Húsz évre tervezhetnek a vadászok

Kategória: Agrárgazdaság | 2017/02/20

Az új törvény az 1996-os elődjéhez képest több jelentős módosítást is tartalmaz, amiről Pechtol Jánost, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkárát és az Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnökét kérdeztük.

– Mennyiben új, illetve mennyiben módosítás az „új” törvény?

– Amikor a vadászati törvény módosítása szóba került, először még az is kérdés volt, hogy módosítsák-e az 1996-os előző vadászati törvényt, vagy teljesen újat alkossanak. Végül az érintett szervezetek egybehangzóan úgy döntöttek, hogy a hatályban lévőt kell módosítani, tekintettel arra, hogy az időtálló volt, és több mint két évtizeden keresztül többnyire jól szolgálta a vadgazdálkodás érdekeit. Természetesen szükség volt egyes passzusainak a megváltoztatására, melyek fölött eljárt az idő, a megváltozott környezet és annak hatásai, illetve a gyakorlati vadgazdálkodás által felvetett hiányosságokat is meg kellett szüntetni, illetve pótolni. A törvény legfontosabb módosításai a húszéves bérleti ciklus, a tájegységi vadgazdálkodás bevezetése és a vadkár kérdés rendezése. Változtak ugyanakkor a hivatásos vadászokra és a vadászat rendjére vonatkozó előírások is.

– Az új törvény szövege ugyanakkor eléggé heves vitákat váltott ki a vadászok és a vadgazdák, illetve a földterületek tulajdonosai között…

– Köztudott, hogy az 1996-os törvény gyökeresen megváltoztatta a korábbi gyakorlatot és a vadászati jogot a földtulajdonhoz kötötte. A földtulajdonosok ekkor még nem fogták fel ennek a jelentőségét, a privatizációt követően elsősorban azzal foglalkoztak, hogy a birtokukba került termőföldet eredményesen műveljék, hasznosítsák. A vadászati jog tekintetében a kezdeményezés akkor a vadászok kezében volt, és megszerezték a vadászati jogot. Még a második tízéves üzemtervi ciklusban is a vadásztársadalom „akarata érvényesült”, de ekkor már a mezőgazdasági birtokrendszer részbeni átalakulásával (sokan tettek szert nagyobb termőterületre) egyre több mezőgazdász, földtulajdonos tett vadászvizsgát és szeretett volna vadászni.

A mostani üzemtervi ciklus lejártával megérett a helyzet arra, hogy a nagy földtulajdonosok éljenek a törvény által biztosított vadászati jogukkal. A törvény ugyanakkor a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szól, ezért a módosítás során megmaradt a minimális 3000 hektáros területnagyság, viszont 10 évről 20 évre változott a bérleti ciklus, az üzemtervi időszak, amely megmozgatta úgy a vadászok, mint földtulajdonosok gondolkodását. A jövőben 20 évre kell berendezkedni, de ennyi időre már a vadgazdálkodásba is érdemes beruházni. Sok földtulajdonos maga, illetve más nagyobb földtulajdonossokkal együtt akar vadgazdálkodni. Ahol nem volt jó az együttműködés a vadászokkal az elmúlt évtizedekben, ott nem adták a korábbi bérlőknek bérbe a vadászati jogukat. Részben ez váltott ki vitákat, másrészt új alapokra került a vadkárkérdés, amely a mezőgazdákra és a vadgazdálkodókra is komoly kötelezettséget ró.

A törvény módosítása során az volt az alapelv, hogy a vadászterületek kijelölése során az addig eredményesen és jól gazdálkodó vadgazdálkodási egységeket lehetőleg meg kell tartani, és csak ott kell minimális korrekciót végrehajtani, ahol a területhatárok a törvényi előírásoknak nem felelnek meg. A végrehajtás során az alapelveket nem mindig sikerült megvalósítani, ebből adódtak heves viták. Volt még egy alapelv a módosított törvény végrehajtása előtt, mégpedig az, hogy az állami és a vadásztársasági területek aránya is maradjon változatlan. Az állam, mint a legnagyobb tulajdonos ne terjeszkedjen a vadásztársasági területek kárára. Úgy gondolom, ezt az elvet országos relációban sikerült mindkét fél részéről betartani.

– Említette, hogy az eddig fő ütközőpontként szereplő vadkár kérdést a törvény új alapokra helyezte…..

– Úgy gondolom, hogy az 1996-os törvény óta ezt a kérdést még sohasem sikerült ilyen szinten rendezni. A törvény egyértelműen rögzíti, hogy melyek a feladatai a vadkármegelőzésben a gazdálkodónak, és melyek a vadászoknak, vadgazdálkodónak. Ha ezt valamelyik fél nem teljesíti, nem tartja be, az vitás esetben eleve elmarasztaló erejű lehet. Másrészt a törvény előírja, hogy a vadásztáraság minden év decemberében köteles az előző évi vadkárnak megfelelő összeget elkülöníteni, ami garanciát jelent a földtulajdonosoknak a jövő évi vadkár megtérítését illetően. Ezt a hatóság ellenőrizheti. A törvény tehát biztosítja a garanciát, melynek kidolgozásában a Vadászkamara, a Védegylet szorosan együttműködött a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával, aki a földtulajdonosok érdekeit képviselte. Sikerként könyvelhettük el, hogy minden olyan kérdésben, amely az agráriumot érintette, megegyezés született az Agrárkamarával.

Én a magam részéről a vadkárok rendezésénél a törvényi feltételeken túl egyszerűbbnek és megoldhatóbbnak látom a vadgazdálkodó és a földtulajdonosok napi korrekt együttműködését, érdekeik kölcsönös tiszteletben tartását.

– Ha már szóba került a vadkár: annak a megállapítása, becslése sem volt mindig zökkenőmentes.

– Valóban, a gyakorlat az volt, hogy a vadgazdálkodó és a földtulajdonos az első lépcsőben próbáltak megegyezni. Ha ez nem ment, akkor a termelő az önkormányzatnál hivatalosan bejelentette a vadkárt, és a regisztrált vadkárbecslő saját módszerével mindenféle protokoll nélkül, megállapította a kár mértékét. Jelenleg az új törvény szerint készül egy vadkárbecslési protokoll, ami a vadászati törvény végrehajtási rendeletének a melléklete lesz. Ez meghatározza, hogy ki lehet kárbecslő, milyen végzettséggel kell rendelkezzen és milyen gyakorisággal kell majd továbbképzésre járnia, illetve, hogy e protokoll alapján hogyan is kell a vadkárt felmérni. Ez a protokoll már készül az Agrárgazdasági Kamara, a gödöllői Szent István Egyetem és a Vadászkamara közreműködésével.

– Végül is milyen mértékben változtak meg a vadászterületek?

– Amikor a hatóság kitűzte a területek határait, akkor a tulajdonosoknak joguk volt véleményt nyilvánítani, kérhették annak módosítását. Több esetben kezdeményezték új területek kialakítását, amelyhez, ha megvolt a tulajdonosi többség, meg is szerezték a területet. Még nincsenek meg a végső számok, de előreláthatólag közel 100 területtel, azaz vadgazdálkodási egységgel több lesz az országban, ami azt is jelenti egyúttal, hogy az átlagos területnagyság csökkent a korábbiakhoz képest.

– Az új törvény szerint a haszonbérleti ciklus 20 év lesz, duplája, az eddiginek.

– Valóban, ilyen még nem volt. Ez azt jelenti, hogy aki most vadászati jogot kap és a vadászati hatóság a területet kijelölte, az 20 évre berendezkedhet. Ez nagy biztonságot ad, bátran lehet tervezni, beruházni. Többek részéről fölmerült, hogy szabad-e 20 évre tervezni, hisz néhány év alatt is változhatnak a környezeti feltételek, az ökológiai hatások. Erről azt gondolom, hogy bármilyen kormányzati és vadászati vezetés is legyen a jövőben, a törvényt a változó körülményekhez lehet igazítani, a haszonbérleti szerződést viszont nem lehet megváltoztatni. Például a húsz év azért is szükséges, mert egy szarvasbika érett kora ma 12–14 év, ami azt jelenti, hogy a vadgazda egy ciklus alatt biztonsággal felnevelheti és tervezhet vele.

– Milyen a vadászok és földtulajdonosok viszonya?

– A vadgazdálkodás és a vadászat, illetve a mezőgazdasági termelés részben ugyanazon a területen folyik, ezért vallom, hogy eredményes gazdálkodást csak szorosan együttműködve, egymás érdekeit szem előtt tartva lehet folytatni. Hiszem, hogy szinte minden az emberi kapcsolatokon, a megértésen és a józan párbeszéden múlik. Baráti kapcsolatok mellett is lehet jelentős vadkár, melyet vadkárbecslő nélkül is lehet rendezni. Úgy érzem, hogy országos átlagban jó a földtulajdonosok és a vadászok viszonya. Segíteni fogják ezt az új üzemtervi ciklusban kitűzött célok, például a nagyvadállomány létszámának csökkentése, mellyel párhuzamosan csökken a vadkár is. A jó kapcsolatok kiépítését szorgalmazzák majd a tájegységi fővadászok is.

A tájegységi gazdálkodás azt is megköveteli majd, hogy a tájegységi fővadászok a hatósággal, az érdekképviseletekkel – úgy az agrárkamarával, mint a vadászkamarával –, de a falugazdászokkal, az önkormányzatokkal, illetve a természetben tevékenykedő valamennyi ágazat embereivel, természetvédelmi őrökkel, mező- és halőrökkel együttműködjenek. Sok olyan feladat lesz, amelyeket helyben, közösen kell megoldani. Az elmúlt hetekben lezajlott a tájegységi fővadászok kiválasztása, úgy tűnik, mind az 52 tájegységre megfelelő szakember került. A kellő szakmai felkészültséggel rendelkező vadgazda mérnökök meghatározó szerepet töltenek be az agráriumban, azon belül a vadgazdálkodásban, egyáltalán a vidéki életben.

– A kritikus hangok a pénzt is emlegették… Egy-egy vadgazdálkodási egység fenntartása ugyanis több tízmillió forintba kerülhet…

– A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy március 1-gyel megkezdődhessen egy szakmai alapokon nyugvó és a jövő lehetőségeit szem előtt tartó vadgazdálkodás. Az egyetlen dolog, amiből kevés van, az valóban a pénz, a gazdasági háttér ugyanis eddig is szűkös volt. A jövőben az egyesületeknél nemcsak a szakmai, hanem a pénzügyi tervekre is nagyobb hangsúlyt kell fordítani. Meggyőződésem, hogy jelentős tagdíjemelések lesznek, hiszen a vad ma már nem a természet ajándéka, hanem azzal gazdálkodni kell. A területbérleti díj, a vadkár, a hivatásos vadász(ok) bére, a vadtenyésztés, -telepítés, vadföldgazdálkodás, az erő-, és munkagépek üzemeltetése és még sok más költség mellett a bevételek bizonytalanok lehetnek, könnyen elmaradhatnak a tervezettől. Az apróvadállomány jelentősen lecsökkent, a trófeás nagyvad minősége országos átlagban romlott. A vadgazdálkodás szakmai színvonalának emeléséhez jelentős anyagi forrásokra van szükség. Érdemes lesz beruházni, fejleszteni, és hatására remélhetőleg az eredmények is megmutatkoznak majd.

Biztató lehet a vadgazdálkodók számára, hogy a vadászati törvény módosítását követően a vadászkamarai törvény is változott, nemcsak a kötelező tagság lépett január 1-től hatályba, hanem március 1-től a külföldiek részére a vadászati engedélyeket is a kamara állítja ki. A törvény arról is rendelkezett, hogy a vadászjegyekből és a vadászati engedélyekből befolyt összeg teljes egészében a kamaránál marad, így lehetőség nyílik arra, hogy a Vadászkamara létrehozzon egy országos vadgazdálkodási alapot, mely vadgazdálkodásunk fejlesztésének célját szolgálhatja. Számításaim szerint ez több száz millió forint lehet, melyre a feltételrendszerek kidolgozása után komplex pályázatokat lehet benyújtani.

– Mi a legszükségesebb, legelső feladat?

– Elmúlt már az az idő, amikor a ’80-as években kibocsátottunk 2 millió fácánt, és ebből hasznosítottunk is 1 milliót. Ma már évente félmillió fácánt sem tudunk lőni. Jönnének a külföldiek bérvadászatra, csak éppen nincs hozzá apróvad. Sok vadászterület egyszerűen üres, romlanak az élőhelyek, ennek fő okai az urbanizáció, az úthálózat fejlesztése és bármilyen hihetetlen, a közmunka, amelyben kiírtatnak minden bokrot, minden cserjést, kitisztíttatnak minden árkot, csatornapartot, vagyis épp az apróvad élőhelyét szüntetik meg. Márpedig, ha fácánból, nyúlból nincs meg a törzsállomány, mitől várjuk, hogy szaporodjon. Ja, és még egy, a ragadozó kérdés.
Félve merem csak kimondani, hogy olyan ragadozógazdálkodást kell folytatni, amely a ritkuló fajokat védi, de a túlszaporodottakat apasztja. Rengeteg a róka, az aranysakál pedig az utóbbi délről egyre feljebb húzódik az országban. Már nemcsak az apróvadra, hanem a nagyvad szaporulatára is veszélyes. Somogyban egyes területeken már alig van őz! Rengeteg ellensége van a vadnak, ami ellen komplex vadgazdálkodást, ragadozógazdálkodást kell folytatnunk. Hiába világhírű a magyar vad, ha egyszer csak elfogy és nem lesz.

Merem állítani, hogy a magyar vadászati vezetés, a vadászati oktatás és kutatás, a hazai hivatásos gárda – hivatásos vadászok, vadőrök – szakmai felkészültsége kiváló. Olyan felkészültséggel és elszántsággal rendelkeznek, hogy rövid idő alatt képesek a változtatások végrehajtására, a törvény pedig segíti a munkájukat azzal, hogy előírja, a jövőben valamennyi vadászterületen a szakmai munkát legalább középfokú szakirányú végzettségű személy irányíthatja. Első legfontosabb feladat tehát a vadászterület hosszú távú üzemtervének elkészítése és az annak végrehajtásához szükséges pénzügyi alapok megteremtése. Természetesen azon túl, hogy a vadászterületek működtetéséhez szükséges törvényi előírásokat a jogosult maradéktalanul biztosítsa.

– Köszönjük a beszélgetést!

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai