Lemosó permetezés

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Dr. Nagy Géza és Dr. Ripka Géza - NÉBIH, Növény-, Talajés Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, 2017/03/13

1. ábra. Lemosásra alkalmas őszi időszak

Nevét a kijuttatás jellege alapján kapta. A növényvédő szereket a fás részekre (törzs, vázágak, gallyak, vesszők) irányítva nagy permetlémennyiséggel, lemosásszerűen juttatják ki, biztosítva ezzel a gyakran repedezett fás részek teljes fedettségét. Nemcsak a lémennyiség, de általában a használt készítmény dózisa is nagyobb, mint a vegetációs időszakban kijuttatott dózis.

Az áttelelő károsítók ellen

A fás szárú kultúrákat más néven állókultúráknak nevezzük, amelyek hosszú évekig ugyanazon a területen maradnak. A károsítóknak (kórokozók és kártevők) ez lehetőséget biztosít a fokozatos felszaporodásra, az egyre nagyobb kártétel kialakítására. Számos kórokozó (pl. őszibarack tafrinás levélfodrosodásának kórokozója) és kártevő (pl. pajzstetvek) a téli, nyugalmi időszakot a fás részeken vészelik át. A vegetációs időszakban kialakuló kártétel mértékét alapvetően befolyásolja e károsítók áttelelésének, fennmaradásának sikere. A lemosó permetezéssel elsősorban ezek ellen az áttelelő alakok ellen védekezünk. A kezelésnek különösen akkor van nagy jelentősége, ha az őszi és téli időjárás enyhe, kórokozók esetében csapadékos is, amely kedvező feltételeket teremt az áttelelésnek, adott esetben a szaporodásnak.

A lemosó kezelést alapvetően a nyugalmi időszakban, fagymentes napokon végezzük. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a károsítók áttelelő alakjai (pl. kórokozók ivaros termőtestei, pajzstetvek nyugalomban lévő nőstény pajzsai) nagyon ellenállnak a különböző növényvédő szereknek, ezért a kezelés akkor lesz igazán hatékony, ha a károsítók életfolyamatai már beindultak. Más szempontból vizsgálva a nyugalmi időszakban történő elvégzést teszi szükségessé a permetezéskor használt nagy lémennyiség (általában 1000 l/ha vagy több), illetve a növényvédő szerek nagy dózisa, amelyek a vegetációban a fejlődő növényi részeken károsodást okoznának.

Alapvetően három időszakban végezhetünk lemosó permetezést:

1) Őszi, lombhulláskori időszak: Előnye, hogy a károsítók még többé-kevésbé aktív állapotban vannak. A kezelés jó hatékonyságú a telelőre vonuló kártevő-populáció gyérítésében, és védelmet biztosít a lombhullással keletkező természetes sebzések fertőzése ellen is (1. ábra).

2) Télvégi, mélynyugalmi időszak: az ekkor kijuttatott kezelések kevésbé hatásosak, azonban munkaszervezési okok miatt elvégzésük adott esetben indokolttá válhat, különösen a tél enyhülése esetén.

3) Közvetlenül a rügypattanást megelőző időszak: Tavasszal, a hőmérséklet emelkedésével a károsítók életfolyamatai megindulnak, ezért az ekkor elvégzett permetezés nagyobb hatékonyságú. Problémát jelenthet a fajonként, illetve fajtánként eltérő időpontban bekövetkező rügypattanáshoz történő időzítés és a megkésett kezelés okozta fitotoxikus tünetek a fejlődő hajtásokon.

A tél végén, illetve a tavasszal végzett permetezéseket célszerű közvetlenül a metszés utánra időzíteni. Ezzel egyrészt a metszési sebeket zárjuk le, másrészt elkerüljük a metszés során eltávolított részek fölösleges permetezését.

A lemosó permetezés elvégzésének szükségessége az ültetvény korával egyenes arányban nő. Egy fiatal, nem termő korú állományban a fás részeken jelenlévő károsítók mennyisége nem feltétlenül indokolja a védekezés végrehajtását. Ugyanakkor egy idősebb gyümölcsösben, legyen az például szilva vagy őszibarack, olyan szintű lehet a kártevők, illetve kórokozók nyugvó alakjainak jelenléte, hogy lemosó permetezés nélkül nagyon bizonytalanná válik a vegetációban elvégzett kémiai növényvédelem sikere.

Fontos megjegyezni, hogy a lemosó permetezés csak a fás részeken áttelelő károsítók (pl. pajzstetvek, tafrinás betegség kórokozója) ellen hatékony. Olyan betegségek ellen, amelyek kórokozói a lehullott levelekben telelnek (pl. alma ventúriás varasodása, cseresznye és meggy blumeriellás levélfoltossága) a lemosó permetezés hatástalan. Ebben az esetben a levelek talajba forgatása, vagy kisebb területen azok összegyűjtése és komposztálása jelent megoldást. A lemosó permetezés szintén nem hatásos azon kártevők ellen, amelyek áttelelő alakjai a rügyek belsejében telelnek (pl. szőlőlevélatka).

A kártevők elleni lemosó permetezések a nagy dózisok miatt egységnyi területre vetítve általában sokkal költségesebbek, mint a vegetációban elvégzett permetezések. Ezért azt javasoljuk, hogy nagyobb állományokban a kezelést ne a teljes állományban, hanem csak azokon a részeken végezzük el, ahol nagy a fák fertőzöttsége. A vegetációban végzett állományvizsgálattal az erősen károsodott fák megjelölhetőek, és a lombhullást követően célzottan, foltszerűen érdemes kezelni.

A lemosó permetezések csak akkor lesznek hatékonyak, ha nagy lémennyiséggel, lemosásszerűen végezzük. Erre kisebb területen tökéletesen megfelel egy háti permetező.

Ne keverjük össze a különböző növényvédő szereket! Ha kártevők és kórokozók ellen is szükségessé válik a védekezés, akkor vagy gyári kombinációkat választunk (pl. paraffinolajat és rézhidroxidot együtt tartalmazó készítmény), vagy külön menetben végezzük el a kezelést. Mivel a kártevők ellen alkalmazott olajos lemosást követően más permetszer nem tapadna meg a fás részeken, ezért a betegségek elleni kezelést mindig az olajos lemosást megelőzően kell végezni.

Növényi kultúrák szerint

A betegségek ellen az alábbi kultúrákban indokolt a lemosó permetezés használata:

Az almatermésűek közül almában, körtében és birsben az ervíniás betegség, más néven tűzelhalás ellen indokolt a lemosó permetezés végrehajtása. Mivel baktériumos betegségről van szó, a kezelésre a réz hatóanyag tartalmú készítmények alkalmasak (rézszulfát, rézoxiklorid, rézhidroxid, rézoxid). A permetezés körténél hatékony a fás részeken fennmaradó ventúriás varasodás kórokozója ellen is. Szintén célszerű lemosást elvégezni az idősebb, ágelhalásoktól (pl. nektriás ágrákosodás) veszélyeztetett területeken. A réztartalmú készítmények a vegetációban károsíthatják a növényeket, ezért a felhasználás során fontos a technológiai előírások betartása.

A csonthéjasok közül a betegségek ellen elsősorban őszibarack, kajszi és meggy állományokban célszerű a védekezés végrehajtása. Szilvában a lemosás leginkább a fás részeken áttelelő pajzstetvek (2. ábra) ellen irányul, cseresznyében, idősebb állományokban szintén e kártevők felszaporodása indokolhatja a kezelés elvégzését. A fás részeken a tafrinás betegség (őszibarack, esetleg kajszi), a lisztharmat (őszibarack), a monilíniás hajtáselhalás (őszibarack, kajszi, meggy, esetleg cseresznye), a levéllyukacsosodás (őszibarack, ritkábban kajszi és meggy), a leukosztómás ágelhalás (őszibarack és kajszi), valamint a baktériumos ágelhalás (elsősorban kajszi) kórokozói telelhetnek át. Ellenük többszöri lemosó permetezés is szükségessé válhat, őszi és kora tavaszi kijuttatással. A lemosásra az almatermésűeknél felsorolt réztartalmú készítmények, a lisztharmat kivételével, hatékonyak. Lisztharmat ellen a lemosó permetezésre engedélyezet kéntartalmú (pl. poliszulfid kén) készítmények használhatóak. Ez utóbbi készítmények a tafrinás betegség elleni kezelésre is alkalmasak. Csonthéjasokban a lemosásra engedélyezett készítmények a vegetációban szintén károsíthatják a növényeket. 

2. ábra. Pajzstetves szilvaág

A héjas gyümölcsűek közül dióban a baktériumos betegség (xantomónász) indokolja a lemosó permetezés elvégzését. A kezelésre a réztartalmú készítmények (lásd korábban) használhatóak. Mandulában a varasodás, a levéllyukacsosodás és a monilíniás hajtáselhalás kórokozói telelhetnek át a fás részeken. Ellenük szintén a réztartalmú készítmények engedélyezettek, amelyek felhasználása a vegetációban az esetleges fitotoxikus hatásuk miatt a technológiai előírások szigorú betartását teszi szükségessé.

A bogyóstermésűek közül a köszméte és a ribiszke vesszőin az amerikai lisztharmat kórokozója képes áttelelni. Mivel ezek a növények kedvelt tápnövényei a pajzstetveknek is, ezért a lemosásra az olajat és rezet és/vagy ként együtt tartalmazó készítmények (pl. rézoxiklorid + kén + paraffinolaj, poliszulfidkén + paraffinolaj) használhatóak.

Szőlőben a betegségek elleni, nyugalmi időszakban végzett lemosó permetezés általában idősebb állományokban szükséges, ahol a fás részeken a korai tőkeelhalásban is szerepet játszó kórokozók felszaporodhatnak. A kezelésre a réztartalmú készítmények alkalmasak. Szőlőben lisztharmat ellen az áttelelő képletek (kazmotéciumok) gyérítésére szüret után, de még lombhullás előtt alkalmas a nagy permetlémennyiséggel végzett lemosásszerű kezelés. A permetezésre a lisztharmat ellen engedélyezett készítmények használhatóak. Az olajtartalmú készítmények (pl. paraffinolaj) önmagukban vagy más lisztharmat elleni fungiciddel együtt, vegetációban engedélyezett dózisban alkalmazva, növelik a kezelés hatékonyságát.

Kártevők szerint

A rügyfakadás után több olyan kártevő fellépése veszélyezteti a gyümölcskultúrákat és a szőlőt, amelyek sok esetben döntően kihatnak az egész évi károsítóhelyzetre, egyben meghatározzák eme időszak legfontosabb tennivalóit. Ezen károsítók egy része ellen lehetőség van a nyugalmi állapot végén védekezni.

A kihajtást követően több levéltetűfaj is rendszeresen megjelenik a fejlődő leveleken. Mind a fás szárú, mind a lágyszárú növényeken számítani kell fellépésükre. A levéltetvek növényi nedveket szívogatnak. Ennek következtében a levelek és a hajtásvégek erősen torzulnak. Legkorábban a piros ribiszke, az almafa és a galagonya levelein jelennek meg a levéltetvek okozta, piros színű dudorok, deformációk. A tetvek által kiválasztott ragacsos váladékon, a mézharmaton gyakran egy fekete színű telepeket fejlesztő gombafaj, a korompenész telepedik meg. Számos veszélyes vírust terjesztő, gazdaváltó fajuk okoz gondot különösen a csonthéjas gyümölcsfajokon. Tojás alakban, a rügyek közelében telelnek. Paraffinolaj-tartalmú lemosó permetezéssel a tojások gyéríthetők.

A növények nedveivel táplálkozó atkák többsége elsősorban a lombozaton károsít, azonban erős fertőzés esetén képesek a termés minőségét is rontani, illetve a mennyiségét csökkenteni. A takácsatkák közül a tojás alakban telelő piros gyümölcsfa takácsatka és a kifejlett alakban telelő közönséges takácsatka kártételével találkozhatunk leggyakrabban. A szabad szemmel alig látható, piros, illetve sárgászöld színű, pókszabású állatok többnyire a levelek fonákán szívogatnak. A közönséges takácsatka fertőzését sűrű szövedék jelzi a levelek fonákán, míg ez a piros gyümölcsfa takácsatka esetében hiányzik. A megtámadott levelek kezdetben fakulnak, sárgulnak, később a lombozat megbarnul. A piros gyümölcsfa takácsatka tojásaiból a lárvák kelése általában az alma zöld és piros bimbós állapota idején kezdődik. Nyugalmi időszakban a tojások paraffinolaj-tartalmú lemosó permetezéssel gyéríthetők.

3. ábra. Takácsatkák által erősen fertőzött levél (Forrás: Versenyképes almatermesztés)

A szabad szemmel nem látható gubacsatkák a levelek színén idéznek elő különböző alakú, színű és méretű kiemelkedéseket, valamint szemölcsszerű elváltozásokat. Három gyakori fajuk közül az egyik körtén, két másik pedig dión károsít. A kártétel megelőzése érdekében rügyfakadás időszakában paraffinolaj-tartalmú szerrel történő lemosó permetezéssel a telelő helyről (pl. rügypikkelyek közötti rész, kéregráncok, kéregrepedések stb.) előjövő egyedek gyéríthetők. Később, a levéltünetek megjelenése előtt kell az atkaölő szeres védekezést elvégezni. Ennek az időpontja nem sokkal a rügyfakadás után van: akkor, amikor a gubacsatka fajok telelő nőstényei a kihajtó friss leveleken elkezdik a táplálkozást. A tünetek kialakulása utáni védekezésekkel a rejtett helyen élő gubacsatkák már nem pusztíthatók megfelelő hatásfokkal.

Szőlőültetvényeken

Szőlőben több, egyre jelentősebbé váló károsító faj áttelelő alakja ellen célszerű elvégezni a lemosó permetezést. Magyarországon 2013-ban először találták meg az aranyszínű sárgaság nevű betegséget. Hazánk legtöbb borvidékén és szőlőtermesztő vidékén jelen van az amerikai szőlőkabóca, amely az e betegséget okozó fitoplazmát terjeszti. Az amerikai szőlőkabóca tojásai a szőlővesszők kérgében telelnek át. Nyugalmi időszakban a szőlőkabóca tojásait paraffinolaj, valamint paraffinolaj + poliszulfidkén tartalmú készítménnyel végzett lemosó permetezéssel lehet gyéríteni.

A szőlő fás részein leggyakrabban a pajzstetvek és a szúfajok okoznak kárt. A közönséges teknőspajzstetű és a gyapjas pajzstetű is soktápnövényű kártevők. A mozgó lárvák kezdetben a leveleken élnek, később a hajtásokon és a vesszőkön, majd az idősebb fás részeken telepednek meg és táplálkoznak. Szívogatásuk hatására csökken a tőkék növekedése. A pajzstetvek által kiválasztott mézharmatot a hangyák szívesen fogyasztják, s intenzív mozgásuk megmutatja a pajzstetvek tartózkodási helyét. Kellő odafigyeléssel végzett metszés során sok egyedet el tudunk távolítani. Paraffinolaj hatóanyagú szerrel végzett tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthetjük a telelő egyedeket.

A szőlő lombozatán nem kevés ízeltlábú tehet kárt. Tavasszal legkorábban a szőlőtripsz károsít, amikor a kéreg alatt áttelelt imágók az éppen fakadó hajtásokat, leveleket szívogatva, azok kanalas torzulását, rendellenes, törpe növését, rövid szártagúságát, parásodását és elhalását okozza. Növényvédelmi problémát csak fakadás idején okoz. A paraffinolaj- és kéntartalmú lemosó permetezés gyéríti ezt a kártevőt is.

Az amerikai lepkekabóca egyre gyakrabban és egyre nagyobb egyedszámban tűnik fel szőlőültetvényeinkben. A Magyarországon 2004 óta ismert melegkedvelő, egynemzedékes faj tápnövényeinek a száma igen nagy. Szőlőültetvényekben a levelek fonákán, a hajtások tengelyén vagy a fürtkocsányon szívogatnak. Tojás alakban telel át a kéreg alatt, lárvái május második felében kelnek, s ötszöri vedlést követően júliusban, augusztusban jelennek meg a kifejlett alakok. A fás részen telelő tojások egy része paraffinolaj- és kéntartalmú lemosó permetezéssel elpusztítható. Természetes ellensége egy ollósdarázsfaj, melyet több európai országban felhasználtak már a biológiai védekezésre.

A szőlő rügyeiben és levelein szívogató szőlőlevélatka és szőlőgubacsatka néhány évvel ezelőtt gyakrabban okozott jelentős kártételt. Napjainkban ezekkel a fajokkal szemben a takácsatkák, köztük a szilva takácsatka, a piros gyümölcsfa takácsatka és a közönséges takácsatka fellépésével kell inkább számolni. Az áttelelő alakok gyérítése a fakadáshoz közeli időpontban paraffinolaj-tartalmú lemosással végezhető.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai