A kukorica vetőmag termesztéséről

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: H.Gy., 2017/03/24

Földesi Lászlót, termelési vezérigazgató-helyettes

A Hód-Mezőgazda Zrt. az egyik meghatározó kukoricavetőmag-termesztő cég az országban. A világpiaci kedvezőtlen folyamatok miatt – orosz embargó, ukrán válság, felhalmozott raktárkészletek stb. – az elmúlt években jelentősen csökkent a hazai kukoricavetőmag termesztő terület, s ez alól az alföldi cég sem kivétel. A 2017-es esztendő lesz a mélypont, jelentette ki a vezérigazgató-helyettes, mert soha ilyen kis területen nem termesztettek még kukorica vetőmagot az országban, mint ami az idén várható. A Hód-Mezőgazda Zrt.-nél sem döntötték még el, mekkora területet vetnek be, de az biztos, hogy kisebbet, mint tavaly. Jövőre viszont elindulhat a fejlődés, mert a raktárkészletek várható csökkenése lehetővé teszi a nagyobb mennyiségű előállítást. De még ekkor is elmarad a teljesítmény a három-négy évvel ezelőttitől. A Hód-Mezőgazda Zrt. az elmúlt tíz évben vetőmagüzeme kapacitását az országos kapacitás egyharmadára növelte. Ezt a mennyiséget a hazai piac nem tudta felvenni, ezért a vetőmag zömét exportálják.

Termesztési feltételek

A kukorica vetőmag termesztésének eredményességét nagyon sok tényező befolyásolja, hangsúlyozta Földesi László. Gondosan kell megválasztani a termőhelyet. A beltenyésztett vonalak sokkal érzékenyebbek a talaj minőségére, ezért a terület kiválasztásának nagyobb jelentősége van, mint a takarmánynak termesztett kukoricánál. Vetőmag előállítására tehát az adott üzemben a legjobb területeket kell kiválasztani. Fenyércirokkal, aprószulákkal, acattal erősen gyomosodott táblán nem lehet vetőmagot termelni, mert az e gyomok irtásához használt herbicidek a vonalakat is károsíthatják. A beltenyésztett törzsek alapanyagának előállításánál 500 méter izolációs távolságot (szigetelési távolság), a hibridek előállításánál 200 métert ír elő a hazai szabvány. Csökkenthető a vetőmag-előállító táblák közötti izolációs távolság akkor, ha a legközelebbi táblákon ugyanazon apával folyik a hibrid előállítása.

A másik fontos tényező az öntözés, mert a beltenyésztett vonalak keresztezésénél sokkal nagyobb a víz iránti érzékenység, mint az árukukorica esetében. A vetőmag termesztésekor a klimatikus körülmény jelentős befolyásoló tényező, s ha nincs elegendő csapadék, akkor bizony öntözni kell. Mivel a beltenyésztett vonalak alkalmazkodóképessége rosszabb, vitalitásuk csökkentebb, mint az árukukoricáé, ezért fokozott gondot kell fordítani – a hőmérsékleti és csapadékviszonyok sokéves ismerete alapján – a tábla kiválasztására. Különösen veszélyes a virágzás és a termékenyülés idején fellépő aszály, ezért szükséges a vonalszaporításokat és vetőmag-előállításokat öntözéses körülmények között végezni.

Vetőmagtermesztésre tápanyaggal jól ellátott, jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő, közel semleges pH-jú, főként a csernozjom talajok alkalmasak. Nem kedvezőek a hideg, tömődött, rossz talajok, a szikes és a laza homoktalajok. Vetőmagtermesztésnél az elővetemény lehetőleg ne legyen kukorica, mert előfordulhat árvakelés, gyomosodás és az amerikai kukoricabogár kártétele. Kedvezőtlen előveteménye a napraforgó, a cukorrépa és a repce. Kedvező előveteményei a kalászosok (búza, őszi árpa).

A lehető legmagasabb színvonalon

A tápanyagellátással kapcsolatban Földesi László azt hangsúlyozta, hogy a szülőpartnerek többségének tápanyagfelvevő képessége gyengébb, mint az árutermelő hibrideké, ezért a talaj tápanyag-ellátottsága közepes vagy ennél jobb legyen. A vetőmagtermesztés tápanyag-ellátása akkor megfelelő, ha 8–10 t/ha árukukorica termesztéséhez szükséges NPK-műtrágyaadagot juttatunk ki. A 8–10 tonna árukukorica-termésátlag eléréséhez szükséges tápanyag-utánpótlás elsősorban a nitrogénre vonatkozik, mert foszforból és káliumból kismértékű rátartás nem okoz depressziót, hatása viszont több vonatkozásban is kedvező.

A talaj-előkészítés megegyezik az árukukoricánál használtakkal, annyi különbséggel, hogy vetőmagtermesztésnél még jobban törekedni kell a gondos munkára, különösen fontos a jó magágy előkészítése. Jó magágy-előkészítéssel döntően elősegítjük az egyöntetű növényállományt és a vegyszeres gyomirtás eredményességét. A vetés a hibridkukorica vetőmagtermesztésének egyik legkritikusabb művelete. Fontos az optimális vetésidő, a vetésmélység, az állománysűrűség, az anya- és apasorok aránya, valamint biztosítani kell az anya- és apasorok együttvirágzását. A vetést 10–12 °C-os talajhőmérsékleten lehet megkezdeni.

A kisebb vonalak csírázási erélye a hideg talajban még gyengébb. Nem helyes azonban a vetésidő túlságos kitolódása sem, ezért a talaj megfelelő felmelegedését bevárva a vetést május 10-ig be kell fejezni.

Minden hibridnek, illetve beltenyésztéses vonalnak eltérő az optimális tőszáma. A nemesítők – kísérleteik számos adatát figyelembe véve – határozzák meg a vetendő tőszámot, amelyet a frakcionált vetések idején be kell tartani. A kukorica alapvetően idegenbeporzó növény, de néhány százalékban képes önbeporzásra is. A hibridkukorica vetőmag-előállítás lényegében beltenyésztett vonalak keresztezése. Egy-egy apasor több anyasort is megtermékenyít. Az anya- és apasorok aránya igen változatos, és egyedi, a hibrid technológiáktól függő. A megtermékenyítés után az apasorokat kivágják, melynek eszköze lehet a tárcsa, a szárzúzó vagy a vontatott, kétsoros szecskázógép. Utóbbi esetben az apasorok silókészítésre is hasznosíthatók.

A hibrid vetőmag termesztésekor a betegségek és a növényvédelem hasonló az árukukoricáéhoz. A tenyészidőszak alatt az állandó gyommentes állapot biztosítása alapvető követelmény. A beltenyésztett vonalak legtöbbje vegyszerérzékeny. A hibridekhez hasonlóan az egyes vonalak vegyszerérzékenységét is figyelemmel kell kísérni. A kártevők elleni védekezésre még fokozottabb hangsúlyt kell helyezni, mint az árukukoricánál, mert ha itt rágás történik, és bejut a gomba a csőbe, akkor a fuzárium és mellette sok más gombafaj elterjedésével kockáztatjuk a vetőmag csíraképességét. Többszöri kezelésre van szükség a védekezés során, figyelembe véve a gradációt és az előrejelzéseket.

Nagy munkaerőigény

A címerezés az előállítás meghatározó feladata. Az öntermékenyülés elkerülése miatt az anyasorok címerét maradéktalanul el kell távolítani. Egy-egy szemlén 0,5 százaléknál több virágzó címer az anyasorban nem maradhat, mert a címerezési hiba öntermékenyülést okoz. Ha a főcímerezés időpontját helyesen választjuk meg, akkor a címer 80–90 százalékát is el lehet egy menetben távolítani. Ennek természetesen feltétele a homogén tábla, és az erre alkalmas humán erőforrás. Amennyiben az időpont túl korai, akkor a kicsit fejletlenebb növényeknél a címer beszakad, és 7–10 nap múlva – általában a címerezés végén – jelentkezik és okoz problémát a címercsonk. Az összesen 4–5 centiméter nagyságú címerág már címerezési hibának számít. A késői időpont választás kockáztathatja a címerezés sikerét, illetve előidézheti a címer elöregedését, aminek eredménye a fizikailag nehezen címerezhetőség és a nagy levélveszteség. Utócímerezést több menetben, legalább 2–3 naponként kell végezni. A címerezés akkor van befejezve, ha a táblán a címerezendő vonal bibéje beszáradt.

Magyarországon az egyre nagyobb problémát jelentő humán erőforrás miatt terjed a gépi címerezés alkalmazása. A címerező gépeknek két típusa van, a vágó rendszerű és a tépő rendszerű. A vágó adapter használatánál – az arra alkalmas típusnál – infra követéssel beállított magasságot, vagy a mechanikus vezérlésűnél a gépkezelő által vezérelt magasságot vágjuk le a címerből. A tépő adapter vonatkozásában két egymással szemben forgó henger tépi ki a címert. A két típus lényeges különbsége a teljesítmény, mert a vágó adapter dupla teljesítményre képes, és kevésbé befolyásolja a szeles időjárás, valamint az esetleges – vetési hibákból adódó – sortávolság- különbség. Cégünknél a vágó adaptert alkalmazzuk. Általános szabályként elmondható, hogy az első gépi vágást a címer megjelenése előtt 4 nappal kezdjük, amikor a bibeszál a csőkezdemény hegyét elérte. A második vágás az első vágást követően 2–3 napra következik, és ha szükséges a harmadik vágás, akkor az szintén 2–3 napra történik meg. Minden vágás után másnap kézi címerező brigáddal járatjuk át a táblát, először a gép által elhagyott alacsonyabb egyedeket, és a kinyílt címereket keresve, majd az utolsó vágás után a címercsonkokat eltávolítva. Egyenletes tábla és jól eltalált címerezési kezdő időpont esetén a humánerőforrás-igény a kézi címerezéshez képest lényegesen kevesebb, mondta a vezérigazgató helyettes.

Betakarítás

A megtermékenyülés mértékét az anyanövények bibéinek leszáradása utáni 2–3. héten lehet biztonságosan megállapítani. Ezt követően az apasorokat el kell távolítani. Kivágásuk a vetőmag-előállítás feltétele, amivel a fajtaazonosság biztosítható. Eltávolításának előnye, hogy nem vesz el tovább napfényt, tápanyagot, vizet az anyasoroktól, és segíti annak érését. A hibridkukorica-vetőmag a fiziológiai érettség után 36–42 százalékos nedvességtartalomnál (a fekete réteg kialakulása után) betakarítható. Ezért a betakarítást 30–38 százalékos nedvességtartalom mellett lehet végezni. Ezzel csökkenthető a pergési veszteség, a korai őszi fagykár, és a kisebb a szemek sérülékenysége. Az ilyen nedvességtartalom viszont arra kötelez, hogy a letört anyagot előtárolás nélkül azonnal szárítani kell. Betakarításkor nagy gondot kell fordítani a szemtörés és sérülés elkerülésére. A vetőmagnak termesztett kukorica betakarítása csövesen történik, csőtörő kombájnokkal.

A feldolgozás, csávázás, fémzárolás a fajtatulajdonos döntése alapján történik, a piaci igényekhez alkalmazkodva. A morzsolást követően tisztítjuk a terményt, majd méretre bontjuk és zsákokba töltjük a vetőmagot, amit aztán a területileg illetékes hatóság fémzárol. Az ipari célú vetőmag előállításának sem más a technológiája, mint a normál vetőmagnak. Ebben az esetben a nemesítő házaknak van szerepe abban, hogy – az általuk számos paraméterben vizsgált eredmények alapján – tegyenek ajánlást, a hasznosítási célnak megfelelő fajtára, mondta végezetül Földesi László.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaDr. Bai Attila (szerk.):
A biogázBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználása

Ez is érdekelhetiFejlesztés előtt: Brojleristállók építéseBorászat: A korrupció marketingeszköz - a francia és magyar paradoxonFontos változások a földforgalmi szabályokban