Nagyobb versenyre kell felkészülni

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: VB, 2017/03/02

Dr. Mezei Dávid, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkárságának
helyettes államtitkára

1. A 2007–2013 közötti időszakban a szántóföldi növénytermesztés gépesítése – részben a viszonylag bőkezű vidékfejlesztési támogatásoknak – jelentős mértékben javult, a gépállomány modernizálódott, az elavult, sok esetben energiafaló és így gazdaságtalan munkaeszközöket a gazdák nagy része ki tudta cserélni. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a gépesítés az ágazat munkahely-megtartó képességén nem javított. Sőt, a túlzott gépesítés, automatizálás akár munkahelyeket is veszélyeztethet. Sokat lehet olvasni, hallani arról, hogy a mezőgazdaság és ezen belül is különösen a szántóföldi növénytermesztés technológiai ugrás előtt áll. A precíziós gazdálkodás elterjedése, az agrárinformatika eredményeinek egyre szélesebb körű alkalmazása alapvetően változtathatja meg a mezőgazdaságot. Amellett, hogy növelheti a hatékonyságot, takarékosabb, pontosabb növényvédőszer-, műtrágya-, valamint üzemanyag-felhasználást tehet lehetővé, és ezzel hozzájárulhat a gazdálkodás fenntarthatóságához. Ugyanakkor rendkívüli beruházás-, illetve méretgazdaságossági igénye miatt gerjesztheti a 2000-es években felgyorsult, majd 2010-től a Kormány hathatós intézkedései által lelassított, sőt, reményeink szerint visszafordított birtokkoncentrációt. Ráadásul, mint ahogy a gépesítés kapcsán említettem, a technológiai fejlődésnek ellentmondásos munkaerő-piaci hatásai lehetnek.

A jelenlegi, 2014–2020-as fejlesztési időszakban ezért a vidékfejlesztési politikában más versenyképességi kihívásokat azonosítottunk és kezelünk. A szántóföldi növénytermesztés – mint ahogy a mezőgazdaság egészének is – egyik legfontosabb kihívása a klímaváltozás, az időjárási szélsőségeknek való kitettség. Ezek a hatások egyre nagyobb mértékben csökkentik a termésbiztonságot, és ezáltal rontják a gazdálkodás jövedelemtermelő képességét.

Ezért úgy döntöttük, hogy több mint háromszorosára, 50 milliárd forintra növeljük a szántóföldi öntözési célú beruházások támogatási keretét. Hazánkban az öntözött területek nagysága messze nem éri el az uniós átlagot, ráadásul a klímaváltozás nemcsak a csapadék mennyiségére, hanem időbeli és térbeli eloszlására is kedvezőtlenül fog hatni a Magyar Tudományos Akadémia számításai szerint. Öntözéssel a terméshozamok 20–30, de esetenként 50–100 százalékkal is növelhetők, de ami ennél is fontosabb a gazdák számára: kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá válik a termelés.

2. Ami a szántóföldi növénytermesztést illeti, a jelenlegi Vidékfejlesztési Program keretében a tárolási és szárítási technológiák fejlesztésére, illetve új tárolókapacitások kiépítésére nyújtunk támogatást a gazdák számára. Nemcsak a termés kiszámíthatósága a fontos, azt el is kell adni. A tároló- és szárítókapacitások a kisebb családi méretű gazdaságoknál sok esetben hiányoznak. Márpedig a gazda jóval kiszolgáltatottabb a felvásárlóknak, ha megfelelő raktározási lehetőségek híján kénytelen lábon eladni a termést. Ezen kívánunk segíteni a mintegy 20 Mrd forintos pályázati felhívásunkkal a kis- és közepes méretű gazdaságoknak. Hiszen intervenciós raktárként óriási méretű tárolóból épült éppen elég a szocialista kormányok alatt.

A növénytermesztésen belül ugyanakkor arra ösztönözzük a gazdákat, hogy a magasabb hozzáadott értékű, munkaerő-igényesebb kertészeti kultúrákat részesítsék előnyben. Ehhez kívánnak segítséget nyújtani a különböző kertészeti felhívásaink, több mint 70 milliárd forint értékben.

A növénytermesztéssel foglalkozó gazdaságok fejlődésével párhuzamosan az állattenyésztő ágazat korszerűsítése és bővítése szükséges. A KSH adatai szerint a mezőgazdasággal foglalkozó gazdaságok 10 százaléka folytat vegyes gazdálkodást, növénytermesztést és állattartást egyszerre. Ennek az aránynak a növelése mindenképpen indokolt, hiszen régi népi bölcsesség, hogy „bőrben kell eladni a gabonát”.

A Vidékfejlesztési Program öt pályázati felhívása kínál támogatási lehetőséget állattartó telepek korszerűsítésére. Ennek keretében a gazdák fejleszthetik az állattartáshoz szükséges épületeket, gépeket, új eszközöket szerezhetnek be. A felhívások kiemelten támogatják továbbá a megújuló energia felhasználására irányuló technológiák alkalmazását.

Fontos kiemelni, hogy a pályázatok jól tükrözik a fejlesztési igényeket, hiszen ezen pályázatok esetében is jelentős túligénylés mutatkozott a rendelkezésre álló keretösszegekre. A szarvasmarha-, sertés- és baromfitartó telepek korszerűsítésére kiírt három, egyenként közel 20 milliárd forint keretösszegű pályázatra együttesen közel háromszoros túligénylés mutatkozott. Ezek közül is kiemelkedő a szarvasmarhatartó telepek korszerűsítésére beérkezett mintegy 85 milliárd forintos igény, amelyből 12 milliárd forintra fiatal gazdálkodók pályáztak. A „Juh- és kecsketartó telepek korszerűsítése” című, mintegy 4 milliárd forint keretösszegű pályázatra több mint 9 milliárd forint támogatási igény érkezett, ezért az Irányító Hatóság 2017. január 19-én felfüggesztette a felhívást.

Jelenleg az általános állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatra nyújtható be támogatási kérelem, de már itt is meghaladta az igénylés a közel 6 milliárd forintos keretet.

A mezőgazdaságban megtermelt kiváló minőségű alapanyagok feldolgozásának, magasabb hozzáadott értékű termékek előállításának támogatását szolgálja a Mezőgazdasági termékek értéknövelése és erőforrás-hatékonyság elősegítése a feldolgozásban című pályázat. A felhívás kiemelt figyelmet fordít a legkorszerűbb, innovatív technológiák alkalmazásának támogatására, a magasabb minőségű, speciális igényeket kielégítő termékek előállítására irányuló, valamint az erőforrás-hatékonyságot elősegítő beruházásokra. A 141 milliárd forint keretösszegű felhívást 2016. november 30-án függesztette fel az Irányító Hatóság.

A hazai mezőgazdasági alapanyagtermelés számára a legbiztosabb piacot nyújtó hazai élelmiszer-feldolgozás számára – a VP borászati, valamint a GINOP-ban megjelent középvállalati élelmiszer-ipari pályázattal együtt – összesen 300 milliárd forintot szán a kormányzat a jelenlegi időszakban.

3. Magyarország elkötelezett abban a tekintetben, hogy az uniós mezőgazdasági támogatások jelenlegi szintjét, a Közös Agrárpolitikát (KAP) 2020 után is meg kell őrizni. Az Európai Unióban már megkezdődtek az egyeztetések a 2020 utáni új időszakról, és a magyar kormány kész arra, hogy mint a legutóbbi alkalommal, ismét megvédje a magyar gazdák támogatásait Brüsszelben. Fel kell készülni azonban arra, hogy a KAP változni fog, esetleg az I. pillérben – területalapú támogatások, SAPS – nagyobb teret nyernek a környezetvédelmi elemek, a zöldítés, míg a vidékfejlesztési támogatásokban a vissza nem térítendő támogatások helyett előtérbe kerülnek a különböző visszatérítendő támogatások, pénzügyi eszközök.

Nagyobb versenyre kell felkészülni az európai – és így a magyar – gazdáknak Európán kívül és az európai piacokon is. Bár nagy kérdés, hogy a legutóbbi világpolitikai események – pl. amerikai elnökválasztás – lesznek-e, és ha igen, milyen hatással lesznek a kereskedelempolitikára, például meg tudják-e állítani a liberális kereskedelempolitika hosszú idő óta tartó menetelését.

Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke:

1. Megfelelő agrotechnika (hatékonyabb növényvédelem, tápanyag-utánpótlás és talajművelés), precíziós gazdálkodási technológiák alkalmazása (növeli a termésmennyiséget, csökkenti a változó költségeket – leszámítva a beruházási igényeket –, csökkenti a nemkívánatos környezeti terhelést, javítja az élelmiszerek minőségét és egészségességét, versenypiaci alternatívát szolgáltat a GMO-alapú technológiákkal szemben), helyhez kötött, termőhely-specifikus gazdálkodás.

2. Fajtahasználat (nagyobb termelési potenciállal rendelkező fajták használata és fémzárolt vetőmagok használatának növelése).

Takarmánycélú felhasználás, az állattenyésztés dinamikus növekedése, állatlétszám növekedése, ipari célú felhasználás növekedése.
Termelői együttműködések ösztönzése.
Minőségorientált termesztéstechnológiák alkalmazása.
Homogén árualap előállítása.
Alternatív szántóföldi növények termesztésének növelése.
A kapacitások megfelelő kihasználása, a műszaki színvonal fejlesztése, a termelői érdekeltség megteremtése és a magasabb fokú szerződéses fegyelem javítása.
A kis- és közepes méretű cégek műszaki-technológiai elmaradottságának felszámolása.
A talaj vízgazdálkodásának javítása, az öntözés fejlesztése, talajkímélő gazdálkodás.
A szójatermesztés területi potenciáljának növelése.

3. 2020 után várhatóan nagyobb hangsúlyt kell fordítani a termelők időjárási és piaci kockázatokkal szembeni ellenálló képességének javítására. Ehhez előtérbe kell helyezni a kárenyhítési rendszert, jövedelemstabilizációs eszközt és a piaci védőmechanizmusokat. Fontos a környezeti fenntarthatóság, a közvetlen támogatások megőrzésének záloga a zöldítés továbbfejlesztése, újabb környezetvédelmi intézkedések beépítése a támogatások alapfeltételeibe. Jelentősebb szerepe hárulhat az innovációra, ami a fenntarthatóság és a versenyképesség záloga.

Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökhelyettese

1. Gyakorlatilag és leegyszerűsítve: olcsóbban kell többet termelnünk. Ez a következő időszak kihívása. Olyan eszközöket, inputanyagokat kell beszerezni, olyan beruházásokba kell fogni, amelyek olcsóbbá teszik a termelést, csökkentik a műveletek számát a szántóföldeken. Ezen felül olyan vetőmagokat kell használni, amelyek kevesebb műtrágyát, kevesebb növényvédő szert igényelnek. Szóval a költségek folyamatos csökkentésével egyidejűleg kell a termés növelésére törekedni. A szántóföldi növénytermesztés hosszú távon semmiféle úgynevezett luxuskiadást nem fog tudni megengedni magának.

2. Nem biztos, hogy nálunk a magasabb hozzáadott termékek termelése lesz versenyképes. Magyarországnak az alapanyagokban, a gabonafélékben van komparatív előnye a versenytársakhoz képest. Arról nem is szólva, hogy időközben változhatnak a szabályozók. Sem az aprómagvakból, sem a gyógyszeripari alapanyagokból nem tudnak olyan területet és mennyiséget előállítani a hazai szántóföldi növénytermesztésben, hogy azok meghatározóvá tudjanak válni. Magyarország arra van ítélve, hogy élelmiszer-alapanyagokat, takarmányokat termeljen.

Apróbb finomságok persze szóba jöhetnek, de ezek az egészre nézve nem jelentenek megoldást. Hogy ezeknek mi az eszköze, hogy a precíziós gazdálkodás mennyire jelenti hosszú távon a jövőt, netán ennek egy fejlesztett változata lesz a nyerő, ezt még nem lehet tudni. Egy biztos, hogy mindenkinek a saját viszonyaihoz igazodva kell gazdálkodnia, növényt termesztenie. A jelenleginél sokkal jobban figyelembe kell venni a helyi adottságokat, a helyi lehetőségeket.

3. Leghamarabb 2017. második felében fog a témában az Európai Bizottság anyagot készíteni, de addig nincs mihez igazodni. A 2020 utáni időszakkal kapcsolatosan legfeljebb találgatni lehet. Egyelőre nincs semmi konkrétum. Esetleg az irányokra következtethetünk abból, hogy milyen személyek állnak az európai DG AGRI élén, hogy Phil Hogen biztosnak mi a szemlélete. De erről még korai beszélni.

Az első komoly EU-s mezőgazdasági reform 1992-ben volt, s ez MacSharry nevéhez fűződik. Ő akkoriban mondott nagyon csúnya dolgokat, és ezekből a gyakorlatban majd hogy semmi sem lett. A történelmi tapasztalat az, hogy az első verzióhoz képest mindig felpuhulnak a szabályok, amelyeket aztán be is vezetnek. Én ugyanezt várom 2020 után is. Lehet, hogy lesznek kisebb változások, de nem várok igazán nagy áttörést 2020 után a szántóföldi növénytermesztésben. Lehet, hogy csökkenni fog egy-két támogatási forma, akár kivezetésre is kerülhet, de nem hiszem, hogy forradalmi átalakulásra kellene számítanunk.

Tehát a versenyképesség erősítése egyértelműen elengedhetetlen ahhoz, hogy a szántóföldi növénytermesztés 2020 után is ott legyen a húzóágazatok között. Nem titok, hogy akadnak komoly politikusok, akik szerint nem 2020-ban lesz reform, hanem azt egy későbbi időpontban vezetik majd be.

Dr. Raskó György közgazdász

1. A fajlagos termelési költségek csökkentésével, olcsóbban kell előállítani a búzát, a napraforgót, a kukoricát és minden más növényi kultúrát. Ennek manapság az egyik leghatékonyabb módja átállni a precíziós termelésre, amellyel jelentős mennyiségű műtrágya, növényvédő szer, vetőmag és üzemanyag takarítható meg. Ez az egyik irány.
A másik, hogy olyan vetőmagokat alkalmazzunk, amelyek termőképessége, hozampotenciálja a Magyarországon jelenleg vetettnél jóval magasabb. A léteznek olyan külföldi búzafajták, amelyek a 8–10 tonnás termésátlagot majdhogy nem garantálják. De ugyanez vonatkozik a kukoricára is. Ma már Magyarországon is beszerezhető olyan génmódosítás-mentes kukorica vetőmag, amelynek a termelési potenciálja 14–15 tonna körüli. Hát ilyeneket kell vetni.

Persze, ha valaki 4–5 tonnára állítja be a műtrágyát, akkor ne várjon tíztonnás termést. Ezzel csak az a probléma, hogy az egész ország területe nitrátérzékenynek van nyilvánítva, hektáronként 170 kilogramm hatóanyagban van korlátozva a nitrogénfelhasználás, amiből sosem lesz 15 tonna kukorica. Jellemző, hogy Hollandiában háromszor akkora a műtrágya -felhasználás, mint nálunk.

Ami a precíziós termelést illeti, tény, hogy a magyar mezőgazdaság széles körben alkalmaz nagy hatékonyságú vetőgépeket, traktorokat, kombájnokat, gépesítettsége telített, újabb gépek vásárlásával sok előrelépési lehetőség már nincs. A precíziós műveléssel viszont sokat, akár hektáronként 30–40 ezer forintot is meg lehet takarítani, ami azért komoly önköltségcsökkentő tényező. A másik oldalon pedig, ha egy gazda 10 tonnát termel búzából, meg 15-öt kukoricából, akkor szinte biztos lehet abban, hogy versenyképes marad. A kisebb fajlagos költségeknek köszönhetően persze.
Ukrajna és Oroszország együttesen ma már 80–100 millió tonnás exportra képes gabonából, ami azért is döbbenetes, mert évekkel ezelőtt 30–40 milliós volt az exportpotenciáljuk. Vagyis 60 millió tonnával nőtt az a mennyiség, amit a külpiacon adnak el. Most mindkét ország bejelentette, hogy további jelentős termelésbővítést tervez. Ukrajnának az export gabona árualapja 2020-ra el fogja érni a 70 millió tonnát, az oroszoké pedig az 50 milliót. Együttesen tehát a magyar termelés tízszeresét lesznek képesek elhelyezni Észak-Afrikában, Ázsiában és kisebb részben Európában. A kínálatot tehát ők fogják meghatározni. Az Európai Unió elveszítette vezető exportőr szerepét a Mediterrán-térségben, hozzájuk képest nemsokára a futottak még kategóriába kerül.

Ráadásul mindkét államban alacsonyabb költségekkel dolgoznak, mint mi. S ebben a birtokméret játssza a főszerepet. Ukrajnában az agrárgazdasági társaságok birtokmérete megközelíti a 40 ezer hektárt, Magyarországon az árutermelő egyéni gazdáké meg 800 hektár körül van, a gazdaságok átlagos mérete alig haladja meg a 300-at, a családi gazdaságoké pedig 50 hektár alatt van. Az ukránoknak persze kiváló minőségű csernozjom talajaik vannak. Könnyű ott a fajlagos költségeket csökkenteni vagy alacsonyan tartani, ahol a traktor reggel elindul egy irányba, délben megfordul, estére visszaér. Az eredmény: jóval kisebb a gázolajfogyasztás, jobb a kapacitáskihasználás. Ezek olyan előnyök, amikkel nagyon keményen meg kell küzdenünk.

A magyar élelmiszeripar helyzete tragikus. Egyre extenzívebb és egyre alacsonyabb feldolgozottságú termékeket visz a világpiacra. A magasan feldolgozott élelmiszertermékek részesedése a magyar agrárexportban 10 százalék alá csökkent. Vagyis visszafejlődés van. Sajnos az a helyzet, hogy az olyan termékeknek, amelyeknek komoly hozzáadott értéktartalma van, mint például a Csabai kolbász, a Pick szalámi, a konzervsonka, az agrárkivitelből való részesedése nem éri el az egy százalékot sem.

2. Magyarországnak nagyon végig kell gondolnia a gabona- és olajosmag-termelést, mert ebben a kelet-európai versenytársaink jobbak lesznek már néhány éven belül. Ehelyett sokkal inkább olyan növények termelésével kellene foglalkozni, amelyek speciális termékeknek számítanak, mint például a vetőmagok, gyógyszeripari-alapanyagok, gyógynövények, szántóföldi zöldségek. Emellett a kertészeti ágazatra, a zöldség-gyümölcs termesztésre kellene nagyobb figyelmet összpontosítani. A gabonára és olajos magvakra koncentráló szántóföldi növénytermesztésben nagyon sok hozzáadott értéket nem tudunk produkálni. Ezért mondjuk mindig azt, hogy ha már ennyi gabonát termelünk, akkor azt állatokkal kell feletetni, majd sonkát, szalámit, kolbászt és konzerveket készíteni. Azt eladni nagyobb bevételt hozna az országnak és több embert eltartana vidéken. De hát jelenleg nem ebbe az irányba haladunk.

3. Hogy mi lesz 2020 után? Úgy látom, hogy a gépbeszerzési és a telepi infrastruktúrához kapcsolódó támogatások szinte a nullára csökkennek. A termelőknek arra kell felkészülni, hogy ezeket saját forrásból, hitelből kell megvásárolniuk. Ami pedig a földalapú támogatást illeti, reálértékben biztos, hogy alacsonyabb lesz. Nem ezt mondom, hogy azonnal megszűnik, de arra kell számítani, hogy reálértékben az egyes pillérbe tartozó, direkt mezőgazdasági támogatás kisebb lesz mind a magyar, mind más uniós gazdák számára.

Egyáltalán, azt sem tudjuk, mi lesz az Európai Unióval. Lehet, hogy 2020-ra megszűnik az az EU, ami most van. Amit én látok, hogy erősen körvonalazódik egy belső unió kialakulása, amiben az euróövezet országai vesznek részt. Akinek nem kell közös költségvetés, nem kell euró, az a körön kívülre fog esni, s rá csak a közös piacnak a kereskedelmi része fog majd vonatkozni, a többiek pedig fejlődnek majd tovább, mintha az Unió egy ország lenne. Ha ez megtörténik, akkor azt a nagyvonalú támogatást, amit Magyarország mostanában –nemcsak a mezőgazdaság, hanem általában – kap, azt a magyar gazdaság nyugodtan elfelejtheti

Ha viszont nem változik alapvetően a rendszer, akkor marad a feladat: magasabb hozamokat előállítani alacsonyabb költséggel, és úgy versenyképesnek maradni, hogy minőségi árut termelünk és megbízható szállítók vagyunk. Ez utóbbi azért érték a külpiacon is.

Összegezve: Magyarországon a növénytermesztés van legközelebb a nemzetközi élvonalhoz. Tehát itt még jól állunk. Gabonából is, kukoricából is, repcéből is. A cukorrépát is nyugat-európai szinten termeljük. A probléma ott kezdődik, hogy az állattenyésztésnek nagyon kicsi a súlya. Emiatt a 12–13–15 millió tonnás gabonatermésből Magyarországnak 7–8 millió tonnát exportálni kell szerény hozzáadott értékkel. Ezért kellene az állattenyésztésre jobban rámenni, elsősorban a sertésre, baromfira, ezen belül a víziszárnyasokra. Itt nagyobb munkaerő-lekötés van, és ebben a szektorban elő tudunk állítani olyan nyersanyagot, takarmányt, amivel jó néhány versenytársunknál olcsóbban tudunk állati fehérjét termelni. Ez önmagában véve nem elég, mert ezt ugye még fel is kellene dolgozni olyan élelmiszerüzemekben, amelyek nyugat-európai színvonalúak. Ilyenek azonban alig vannak az országban. Egy szó, mint száz, a magyar agrárium értékdeficitje részben az élelmiszeripar gyengélkedésének, részben az állattenyésztés alacsony intenzitásának tudható be.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai