Ismét húzóágazat az agrárgazdaság

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Hajtun György, 2017/03/01

– Államtitkár úr, először nézzük meg számokban, mi jellemezte az elmúlt év agrárteljesítményét.

– Örömmel mondhatom, hogy a magyar mezőgazdaság nem először volt húzóágazata a nemzetgazdaságnak. Nagyon jó évet zárt az agrárium, s ez igaz a növénytermesztésre és az állattenyésztésre is. A kibocsátás volumene 8,5 százalékkal emelkedett, amit a 2,9 százalékos termelőiár-csökkenés mérsékelt, így összességében 5,3 százalékos folyó alapáron számolt kibocsátásnövekedést értünk el. A növénytermesztésben történelmi rekordok dőltek. Az elmúlt évben rekordtermésünk volt napraforgóból, repcéből és szójából, valamint minden idők legmagasabb hozamai születtek az árpa, kukorica, napraforgó, repce és szója esetében, a búza hozama 28 éves csúcsot döntött. Napraforgóból az Európai Unióban Magyarország volt a legnagyobb termelő 2016-ban, a 3 t/ha termésátlag gyakorlatilag európai uniós rekord, és több mint 600 ezer hektáron termesztünk napraforgót.

– Az állattenyésztési ágazat is jó évet tudhat maga mögött…

– Így igaz, bár a nemzetközi piaci válságok hatására az árak jelentősen csökkentek, de a kibocsátás volumene érdemben, 3,1 százalékkal bővült. Többek között növekedés volt megfigyelhető a sertés (+2%), a baromfi (+2%), a szarvasmarha (+7%) és a tej (+2%) ágazatokban. Európai uniós szinten is kiemelkedő eredmény, hogy a tejhasznú tehenek száma – az elhúzódó válság ellenére – növekedett. Azt mondhatom, hogy az állattenyésztés is odatette a maga teljesítményét. A zöldség ágazatban jó közepes termésről, míg a gyümölcsnél közepes termésről beszélhetünk. Ez utóbbi esetében a tavaszi fagykárok komoly szerepet játszottak a gyengébb teljesítményben, míg a szőlőültetvényekben elsősorban a jég okozott komoly gondot. Mindezzel együtt a szőlő-borágazat sem zárt rossz évet, s maga a bor évjárat – a szakemberek szerint – kimondottan jónak mondható. Mindezeknek köszönhető, hogy 2016. I–III. negyedévében a mezőgazdaság bruttó hozzáadott értéke változatlan áron 17,9 százalékkal emelkedett, s ennek következtében 0,6 százalékponttal járult hozzá a legfontosabb makrogazdasági mutató, a GDP 2,1 százalékos bővüléséhez. Ezért is hangsúlyozom, hogy 2016-ban (de korábban 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben is) húzóágazat volt a mezőgazdaság.

2016-os betakarítási rekordok

 - A búza hozama (5,38 t/ha) még nem volt ilyen magas
 - Az árpa hozama (5,14 t/ha) rekord
 - A kukorica hozama (8,61 t/ha) rekord
 - A napraforgó hozama (3,0 t/ha) és termésmennyisége (1893 ezer tonna) is hazai rekord, Magyarország Romániával holtversenyben az EU legnagyobb napraforgó termelője volt 2016-ban
 - A szója hozama (3,0 t/ha) és termésmennyisége (180,9 ezer tonna) sem volt még olyan magas, mint 2016-ban
 - Ugyanakkor a júliusi esők rontottak a búza minőségét, ezért mintegy 70%-ban takarmány minőségű lett

– Ha jól tudom, a kibocsátás terén is nagyot alakított az ágazat.

– Csaknem ezermilliárd forinttal nőtt ez a mutató 2010-hez képest, mivel az elmúlt hat évben 55 százalékkal bővült a kibocsátás. Ez a mutató a termelés mennyiségek és a termelői árak szorzatából adódik úgy, hogy a termeléshez kapcsolódó támogatásokat is hozzáadjuk. De nem tartoznak bele a körbe a támogatások nagy részét adó termeléstől elválasztott támogatások (többek között a területalapú támogatások és a zöldítés).

– A tavalyi kiváló növénytermesztési eredmények akár a jókor jött csapadékoknak is köszönhetők…

– Ezt a megállapítást többször hallottam már, de – ne haragudjon – leértékeli az ágazat szereplőinek munkáját. Az eső a szántóföldi növénytermesztés oldaláról – amely meghatározó a magyar mezőgazdaság termelési szerkezetén belül a KAP támogatási szabályokkal összefüggésben – szükséges, de nem elégséges feltétel a jó eredmény eléréséhez.

– Mit tettek a gazdák ehhez hozzá? Kérdezhetem úgy is, hogy a gazdatársadalom milyen állapotban van?

– Az eső nem jött mindig jókor, mert a búza aratásának egyharmadánál sok volt a csapadék, ami a termény minőségét jelentősen rontotta, így a takarmány minőségű gabona aránya megnőtt. A vetéseknél is okozott gondot, de összességében jó dolog, ha sok a csapadék. A gazdák munkája, munkaszervezése, szaktudása, valamint a javuló agrotechnológia és modernizálódó géppark nélkül nem lehetett volna ilyen kiváló eredményt elérni. A KAP-on belüli támogatási rendszer, amit működtetünk – ehhez nemzeti források is adódnak – jól szolgálta az ágazatot, hiszen például a tejágazatnak 11,5 milliárd forint rendkívüli támogatást juttatott el a kormány tavaly tavasszal, így segítettünk a válságból való kilábalásban. Azt mondhatom tehát, hogy mindenki munkája benne van ebben az eredményben, a gazdáké, a közigazgatásé, még az újságíróké is, hiszen Önök viszik el a híreket. Úgy szoktam fogalmazni, hogy mindenki, aki a mezőgazdaságban és a mezőgazdaságért dolgozik, annak kijár a köszönet és a dicsérő szó. Visszatérve az esőre, éppen a tavalyelőtti év igazolja, hogy a kevés csapadék ellenére is nőtt az ágazat kibocsátása.

– Ön mindig szívesen szól a külkereskedelmi mérleg alakulásáról is. Tudom, hogy végleges adatok még nincsenek, de a tendenciákról már beszélhetünk…

– Köszönöm a kérdést, mert így elmondhatom, hogy 2012 óta az agrárexportunk 8 milliárd euró körül alakul, az import 4,5–4,9 milliárd euró között mozog. A kettő különbözete az aktívum, ami nagyon jelentős. Az elmúlt évi 1–11. havi adatok alapján azt mondhatom, hogy minden esélyünk megvan ahhoz, hogy a 2015-ös esztendő teljesítményét túlszárnyaljuk, s a több mint 8 milliárd euró (és a több mint 3 milliárd eurós aktívum) is várhatóan meglesz. Érdekességként említem, hogy míg a nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmán belül az exportból 9 százalékkal veszi ki a részét az agrárgazdaság, az importból pedig 6 százalékkal, addig az aktívumnak csaknem 30 százalékát az agrárgazdaság teljesíti. Ez óriási eredmény. Friss élményként hadd mondjam el, hogy legutóbb a Grüne Woche kiállításon mutattuk meg magunkat, és díszvendégként nagyon sok figyelmet kaptunk. A háttérben igen sok tárgyalást folytattunk le, csak Fazekas Sándor miniszter úr húsz ország felső vezetőjével tárgyalt. Nagy István államtitkár úr és jómagam is több tárgyalást vezettünk, én zömmel német vezetőkkel, akikkel egyébként a 2020 utáni KAP-reformról is sikerült szót váltanunk.

– Mire jutottak a KAP-reformot illetően?

– Konkrétumot ne várjon tőlem, mert ilyen nem hangzott el, hiszen a Bizottság csak idén év végén teszi le a javaslatait a KAP-reformról. De sikerült egyeztetni abban a kérdésben, hogy a magyar érdekek is megjelenjenek. Ami látszik, hogy – véleményem szerint – a Közös Agrárpolitika folytatódni fog, s ez Magyarországnak elemi érdeke, hiszen az uniós források csaknem 40 százalékát Magyarország az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokon keresztül tudja lehívni. Mi az erős, kétpilléres rendszer hívei vagyunk, ami a közvetlen és piaci, illetve a vidékfejlesztési támogatásokat jelenti. Magyarország támogatottsági aránya 3,2 százalék a jelenlegi pénzügyi ciklusban. Akárhogy is alakul az uniós büdzséje, nekünk az a célunk, hogy ez a 3,2 százalékos részesedésünk a közös agrárköltségvetésből ne romoljon. Másként fogalmazva, ha ezt sikerül elérni, akkor a versenyképességünk a többi 26 országhoz képest – legalábbis az agrár- és vidékfejlesztési támogatások tekintetében – nem romlik. Ez a minimális célunk. S azért is valószínűsíthető, hogy a KAP támogatási rendszer alapvetően megmarad, mert ez az egyetlen működő, erős közös gazdaságpolitikája az Európai Uniónak. És ez nemcsak az agrárium szereplőinek, hanem mindenkinek, minden egyes fogyasztónak az érdeke, hiszen így relatíve alacsonyak az élelmiszerárak. Ha nem volnának támogatások, akkor az élelmiszerárak megugranának, másrészt azért sikerült „eladni” a KAP-támogatásokat az adófizetőknek, a befizető országoknak, mert többről van szó, mint mezőgazdasági termelésről. Itt már komoly szerep jut a környezet- és természetvédelemnek, az élelmiszer-biztonságnak, a biodiverzitás és a kultúrtáj fenntartásának, a fenntartható mezőgazdasági fejlődésnek. Nem véletlen, hogy a támogatási rendszerben megjelentek ezek a jogcímek – csak mellékesen: amelyeknek nem mindig örülnek a gazdák, lásd zöldítés –, mert ez az ára annak, hogy ez a támogatási rendszer fennmaradt. S vélhetően ez az ára a további fennmaradásnak is. Az uniós büdzsé nagyságát sok tényező befolyásolja, nyilván a nettó befizetők csökkenteni szeretnék, a BREXIT miatt a második legnagyobb befizető, az Egyesült Királyság kieshet, és fontos dolog, hogy az egyéb tényezők – gondolok itt például a migrációra – finanszírozása ne a gazdák terhére történjen, ezeket a társadalmi, politikai kérdéseket más forrásokból fizessék.

– Az elmúlt évben milyen fejlesztéseket sikerült a gazdáknak megvalósítaniuk az uniós támogatásokkal a termelés biztonsága érdekében?

– Az uniós forrásoknak két lába van. Az I. pillér támogatásaiba tartoznak a közvetlen és a piaci támogatások, ami 400 milliárd forint, és 2020-ig áll a rendelkezésünkre. Ezt a forrást a feltételek teljesítése és az ellenőrzések megfelelése után gyakorlatilag előleg, majd végkifizetés formájában kapják meg a gazdák, hiszen ez területarányosan, mintegy „normatív” alapon jár. A II. pillér EMVA-forrásait a Miniszterelnökség kezeli, ezek pályáztatási rendszerben vehetők igénybe. Itt 1300 milliárd forinttal számolhatunk, melynek 85 százaléka uniós, a többi hazai forrás. Miután pályázatos a rendszer, itt nem működik az az automatizmus, mint az I. pillér esetében. Az adott jogcímek forrásainak az erejéig, a pályázati feltételek teljesítése esetén vehetik igénybe a gazdák a támogatást. Jelenleg 1100 milliárd forint értékű pályázatok jelentek meg, s a még hátralévő összegre is kiírják még az idén a pályázatokat.

– Ön szerint, milyen állapotban vannak a mezőgazdasági termelők?

– Egy gazdálkodó soha nem mondja, hogy minden rendben. Tény, hogy erősödik a gazdatársadalom, így az ország is erősödik. A termelők jövedelme, jövedelembiztonsága, eszközellátottsága, szaktudása és értékesítési lehetőségei mind jelentősen javultak az elmúlt években, ez pedig tükröződik a kibocsátási, jövedelmi, hatékonysági, foglalkoztatási és külkereskedelmi mutatókban is. A növénytermesztők helyzete sokkal jobb, mint az állattartóké, köszönhető ez az uniós támogatások szerkezetének. Ugyanakkor azt meg kell említeni, hogy az elmúlt években sikerült az állattartók helyzetét is stabilizálni, és a legtöbb állattenyésztési ágazatban a növekedés is megindult. S ha megnézzük a 2011–2015 közötti adózott eredményt, akkor az adózás előtti eredményből a támogatásokat levonva, valamennyi ágazata nyereséges. Ugyanez az állattenyésztés esetében csak a baromfi ágazatra igaz 2011 és 2015 között. Tehát egyértelműen erősödött e mezőgazdaság, de természetesen még további előrelépésre, fejlődésre van szükség.

Meggyőződésem, hogy hosszú távon az élelmiszertermelésre egyre nagyobb szükség lesz. Az más dolog, hogy erős verseny van, a versenyképességet folyamatosan javítani kell, ebből következően a fajlagos munkaerő-felhasználás – egy hektárra, egy állategységre vetítve – folyamatosan csökkenni fog. A korszerű technológiák – lásd precíziós gazdálkodás – egyre terjednek, és ez fontos. Viszont a volumen növeléséhez vannak még tartalékaink, hiszen a szakértők szerint 60(!) százalékkal lehetne növelni még a termelési volument. Még ha a fajlagos munkaerő csökken is, de a volumen növelésével a foglalkoztatást tovább tudjuk növelni, hiszen 2010 óta közel 50 ezerrel magasabb a foglalkoztatottak száma a mezőgazdaságban. A magyar mezőgazdaságban nyilván nem minden tökéletes, viszont a támogatási pozíciónk az egyik legjobb az EU-n belül, ezenkívül a legszükségesebb támogatásokhoz a forrásokat meg tudtuk szerezni a nemzeti költségvetésből, az ágazat finanszírozása – megítélésem szerint – még soha nem volt ilyen jó. A múltban elképzelhetetlen volt, manapság azonban tény, hogy például a bankok szempontjából a mezőgazdaság jelenti a legbiztosabb kihelyezést, hiszen 2 százalék alatt van a csődráta, ami rendkívül kedvező. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy végső soron a globális kihívásokra kell jó válaszokat adnunk, és ennek érdekében elsősorban a feldolgozóipart kell fejlesztenünk, mivel az agrárgazdaságon belül a nyersanyaghoz, alapanyaghoz képest a feldolgozott termékek aránya az elmúlt évek pozitív változásai ellenére is még mindig alacsony.

– Szóljunk még a munkaerőhelyzetről. Bár nőtt a foglalkoztatás a mezőgazdaságban, de mégis sok szakember, szakmunkás és kézi munkaerő hiányzik, lásd mezőgépész szakma, kertészeti ágazat.

– Valóban, az idénymunkáknál komoly munkaerőhiány van, ez részben azzal függ össze, hogy a közfoglalkoztatáshoz képest nem csábító kinn dolgozni a szőlő- és gyümölcsültetvényen. A mezőgazdasági vállalkozások sem jelentkeznek be az önkormányzatoknál, de bizonyára ennek is megvan az oka. Szerintem lehet még ezen a rendszeren finomítani, más tárcákkal folyik az egyeztetés ez ügyben. A másik a szakmunkáshiány, amelyen a képzésekkel lehet segíteni. Vonzóvá kell tenni a szakmát, s valószínű, hogy a minimálbér növekedése is megjelenik az ágazatban. A legfontosabb azonban az, hogy jövedelmező legyen az adott tevékenység, mert ez vonzza a fiatalokat a mezőgazdaságba. Vissza kell adni a rangját a mezőgazdaságnak, hiszen a paraszti munka komoly szaktudást igényel. A támogatási rendszeren keresztül is próbáljuk megnyerni a fiatalokat. Mindebből látszik, hogy ez nehéz kérdés, és gyors eredményt nem lehet elérni ezen a téren.

– A madárinfluenzáról is meg kell „emlékeznünk”, már csak azért is, mert Brüsszelhez fordult a tárca annak érdekében, hogy nemzeti forrásból segítsenek a bajba jutottaknak.

– A magyar kormány is tárgyalt erről az ügyről. Most már több mint 3 milliárd forint a közvetlen kár, míg a közvetett kár mértékét még nem tudjuk pontosan megállapítani. Becslések szerint ez is meghaladja a 3 milliárd forintot. Az elpusztult, megsemmisített állatok ellenértékét kártalanításként kifizetjük, ez 3 milliárd forint, amelyből 1,2 milliárd forintot már kifizettünk. A kormány dönt arról, hogy a közvetett károk kezelésére milyen lehetőség van. Vannak nemzeti jogcímek, de már most látszik, hogy a „de minimis” korlátokba ütközünk, bármelyik jogcímet válassza is a Kormány. Ez pedig három évre 15 ezer eurót jelent a termelőnek, míg a kereskedőnek és a feldolgozónak 200 ezer eurót ugyancsak három évre. Ha a nagyobb értéket nézzük, az is csak 61 millió forint, ami egy nagy cég esetében nem elegendő a károk kompenzálására, viszont a kisebb állattartók esetében elég lehet. Éppen ezért kezdeményeztük Brüsszelben, hogy uniós szinten kellene ezt a problémát kezelni, hiszen 17 tagállamot érintett a madárinfluenza, és ha más nem, az is segítség lenne, hogy a nemzeti forrásból adható támogatásnak ne legyen felső határa, mint a „de minimis” esetében. A Grüne Wochén találkoztam a német főállatorvossal, a német szövetségi miniszterrel is, beszéltünk erről a kérdésről, és azt mondhatom, hogy Németország is osztja a magyar álláspontot. Azt tervezzük, hogy a V4 tagállamokkal, Németországgal, Franciaországgal összefogva készítünk egy előterjesztést a Bizottságnak a madárinfluenza okozta károk kezelésére. Tudjuk, hogy Brüsszel malmai igen lassan őrölnek, de el kell indulnunk ezen az úton.

– Végezetül arra kérem, hogy tekintsünk az idei esztendőre. Milyen tervekkel indította az évet a minisztérium?

– Ha az indulást nézzük, akkor azt mondhatom, hogy a mezei leltár már kész, hiszen 1,6 millió hektáron megtörtént a vetés. A decemberi ellenőrzések során kiderült, hogy összességében az őszi vetések 50–60 százaléka jónak, 30 százaléka közepesnek, a maradék pedig gyengének mondható. Ez a korábbi évekhez képest kedvező, de az más kérdés, hogy a felmérés óta tapasztalt időjárás mennyit rontott vagy javított az állapoton. Először jött a nagy hideg és utána érkezett a hó, ami az ország egyes részein gyorsan el is olvadt. Kérdés, hogy milyen fejlettségi állapotban érte a növényeket ez az időjárás, biztos, hogy lesznek fagykárok, és lesznek olyan területek, amelyeket ki kell szántani, és új tavaszi növénnyel kell bevetni. A kérdés az, hogy mekkora terület lesz, mely növényi kultúrákat érintett kedvezőtlenül, de ez majd márciusban kiderül. Minden rosszban van jó is: kemény tél már régen volt, és mindig az volt a bajunk, hogy a kártevők túlélték a téli hónapokat, nos, most remélem, hogy ilyen gondunk nem lesz. Az állattenyésztésnél a tej- és a sertéspiaci válságon túl vagyunk, emelkednek az árak, a diplomáciai tárgyalásoknál a magyar álláspontok, érdekek jól körvonalazódnak, és bízom abban, hogy a többi tagállamhoz képest, jó pozíciót tudunk kiharcolni. A hitel- és a betétállomány is jó az ágazatban, bár ez tájegységenként, cégenként eltérő lehet, de összességében az ágazat jó úton halad. Persze, idén is még sok a tennivalónk.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai