A gének töltenek, de a környezet tüzel

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: V.B., 2016/10/16

– Mely innovációk határozzák meg ma a korszerű állattartást, állattenyésztést?

– A genom szelekció majd’ minden állatfajban teret nyert. A genom szelekció arról szól, hogy már úgynevezett referencia állományunk van, ivadékvizsgált állatok úgynevezett egy nukleotidos mutációját azonosítják, amit az ivadékaik teljesítményéhez kötnek, és ez alapján már akár embriókorban, anélkül, hogy az egyednek bármilyen fenotípusos teljesítménye lenne, előre becsülhető a tenyészértéke. Ez lerövidíti a generációs intervallumot, mert nem kell megvárni egy kis bikánál, hogy ivadékvizsgált lányai alapján minősüljenek. Ez körülbelül két és fél – három évvel rövidíti le a generációs intervallumot, ami gyorsabb szelekciós előrehaladást tesz lehetővé.

Tejelő szarvasmarhák közt egyre nagyobb arányban használnak ilyen elven forgalmazott bikákat.

A következő, ami a genetikai tárgykörbe a tartozik az epigenetika, ami azt jelenti, hogy a szülői környezet is befolyásolja a gének kifejeződését, és ez részben magyarázatot ad a genotípus és környezet kölcsönhatására is, és egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vehemen belüli táplálásra és a fiatal egyedek felnevelésére.

Az állat teljesítményét két tényező befolyásolja: az öröklött gének összessége és a környezet. A környezet tekintetében a klímaváltozással most már nemcsak időszakosan, hanem folyamatosan számolnunk kell. Olyan nemesítési programok és olyan takarmányozási programok kezdődtek el, amelyek az állatok hőstressztűrő képességét javítják, és olyan takarmányok kifejlesztése is folyik, amelyek a magas hőmérsékletű időszakokban az állat hőtermelését csökkenteni tudják. Ennek egy tágabb megvalósulása a precíziós állattartás körében nyer teret, amikor is folyamatosan különböző szenzorokkal követjük az állatok teljesítményét. Kezdődik ez a bendő vagy a bőr alá épített szenzorokkal, vagy az állat testére vagy az állat közvetlen környezetébe helyezett érzékelőkkel, amelyek folyamatosan adatokat továbbítanak egy adatbázisba, ahol értékelik, hogy az állat a komfortzónájából kiesett-e vagy sem, és a környezetet hogyan kell modulálni.

– Drágák ezek a műszerek?

– Egyelőre kísérleti állomásokon érhetők el. De Ausztráliában például már egyre jellemzőbb az ilyen bendőszenzorok alkalmazása. Ennek megfelelően változtatják a környezetet, és ebből örökletes viselkedésmintázatokra is következtetni lehet. Folyamatosan képződik nagy mennyiségű adat, és az úgynevezett random regressziós modellek, amelyek akár napszakbeli különbségeket is figyelembe véve képesek az állatok tenyészértékét becsülni.

A környezet és a genotípus tárgykörébe tartozik az úgynevezett precíziós takarmányozás, illetve ennek még kifejezettebb megfogalmazása, a genetikai profilra alkalmazott takarmányozás, ami valójában össze is függ valamelyest az epigenetikával, mert különböző genotípusú állatokat különbözőképpen kell takarmányozni. Lévén más a szöveti összetétele és a szöveti fejlődése a különböző genotípusoknak, az állatokat ennek megfelelően kell takarmányozni.

A környezet tárgykörében egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a biobiztonságra, a fertőzési láncok minél több ponton való megszakítására. Ez folyamatos munkafegyelmet, állandó környezeti higiénia fenntartását jelenti annak érdekében, hogy a személyek, az áruk és az állatok mozgását különböző területek között minimalizálni lehessen. Ugyancsak a környezet tárgykörébe tartozik, hogy a különböző, akár gondatlanságból vagy bármilyen fertőzés által felszaporodott mikrobiális környezet milyen fertőző hatást fejt ki az állatra. Megelőzésképpen antibiotikumot alkalmazunk. Tegyük hozzá, az európai átlaghoz képest nálunk került erre sor a legnagyobb mennyiségben a takarmányokban. Nos, ennek csökkentése van folyamatban, az uniós országoknak különböző szabályokat kell elfogadni, és rendeleteket kell majd hozniuk, hogy milyen módon kívánják mérsékelni az antibiotikumok felhasználását. A kérdésnek aktualitást ad a V4-ek állatorvosi találkozója Visegrádon és Kisvárdán, amely tanácskozás fő témája éppen az antibiotikumok felhasználásnak a csökkentése. Valójában a biobiztonság megteremtéséről van szó. Az antibiotikumok felhalmozódásának következményei széles körben ismertek. Hatásukra részben megjelennek a táplálékláncban is olyan rezisztens mikrobák, amelyek ellen jelenleg a humán gyógyászatban nincs ellenszer.

Az állattenyésztésben részben a biobiztonsághoz tartozik a takarmánytól kezdve az állati termékek nyomonkövetése is. Ezekben a termékekben mind a hasznos anyagok, mind a káros anyagok nyomonkövetése – például toxinok–, azok minimalizásása.

Röviden: ezek azok a területek, amelyek az állattenyésztésben új, kutatandó területeknek számítanak. Azt látjuk, hogy a kutatási eredmények gyorsabban hasznosulnak a gyakorlatban, mint korábban. Míg a múlt század közepén közel két évtizedet kellett várni egy kutatási eredmény hasznosulására, ma már ez alig egy fél évtized. A kutatás, főleg a fejlett ipari országokban, közelebb van a gyakorlathoz, mint valaha. Ezt a nagy piaci verseny kényszerítette ki. Egy komoly vállalat saját kutatási háttér nélkül ma már nem tud piacon maradni.

Összegezve: verseny van az állattenyésztésben is, mint minden más ágazatban, és a piacon maradást ma már az új technológiák, eszközök alkalmazása jelenti. Úgy tűnik, hogy csak azok maradnak versenyben, akik ezek adaptációjára anyagilag is képesek.

– Hol állunk mi magyarok az alkalmazásban?

– Nálunk a populáció mérete nem tesz lehetővé kellő mértékű adatgyűjtést a genomszelekcióhoz, hiszen ahhoz nagy mennyiségű adat gyűjtése szükséges, és természetesen nagy tőke is. Közép-Európában egy referenciapopulációt kellene létrehozni, amire már meg is indultak a próbálkozások. Itt jegyzem meg, hogy például Németországnak sincs saját referenciapopulációja, hanem a német nyelvterület országai hoznak létre egy ilyet, és ehhez csatlakozott például Csehország is. Ennek az a lényege, hogy nagyjából azonos klimatikus környezetből származzanak az adatok, mert különböző környezetben a gének különbözőképpen fejeződnek ki. Ezek az országok más pénzügyi konstrukcióban oldották meg, és már szorítják is ki a piacról azokat a bikákat, amelyek genomtenyészértékkel nem rendelkeznek. A vizsgálatok nyilván műszerigényesek, de most már a Szegedi Biológiai Kutató Intézetben is van egy olyan eszköz, amely nagy mennyiségű genetikai adat feldolgozására alkalmas.

– Mit kell az elhangzottakból egy gyakorló gazdának meghallani?

– Folyamatosan nyitottnak kell lenni, és az adott környezetében alkalmazható technológiát felhasználni! A nyugat-európai programok mögött egyetemek vagy kutatóintézetek állnak, és részben állami vagy a gazdaszövetségek támogatásából tudják magukat fenntartani, a kutatásaikat folytatni. Nálunk sajnos nem jellemző, hogy a gazdaszövetségek ilyen szelekciós programokat meg tudnának finanszírozni. Ez tehát hiányzik. A holland, francia, német tenyészállatok jelen vannak az adott térségben, és úgy tekintenek rájuk, mint egy befektetésre. Ugyanakkor elmondhatjuk, éppen a gödöllői Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. – ahol beszélgetünk – falai között, hogy nagyszerű volt a hazai ivadékvizsgálati program. A hagyományos módszerekkel sikerült olyan bikákat is azonosítani, amelyek aztán exportképesek lettek, és Horvátországba, Ukrajnába, Oroszországba tudtuk ezeknek a termékenyítőanyagait szállítani.

Ami pedig a tenyésztők tájékozódását illeti, Magyarországon a szakfolyóiratok – a Magyar Állattenyésztők Lapja, a Holstein magazin vagy a húsmarhatenyésztők időszaki tájékoztatója, de a Juhtenyésztő Szövetség is – meg tudja szólítani azokat a kutatókat, akik a tenyésztők számára érthető módon közvetítik ezeket az információkat. Ezek útmutatásai alapján eldönthetik, hogy egy genomtenyészértékű kisbika vagy a már több száz lánnyal rendelkező bika tenyészértéke alapján válasszanak, milyen kockázatot vállaljanak, és milyet ne.

– Kutatási tervek? Hangsúlyok?

– Most nagy kutatási terület az import fehérje pótlása és a precíziós állattenyésztés eszközrendszerének fejlesztése. Magyarország nagyon jó informatikában. Ezeknek be kell kerülni az állattenyésztésbe. Mert nemcsak az őshonos fajtáink az egyediek, hanem a környezetünk is egyedi. Mert egy Hollandiában vagy Németországban kitenyésztett és jól szereplő állat Magyarországon egyebek között a klímaváltozás miatt sem fog úgy teljesíteni, mint a származási helyén. Tehát nekünk a Kárpát-medencére adaptált genotípusok genetikai értékének kihasználása a célunk, és ehhez megfelelő takarmányok kifejlesztése. Takarmányozásban alternatív fehérjeforrások megtalálása, és itt nem zárnám ki a rovarfehérjéket sem. Ez utóbbi esetében is van lemaradásunk. Nyugat-Európában egy 11 intézményből álló konzorcium jött létre, amely a rovarral, mint fehérjeforrással foglalkozik. Közismert, hogy a baromfi és a sertés a domesztikációja előtt nagy mennyiségű rovart fogyasztott. Ez tehát egy olyan terület, amit érdemes lenne kutatnunk, s persze az epigenetika területén is.

Ezen túl az állatorvosi és állattenyésztői társadalom még szorosabb együttműködése szükséges a klímaváltozás miatt, a klímaváltozás következtében megjelenő új kórokozók terjedésének megfékezésére és a biobiztonság fenntartására.

Kislexikon

A genom egy szervezet teljes örökítő információját jelenti, amely a DNS-ben van kódolva (egyes vírusokban RNS-ben), beleértve a géneket és a nem kódoló szekvenciákat is. A kifejezést először 1920-ban Hans Winkler, a hamburgi egyetem botanikus professzora használta.
A nukleotid egy monomer, illetve a DNS-t, az RNS-t alkotó nukleinsav, nukleotid­lánc szerkezeti egysége.
Az epigenetika azokkal a génműködést befolyásoló tényezőkkel és változásaikkal foglalkozik, amelyek örökletesek, és nem a DNS nukleotidsorrendje által meghatározottak. E tényezők összessége az epigenom.
A genotípus és a környezet kölcsönhatása (interakciója) állatnemesítési szempontból azt jelenti, hogy az eltérő genotípusok eltérő környezeti hatásokra eltérő reakciókat mutatnak.
A hőstressz. A szarvasmarha hőszabályozása különleges, legalábbis más gazdasági állatokétól többé-kevésbé eltérő. A marhák mindenekelőtt az alacsony hőigényükkel tűnnek ki, és a meleget igen rosszul tolerálják. Az újszülött borjak számára 17–22 fok a megfelelő hőmérséklet, de átmeneti jelleggel még a 10 fokot is elviselik. Igen súlyos gazdasági károkat is okozhat. 
A biológiai biztonság (röviden biobiztonság vagy biosecurity) azon intézkedések (jogszabályok, politikai döntések, kezelési útmutatók stb.) együttese, amelyek az ember és a mezőgazdasági állat- és növényállományok életét vagy egészségét fenyegető biológiai veszélyek megelőzését vagy elhárítását szolgálják.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai