Nemzeti és uniós támogatásokkal segített húságazatok

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Agrárium összeállítás, 2016/12/02

Kérdéseink voltak: Az uniós és a nemzeti támogatásokból milyen címeken és mekkora összegű források segítik a hazai sertéshústermelő ágazat főbb céljait? Hogyan fejlődik a magyar sertéshús-, illetve a húsmarhaágazat? Milyen alapokra támaszkodik tenyésztés, hogyan teljesülnek a megkezdett programok?

Menczel Lászlóné
Vágóállat és Hús Szakmai Szervezet és Terméktanács

A sertéságazat az úgynevezett laza szabályozású ágazatok közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy csak nemzeti támogatásban részesíthető, uniós támogatásból közvetlenül nem részesülhet.

A hazai támogatások köz­vetlenül az állattartókat segítik. A sertés állatjóléti támogatás összege 2016. évben 9,1 Mrd Ft. Ez a nagyságrend a 2010. évhez képest 50% növekedést jelent. A sertésstratégia részeként 2015. évben új állatjóléti támogatást vezettek be, mégpedig a tenyészkoca állatjóléti támogatást, melynek összege 8,6 Mrd Ft. Az állatbetegségek megelőzésére mintegy 5 Mrd Ft áll rendelkezésre, a sertések esetében az állati hulla ártalmatlanítására fordítható összeg értéke 1,5–2 Mrd Ft.

A hazai sertésállomány 3 millió darab körül alakul, célunk továbbra is az állomány növelése. Ennek első lépéseként 2014. január 1-én az élő és félsertések áfa-kulcsát 5%-ra csökkentette a Kormány. Az intézkedés hatására az élőállatpiacon megindult egy „fehéredési” folyamat, de miután az intézkedés nem jutott el a fogyasztóig, így hatása csak szűk szegmensben érvényesült. Ennek volt folytatása a 2016. év indításakor bevezetett 5% áfa-kulcs a sertés tőkehúsokra, ami 20%-ot meghaladó fogyasztásnövekedést jelentett.

Az áfa-csökkentés tette lehetővé az év elején beáramló olcsó, elsősorban spanyol eredetű import húsokkal való versenyben a magyar termelők helytállását.

Az év során a felvásárlási árak hektikusan változtak. Április hónapban az élősertés ára 300 Ft/kg alá süllyedt, a korábbi 400 Ft-tal szemben. Aztán megkezdődött az árak növekedése – követve az EU-s tendenciákat –, és a III. negyedévben már 420 Ft/élő kg mértékről lehetett számot adni. Majd ismét visszaesés történt, a jelenleg az élő sertés ára 380 Ft/ kg körül alakul.

Az alapanyagár változása természetesen a fogyasztói árakban is megjelenik. Ugyanakkor több olyan begyűrűző költségnövekedés történt, amit az értékesítési árakban még nem sikerült a feldolgozóknak elismertetniük. Ezek közül a bérköltség növekedése a legjelentősebb.

Belföldön továbbra is éles versenyben kell a hazai termelő és feldolgozói körnek helytállnia. Célunk a biztonságos és jó minőségű hazai termékek piaci részarányának megtartása és növelése. Ennek egyik eszköze az áfa-csökkentés folytatása, kiterjesztése először a vágás során kitermelődő minden termékre, így belsőségekre, melléktermékre és az ún. fehérárukra.

A hazai piacon való térnyerést segíti a szaktárca a Kiváló Magyar Sertés (KMS) védjegy bevezetésével. Működtetését szervezetünkre, a VHT-ra bízta. A szakmai szereplők körében már ismertté vált, és a megfelelő kínálat a tőkehúsok tekintetében rendelkezésre áll. A magyar húsfogyasztás népszerűsítésében nagy szükség van a kereskedelem segítségére.

Dr. Wagenhoffer Zsombor
Magyar Állattenyésztők Szövetsége

Lendületben a magyar hús­mar­haágazat. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a magyar állattenyésztés leg­sikeresebb ágazata jelenleg a hús­mar­haszektor. Soha annyi húsmarha nem volt az országban, mint jelenleg, ami köszönhető az évek óta fennálló keresleti piacnak, illetve az uniós és nemzeti költségvetésből fizetett, állatlétszámhoz kapcsolódó, közvetlen támogatásoknak, valamint az állattartást megkövetelő állami földterület-bérleti és -értékesítési politikának. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az ágazat komoly szerepet tölt be a vidéki lakosság foglalkoztatásában.

A MÁSZ tagszervezeteit alkotó 9 szarvasmarha-tenyésztő egyesület közül hét fogja össze és irányítja a hazánkban megtalálható 14 húsmarhafajta tenyésztésszervezését. A tenyésztőszervezetek által nyilvántartott 72 ezer tehén a hazai húshasznú tehénlétszám közel felét (48%) teszi ki, ez az állomány tekinthető a minőségi húsmarha-előállítás alapjának, amelyre egy hosszútávon versenyképes ágazat építhető. A következő évek nagy feladata, hogy ez a mennyiségi fejlődés minőségi javulásba csapjon át, amelyben a tenyésztőszervezeteknek meghatározó szerepe lesz. Ezért is fontos, hogy megerősödjön a nemzeti tenyésztésszervezési rendszer.

Mivel az állat-egészségügyi kérdések egyre fontosabb szerepet töltenek be az élőállat-kereskedelemben, így kiemelt jelentősége van a mentesség megőrzésének a bőrcsomósodás kórtól, valamint hogy hatékonnyá váljanak az évek óta folyó mentesítési programok. A bőrcsomósodás terjedése idén aggodalomra ad okot, már Szerbiában is megjelent a kór. Az esetleges járvány megelőzésének lehetőségeire a hatóság és a MÁSZ is folyamatosan figyelmezteti a tenyésztőket. Szerencsére 2016-ban kéknyelv kitörés nem volt hazánkban. Ha ez még egy évig így folytatódik, akkor az ország mentes státusza újra visszaállítható, ami különösen a húsmarhaágazat számára lenne előnyös a jelentős előmarhaexport miatt.

A húsmarhaágazatban komoly fejlődési potenciál van mind az állatállományt, mind a minőséget tekintve. Míg 15 éve alig 40 ezer húshasznú tehenet tartottak Magyarországon, addig ma a KSH adatai szerint 131 ezer, az MVH anyatehén kifizetési statisztika alapján mintegy 160 ezer tehén és 65 ezer 8 hónaposnál idősebb húshasznú üsző van az országban. Ebben a példátlan állománybővülésben jelentős szerepe volt és van a támogatásoknak. Míg 15 éve egyáltalán nem volt támogatás, 10 éve 30 ezer, 2014 óta évente mintegy 90 ezer Ft támogatást kaphat a gazda egy-egy anyatehén, illetve üsző után. A hazai húsmarhatartó gazdaságok átlagosan 42 tehenet gondoznak, de ebben óriási a szórás, hiszen nálunk megtalálhatóak a néhány tehenet tartó gazdaságok és a többezres állománnyal rendelkező tenyészetek egyaránt.

A minőségi előrelépés alapja a tenyészállat-kibocsátásunk növelése, amelyben a közvetlen támogatások minőséghez kötött súlyozásának lehetne komoly szerepe. A növendék borjak döntő hányada külpiacokon talál vevőre. A célpiacok között a legjelentősebb Törökország, de perspektivikus exportrégiónak tekinthetők a közel-keleti és észak-afrikai muzulmán országok is. Ezek mellett nem szabad elfeledkezni Szlovéniáról, Horvátországról, Ausztriáról, amelyek kicsit nyomottabb áron ugyan, de sokkal könnyebb feltételekkel vásárolnak tőlünk hízó- és vágómarhát. 2020 után minden bizonnyal a jelenleginél kevesebb támogatással kell majd egy élesebb versenyben helytállniuk a magyar húsmarhatartóknak, ezért döntő jelentősége lehet majd annak, hogy a mostani többletbevételét ki-ki mire fordítja.

Éder Tamás
Magyar Húsiparosok Szövetsége

A magyar húsipar nemzetközi versenyképessége az elmúlt évek során sajnos nem javult érdemben, sőt, egyes friss kutatások szerint bizonyos hatékonysági mutatókat alapul véve az ágazat helyzete a Visegrádi 4-ekkel való összehasonlításban is romlott. A húsipar szereplőinek többsége továbbra is olyan elöregedett, kézimunka-igényes technológiával dolgozik, amelyik nem teszi lehetővé az eredményes gazdálkodást. Különösen nehezíti a helyzetet a mind kritikusabbá váló munkaerőhiány, ami értelemszerűen „bérnyomást” jelent a vállalkozások számára. A hatékonyságjavulás nélküli bérköltségnövekedés tovább nehezíti a cégek helyzetét.

A megoldást olyan beruházások jelenthetnék, amelyek jelentős technológiai fejlesztést eredményeznek a vágás és a készítménygyártás területén egyaránt. Mivel az ágazat szereplőinek többsége az elmúlt évtizedben nem tudott profitot termelni, így a saját erőből való fejlesztés lehetősége igencsak korlátozott. Kiemelt szerepe lenne tehát ezen a területen a különböző forrásból eredő fejlesztési támogatásoknak.

Ugyanakkor, a magyar húsipar – csakúgy, mint az élelmiszeripar egésze – az előző EU-s támogatási ciklusban sajnos nem tartozott a kedvezményezett ágazatok közé. A Vidékfejlesztési Programból az élelmiszeripar számára juttatott támogatási források mértéke valahol 80 Mrd Ft körül alakult, vagyis a teljes vidékfejlesztései keret 7%-át sem kapta meg az ágazat. A támogatásokat ráadásul aránytalanul pályáztatták, mert egyes alágazatok messze a tényleges gazdasági súlyuknál nagyobb mértékben juthattak forráshoz, míg más alágazatok szereplői szinte teljesen kimaradtak a kedvezményezettek közül. Pontos kimutatás még nem áll rendelkezésünkre, de a húsipari támogatás mértéke összességében néhány milliárd forint lehetett, és ezeket is elsősorban új „vágópontok”, illetve a mikro- és kisüzemek kapták. Ezen túl az állam többször is jelentős szerepet vállalt egyes nehéz helyzetbe került húsipari cégek gazdálkodásának fenntartásában az elmúlt évtizedben.

A jelenlegi EU-s költségvetési ciklusban némileg kedvezőbb helyzetbe kerül az élelmiszeripari, így a húsipari cégek egy része, mivel a mikro- és kisvállalkozások jelentős összegű támogatásokra pályázhatnak. Úgy vélem, hogy az a 140–150 Mrd Ft, amire a Vidékfejlesztési Program keretei között az említett méretű élelmiszeripari cégek – együtt az élelmiszeripari beruházást tervező mezőgazdasági vállalkozókkal – pályázhatnak, ez jelentős fejlesztésekre ad lehetőséget.

Továbbra sem egyértelmű ugyanakkor a közepes méretű üzemek támogatási lehetősége. Ezen sorok írásakor még mindig nem jelent meg a GINOP keretei között meghirdetésre kerülő pályázat, mely 50 Mrd visszatérítendő és 50 Mrd vissza nem térítendő támogatást jelenthet a közepes méretű élelmiszeripari szereplők, így a húsipari vállalatok számára. Reményeim szerint a méretkategóriába tartozó húsipari cégek élni tudnak majd a lehetőséggel, és így minimum 10–20 Mrd Ft értékű fejlesztési beruházás lehet ebben a szegmensben néhány éven belül.

A nagyvállalatok helyzete ugyanakkor még bizonytalanabb, mivel ennek a körnek semmilyen EU-s támogatási lehetőség nem áll rendelkezésére. Ezek a cégek abban reménykedhetnek, hogy megfelelő fejlesztési elképzeléseikkel és üzleti terveikkel meg tudják győzni a döntéshozót arról, hogy projektjeik nemzeti támogatásra érdemesek. Ennek a vállalatkörnek a fejlesztő beruházásai nélkül nem látok esélyt arra, hogy a magyar húsipar teljesítménye érdemben növekedjen a közeljövőben.

Az ágazati fejlesztéseknek több célt kell szolgálniuk. Egyrészt – különösen a vágás területén –, hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy mind több olyan cég legyen az országban, amelynek a tevékenységi mérete eléri a nemzetközileg versenyképes nagyságot. A tömegtermékek (tőkehús, kommersz készítmények) esetében a méretgazdaságosság rendkívül fontos tényezővé vált az elmúlt két évtized során. Ezeknél a termékeknél gyakorlatilag csak a hatékonyság számít, mivel a termék nem differenciált, nem márkázott, a minőségben érdemi különbségek nem jellemzőek, vagyis az értékesítési versenyben egyedül az ár dönt.

Másrészt a fejlesztéseknek erősíteniük kell a gépesítettség, az automatizáltság fokát. Mára világossá vált, hogy az olcsó munkaerőre alapított versenyképesség ideje elmúlt, és Magyarországon is csak az a cég reménykedhet üzleti sikerben, amelyik képes élni a legmodernebb és munkaerő-takarékos technológiai megoldásokkal.
A beruházásoknak ugyanakkor szolgálniuk kell a termékfejlesztési és minőségjavítási lépéseket is. Kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a cégeknek arra, hogy újabb termékekkel tudjanak megjelenni a fogyasztók előtt. A húságazat, a többi élelmiszeripari ágazathoz hasonlóan, csak látszólag konzervatív, és az innováció mind nagyobb szerepet kap a cégek életében. Új technológiai megoldások, új ízesítésű termékek, új tartósítási és csomagolási módszerek jelennek meg, és a tartós üzleti sikerhez elengedhetetlen, hogy a hazai cégek is kivegyék a részüket ezekből a fejlesztésekből.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai