Őszi vetéseink növényvédelme

Kategória: Növényvédelem | Szerző: Szentey László növényvédelmi szakmérnök, 2017/04/14

Őszi kalászosok (őszi búza, őszi árpa)

A kórokozók elleni védekezés

A növényi kórokozók csak fogékony fenofázisban tudják a gazdanövényüket megbetegíteni, járványok kialakulásához a kedvező ökológiai feltételek mellett a szaporítóképletek tömege és a betegség terjedési sebessége is meghatározó lehet.

A kalászosok gombabetegségei a lisztharmat kivételével a fertőzéshez nedvességet igényelnek. Ha a tavasz és a nyárelő hűvös, csapadékos, akkor számíthatunk a szeptóriás megbetegedések járványszerű elterjedésére, illetve egyes érzékeny fajtákban a sárgarozsda megjelenésére.

A lisztharmat-fertőzés jelentősége az utóbbi egy-másfél évtizedben a rezisztencianemesítésnek köszönhetően visszaszorult, de a fungicides kezelések a legtöbbször így sem hagyhatók el. A betegség tünetei már ősszel jelentkezhetnek a leveleken látható lisztes bevonat formájában. Tavasszal a fertőzés felfelé terjed, a levelek sárgulnak, elszáradnak. Baj akkor van, ha a gomba a megfelelő védelem hiányában megfertőzi a zászlós levelet és a kalászt.

A kórokozó enyhe teleken micélium formájában fennmaradhat a vetéseken, vagy a fertőzött növényi maradványokon áttelelő kleisztotéciumok formájában. Tavasszal az elsődleges fertőzést a kleisztotéciumok ivaros aszkospórái indítják el. Az idei kemény tél nem kedvezett a kórokozónak, de az esetleges fertőzésekre így is célszerű felkészülnünk. Az első kezelést a tünetek megjelenéséhez kell időzíteni, a második permetezést a kalászhányás vége – virágzás kezdete fenofázisban kell elvégezni.

A rozsdabetegségek közül a Magyarországon domináns vörösrozsda (Puccinia recondita) bár a nedves időjárást kedveli, de száraz években is fertőz. A kórokozó a leveleket támadja meg élénkvörös telepek formájában, a nedves időjárás, bőséges harmatképződés elősegíti a járvány kialakulását. A fertőzést követően intenzív levélszáradást okoz, ezért a védekezést korai fertőzés (április vége, május eleje) esetén az első tünetek észlelése után végre kell hajtani.

A feketerozsda/szárrozsda (Puccinia graminis) tünetei elsősorban a száron, levélhüvelyen jelennek meg. A megtámadott növényrészeken az epidermisz felszakad, és szabaddá válnak az apró, barna színű rozsdatelepek. Az április végi – május eleji fülledt meleg időjárás kedvez a kórokozó terjedésének.

A sárgarozsda (Puccinia striiformis) fertőzését követően május–június hónapokban a leveleken 2–3 mm széles, sárga színű uredotelepek jelennek meg, a kalászokat is fertőzi, a szemek aszottak lesznek, csírázóképességük csökken. A kórokozó a csapadékos időjárást kedveli, elsősorban a nyugat magyarországi gabonavetések veszélyeztetettek.

A sárga (fahéjbarna) levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) kórokozó fertőzésére a kalászos előveteményű táblákon már március végétől számíthatunk. Jó vagy közepes elővetemény után az első tünetek megjelenésére április második felében számíthatunk. A fertőzés forrása a fertőzött tarlómaradványok, nedves időjárás, magas légnedvesség és harmatképződés kedvez a fertőzésnek. A leveleken ovális, sárgásbarna foltok jelennek meg, a betegség végső stádiumában a levelek a levéllemez csúcsától száradnak.

A szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici) tavasszal az alsó leveleken klorotikus, majd barnuló foltok formájában fertőz, a foltok később összefolynak, végül a levél elszárad. A fertőzés elsődleges forrása a fertőzött tarlómaradványok.

A belvíz

olyan állóvíz, amely nagyobb esőzések, hirtelen hóolvadás vagy a talajvíz szintjének emelkedése miatt keletkezik. Azért nem tud természetes módon elszivárogni, mert a talaj felső rétegében a talaj szabad pórusai vízzel telítődnek. A belvizes területeken a kultúrnövények gyökérzetei a tartósan vizes közegben károsodnak.
Magyarország körülbelül egynegyede olyan mély fekvésű sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz. A belvíz az ország 45%-át, főként az Alföldet érinti. A belvízzel veszélyeztetett terület nagysága eléri a 4,4 millió hektárt, amelynek 41%-a intenzíven művelt mezőgazdasági terület

Levél és pelyvabarnulás (Septoria nodorum) esetén a megtámadott levelek alulról felfelé száradnak, a beteg pelyvalevélből a fertőzés a magra is átterjed. A kórokozó a fertőzött növénymaradványokkal, fertőzött vetőmaggal terjed.

A levélfoltosodást okozó betegségek ellen a fungicides állománypermetezések adják a legjobb védelmet. A tenyészidőszak folyamán általában két védekezés indokolt. Az első permetezést a kalászos 2–3 nóduszos állapotában, a második kezelést a zászlós levél kiterülésének stádiumában kell végrehajtani.

A kalászosok fuzáriózisa (Fusarium spp.) kalászfertőzésre akkor számíthatunk, ha az egyéb hajlamosító tényezők mellett a virágzás idején csapadékos az időjárás, illetve bőséges a harmatképződés. A fertőzött kalász kifehéredik, a fertőzött szemek zsugorodottak, fehér-rózsaszín színűek. A Fusarium gombák súlyos minőségromlást okoznak, ami a sütőipari értékmérők csökkenéséből, és a gombamérgek képződéséből tevődik össze. A Fusarium gombák a kalászon túlmenően minden fejlődési stádiumban képesek fertőzni, a csírakori fertőzés kelés nélküli pusztulást okozhat.

A védekezés legfontosabb láncszeme az egészséges csávázott vetőmag használata, törekedni kell a növényi maradványoktól mentes vetőágy készítésére. A fajták betegség-ellenálló képességgel nem rendelkeznek, ezért járványos időszakban a kémiai védekezés elkerülhetetlen.

A kalászfuzárium elleni védekezést a virágzás kezdetére kell időzíteni. Ha a rövid távú meteorológiai előrejelzés szerint virágzás idején nedves, párás időjárás várható, a védekezéshez a rendelkezésre álló leghatékonyabb fungicidek közül válasszunk. A permetezés során olyan szórófejeket alkalmazzunk, amelyek a kalászon jó permetléfedettséget biztosítanak.

A kalászosok termésére a felső 2–3 levél, zászlós levél egészségi állapota van a legnagyobb hatással, ezért a felső levelek és a kalász védelme kiemelt feladat.

A védekezés, védekezések szükségességét és optimális időpontjának meghatározását előrejelzési tevékenységgel alapozhatjuk meg. A kalászosok esetében az előrejelzési munkát megalapozza a meteorológiai adatok mérése, illetve a kapott adatok és a rövid távú meteorológiai előrejelzés elemzése.

A vírusbetegségek szintén évről évre visszatérő gondot jelentenek, a fertőzés terjesztésében a kabócák és levéltetvek a főszereplők.

Búzatörpülés vírus (Wheat Dwarf Virus): A fertőzés tavasszal, a bokrosodás kezdetén válik feltűnővé levélsárgulás és törpülés formájában. A betegség terjesztője a Psammotettix alienus kabócafaj.

A védekezés szempontjából fontos a tarlóhántás gyors elvégzése, a terület gyommentesen tartása, a táblaszélek, árokpartok gyommentesítése, hogy elpusztuljanak a kabócák tápnövényei.

Árpa sárga törpeség vírus (Barley yellow dwarf viris): Az árpa, rozs, zab, tritikálé mellett a búzát is fertőzi. A fertőzés legjellemzőbb tünete a levél zöld színének megváltozása, ilyenkor sárgulás, vörösödés figyelhető meg. A fertőzést a levéltetvek terjesztik, természetes ellenségeik a fátyolkák, fürkészdarazsak.

A rovarkártevők elleni védekezés

Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides): A fő kártevő a lárva (csócsárló), amely a leveleket károsítja szeptember végétől áprilisig, kezdetben árvakeléseken, majd az új vetésben. A lárva a leveleket a föld alatti járatába húzza le, a vetés foltokban pusztul. A lárvák tavasszal bábozódnak a talajban, az imágók május végétől jönnek elő, és a kalászon, az érésben lévő szemeken károsítanak. A veszélyeztetett területeket már ősszel, október elejétől ellenőrizni kell, 3–5 db lárva/m2 esetén a vegyszeres védekezés szükségessé válik.

A vetésfehérítő bogarak (Oulema melanopus, Oule­ma cyanella) kártételére minden évben számítani lehet. Az imágók a talajban, avarban telelnek át, betelepedésük a gabonatáblákra tavasszal történik, amikor a hőmérséklet napi maximuma tartósan 15 °C fölé emelkedik. Az imágó, lárva egyaránt károsít, a levéllemezen rágnak jellegzetes, csík alakú hámozgatással. Először a táblák szélén alakul ki nagy egyedszám, majd a hőmérséklet alakulásától függő tempóban történik a tábla benépesítése. Az imágók ellen a tömeges betelepedés idején kell védekezni, a védekezés akkor indokolt, ha az imágók még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 bogár van egy m2 területen, vagy 10–15 bogarat találunk 10 hálócsapás után a rovarhálóban.

Lárvák ellen akkor kell védekezni, ha a felső levelek 20%-án megjelennek a fiatal lárvák jellegzetes hámozgatási csíkjai, és még vannak tojások a területen.

A gabonapoloskák (Eurygaster maura, E. aus­triaca, Aelia acuminata, Ae. Rostrata) szívogatása következtében kialakult kártétel kalászhányástól a viaszérésig terjedő időszakban a legjelentősebb. Szárba indulás előtt a megszúrt hajtások elpusztulnak, szárba indulás után a fő- és mellékhajtásokat károsítja, azok elszáradnak, elmarad a kikalászolás. Kalászhányás idején szívogatásuk hatására a kalász hasban marad, érés időszakában okozott kártételük pedig léha kalászokat, töppedt szemeket eredményez. Nagymérvű gradációra számíthatunk, amennyiben a május és június hónapok időjárása legalább két egymást követő évben meleg és száraz. Ilyenkor már kora tavasszal tömegesen telepedhetnek be a gabonaföldekre, és kártételükre egészen a viaszérésig számítani lehet. Amennyiben szárba szökkenés és kikalászolás idején 20–30 poloskát találunk 100 hálócsapásban, indokolt ellenük a védekezés.

A szalmadarázs (Cephus pygmaeus) lárvája a gabonaszár belsejét rágja meg fentről lefelé haladva, a károsított szár elvékonyodik, eltörik. Felszaporodásának a monokultúrás termesztés mellett szintén kedvez a csapadékmentes, meleg, száraz tavasz. Amennyiben 100 hálócsapásban 6–8 vagy több egyedet találunk, indokolt ellenük a kémiai védekezés.

Széles szipoly (Anisoplia lata); osztrák szipoly (Anisoplia austriaca); keresztes szipoly (Anisoplia agricola) és vetési szipoly (Anisoplia segetum): A lárva (pajor) talajlakó kártevő, a szipolyok ebben a fejlődési alakban telelnek. Az imágók a virágzás időszakában jelennek meg tömegesen és az érésben lévő szemeket fogyasztják. Amennyiben 10 db/m2 az egyedszámuk, a védekezés indokolttá válik ellenük.

Őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata); ugarlégy (Delia coarctata); tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti): A kártevő a lárva, hajtáspusztulást, növénypusztulást, állományritkulást okoz. Elsősorban a gyenge fejlettségű vetésekben károsít, az optimális időben elvetett, megfelelően fejlett állományok védettséget élveznek. Az ellenük való védelemre inszekticides vetőmagcsávázással és a legyek rajzásának időpontjában végzett permetezéssel van lehetőség.

A mezei pocok már ősszel betelepedhet a gabonatáblákra, egész évben károsít, nem alszik téli álmot, csoportosan kolóniákban él. Száraz időjárás esetén rendkívül szapora, az ellene való védekezés akkor indokolt, ha a lakott járatok száma tavasszal 1–2 db/100 m2.

Őszi káposztarepce

A kórokozók elleni védekezés

A gombabetegségek közül a szürkerothadás (Botrytis cinerea) fertőzést a magas páratartalom és az egyoldalú nitrogéntrágyázás váltja ki elsősorban. A fertőzés szempontjából kedvező a 18–21 °C-os léghőmérséklet, a 18–19 órán át tartó felületi nedvesség. A gomba spóráival a légtér szinte állandóan telített, a kórokozó jelenléte állandóan biztosított, ezért ha csapadékos az időjárás, biztosra vehető a fertőzés.

Fómás levélfoltosság és szárrák (Phoma lingam): A betegség jelentőségét növeli a repce vetésterületének növekedése, a vetésforgó elmaradása, a sűrű növényállomány. Pozitív napi átlaghőmérséklet és magas páratartalom esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április–májusban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez.

A fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) polifág kórokozó, ezért a fertőzött elővetemény, a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. A magas talaj- és levegőnedvesség 7–11 °C-os hőmérséklettel párosulva elősegítik a fertőzés tavaszi megjelenését. A fertőzési veszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mély fekvésű területeken nagy. A későbbiekben a betegség számára kedvező az alacsonyabb, 18–22 °C-os hőmérséklet.

A repce alternáriás (Alternaria brassicae) betegségének a meleg párás időjárás kedvez. A kórokozók jól fejlődnek már 20 °C-on is, de fejlődésükre legkedvezőbb a 33–35 °C-os, párás időjárás. A vegetációs időszak alatt a konídiumokat a szél, az esőcseppek, a rovarok viszik egyik növényről a másikra. A repce virágzásától egészen az éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére. A repceormányosok által károsított becők fokozott fogékonyságot mutatnak a fertőzésre.

Különösen figyeljünk a rovarkártevőkre!

A repce esetében a rovarkártevők okozhatják a legsúlyosabb terméskiesést a kártételükkel.

A nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) lárvái, imágói már ősszel károsítanak. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd erősebben sárgulnak, végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könnyen letörik a szárról, a növény rosszul telel, a kifagyás gyakoribb. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, ennek hatására a növény fejlődése lelassul, nehezen megy szárba, kényszerérett lesz. Elhúzódó kelés esetén, meleg őszön fokozott kártételükre lehet számítani, ami kedvező időjárás esetén tavasszal tovább fokozódik.

A repcedarázs (Athalia rosae) lárvája már szintén ősszel, a repce 3–4 leveles állapotától elkezdi károsítását. A nyári 2. nemzedék a legnépesebb, ez okozhatja a legnagyobb kárt a repcében. A száraz, meleg idő kedvez mind az imágó, mind az álhernyó fejlődésének. A hűvös, csapadékos idő részlegesen vagy véglegesen véget vethet mind az imágók rajzásának, mind az álhernyók fejlődésének. Napfényhiányos időszakban, hűvös időben a talajrögök között meghúzódnak. A kártevő 3. nemzedéke meleg száraz őszön lép fel erős kártétellel. Amennyiben négyzetméterenként 2 db álhernyót találunk, a kémiai védekezés indokolt ellenük.

A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi), a repceszárormányos (Ceutorynchus palliadactylus) felszaporodásának a száraz, meleg tavaszi időjárás (12–15 °C) kedvez. A betelepedést követő 2–3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatással van a kártevőre.

Tavasszal, az első felmelegedést követően meg kell kezdeni a megfigyelést, mert amikor a termőhely hőmérséklete eléri a 7–9 °C-ot, az ormányosok mozgolódni kezdenek, 15 °C felett pedig tömegesen telepednek be a táblákra. Többéves tapasztalat alapján az egyedszámok már akkor elérik a védekezési küszöbértéket, ha a napi maximum hőmérséklet több napon keresztül 12–15 °C felett volt. Rajzásdinamikájuk nyomon követésére a sárga vizes tálak a legalkalmasabbak.

Amennyiben az előrejelzés során 15 db repce­szár­ormányos, 10 db nagy repceormányos/csapda/3 nap az eredmény, a kémiai védekezés indokolttá válik ellenük.

A repce fénybogár (Meligethes aeneus) elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez. A száraz, meleg vagy hűvös klímát nem kedveli a kártevő. A táblára való betelepedése általában áprilisban 9–10 °C feletti hőmérsékleten indul meg, 13 °C-on erősödik, 15 °C felett tömegessé válik.

A kártevő a bimbós állapotban lévő növényen okozza a legnagyobb kárt a bimbók kirágásával. A károsított táblán 10–15%-os terméskiesést is okozhat. Egyedszámuk hálózással jól ellenőrizhető, amennyiben 10 hálócsapásonként 50 db feletti az imágók egyedszáma, a védekezés feltétlen szükségessé válik.

A repcebecő ormányosok (Ceutorhynchus obstrictus) megjelenése a hőmérséklettől függ, a repcetáblákat kora tavasszal repülve keresik meg az imágók. A párás, meleg idő kedvez a felszaporodásuknak. A táblára történő betelepedés az időjárás melegebbre fordulásával, általában 10–12 °C feletti hőmérsékleten, a növények zöld és sárga bimbós fenológiai állapotában kezdődik meg. Kártételi küszöbértékük sárga tállal, fűhálóval egyaránt jól ellenőrizhető. 10 hálócsapásonként 15–20 bogár, sárga tálanként 10 egyed esetén a kémiai védekezés már szükséges ellenük.

A repce legjelentősebb magkártevője, amennyiben egy becőben 2–3 lárva rág a termésveszteség akár 80% is lehet. A becőormányos a repcebecő gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) fertőzésnek is utat nyit, mert az ormányosbogarak által fúrt becőkben sokkal nagyobb a szúnyoglárvák egyedszáma, mint a mechanikai úton sérült becőkben.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai