Baromfiszektorunk versenyképessége

Kategória: Állattenyésztés | Szerző: Dr. Csorbai Attila, Baromfi Termék Tanács, 2016/12/23

A világ hústermelésére vonatkozó statisztikák a 2015. évre megosztó eredményeket tartalmaznak. A legtöbb esetben még mindig a sertéshús minimális előnyét és a 2018–2020. évek közötti változást jósolják a baromfihúsok javára, ám az AKI (Agrárgazdasági Kutatóintézet) az egyik leghitelesebb forrásra hivatkozva (USDA) már a 2015. évre a baromfihúsok termelési mennyiségét látta nagyobbnak. A legjelentősebb baromfihús mennyiséget kibocsátó brojlertermelés tehát kétségkívül az egyik legígéretesebb fejlődésű termékpálya az állattenyésztésen belül. Mindezt a fogyasztói – és ezáltal fogyasztási – trendek teljes mértékben alátámasztják.

Mi lehet az oka ennek a dinamikus fejlődésnek? Nézzük a pozitívumokat! Az, hogy az állatfajok között zajló hatékonysági versenyben e faj és hasznosítási irány a legkitűnőbb eredményeket produkálja. És valóban megdöbbentő, hogy az egy kilogramm élőtömeg előállításához üzemi körülmények között is elegendő például Hollandiában 1,5 kg takarmány, de ismereteink szerint Magyarországon is értek már el 1,5 kg-os fajlagos mutatót. Azt azonban látni kell, hogy az ilyen eredmények eléréséhez a professzionálisan összeállított takarmányon kívül másra is szükség van. Egy olyan új, a faj igényeit maximálisan kielégítő technológia szükséges (épület, légtechnika, etető, itató, világítás stb.), amely komoly tőkeerőt igényel, és bár annak fajlagos munkabérköltsége alapvetően kedvező (akár fele vagy harmada is lehet a 15–20 évvel ezelőtti technológiákénak), a technológia üzemeltetéséhez szükséges menedzsmentnek szintén komoly ismeretekkel kell rendelkeznie. Az intenzív rendszerek óriási előnye, hogy növelik a termelésbiztonságot, könnyebben megvalósítható a járványvédelem, valamint kedvezőbbek a termelés naturális mutatói. Hátránya ugyanakkor a beruházások következményeként megjelenő magas amortizáció, amely az ún. „vis major” helyzetekben jelenthet problémát.

De milyennek gondolhatjuk a hazai brojlerágazatot? Világszinten nehéz értékelnünk, hiszen az EU számtalan olyan jogi szabályzót alkotott, mely a világ EU-n kívüli országait nem érinti. A sor hosszú: GMO-takarmányok, állatjólét, antibiotikum-felhasználás, állatifehérje-felhasználás, a klórionos és peroxid savas fertőtlenítés, a test víztartalma, a jelölés- és minőség stb.

A brojlerhizlalás és költségei

Tény, hogy több tényező miatt az európai termelés költségszintje (élőállat termelés esetében 6–10, vágott test esetében 8–10%-kal) magasabb a fejlett világ átlagos szintjénél. Kelet-európai viszonylatban a hazai helyzet alapvetően jónak mondható, viszont az utóbbi években igen gyorsan feltörekvő Lengyelország mögött már csak a második helyen állunk. De mi a különbség? Valószínűleg a termelési szinten az elvárt jövedelemben találhatjuk meg a legnagyobb különbséget. Egy háttérbeszélgetés alkalmával egy lengyel kolléga azt mondta, hogy lengyel viszonylatban 38 Ft/kg telepi költséggel számolnak, míg magyar viszonyok között ez az érték jellemzően 55–60 Ft körül alakul.

Az általunk végzett modellszámításban 1,5–1,6–1,7 kg/kg fajlagos takarmányértékesítéssel és 2,3 kg hizlalási végsúllyal kalkuláltunk. Az említett mutató hazai alakulása az 1. táblázatban látható: hogyan alakult a vizsgált 3 évben a napos- és takarmányár, valamint a felvásárlási ár különbsége 1 kg élőcsirkére vetítve, azaz a „telepi költség” (felvásárlási ár – {napos + tak. ktg.}) mutatója, mely tartalmazza az egyéb költségeket (alom, állat-egészségügy, munkabér és jövedelem).

A táblázat adataiból készült grafikonon látható (1. ábra), hogy a konstans (nem változott árral vett) naposcsibeköltség mellett a takarmányköltség értelemszerűen változik, a telepi költség pedig egyre érzékenyebb, amelynél egyértelmű, hogy tulajdonképpen a benne lévő „jövedelem” és ezáltal a tevékenység hatékonysága csökken.
A táblázat adatait szemlélve azonnal szembetűnő, hogy az átlagos felvásárlási ár (és takarmányárak) mellett 2014. év első nyolc hónapjában a „telepi költségekre” 1,6 kg/kg takarmányértékesítés mellett 83 Ft körüli összeg, 2015. évben ugyanezen teljesítmény mellett már 10 Ft-tal kevesebb (73 Ft), és az idei év első nyolc hónapjára 64 Ft körüli összeget kalkulálhatunk. Amennyiben az elhullások nagyságával is számolni szeretnénk, úgy értelemszerűen az elhullás mennyiségével korrigált felvásárlási értékkel kell számolni, s a numerikus értékkel kell csökkenteni a „telepi költséget” (pl. 252 Ft-os felvásárlási ár esetén egy 4%-os elhullási érték nagyjából 242 Ft-os korrigált felvásárlási árat jelent (0,96×252). Példaképpen megjegyezhető, hogy modellszámításunk esetén egy 1,8 kg fajlagos mutatóval rendelkező állomány 5%-os elhullás esetén az előzőekben kalkulált 252 Ft felvásárlási ár 239,4 Ft értékre korrigálódik, míg a takarmányköltség emelkedésével azonnal 25,4 Ft-ra csökken a telepi költségekre jutó fedezet. Ez az érték már lengyel barátaink esetében sem elfogadható. A számítás azt mutatja, hogy a jelenlegi felvásárlási árral (254 Ft/kg) és jelen takarmányárakkal kalkulálva a termelési szinten 38 Ft telepi költségfedezetet 4%-os elhullással kalkulálva (korrigált 243,84 Ft/kg) az 1,7 kg fajlagos takarmányértékesítést gyakorlatilag nem szabad meghaladni.

Nos, ez volna legalábbis az érték, amennyiben nem volna állatjóléti támogatás. Bár e támogatás alapvetően az állatjóléti többletköltségek megtérítésére szolgál, vegyük bele egy kicsit most a számításunkba. Az állategység alapján számított 31,52 Ft/db (100%-os kifizetés mellett) érték a példánkban használt átlagosan 2,3 kg élősúlyú állomány esetében 13,70 Ft/kg értékkel emeli meg a felvásárlási árat, valamint a telepi fedezetet is. Ez azt is jelenti, hogy e támogatási érték nagyjából képes kompenzálni 0,10–0,12 kg takarmányértékesítési különbséget vagy egy 5%-os elhullási értéket.

A hazai húsfogyasztásban legnagyobb arányban szereplő csirkét 35–45nap alatt 2–2,8 kg közötti átlagos élősúlyra hizlalják. A jellemzően hathetes (45 napos) hizlalás esetében az elhullás 4–5%-os arányban fordul elő, a 2,5–2,8 kg átlagsúly esetében a fajlagos 1 kg élősúlyra vetített takarmányfelhasználás 1,65–1,75 kg értéket nem nagyon haladja meg. Fontos tényező a telepítési sűrűség, az 1 négyzetméterre jutó csibék száma, melynek felső korlátja 18–19 db/m2 körül van, az egyidejű telepi sűrűség nem haladja meg a 42 kg/m2 értéket.

Az utóbbi években – elsősorban az ún. állatjóléti előírások változásai miatt – ún. „leszedést” is alkalmaznak vagy alkalmazhatnak a csirkehizlalók. Ez azt jelenti, hogy egy vagy két alkalommal az állomány ritkításával a bennmaradó állomány életterének növelését tudják végrehajtani, teljesítve ezzel az állatjóléti előírásokat, valamint így az istálló alapterületét és kihasználtságát is növelni lehet, mely kedvezően hat az egy négyzetméter istállófelületre kalkulált árbevétel- és jövedelemmutatókra. E ritkítás alkalmanként az állomány 10–25%-át jelentheti, alacsony élősúllyal (akár 1,9–2 kg), a ritkítás után a bennmaradó állomány sűrűsége 15 db/m2 körül vagy ez alatt alakul.
Az egyes naturális mutatók között összefüggéseket is találhatunk. A nevelési idő hosszával arányosan nő az élőtömeg, és romlik a takarmányértékesítési mutató, azaz nő az egy kilogramm súlygyarapodásra felhasznált takarmány mennyisége.

A csirke vágása, vágási kihozatal

Mint fentebb említettük, a brojlerek vágása a már ismertetett hizlalási idő letelte után, tehát 35 és 45 napos életkor között történik. A vágási kor függ a hasznosítás céljától, ez lehet egészben értékesítés (grill, nagyobb egész, a vevő igénye szerint) vagy darabolt részek (értékes a mell és a comb, kevésbé értékes a többi testrész, belsőségek stb.).

Általános összefüggés, hogy alacsonyabb élősúly esetében rendszerint még nem alakul ki az egyes termékek optimális vágási kihozatala. A vágás, mint már említettük, a kortól, valamint kétségtelenül a takarmányozástól és egyéb tartási körülményektől függően 1,80–2,40 kg átlagos élősúllyal történik. A vágóüzembe beérkező húscsibe bontása után hasznos termék és hulladék keletkezik. A hulladék elszállításáért a vágóüzem pénzt fizet, a hasznos termékért pénzt kap. A 2–3. táblázatokban az egyes mutatószámok a hulladék és a hasznos részek élősúly %-ában kifejezett arányát mutatják 1,8–2,35 kg közötti átlagsúlyú húscsibe állományoknál.

A táblázat értékei jól mutatják, hogy relatíve nagy szórása van az egyes testrészek élősúlyhoz viszonyított arányainak. A testarányokat befolyásolja az élősúly, a kor, az ivar, a takarmányozás, az egészségi állapot, és amint a fentiekben is említettük, az egyéb tartási feltételek.

Összefoglalás

A versenyképesség legfőbb tényezőit a fenti komplex példa alapján érdemes röviden összefoglalni, természetesen a teljesség igénye és azok részletes kifejtése nélkül.
Ilyenek a brojlerhizlalásban a fajta vagy hibrid genetikai potenciálja, ami általában adva van, így a kiválasztás, a takarmányértékesítési mutató, a „telepi” költség azok, amelyek a jövedelem fedezetét jelentik vagy nem, a telepi higiéné, amitől nem lehet eltekinteni, amiből egy jottányit sem lehet engedni, és persze ezzel együtt az állatállomány kifogástalan egészségi állapota.

A csirkehústermelés vágási-feldolgozási szakaszában a versenyképesség feltétele a csúcstechnológia alkalmazása, ami a minőség és a feldolgozottsági fok, ezzel együtt a hozzáadott érték növelése szempontjából ma már nélkülözhetetlen. A tevékenység, amint a számok is mutatják, maximális vágási kihozatal esetén versenyképes valamennyi fő- és párhuzamos terméknél egyenként és együttesen.

Végül nem hagyható ki a versenyképesség tényezői közül a hazai és a külpiacok állandó kutatása, felmérése, a differenciált és változó igények ismerete és a termelés ezeknek a megfelelő kielégítésére történő felkészítése. Ide tartozhat még a kapcsolatrendszer, a logisztika stb., melynek részleteibe belemenni jelen cikk keretei között nem indokolt.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai