglalkoznak a kérdéssel. Sajnos ez nálunk is igaz. A gyenge adottságú országokban előtérbe állították.

– A gazdák örökös kérdése: forgassanak vagy lazítsanak?

– Leginkább lazítsanak, néha forgassanak. Bármiféle bolygatás óriási szénveszteséggel jár. Vannak helyzetek, amikor szükséges a forgatás, de döntésük tudáson alapuljon, hogy az adott helyszínen mi az okszerű beavatkozás.

– A zöldítést a gazdák egyfajta büntetésként élik meg. Miért?

– Több gazda nem így nyilatkozik, nem ilyen negatív a helyzetünk. A zöld növény fedőréteget ad a fedetlen felszínhez képest, megvédi az eróziótól, a nap perzselésétől, a csapadék verésétől. A zöldítés hozzájárul a talajélet fokozásához, hiszen a keletkező biomassza visszakerül a talajba. Felróható, hogy a zöldítés száríthatja a nyári hónapokban a talajok felszínét, erre a felvetésre az adott helyen lehetne válaszolni. Tartósan több érv szól a zöldítés mellett, mint ellene. Tapasztalatokra, mérésre kell alapozni az értékelést. Egyelőre a tapasztalat kevés.

– Hogyan ítéli meg, mennyire felel meg a gazdák gépállománya a talajviszonyainknak?

– Óriási átalakulásokat látunk. A kérdésben nem vagyok eléggé tájékozott, de úgy látom, a tehetősebb kombinátok, gazdák, akiknek volt módjuk mindenféle erő- és munkagépet beszerezniük, ott ésszerűen fejlesztettek. Másoknak nem volt rá forrása. Az egyes rendszerek üzleti háttérre támaszkodva próbálnak olyan gépparkot ajánlani a gazdáknak, amelyek valamilyen tudáson alapulnak, ebben látok előbbre lépést.

– A tápanyagellátás kapcsán arról beszélnek, főként a gyártók, forgalmazók, hogy mi megragadtunk a múlt századi eljárásoknál. Ezt tudná cáfolni?

– Ebben sokszínű is a gyakorlat, sokan rutinból végzik a tápellátást. A jövő, hogy az adott táblának, az ott lévő talajfoltoknak sem több, sem kevesebb tápanyag-utánpótlást ne biztosítsunk, mint a növény igénye alapján szükséges. A talajvizsgálatok, mérések és a talajokról szerzett ismereteink ezt támogatják. Azt gondolom, a tudásalapon történő gépparkfejlesztés és agrotechnika, az arra fordított befektetések költsége a talajvédelemben megtérül.

– Milyen módokon lehet orvosolni a leromlott talajok betegségeit?

– Erre a szakirodalomban nagyon jó útmutatásokat írtak le elődeink és kortársaink, többek között a Gödöllői Egyetemen is. Az eketalp kialakulása a hosszú időn át folyó, helytelen szántások következménye, a tömörödés fő oka, hogy nagy tömegű gépekkel szántanak, azonos mélységben, nem megfelelő guminyomást állítanak be. Sok baj okozója a rosszul időzített talajművelés. Egy mélylazítás és a talajszerkezet javítása, a minél nagyobb biológiai talajélet létrehozása vezet hosszú folyamatban a megújuláshoz. A leromlott talajok ugyanis nemcsak fizikailag romlanak, javítani kell a biológiai és kémiai állapotukat is. Ha bármelyik komponens hiányzik, nem érünk el javulást. Számos biológiai beavatkozást hirdetnek, ajánlanak, ami jó, de önmagában kevés, átfogó megoldások kellenek.

– Többek között ezért fontos a zöldítés?

– Hogyne, igen, a biológiai rehabilitációban fontos. Azonban a szaktanácsot az adott területen, az ottani adottságok alapján lehet csak meghatározni.

– Mi a szerepe a szaktanácsadók képzésében Gödöllőnek?

– Működik nálunk egy talajmérnöki szakmérnök szak. A kétéves képzésben végzett diákok közül többen szaktanácsadók lesznek. A növénytermesztő és a mezőgazdasági szakokon is tanítjuk a talajvédelmet. Jó hír, hogy e szakok iránt nő a fiatalok érdeklődése. Körükben mind több gyakorlati témájú diploma készül, az új ismeretek iránt nő a gazdálkodók érdeklődése. Úgy gondolom, jó irányban haladunk, élénkül a hallgatói érdeklődés, ez bennünket, egyetemi oktatókat is inspirál.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai