A magyar föld ásványtartalma

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: H. Gy., 2017/02/07

Tavaly novemberben rendezték azt a konferenciát, amelyen Kasó Attila miniszteri biztos kijelentette, hogy a nemzetgazdaság egyik kiemelt feladata a természeti erőforrásokkal, köztük a mezőgazdasági szempontból értékes ásványi nyersanyagokkal való megfelelő gazdálkodás. Tudatosan tervezett tevékenység eredményeként ezek hasznosítása nem csupán a hazai mezőgazdaság termelékenységét és a magyar élelmiszerek minőségének javulását eredményezheti, hanem érdemben hozzájárulhat a klímaváltozás hatásai, így a talajpusztulás csökkentéséhez is, hangsúlyozta a miniszteri biztos.

Kasó Attila, aki maga is bányageológus, előadásában elmondta, hogy a bányászat említésekor sokszor kizárólag az energiatermelési célok fogalmazódnak meg, pedig más területeken is relevánsak lehetnek a bányászati nyersanyagok, termékek. A miniszteri biztos úgy vélekedett, hogy az „Energiastratégia 2030” főbb elemeinek megvalósítása alapvetően a hazai bányászat fejlesztésén múlik. A magyarországi bányászat jelenleg még mindig keresi a helyét azt követően, hogy az 1990-es években a nagyobb bányákat sorra bezárták.

Még 2012-ben felmérték, hogy milyen stratégiai területeken érdemes ezt az ágazatot fejleszteni, termékeit megfelelő módon hasznosítani. Ezek közül az egyik a „Bányászat és mezőgazdaság” témaköre, mivel a magyar élelmiszerek zamatosabb volta, élettanilag magasabb értéke többek között a magyar föld ásványosságára vezethető vissza. Ennek a talajerőnek a pótlása a közeli jövő legfontosabb feladata annak érdekében, hogy a magyar élelmiszerek a kiváló minőségükkel megtarthassák a versenyképességüket, és egészséges termékekként, növekvő mennyiségben jelenjenek meg a belföldi piacokon is. A magyar lakosság megbízható mezőgazdasági termékekkel való ellátása nemcsak élelmiszer-biztonsági, hanem nemzetbiztonsági kérdés is. Ebből a szempontból az ásványi nyersanyagok felhasználásának növelése illeszkedik a 2013-ban elfogadott Élelmiszerlánc Biztonsági Stratégiához.

A bányászat által kialakult területek természetesen befolyásolják a mezőgazdaság termelési körülményeit, de egyáltalán nem csak hátrányosan! A leművelt külfejtéses területeken, ahol nem keletkezik bányató, a tájrendezett térszín mindig alacsonyabb a kiindulási helyzetnél, a felszín a mesterséges kialakítás miatt egyenletes, és a talajvíz szintjéhez is közelebb van. A mélyebb ásványos kőzetrétegek a felszín közelébe kerülnek, így mezőgazdaságilag ezek a területek rendkívül jól újrahasznosíthatók. A bányászati meddőanyagokkal tájrendezett földeken szintén kedvezőbb termésátlagok jelentkeznek, és jobb minőségű zöldséget és gyümölcsöt lehet termelni, jelentette ki Kasó Attila, aki a teljesség igénye nélkül ismertette a mezőgazdaságban használt legfontosabb ásványi anyagokat és termékeket, és kitért a fő felhasználási területekre – így például a szikes talajok meszezésére, a karbontartalom utánpótlására – is. Meglátása szerint a bányászat fejlesztését – szakítva az eddigi hagyományokkal – új alapokra kell helyezni. Az ideális cél egy olyan „öko-minerál-gazdálkodás” kialakítása lenne, amely mindenben meg tudna felelni a kor kihívásainak. Mivel 2020-tól az agrártámogatások megváltoznak, mindenképpen nagy változás előtt áll a magyar mezőgazdaság, így jó volna felkészülten nekivágni ennek az új időszaknak.

Szántó András a miniszteri biztos gondolataihoz csatlakozva elmondta, hogy időszerű a talajjavító ásványi anyagok felhasználásáról, a növénytáplálási kutatásokról, a hazai szénféleségek mezőgazdasági felhasználásáról és az uniós agrártámogatási forrásokról is szót váltani. Annál is inkább, mert az említett konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy fontos a vegyszermentes növénytermesztés alapját jelentő talaj termőképessé­gé­nek megőrzése. A hazai földtannal, mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek szerint hazánknak egyedülálló, számos nemzetgazdasági előnyt is magukban rejtő lehetőségei vannak arra, hogy hatékony ellenlépéseket tegyen a termőtalajok immár globális problémává váló kimerülésével szemben. Elég a mikroelem-tartalmú nyersanya­gokra gondolni, amelyekből nem csupán a hazai szükségletek ellátására, hanem exportcélok elérésére is bőven rendelkezünk elegendő mennyiséggel. Magyarországon a kitermelésre alkalmas nyersanyagok közül a mészkő és a dolomit fordul elő legnagyobb arányban, amelyek mezőgazdasági hasznosításával növelhető az elsavasodott talajok mész- és magnéziumtartalma. Nagyobb mennyiségű kitermelhető készletekkel rendelkezik hazánk a gyengébb minőségű, többnyire homokos talajok szervesanyag-tartalmát javító vegyes tőzegből is.
Dr. Solti Gábor geológus, a Kárpát-medencei Ökogazdálkodók Szövetségének (KÖSZ) elnöke

„Talajjavító ásványi anyagok, mikroőrlemények” címmel tartott előadást. Az elnök szólt a földtan (geológia) és a mezőgazdaság kapcsolatáról, a táplálékláncról, a talajaink jelentőségéről, a földtani képződmények mezőgazdasági felhasználásáról, illetve a hazai talajjavításról. Véleménye szerint a földtani képződmények mezőgazdasági felhasználása témában még rengeteg kiaknázatlan kutatás-fejlesztési lehetőség van – erre jó példa a kőzet mikroőrlemények kifejlesztése és gyártása. Elmondta, hogy Alginit témában 1107 tétel szakirodalom, valamint 73 szabadalom ismert, melyek közül 34 mezőgazdasági témájú. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Termőföld védelméről szóló törvény tartalmazza a meszezési kötelezettséget, s a Nemzeti Vidékstratégia 2012–2020 célkitűzései között is találhatóak a konferencia tárgyába tartozó feladatok.

Az előadó elmondta – és grafikonon bemutatta –, hogy 1947 és 2004 között 2 millió 217 ezer hektár savanyú, szikes és homoktalaj javítását végezték el az állami talajjavítási program keretében oly módon, hogy az 1960-as évek közepén évi 100 ezer hektár talaj javítására került sor. Ám 2004-től – a KSH tájékoztatása szerint – sajnálatos módon nem tartják nyilván az állami talajjavítást. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy immár tizenharmadik éve, hogy megszűnt az államilag támogatott talajjavítás.

Dr. Dömsödi János, a Nyugat-magyarországi Egyetem ny. egyetemi docense, ugyancsak nagy szaktekintélye, kiváló ismerője e területnek, így nem véletlen, hogy előadásában kiemelt két olyan területet, amelyben – az ígéretek ellenére – hosszú ideje nem tapasztalható érdemi előrelépés. Az egyik ilyen terület a tőzeg témaköre, ami a láp, lápföld hibás értelmezése miatt lehetetlenedik el, a másik a meszező anyagok, a mésztrágyázás kérdése. Álláspontja szerint a tőzegből kinyerhető huminsavak nem helyettesíthetőek teljes mértékben az egyéb ásványi nyersanyagokból kinyerhető huminsavakkal. A meszezést tekintve a javításra szoruló terület nagysága kb. 2,8 millió hektár, amelyből 2,2 millió hektár savanyú talaj. A magyarországi talajok 70 százaléka mikroelem-hiányos. Ausztriában és Németországban a tápanyag-gazdálkodási tanácsadás része a kalciumpótlás, amely a talaj egyedi szükséglete szerint vagy mészkő vagy dolomit felhasználásával történhet.

A kelet- és közép-európai termőföldek a savanyodási zónába tartoznak, de az uniós csatlakozásnál ezt nem vették figyelembe. Így ez a probléma nem került be az Európai Unió által nyilvántartott talajdegradációs tényezők közé. Pedig a talajok ásványosságának kimerülése is oka annak, hogy a termőképesség fenntartásához egyre több műtrágya szükséges. Az Európai Unióban jelenleg egy újabb szabályozás van születőben, amely némileg eltér az eddigi gyakorlattól: az uniós szintű jogszabály már tartalmazni fog a talajjavító anyagokra vonatkozó toxikuselem-mennyiségeket, megfelelőség értékelő eljárásokat, belső gyártásellenőrzést, és változás lesz a megfelelőségi nyilatkozatot illetően is.

Szántó András azt hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben Földünk teljes területén jelentkező talajpusztulás és termőképesség-gyengülés egyre jelentősebb növekedést mutat. E kedvezőtlen folyamatnak egyik legsúlyosabb következménye a talajok minőségének romlása. A talajból kikerülnek az elengedhetetlen létfontosságú ásványi anyagok és mikroelemek, amelyek nem csupán a termőképesség csökkenésében, hanem az előállított élelmiszerek feltűnő minőségromlásában, ennek következtében egyes népbetegségek drámai növekedésében is formát öltenek. Néhány generációval ezelőtt elődeink még részletesen ismerték és a talajművelés során alkalmazták is az alapvető talajtani ismereteket. Annak ellenére, hogy ezek az ismeretek nem vesztek el, mára az egyik legégetőbb globális probléma a termőtalajok kimerülése, pusztulása lett.

A természetes ásványi anyagokkal végzett legújabb kísérletek egyértelműen bizonyítják, hogy használatuk pozitív hatást fejt ki a környezetre és az emberi szervezetre. A Kárpát-medencében – a különleges klimatikus adottságokon kívül – a talajok ásványi anyagokban való gazdagsága biztosította az itt termesztett élelmiszerek egyedülálló minőségét. A hazai talajtannal, mezőgazdasággal és az egyéb területekkel foglalkozó szakemberek állítása szerint e globálisan is jelentkező probléma megoldására hazánknak egyedülálló – számos nemzetgazdasági előnyt is magukban rejtő – lehetőségei vannak. Hazánk jelentős mennyiséggel rendelkezik az élettanilag fontos mikroelem-tartalmú nyersanyagokból, mind a hazai szükségletek ellátására, mind exportra is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai