Nagy gond a munkerőhiány

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György, 2017/02/09

– Osztályvezető úr, milyen állapotban van ma a hazai zöldség-gyümölcs ágazat?

– Ha a zöldség-gyümölcs ágazatról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy pozitív jövőkép rajzolódik ki az ágazat szereplői előtt. Egyrészt központi kérdés az, hogy a magyar agrárium minél nagyobb hozzáadott értéket, termelési produktumot hozzon létre. Ez rendkívül fontos abból a szempontból, hogy az adottságainkat – gondolok itt a talajra, a klimatikus adottságokra – minél nagyobb mértékben ki tudjuk használni, hiszen ezen a ponton kapcsolódik össze a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Az elmúlt időszakban számos pályázati lehetőség volt és van jelenleg is ültetvény létrehozására, telepítésekre, mivel a minisztérium a kertészeti kultúrák jelentős növelését tűzte ki célul. E cél elérése érdekében számos intézkedés is történt. Itt elsősorban az öntözés fejlesztésére gondolok, mivel a klímaváltozás következtében az éghajlati bizonytalanság egyre jobban beleszól a termésmennyiségek alakulásába. A termésbiztonság megteremtése érdekében egyre nagyobb az igény az öntözhető területek iránt.

– A kertészeti ágazat fejlesztéséről stratégia is készült…

– Pontosan. Ebben a stratégiában az öntözésfejlesztés meghatározó szerepet kapott. A Kormány meghirdette, hogy víztározókat kell létrehozni, hogy legyen honnan a vizet pótolni. Másrészt jelentős feladat a csatornahálózat karbantartása, rendbetétele, s nem utolsósorban arra is figyelni kell, hogy a folyóinkon nagyon sok vizet engedünk ki úgy, hogy nem hasznosítjuk. Az Európai Unió Víz Keretirányelve szerint annyi vizet kell az országból kiengednünk, amennyi befolyik. Mi ennél jóval több vizet hagyunk átfolyni az országon, s a folyókból való öntözést is jóval intenzívebbé kell tennünk. Látszólag messziről kezdtem a válaszadást, de így kerek az egész, mivel az élelmiszeripar megfelelő minőségű, stabil, jó alapanyag nélkül nem tud létezni. Az élelmiszer-gazdaság és a mezőgazdasági termelés szimbiózisban van egymással, erős az egymásra utaltság, így csak közösen tudnak még jobb eredményeket elérni.

– A jobb eredmény elérése érdekében az élelmiszeripar fejlesztése is elengedhetetlen.

– Egyetértek a megállapításával, s gyorsan hozzáteszem, hogy az élelmiszeriparnak is van lehetősége hozzáférni fejlesztési támogatásokhoz. Igaz, kicsit megkésve történik mindez, de hadd említsem meg, hogy éppen most hirdették meg a középvállalatok számára azt a GINOP pályázatot, amelyben visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatásokat is igénybe vehetnek. Ez az első ilyen kombinált pályázati lehetőség, amely lehetőséget ad a komolyabb elmozdulásra a fejlesztés területén, mivel maximálisan 750 millió forintos támogatást vissza nem térítendő módon, míg maximum 2 milliárd forintot 1 százalékos kamattal lehet igénybe venni. E mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a vidékfejlesztési program keretén belül a mikro- és kisvállalkozások jelentős fejlesztéseket valósítottak és valósítanak meg, ha jól emlékszem, 200 milliárd forint támogatási kerettel. Összefoglalva azt mondhatom, hogy az agrárium termékkibocsátásának 70 százalékát a hazai élelmiszeripar dolgozza fel. Bízom abban, hogy a támogatásokkal az élelmiszeripar is fejlődni fog, hiszen az ország érdeke, hogy ne gyarmatként alapanyagot exportáljunk, ami feldolgozott formában jön vissza a hazai piacra, hanem a megtermelt agrártermékeket idehaza dolgozzuk fel és nagyobb hozzáadott értékkel exportáljuk. Így nemcsak az ország GDP-jét növeljük, hanem függetlenítjük magunkat az importáló nyugati élelmiszeripartól. Hazai kézben sokkal jobban kezelhetőek ezek a kérdések, hiszen történelmi hagyományai vannak az agrártermelésnek s az élelmiszergyártásának is. Ezt kell kihasználnunk, mert az ország adottsága alapján 15–20 millió ember élelmiszer-szükségletét is ki tudjuk elégíteni, így az exportteljesítmény tovább növelhető.

– Abban egyetérhetünk, hogy a jövőkép pozitív, de a jelen helyzet korántsem ilyen rózsás. Sok még a megoldásra váró probléma a zöldség-gyümölcs ágazatban.

– Kétségtelen tény, hogy vannak gondok. Ha az öntözéses kultúra a kívánt mértékben fejlődött volna, akkor a stratégiában sem szerepelne ekkora súllyal. A minisztériumban is látják, hogy az előrelépésnek ez az egyik meghatározó feltétele. Tény, hogy a meglévő öntözött területeket sem tudjuk hasznosítani, de ez is azt jelzi, hogy korszerűsíteni kell, a csatornarendszereket ki kell tisztítani, az átjárók állapotát fel kell javítani. Bőven van tennivaló, de a jövőképet a jelenlegi helyzetre alapozva formálták az illetékesek, s a források mellérendelésével az elmozdulás is lehetővé válik. Szerintem a kialakult birtokrendszer alkalmas a termelés bővítésére, hiszen a családi gazdaságokban már találkozunk több száz hektárt művelő gazdaságokkal, míg a kis, 20–30–50 hektáros területen a kertészeti kultúrával foglalkozók is jól megélnek. Ami mostanság gondot jelent, az a munkaerő hiánya. De ahogy a lengyelek megoldották ezt a problémát, úgy mi is megtehetjük, ha változik a jelenlegi szabályozás. A lengyel agrárgazdaság és élelmiszeripar gyors ütemben fejlődik, mi pedig lemaradtunk mögöttük. Pedig az uniós csatlakozáskor még mi voltunk jobb helyzetben, mivel ott kisparcellás gazdálkodás folyt. Nos, azért tudott fejlődni a lengyel agrárgazdaság, mert az uniós támogatások hatékonyabb felhasználása mellett az adóztatás is kedvezőbb volt. A lengyeleknél a terület alapján határozták meg az adót, így a gazdák könnyen tudtak ukrán munkaerőt alkalmazni. A cél az, hogy minél nagyobb hozzáadott értéket állítsanak elő, s nem az, hogy minél kevesebb munkaerőt alkalmazzunk minél kevesebb bérért.

– Nem ugyanez a helyzet az öntöző vízzel kapcsolatban?

– Dehogynem, mivel komoly teher a vízhasználati díj, pedig bőven volna vízkészlet az öntözés fejlesztéséhez is. Viszont azt hangsúlyoznám, hogy ha nem komplex szemléletmóddal folyik az agrárágazat adóztatása, akkor bizony a jelenlegi helyzet áll elő. Az agrár- és az élelmiszeriparnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint amennyit a GDP-arány tükröz, hiszen az agrobiznisz (ide sorolom a vegyipart, a növényvédőszer-gyártást, a gépipart, a csomagolóanyag-ipart, a logisztikát, de még a turizmust is) összességében jóval nagyobb értéket képvisel.

– Messzire vezetne, ha ebbe a témakörbe most elmélyednénk. Éppen ezért beszéljünk arról, hogy a zöldség-gyümölcs ágazat milyen termelési eredményeket ért el az elmúlt évben?

– Korai volna még adatokról beszélni, annál is inkább, mert a statisztikai adatok lassan folynak be, mivel a gazdák – úgymond – „szemérmesek” az adatszolgáltatás terén. A Kamara igyekszik segíteni a gazdáknak, de ez csak hiteles, pontos adatokkal lehetséges. Nem mindegy ugyanis, hogy a friss zöldség, gyümölcs mikor, milyen mennyiségben jut el a konzerv- és hűtőiparhoz, a szárítókba stb. A konzervipar ma még mindig élen jár a tartósításban, mivel jóval nagyobb múltra tekint vissza az iparág. A hűtőipar 80–90 éves múlttal rendelkezik, az utóbbi évtizedekben viszont rohamléptekkel fejlődik az egész világon. Éppen ezért a fagyasztotttermék-ipar jövője – szerintem – jelentős fejlődési lehetőségeket tartogat. Ugyanakkor a konzervipar a meghatározó a feldolgozásban, ami azért szomorú, mert a hazai konzervgyárak többsége külföldi tulajdonban van. A hűtőiparban más a döntő része magyar kézben van, amit szeretnénk megőrizni. Ami a tavalyi eredményeket illeti, úgy ítélem meg, hogy jó közepes volt a termés, de természetesen termékenként változik a helyzet. Sok múlik azon, hogy a gazdák mikor vetnek, milyen technológiát alkalmaznak. Az élelmiszeriparnak azonban az a fontos, hogy folyamatosan kapjon alapanyagot, ami a kapacitás kitöltését biztosítja. Ne felejtsük el, hogy az élelmiszeriparnak óriási hátrányt jelent, hogy igen magas az eszközigénye. Ennek következtében a gépsorokat a termény betakarítási időszakához kell igazítani. Van olyan növény, aminek csupán két hét a betakarítási ideje, s ha e közben hibásodik meg a feldolgozó gépsor, akkor az egy-két nap kiesés is akár 30 százalékos veszteséget is eredményezhet.

– Ön is kiemelte, hogy az alapanyag biztosítása létkérdés a hűtőipar számára is…

– Való igaz. A mi cégünk például régi, kipróbált termelői kapcsolatokkal rendelkezik. Enélkül aligha tudnánk létezni. De miután a zöldséget, gyümölcsöt szezonálisan dolgozzuk fel, a holt szezonban tésztás termékeket, félkész és húsos termékeket gyártunk. Büszkén mondom, hogy a mi termékpalettánk a legszélesebb az országban, hiszen csaknem száz féle MIRELITE terméket gyártunk a négy gyárunkban, amelyek Albertirsán, Miskolcon, Domoszlón és Cegléden találhatóak. Ma már a 38 ezer paletta tárolókapacitással egész évben ki tudjuk szolgálni a partnereinket.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai