Szója: hagyomány és technológia

Kategória: Növénytermesztés | Szerző: H.Gy., 2017/03/26

Vadász Attila, a Bóly Zrt. növénytermesztési ágazatvezetője

A Bóly Zrt. Baranya megye déli részén 16 200 hektáron gazdálkodik, növénytermesztésében megtalálható a gabonafélék, a takarmány, a vetőmag, a silókukorica termesztése. Meghatározó szegmens a szója termesztése, fajtafenntartása, nemesítése és a vetőmag-előállítás – ma is a legnagyobb hazai szójatermesztő cég. A Nemzeti Fajtalistán jelenleg kilenc bólyi nemesítésű szójafajtát találunk (például Bóly 56, Boróka, Boglár, Bóbita, Bokréta, Bólyi 27).

Hozam és technológia

A szójatermesztés lehetőségei napjainkban jelentősen megnőttek, mivel a szója genetikai terméspotenciálja napjainkban elérte vagy már meg is haladta a 7 tonna/hektár szintet. Azt, hogy ebből a termőképességből mit realizálunk, abban a pillanatban dönti el a termelő, amikor a megvásárolt szójamagot elveti, mert innen csak visszaszámlálás van a betakarításig. Nyilván vannak környezeti hatások is, amelyek befolyással vannak a terméseredményre, viszont azt meg kell jegyezni, hogy az időben jól elvégzett munka eredményeként jól kelő állomány a stresszt jobban tudja elviselni, hangsúlyozta Vadász Attila ágazatvezető.

A szójatermesztés helyzetéről, jövőbeni lehetőségeiről számos írás jelent meg az elmúlt egy-két évben. A korábbi 35–40 ezer hektáros területről 2015-ben a szója vetésterülete 77 ezer hektár fölé nőtt. A hazai szójatermesztésben a legnagyobb lökést a zöldítés adta meg, mivel aki már eleve szóját termesztett, adott volt, hogy a szóját fogja használni az ökológiai másodvetésben. De emellett az is növelte a növény népszerűségét, hogy megjelent a fehérjenövények termesztésének támogatásáról szóló felhívás is, amely támogatás ugyan kicsit szigorúbb volt, mint a zöldítés, mert a zöldítésnél a betakarítandó mennyiség nem volt előírva, a fehérjeprogramban viszont igen.

A termelők tehát okkal remélték, hogy egy jól profitáló, versenyképes kultúra kerül be a vetésszerkezetbe. A 2015. év eredményei viszont azt mutatják, hogy ez a jövedelem sok esetben jóval elmaradt az elvárthoz képest, sőt akár veszteséggel is számolni kellett.

Ennek egyik oka az időjárás, amely nem igazán kedvezett a szójának. A másik ok a nem kellő mértékben betartott termesztéstechnológiában keresendő. Szójában a technológia egyes elemeinek a termésre gyakorolt hatása talán nagyobb, mint a többi szántóföldi növény esetében. Fontos döntés a termesztés kezdetén a kapacitások felmérése, mert a késve, nem optimális időben elvégzett munkát a szója komoly terméskieséssel jelzi. Az elmúlt évben az országos termésátlag megközelítette a 3 tonna/hektár nagyságrendet.

Fő kérdés a gyomirtás

Az ágazatvezető azokat a főbb problémákat is sorolta, amelyekkel napjainkban, a szójatermesztésben „szembe kell nézni”. Amikor a szója gyomirtását tervezzük, komplex rendszerben kell gondolkodnunk. Minden növényre igaz ez, de a szójára különösen, hogy a gyomirtás már a tábla kiválasztásával elkezdődik. Az első és egyik legfontosabb, hogy vegyük figyelembe az előveteményben használt herbicidek esetleges utóhatását a szójára. Amennyiben a gyomirtó szer leírása korlátozást ír elő, azt feltétlenül tartsuk is be. A táblakiválasztás másik szempontja annak gyomfertőzöttsége. Az évelő kétszikű gyomok, mint például a mezei acat, a szulákfélék a jelenlegi technológiákkal nem irthatók hatékonyan, ezért ilyen táblába ne vessünk szóját! Ügyelni kell a más kultúrákban használatos gyomirtó szerek (pl. a kukorica és kalászosok gyomirtó szerei közül néhány) perzisztens hatására, amelyet a pillangós növényekre gyakorol.

A szója gyomnövényei lényegében megegyeznek a „kapás” kultúrák gyomnövényeivel. Magról kelő egyszikűek közül a kakaslábfű, a muharfélék, egyes területeken a vadköles okozhat problémát. Az évelő egyszikűek csoportjából a legfontosabb a fenyércirok, amely a szójaterületek nagy részén előfordul. Az egyéves kétszikűek közül tipikus szója gyomok a disznóparéjfélék, a libatopfélék, a csattanó maszlag, a selyemmályva, a szerbtövis fajok, a szulákfélék, a keserűfű fajok, de talán a két legfontosabb a parlagfű és a fehér libatop, mivel viaszos leveleik nagymértékben megnehezítik a hatóanyagok minél nagyobb arányú felszívódását. Azt is mondhatjuk, hogy minden szójagyomirtási technológia gerincét a parlagfű és a fehér libatop elleni védelem kell, hogy adja. A védekezés legnagyobb problémája, hogy az elmúlt 15–20 évben új hatóanyagot nem engedélyeztek, éppen ezért a megoldás a nagy szakmai odafigyeléssel, szakértelemmel végzett gyomirtás, mondta az ágazatvezető.

Helyesen dönteni

Vadász Attila arra is figyelmeztet, hogy a szója termesztésére a hazai szántóterületek csak kisebb része alkalmas a növény speciális igényei miatt (mély termőrétegű, jó vízmegőrző képességű mezőségi talajok, nagy vízigény, különösen a virágzás, hüvelykötődés, magtelítődés időszakában). A növény talaj- és klimatikus igényei elég speciálisak, meleg- és vízigényes növénynek számít, ezért a főbb szójatermesztő területek ott alakultak ki Magyarországon, ahol ezek a feltételek adottak a termesztéséhez.

A fajta- és éréscsoport-választás nagy körültekintést igényel. A jó termés és a megfelelő növényállapot záloga a szója vetőmag rhizobium baktériummal történő kezelése, mivel a szója igényli azt, hogy nitrogénkötő baktériumok legyenek a mag körül. A szója nitrogéngyűjtő növény, tehát a gyökerein található gümőkben lévő nitrogéngyűjtő baktériumok fedezik számára a szükséges nitrogénmennyiség kb. 40 százalékát a légköri nitrogén megkötésével. Ezt sokan elfelejtik, vagy csak a vetőmag mellé szórják a port a vetéskor, ami nem túl hatékony megoldás. A professzionális vetőmagos cégek ezért a vetőmagot rhizobiummal bevonva értékesítik.

A szója számára szükséges műtrágya hatóanyagok meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy megfelelő termésnagyság eléréséhez a szója számára is kellő mennyiségben kell biztosítani a szükséges tápanyagokat. A tápanyag-mennyiségek kiszámításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag-szolgáltató képessége mellett az elérhető termésszintet is.

Bőséges a fajtakínálat, több mint 50 államilag elismert szójafaj közül lehet választani, ami a legkülönfélébb termesztői igények kielégítését szolgálja. Az ágazatvezető azt javasolja, hogy a gazdák olyan kiváló genetikájú, magas terméshozamú fajtákat vessenek, amelyek az adott régióban már bizonyítottak. A hosszú tenyészidejű fajták választása – a magasabb hozam reményében – megnöveli a betakarítás biztonságának kockázatát egy csapadékos ősz esetén, és a pillangósok kedvező elővetemény hatását is veszélyezteti a késői betakarítás miatti „megcsúszott” kalászos vetés. Azért érdemes elgondolkodni a hazai nemesítésű fajták választásán, mert 10–14 nap a betakarításnál komoly előnyt jelenthet. Ha a fentieket figyelembe vesszük, akkor jó eséllyel várhatjuk azt, hogy a következő években is a 3 tonna/hektár vagy azt meghaladó terméseket takarítsunk be a magunk, és mindenki más megelégedésére.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai