2021. 03. 09., kedd
Franciska
Agrometeorológia
növényvédelem
Részletes agrometeorológia
xxx Menü xxx

Mélyalmos tojótyúktartás – eredményesen

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Kállay Béla, 2014/01/10
Címkék: tojástermelés, étkezési tojás, tojótyúk, tyúktartás, tojótyúktartás

Az ismert 1999. évi EU-direktíva, majd rendelet és annak 2012. évi hatályba lépése között, de még elhúzódóan is nehéz helyzet alakulhatott ki a tojótyúktartásban érdekelt vállalkozások számára.

Az addig is létező és fejlődő, a ketrecest részben vagy egészében kiváltani képes ún. alternatív tartásrendszerek jelentősége megnőtt, ezek a hirtelen válságossá váló helyzetből sok esetben a kiutat jelentették a termelők számára. Az utóbbiakról eddig keveset beszéltünk, ezért most egy mélyalmos rendszerben működő, életképes vállalkozást kívánok bemutatni. Magyarországon a 2012. évi – a Tojás Világnapja alkalmából adott – szövetségi tájékoztatás szerint a 413 telep felmérése alapján 76,81% volt a ketreces, 22,22% a mélyalmos (padlós), 0,55% a szabadés 0,42% a biotartás aránya. A 2012ben nyújtott jelentős állami támogatással a ketreces arány 2013ra lényegében csak önmagán belül változott a „felszerelt” ketrec irányában szinte 100%ra, hiszen a hagyományosból származó tojást csak 2012 közepéig és csak ipari feldolgozásra lehetett átadni.

Az alternatív – döntő részben mélyalmos – tartás tehát jelentős arányt képvisel Magyarországon. Ez nem valami „csodabogár”, hiszen a termelők nagy része valamikor ezzel kezdte, tehát legtöbben ismerik, ráadásul azóta ez a tartásmód is fejlődött a korszerűség és termelékenység irányába.

teleplátogAtás zAránkon

A tojásszövetség vezető szakembereinek javaslatára előzetes egyeztetés után látogattam el a LÁSZLÓÉK 2002. Bt. tojótyúk farmjára, amelyet Zaránk község (Heves megye) határában egy volt szövetkezeti major helyén alakítottak ki. László Ferenc készséggel adott részletes tájékoztatást és vezetett végig a zaránki saját központi, majd a később a Tarnamérán bérelt teleprészeken.

A család 21 éve – korábban Jászárokszálláson, majd a zaránki egység 18 évvel ezelőtti megvásárlásával ezeken a telepeken – foglalkozik baromfitartással, kezdetben csirke előneveléssel, majd brojlerrel is.

A telep egy volt 100as tehénistállóval indult, a felső szinten napos kortól nevelik a jércéket, ami mint saját nevelés nagy előnyt jelent, jók is a tapasztalatok. Jelenleg 12 000 db 3 hetes jércét nevelnek. Az istálló alsó szintjén egy 5000 dbos 38 hetes tojóállomány van elhelyezve középső kaparóteres belső elrendezéssel és merőlegesen a kaparótérben felállított tojófészkekkel, középen a tojásgyűjtő gondolával. Az állomány állapota és termelése kiváló.

A 2002. évi fejlesztés alkalmával épült két új, egyenként 1000 m2es téglaistálló, amely e tartásrendszerben ma a legkorszerűbb: középső trágyaakna, mely az alapterület 30%a, kétoldali kaparótér. A rácson középső hosszanti elhelyezésben vannak az automatizált (szalagos kihordó) tojófészkek, a csészés itató, ettől kifelé a láncos etető. Az istállóklímát télen keresztszellőzéssel, nyáron alagút szellőzéssel szabályozzák, utóbbihoz az istálló elejének külső falán elhelyezett hűtőpanelek tartoznak (lásd a külső képet). A kezelőhelyiségben látható a tojófészkekből a szalagon érkező tojás.

Az istállókban egyenként 7000 db tojó van telepítve, amelyek 70, illetve 52 hetesek. Mindkét állomány egészséges, jó termelő kondícióban van, tollazatuk korukhoz képest ép. A napi termelés 80, ill. 85%os. A tojásnagyság egyenletes, a kornak megfelelő, a tojáshéj minősége kiváló. Az alomra, rácsra tojt tojások aránya kicsi, betelepítéskor éppen e célból alomanyagot a kaparótérben nem használnak, a gondozók pedig ügyelnek az eltojt tojások gyakori összeszedésére.

A bérelt tarnamérai telepen 3 istállóban 11 000 dbos most induló, 24 hetes tojóállomány van elhelyezve, ezen kívül még egy istállóban 3000 db 50 hetes. A tojóállományokat rendszerint 80 élethetes vagy azt valamivel meghaladó korban vágják ki, sőt esetenként vedletéssel második tojóciklust is indítanak, ami általában jól szokott sikerülni.

A telepek rotációja általában 3 korcsoportra van beállítva, évente 33–34 000 db napost fogadnak, és saját nevelés után 7–8 db/m2 állománysűrűséggel telepítenek a tojóházakba 18 hetes korban. Ezek a számok és viszonylatok a piactól, keléstől stb. függően kis mértékben változhatnak.

Egyéb tevékenységek, értékesítés

Az állományok takarmányozása a tenyésztő cég (Agrária Bábolna) által kiadott takarmányozási program szerint történik. A vállalkozás saját keverővel rendelkezik, ez egy 500 kg/óra kapacitású berendezés, amely a makrokomponenseket, a takarmánymeszet és a vitamin-ásványi anyag premixek biztonságos és egyenletes elkeverésére alkalmas. A szemes terményeket és a fehérjehordozókat a piacról saját beszerzés útján biztosítják. A premixeket (1,25%-os) az Agrofeed Kft.-től vásárolják. Ezzel a céggel szerződéses viszonyban vannak a receptúrák és a szaktanácsadás, ellenőrzés terén. A keveréktakarmányok rendszeresen vett mintái akkreditált laboratóriumban Békéscsabán kerülnek vizsgálatra.

A növendék állományok 18 hetes korig 6 kg/állat tápot fogyasztanak, a tojóállományok fejenként napi 125–130 g-ot, természetesen program szerint, illetve „ad libitum”. A kitrágyázás, takarítás-fertőtlenítés egy a Hatagro cég által kidolgozott program szerint történik, melyet saját munkaerővel végeznek. A szervizperiódus időtartama általában 1 hónap. A trágya szántóföldi értékesítésre kerül.

A megtermelt tojás naponta saját osztályozó helyiségben, PRINZEN (holland) gyártmányú tojásválogató gépen történik, melynek teljesítménye 10 000 db/óra, majd súlykategóriák szerint kerül osztályozásra és a telepi raktárba. Innen naponta szállítják a cég Egerben lévő raktárába, illetve a gyöngyösi piacra. Az értékesítés folyamatosan történik közvetlenül kiskereskedelmi helyszíneken. Az osztályozott tojás 35–40%-át naponta a gyöngyösi piacon saját standról adják el, 60–65%-át az egri saját raktárból a városban közvetlenül szállítják ki a fogyasztókhoz saját speciális kisteherautókkal, a vevők megrendelése szerint, illetve közvetlenül a kocsikról utcai árusítás is történik.

Miért eredményes a vállalkozás?

A tulajdonosnak a telepekről, állományokról adott készséges és érdemi tájékoztatása alapján anélkül, hogy ökonómiai mutatók szerinti elemzéseket végeznénk (ami itt nem is volt célunk), betekintést nyertünk egy mélyalmos rendszerű tojástermelési vállalkozásba, és tényszerűen leszögezhetjük, hogy a vállalkozás az adott körülmények között életképes. Ezt az állítást röviden összefoglalva a következőkkel lehet indokolni.

Mindenekelőtt utalni kell arra, hogy a mélyalmos rendszer beruházási és technikai üzemeltetési költségei még akkor is jóval alacsonyabbak, ha egyes üzemrészek – mint például esetünkben a két újonnan épített és a ma elérhető legkorszerűbb felszereltséggel rendelkező istállók – nem kis anyagi forrásigénnyel létesültek.

Ugyanakkor a fenti körülmény mellett a mélyalmos tartásnak a ketreces rendszerhez viszonyított valamennyi hátrányával szembe kell nézni. E hátrányok minimálisra csökkentése érdekében a vállalkozás eredményesen teszi meg mindazt, ami lehetséges.

A mélyalmos tartásban az istálló alapterületén elhelyezhető állatok száma nagyságrendekkel kisebb, mint a ketreces tartásban, bár ez a viszonyszámbeli különbség az állatjóléti előírások folyamatos szigorodása következtében valamelyest csökken. Jelen esetben az istállók tartási körülményeinek javításával: az etető- és itatótér, a kifogástalan istállóklíma optimális biztosításával érik el azt, hogy az alapterületre számított termelékenységi mutató kedvezőbb legyen.

A tojástermelési hátrányt a tartási és takarmányozási technológia maradéktalan betartásával igyekeznek kompenzálni. Az alomra (vagy rácsra) tojt és a szennyezett tojás komoly probléma az alternatív rendszerekben. Ezek arányát a telepeken az állatok időbeni tojóházba telepítésével, a tojófészkek ésszerű elhelyezésével, a tojáskezdési időszakban kellő és gyakori odafigyeléssel, jelen esetben a kaparótér almozásának mellőzésével sikeresen szorítják minimálisra.

A takarmányköltségeknek a már említett termelési mutatók miatti 10–12%-kal magasabb önköltségét, valamint a ketreces tojók 110–115 g napi fogyasztásával szemben a mélyalmos tojók 125–130 g-os takarmányfelvétele miatti további kb. 7–8%-os költségnövekedést a jó minőségű, az állatok tényleges igényének megfelelő táppal igyekeznek csökkenteni, aminek egyik legfőbb biztosítéka a már említett saját takarmánykeverő alkalmazása. Ide tartozik természetesen a takarmánypazarlások kiküszöbölése, melynek az itt látott jó példája, hogy túltöltött etetőkkel nem találkoztam.

52 élethetes tojóállomány a rácson

A fenti – kis, de fontosnak nevezhető – tartástechnológiai tényezők javítása és kompenzációs hatása mellett a vállalkozás eredményessége szempontjából kulcskérdésnek mégis az értékesítés megoldása nevezhető. Arról ugyanis vitázni sem érdemes, hogy az itt kialakított, közvetlenül a fogyasztó irányába történő értékesítés a vállalkozás legfőbb sikerét jelenti. A részletek felsorolása nélkül viszont el kell itt mondani, hogy ezt valakinek valamikor meg is kellett valósítania. A piacot meg kellett találni, el kellett foglalni, a logisztikát és a személyi, tárgyi feltételeket meg kellett teremteni. Úgy tűnik, hogy ez LÁSZLÓÉK esetében megvalósult, csakhogy ez egy olyan tevékenység, amelynek a sikeréért, fenntartásáért szinte naponta meg kell küzdeni.

Ne vegyék tőlem rossz néven, ha azt állítom, hogy a szakmai szervezeteknek – a jelenleg alacsony szervezettség és összefogás növelése érdekében is – a középvállalkozásokat így megtestesítő üzemtípusra az étkezési tojás ágazat mai helyzetében legalább ebben a kategóriában fokozott figyelmet kellene fordítani.

Ajánlott könyvek