Finom, egészséges és magyar

Kategória: Élelmiszeripar | Szerző: Hajtun György

Káhn Norbert, kereskedelmi igazgató

– Igazgató úr, hogyan jellemezhetnénk ma a hazai tésztaipart?

– Az önfogyasztást nem számolva – amely egyre csökken, mivel kihal az a korosztály, aki otthon meggyúrta a tésztát – 300–350 tésztagyártó cég működik az országban. Ebben a legkisebb és a legnagyobb cégek is benne foglaltatnak. Azon cégek száma, amelyek már képesek országos hálózatba beszállítani, hét-nyolcra tehető, a többi inkább kisebb, mikrovállalkozás, amely az adott helyi, részpiacot látja el. Az élelmiszeriparon belül az egyik olyan utolsó ágazatról beszélünk, ahol a magyar tulajdoni arány is többségben maradt, hiszen 90 százalékot meghaladja a magyar tulajdonlás.

– Mi az oka ennek? Mennyire országspecifikus termék a tészta?

– Annyiban ország specifikus, hogy a tojásos tészta kedveltsége, nimbusza sehol sem olyan nagy, mint Magyarországon. Ilyen szempontból a magyar tésztaipar a kibocsátott termékek legnagyobb részét tojásos formában gyártja és értékesíti. Sehol máshol nincs olyan nagy hagyománya a tojásos tésztának, mint idehaza. Ez jelenti a nagy vásárlói bázist, és egyfajta védettséget a külföldi megjelenéssel szemben. S azt is hozzá kell tenni, hogy a táplálkozási szokások viszonylag lassan változnak, és kialakult az a gyártói háttér, amely a vásárlói hűséget maga mellé építve – remélem ebben Gyermely is szerepet játszott – képes volt megtartani a fogyasztói kört. Egy-egy csőd azért volt és van is, mert nincsen túl jó helyzetben a magyar tésztagyártók többsége. A legnagyobb utolsó csődöt a Cerbona jelentette be, amelyik a második legnagyobb piaci szereplő volt a tésztapiacon. A céget felszámolták, új tulajdonosok vették meg, s továbbra is végzik a durumtészta termékek bérgyártását.

– Egészséges termék-e a tészta?

– Jó kérdés. Bátran mondhatjuk, hogy a tészta egészséges étel, gyakori fogyasztásra ajánlott élelmiszer, hiszen minden táplálkozási piramis alján szerepel. Ennek ellenére vannak olyan furcsaságok, hogy a közétkeztetésben vesszőfutásra ítélték a tésztát. Az elmúlt két-három évben megváltoztak a közétkeztetési rendeletek, és tésztát tíznaponta kétszer lehet adni a gyerekeknek, amit a szakma nem igazán ért, mert semmi nem indokolja, hogy ilyen szinten megkülönböztessék. A tészta tulajdonképpen három alapanyagból áll össze: liszt, víz és tojás. Nincs benne még só sem, mert a sót a kifőzéskor kell a vízbe beletenni. Tehát semmiféle adalékanyagot nem tartalmaz.

– Mekkora az iparág éves kibocsátása, termelési értéke?

– Korrekt felmérés nincs, nagyjából 65 ezer tonna tésztát vesz fel a hazai tésztapiac, ami az elmúlt időszakban inkább stagnált, mint enyhén növekedett. Olaszország 28 kilogrammal még mindig tartja vezető helyét az egy főre jutó éves tésztafogyasztás rangsorában, az Egyesült Államokban ez 9 kilogramm, Franciaországban és Oroszországban 7–7 kilogramm, Kanadában 6,3 kilogramm és Németországban is 5 kilogramm. De még a hagyományosan rizsfogyasztó Japán és Kína sem veti meg a tésztát, hiszen 1,8 és 0,8 kilogramm az egy főre jutó éves tésztafogyasztás. A magyar 6,5 kilogramm/fő/év tésztafogyasztással az erős középmezőnyben foglalunk helyet. Ami a termelési értéket illeti, nehéz megmondani, de ha átlagot számolunk, akkor 20–22 milliárd forint a kibocsátás.

– Ön is említette, hogy az iparág nincsen – úgymond – rózsás helyzetben. Miért?

– Alapvetően az az oka, hogy igen erős a verseny. A különböző kereskedelmi cégek tekintetében az érdekérvényesítő képességünk – amiért mindenkinek saját magának kell megharcolnia a piacon – viszonylag alacsony, s gyenge a tárgyalási pozíciónk. Az alapanyag-termelők jóval szervezettebbek, így erősebb az érdekérvényesítő képességük. Jóval szervezettebb és jóval erősebb a kereskedelmi oldal, ahol nyomást gyakorolnak ránk. A feldolgozóipart tehát két oldalról préselik. Nos, ezt mindenki elmondhatja, de hozzá kell tennem, hogy az iparágon belül alapvetően hatékonysági problémák is vannak. Azt gondolom, hogy hosszú távon csökkenni fog a szereplők száma, nem lesz 300–350 tésztagyártó a piacon. A hatékonysági problémát csak maguk a cégek tudják megoldani. Az uniós csatlakozással egy jóval nagyobb szabadkereskedelmi piacra kerültünk, ami arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy versenyképesen kell termelni. Aki nem tud versenyképesen termelni, egészséges méretgazdaságot fenntartani, nem tud bekapcsolódni az exportpiacba, az óhatatlanul belekerül egy olyan présbe, ahonnan igen nehéz kijönni. Lehet siránkozni, de az nem oldja meg a problémát.

– Mi kell ahhoz, hogy a hatékonyság javuljon?

– Kell hozzá szaktudás, tőke, képesség, piaci érdekérvényesítő erő, és nem utolsósorban kiváló szakemberek, akik a technológiát működtetik. A termékeket el kell tudni adni, mert a termelés az egy dolog, a másik az értékesítés. Ha a kettő együtt harmonizál, akkor jól mennek a dolgok. Ugyanakkor az iparágon a belül a megújítási képesség gyenge, ami azt jelenti, hogy a cégek nem elég tőkeerősek. Voltak kisebb középüzemek, ahol fejlesztettek, de nincs meg az a piac, ahol a többletet értékesíthetnék. Ha tehát a meglévő kapacitást valaki nem tudja kihasználni, akkor óhatatlanul drágán termel, és ha nem tudja drágán eladni a terméket, akkor értelemszerűen kiszorul a piacról.

– Beszéljünk az alapanyag ellátásról. Milyen küzdelmeket kell megvívniuk?

– A magunk nevében tudok nyilatkozni. A Gyermelyi Zrt. nem küzd az alapanyagokért, mert mi magunk állítjuk elő a szükségleteinket. Búzát, durumbúzát termesztünk. Zárt rendszert működtetünk, gyakorlatilag a vetőmag nemesítésétől kezdve (ezen a téren Martonvásárral dolgozunk együtt) a vetőmag termesztéséig, feldolgozásáig, egészen a búzatermés betakarításáig, sőt a liszt előállításáig, minden cégen belül történik. A töki üzemünkben előállított vetőmagot vetjük a 9000 hektárt kitevő, általunk művelt szántóföld egy részére, valamint biztosítjuk azt annak a 200–250 búzatermelőnek is, akikkel integráció keretében dolgozunk együtt. Két malmunk van, ahol őröljük a terményt, s innen kapjuk a lisztet a tésztagyártásunkhoz. A tojást szintén a saját telepeinkről kapjuk, az ország legnagyobb tojástermelői vagyunk.

– Érintette-e Önöket a baromfiinfluenza járvány?

– Hál’ Istennek nem, mert a kollégák mindent elkövettek annak érdekében, hogy a járvány ne üsse fel a fejét a zárt rendszerben működő telepeinken. Évente 140 millió darab tojást tojnak a tyúkok, amelyből 80–90 millió darabot használunk fel a tésztagyártáshoz, a többit a piacon értékesítjük. Cégünk tésztagyártó kapacitása 35 ezer tonna évente, amelynek 20 százalékát exportáljuk. Elsősorban a környező országokban veszik a Gyermelyi tésztát, de jelentős beszállítói vagyunk a nagy multinacionális kereskedőknek is kereskedelmi márkákkal.

– Hány embert foglalkoztat a tésztaipar?

– Nem tudok pontos adatot. A mi cégünknél 80 fő dolgozik a tésztagyárban. A cégenkénti foglalkoztatottak száma függ a technológia korszerűségétől. Mi törekszünk a zárt, gépi technológia alkalmazására, ezért is ilyen kicsi a létszám a gyárban. Mindent, amit lehet, automatizálunk, különben nem vagyunk hatékonyak.

– Milyen a piac? Említette, hogy nagy a verseny…

– A hazai tésztapiacon még mindig jelentős a szürkekereskedelem. Amíg egyes piaci szereplők áfa nélkül tudják a termékeket értékesíteni, addig nem fog tisztulni a piac. S addig sem lesz jobb a helyzet, amíg a termékek minőségét nem tudják objektíven meghatározni, s a beltartalmi értékek jelentősen eltérnek a csomagolóanyagon feltüntetett értékektől.

– Lehet-e ellenőrizni a tészta beltartalmát?

– Természetesen lehet. Alapvetően ez a hatóság feladata, de magának a tojástartalomnak a méréséhez sincsen egzakt műszer. Ez is bizonytalanságot okoz, és ezért határoztak meg tól-ig határt a tojás esetében.

– Mennyi az importtermék a hazai piacon?

– Erről sincsenek pontos információim, szerintem az importtermékek aránya 5–8 százalékot tesz ki, ami 4–5 ezer tonnát jelent. A magyar fogyasztók tehát a hazai termékeket fogyasztják. Ennek oka a fogyasztási szokások változatlansága. Mint már említettem, mi friss tojással dolgozunk, ez a prémium kategória, de mellette szépen megy fel a durumtészta iránti kereslet is, hiszen ma már 15 százalékos piaci részesedéssel bír ez a termék. A gasztronómiában pedig még nagyobb a részesedése, mint a kiskereskedelemben. Mi éppen azért építettük meg a második malmunkat, mert ebben már a durumbúzát is meg tudjuk őrölni. Ez acélosabb, keményebb szemű búza, más az őrlési technológiája is, mint a hagyományos búzáé.

– Említette, hogy a friss tojásos tészta a prémium kategória. Miért 4 és 8 tojásos a tészta?

– Megszokásból, így alakult ki évszázadok alatt. Az osztrákok például 3 és 7 tojásos tésztát gyártanak. A 8 tojásos tésztákat zömében levesbetétként fogyasztjuk, míg a körettészták leginkább 4 tojással készülnek. A tojás hozzáadásával jelentős tápértéket, vitaminokat, egyéb értékes elemeket viszünk be a termékbe, amitől ízesebb lesz a tészta, másrészt a friss tojással szaporább lesz a termék, mert nagyobb lesz a vízfelvételi képessége. A friss tojásnak a harmadik nagy előnye, hogy ruganyos, alaktartó tészta jön létre, és sokkal nagyobb a hőrezisztenciája, mint a durumtésztáé. Nem véletlen, hogy az olaszok pontosan meghatározzák a tészta főzési idejét, mert ha ezt túllépi a háziasszony, akkor a tészta állaga jelentősen romlik. Egy jó tojásos tésztánál 3–5 perccel is túlléphetjük a főzési időt, akkor is jó állagú marad a termék.

– Növelhető-e a hazai fogyasztás?

– Szerintem igen, és fog is nőni, mert a tészta egészséges élelmiszer, könnyen, gyorsan elkészíthető, ezernyi változatban felhasználható. Főleg a fiatalabb korosztályban népszerű, ott nagyobb a kedveltsége, s ahogy nő ez a korosztály, úgy fog bővülni a fogyasztás is. Jelenleg az európai mezőny középső részének a felső harmadában vagyunk, innen még lehet fejlődni. A környező országokban is ez a tendencia látható, így semmi nem indokolja a fogyasztás stagnálását.

– Milyen az ágazat marketing tevékenysége?

– Itt is csak a magunkéról tudok beszélni, mert közösségi marketing tevékenység nincs az ágazatban. Mi magunk propagáljuk a termékeinket, vannak kitelepülések, kóstoltatások, próbafőzések, kiállítások, ahol megjelenünk. De ez is a cégek hatáskörébe tartozó tevékenység.

„Megduplázzuk a meglévő kapacitásunkat”

A cégcsoport ötszáz főt foglalkoztat (ebből nyolcvanan a tésztagyárban dolgoznak). A vállalatcsoport tisztán magyar tulajdonban van, a fő tulajdonos a Gyermelyi Holding Zrt., amelyben 100–110 magyar magánszemély van. A Holding Zrt. a legnagyobb tulajdonosa a Gyermelyi Zrt.-nek, ami a vállalatcsoporton belül a legnagyobb cég. A Gyermelyi Zrt.-vel közös tulajdonban vannak a leányvállalatok, amelyek az alapanyag-termeléssel foglalkoznak. Három cég növénytermesztéssel foglalkozik a 9 ezer hektáron. „Somodoron van a növénytermesztési központunk, amit tavaly közel kétmilliárd forintos beruházással építettünk meg. A precíziós gazdálkodásra tértünk át, az eszközparkot is ennek megfelelően alakítottuk ki. A tésztagyárunk piacvezető Magyarországon, a kapacitásunkat nagyjából száz százalékosan kihasználjuk, ezért is vágtunk bele egy új tésztagyár építésébe, az idén januárban. A beruházást idén be is fejezzük, így megduplázzuk a meglévő kapacitásunkat. Ez azt jelenti, hogy 65–70 ezer tonna tészta gyártására leszünk alkalmasak. Ez nagyobb, mint a magyar piaci igény összesen, a többlettermelést exportként kívánjuk értékesíteni. Láthatja, mi bízunk a jövőben” – Káhn Norbert

Ez is érdekelhetiZöld keresztet minden magyar szántóra!Amit a dióburok-fúrólégyről érdemes tudniA zöldség-gyümölcs ágazat 2021. éve