Víz nélkül nincs tengeri

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: Bálint Tóth János, 2016/12/15

– Kérem, mielőtt a kukorica tápanyag-igényéről kérdezem, ássunk ki képzeletben egy kukoricát. Milyen a gyökérzete?

– Már az intenzív kukoricatermesztési technológia kidolgozását támogató hazai kutatások kezdetén, a hatvanas-hetvenes években kimutatták, hogy a növekedésében nem gátolt kukorica bojtos gyökérzete akkora talajzónát fog át, mint a föld feletti része. A gyökérzet kiterjedése alapvetően meghatározza a kukorica víz- és tápanyagfelvételét. A legutóbbi negyed évszázad hazai termésátlagainak jelentős ingadozása alapján kijelenthető, hogy termőhelyi feltételeinket figyelembe véve a kukorica esetében a felvehető víz a leginkább terméslimitáló tényező. A problémához szorosan kapcsolódik talajaink vízmegtartó és -befogadó képessége, szervesanyag-tartalma, annak pótlása, a szármaradványok visszaforgatása, az okszerű talajművelés. A megújuló energiákra alapozott erőművek elterjedésével jelentős mennyiségű szerves anyagot viszünk el szántóföldjeinkről. Ennek nemcsak a negatív tápanyagmérleg lehet a következménye, hanem a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése is. A visszapótlás elmaradása miatt hosszútávon gyengül a talajélet, a termőtalaj vízbefogadó és -megtartó képessége is.

– A gyökér tehát jelentős mélységekbe hatol?

– A gyökérzet mélységi elhelyezkedését befolyásolja talaj művelése, a talajrétegek átjárhatósága. A gyökérzet kiterjedtségének, mélységének különösen aszályos időjárás esetén van jelentősége. Ha a művelt talajrétegből eltűnik a víz, sokkszerű aszályhatás érheti a sekélyen gyökeredző állományt. Erre hoztak durva példákat, fájdalmas tanulságokat a 2003., 2007. és 2012. esztendők, amikor több tonnában mérhető termésveszteség érte a kukoricatermelőket.

– A tápanyagellátás és a talajélet fenntartásának egyik záloga, ha minél több szármaradványt dolgozunk vissza?

– Igen, ez egyértelmű. Kukoricával és búzával végzett hosszú távú kísérleteinkben régóta elemezzük a leszántott szerves anyagok hatását. A kukorica esetében látszólag nem jelentős az egy tonna szárra vetített nitrogén-foszfor-kálium hatóanyag kivonása a területről. De ha ugyanezt a mennyiséget műtrágyában fejezzük ki, kiderül, hogy a hektáronkénti 5–6 tonna szárral 100–120 kilogramm pétisót, 50–80 kg szuperfoszfátot, 90–120 kilogramm kálisót is levihetünk a területről, és a mikroelemekről, egyéb tápelemekről még nem is szóltunk. Ha mindezt vissza is juttatjuk műtrágyák formájában, akkor még nem haladtuk meg a kiindulópontot.

– Milyen a kukorica tápanyagigénye? Kicsi, közepes, esetleg nagy?

– A termelők jól ismerik a kukoricát! Egy kukorica akkor tudja kinevelni az elvárt szemmennyiséget, ha biztosítjuk számára a megfelelő tápanyagok mennyiségét. Négy-öt évtizedes trágyázási tartamkísérletek alapján kijelenhető, míg a nitrogénre és a káliumra fokozottabban reagál, mint a kalászos gabonák, addig a foszforigénye más szántóföldi kultúráinkkal összevetve átlagos.

– Mennyire érzékeny a kukorica a trágyázás időzítésére?

– A gyökérzónában a felvehető nitrogénből, káliumból és foszforból a vegetáció egyes időszakaiban eltérő mennyiségekre van szüksége a növényeknek. Mivel a kálium és a foszfor a talajban viszonylag lassan mozgó tápelemek, ezért ezeket minden esetben az őszi talajművelés előtt kell a talajra vagy a talajba juttatni. Olyan talajművelést kell választani, amely segíti a tápanyagok gyökérzónába kerülését. Ezt rövidtávon leginkább a forgatásos talajművelés segíti elő, de forgatás nélküli műveléssel is meg lehet valósítani. Amennyiben az előveteményből sok szármaradvány maradt vissza a vetendő táblán, illetve rövid idő áll rendelkezésre a szerves anyagok természetes módon történő lebomlásához, úgy a pentozán hatás mérséklésére kisadagú őszi nitrogénkijuttatás, illetve szárbontó készítmények alkalmazása indokolt.

– Milyen tápanyag-kijuttatási technológiát kövessünk tavasszal?

– A klasszikus, általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a nitrogént a tél végén, koratavasszal, a magágy elkészítése előtt kiszórják, majd azt bedolgozva lényegében túl vagyunk a trágyázás fő teendőin. Napjainkban azonban egyre kevésbé a talajok trágyázására kell törekednünk, mint inkább egyfajta irányított növénytáplálásra. Ez Magyarországon komoly kihívás, hiszen az éghajlati adottságaink miatt nem egyszerű a feladat. Az utóbbi 4–5 évben a nitrogénmegosztás hatásait vizsgálva nem találtuk meg az egyértelmű, üdvözítő megoldást. A kikelt kukorica nitrogénigénye kezdetben kicsi, 6–8 leveles állapotáig a teljes szükségletének alig 2–5 százalékát veszi fel. Ellenben ezt követően, az intenzív szárnövekedési periódustól a bibe leszáradásáig tartó, viszonylag rövid időszakban igényli a nitrogénmennyiség 85 százalékát. Átlagos, illetve csapadékos években a megosztott nitrogénkijuttatás kísérleti eredményeink szerint egyértelműen pozitív eredményt hozott. Száraz időjárás esetén azonban a nitrogén nem vagy kisebb mértékben hasznosult, sőt, a műtrágyázással összekapcsolt kultivátorozás okozta gyökérsérülések ilyen körülmények között további, fejlődést gátló stresszeket jelentettek a növények számára.

– Mi a helyzet a foszforral és a káliummal?

– A kukorica foszforigénye a kezdeti fejlődéstől a magképződésig kevésbé intenzív, ez idő alatt veszi fel a teljes mennyiség 50 százalékát. A hazánkra jellemző kukorica–kalászos vetésváltásban közepes, illetve annál jobban ellátott talajok esetén periodikus foszfor- és káliumtrágyázásra is lehetőség van. Ez azt jelenti, hogy a foszforigényesebb búza után a növény alá kiadott, de a talajban megmaradó foszfor mennyisége elegendő a kukorica számára, illetve a kukorica alá ősszel kiadott és a betakarítás után visszamaradt kálium kiszolgálja az utónövényként vetett kalászos igényét. A talajvizsgálatra és korrekt szaktanácsra alapozott foszforszükséglet egy kisebb része tavasszal is kiadható, vagyis a nitrogén- és foszfor-tartalmú starter trágyáknak is fontos szerepe lehet, főként kora tavaszi hűvös, csapadékos időszakban, amikor a foszfor relatív hiányát a kelő kukorica jellegzetesen liluló levele jelzi.

Hazai talajaink káliumszolgáltató képessége többnyire biztosítja a kukorica igényét, ritkán találkozni káliumhiány okozta terméscsökkenéssel. A termésnövekedés mértéke ugyan jelentősen elmarad a nitrogénhatásoktól, de a különböző talajtípusokon elvégzett trágyázási kísérletek hazai tapasztalatai szerint a kukorica jobban reagál a káliumtrágyázásra, mint a kalászos gabonafélék. A káliumellátottságra különösen a laza homokos, homokos vályog talajokon kell figyelmet fordítani.

– Beszélgetésünk elején említette a mikroelemek jelentőségét. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a levéltrágyázásról?

– A kukoricában a cink hiánya egyértelműen terméskorlátozó. Talajaink jellemzően gyengén ellátottak, s főként a meszes vályogtalajokon okoz gondot a cink hiánya, illetve olyan táblákon, ahol a talaj felvehető foszfor-cink aránya igen tág. A Fejér megyei Sárbogárdon a Talajtani és Agrokémiai Intézet, és itt Martonvásáron mi is több éven át vizsgáltuk a cinkpótlás hatását a kukorica termésére. A kísérletek kiterjedtek a talajba juttatott cink és a levéltrágya formájában 4–6, valamint 8–10 leveles korban kiadott cink hatásának vizsgálatára is. Vizsgálataink során a levéltrágyázás biztosított látványosabb eredményeket, a termésnövekedés mértéke esetenként az egy tonnát is meghaladta.

– A gyökérhez juttatott kísérletben mi lehetett a kisebb hatás oka?

– A gyökérzethez nehezebb eljuttatni a növény számára szükséges hatóanyagot, hiszen a talajtömegben eloszlik a hektáronkénti 12–15 kilogramm elemi cink mennyiség. A lombtrágyázás egyszerűbb, ráadásul tizedannyi mennyiségű hatóanyaggal kielégíthető a kukorica igénye.

– Többen ajánlják a stimulátorokat, illetve a különféle szerves lombtrágyákat. Ezekkel is végeztek termesztési kísérleteket?

– Többféle anyagot vizsgáltunk, és közös jellemzőjük, hogy erős a hatások évjárati változékonysága. Kedvező tapasztalatokról jobbára kedvezőtlen, de nem extrém fejlődési körülményeket hozó esztendőkben számolhatunk be.

– A gabonafélék területén terjed a folyékony halmazállapotú tápanyagok kijuttatása. Várhatóan elterjednek a kukorica táplálásában is?

– Intézetünkben eddig nem végeztünk ilyen kutatásokat. Az egyértelmű, hogy a folyékony halmazállapotú tápanyagok hozzáférhetősége gyorsabb a növény számára, ami elhúzódó, hosszú száraz periódusokban kifejezetten előnyös lehet. A szilárd műtrágya feltáródása, bemosódása több időt vesz igénybe. A választás a két technológiai irány között nemcsak élettani, agrokémiai kérdés, hanem közgazdasági, műszaki is, hiszen eltérő kapacitásokról, eszközrendszerekről beszélünk.

– Mi a véleménye az állomány aratás előtti szárításáról?

– Magyarországon az évjáratok rendkívüli változékonysággal befolyásolják a kukoricatermesztés jövedelmezőségét, aminek alakulásában igen jelentős tétel lehet a kényszerű szemszárítás költsége. Azokban az években, amikor nem szükséges vagy minimális a szárítási igény, akkor ugrásszerűen javul a magyar kukorica versenyképessége. Számos fortély ismert a kívánatos szemnedvesség elérésére. Vizsgálataink szerint a kukorica harmonikus tápanyag-ellátásával kismértékben mérsékelni lehet a betakarításkori szemnedvességet, hiszen az egyoldalú, illetve a nagyadagú nitrogén-műtrágyázás növeli az érésidőt, a vízleadás vontatottabbá válik. Azok a technológiai, agrotechnikai elemek, amelyek korábbi virágzást, hosszabb érési periódust biztosítanak, jellemzően a lábon szárítás hatékonyságát is növelik. Az optimálisnál korábbi, de nem kockázatos vetéssel, termőképes rövidebb tenyészidejű hibrid használatával is növelhető a korábbi beérés esélye. A starterezéssel, jó tápanyag-ellátottságra alapozva kedvezőbb lesz a növény kezdeti fejlődése, s a jól „etetett” kukorica intenzívebben gyarapodik, korábban virágzik. A jobb táplálással nyert idő sokszor nem markáns, ám adott helyzetben az így nyert 1–3 nappal a korábban virágzó kukorica elkerülheti magas hőmérsékletű, száraz időszakok terméscsökkentő hatását is.

– Mi az ideális vetésforgó, képesek lehetünk annak a megtartására?

– A kilencvenes évekig azt mondtuk, a kukorica akár önmaga után is vethető hosszabb távon, hiszen jellemzően kevesebb negatív hatás, kártevő, kórokozó sújtja, mint a többi haszonnövényt. Mára a beszűkült vetésváltás, a lecsökkent herbicidválaszték okozta gyomosodási problémák, a kukoricabogár megjelenése mindezt felülírta. Győrffy Béla egyik 1961-ben beállított és ma is folytatott tartamkísérlete – amelyben hét különböző vetésforgó hatásait vizsgáljuk – azt igazolja, hogy a növényi sorrend, a vetésváltás jelentősége a kukorica esetében kisebb, mint a búzáéban. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy minél kisebb a kukorica részaránya a vetésforgóban (pl. monokultúrában 100%, norfolki típusú forgóban 25%), vagyis minél nagyobb a termesztett fajok változatossága, annál nagyobb a kukorica átlagtermése.

– Vagyis melyek az ideális elővetemények?

– Olyan szántóföldi kultúrák, amelyek után kellő idő marad az okszerű talajművelésre, az aktív biológiai állapottal, kiváló vízgazdálkodási jellemzőkkel és tápanyag-szolgáltató képességgel rendelkező termőréteg kialakulására. Ilyen szempontból a kalászosok, mint korán lekerülő fajok, ha nem is ideálisnak, de kedvezőnek mondhatóak.

– S utóveteménynek?

– A fentiek szellemében leginkább a tavaszi vetésű növények jöhetnének szóba. Magyarországon ugyanakkor jelentős területen dikultúrában, évenkénti váltásban termesztik a búzát és a kukoricát. Az idei év is megmutatta, hogy még viszonylag korai érésű kukoricák után sem könnyű jó minőségű őszi vetést végezni a csapadékos szeptember-októberben. A tavasziak közül a napraforgónál a vetésváltás adta kényszerű korlátok határolják be lehetőségeinket. A gazdálkodók a kis létszámú hazai állatállomány okán kevés növényből álló, exportkényszerbe szorított vetésszerkezettel termelnek. A hazai állattenyésztés bővülése nemcsak a magasabb feldolgozottsági fokú termékek okán lenne fontos az agráriumnak, de azon belül a szántóföldi növénytermesztés fenntarthatóságát is javítaná a nagyobb tömegtakarmány-igényt kiszolgáló, több fajt számláló vetésforgó.

– Jelenleg milyen kutatásokat végeznek? A tudós mire kíváncsi?

– Kíváncsiságunkat fenntartják az ötvenes években indított, napjainkban már kuriózumnak számító tartamkísérletek. Martonvásáron száraz, öntözetlen termesztési körülmények között vizsgáljuk a kukoricákat, az itt nemesített hibrideket, kutatva azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a gazdaságos, stabilan nagy termések eléréséhez. Folyamatosan elemezzük a műtrágyázás, az istállótrágyázás különböző rendszereinek hatásait, a vetésidő, a növényszám szerepét a martonvásári hibridkukoricák teljesítményének kiteljesedésében, kutatjuk a vetésforgó jelentőségét. Évek, évtizedek eredménysorai nemcsak a termesztéstechnológia elemeinek megújítására adnak esélyt, de lassan változó jelenségek, így a klímaváltozás hatásainak kimutatására, a kedvezőtlen tendenciák tompítási lehetőségeinek felismerésére is lehetőségünk nyílik.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai