Lépésről lépésre kell haladni!

Kategória: Agrárgazdaság | Forrás: FJ, 2017/05/01

Jakab István, a MAGOSZ elnöke

- A gazdák és a felvásárlók, kereskedők ellentéte örök. A kereskedők, főleg a nagy kereskedőláncok, nem veszik át az árut, késve fizetnek, ugyanakkor a gazdák sem tartják be a szerződéseiket, ha valaki jobb árat ígér. Hogyan lehetséges kitörni ebből a körből?

– Ez egy szomorú helyzet, amit a szocializmus korszakából hoztunk magunkkal, és amit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. A régi európai uniós tagállamokban, a fejlett piacgazdaságokban egy évszázad alatt alakult ki az a struktúra, amelyben egyértelmű, hogy ha a termelők nem fognak össze az értékesítés érdekében, végük van. Sőt, a fejlettebb országokban létrehozták a saját feldolgozóiparukat is. Mi ezzel szemben még mindig valamiféle félgyarmati rendszer szerint dolgozunk, azaz ki-ki elszigetelten termel a maga gazdaságában, külön-külön megkötve a saját kis alkuját a kereskedővel, amivel azt hiszi, hogy jól jár, ahelyett, hogy összefognának, és együttesen szerezve be az inputokat és értékesítve a termékeket, lényegesen jobban járnának. Meggyőződésem, hogy az a szervezetlenség, ami ma tetten érhető, azt a rendszerváltás óta hozzuk magunkkal és nyomaszt bennünket. Jelentős összegeket tudtak így a termelői körtől elvonni, amit most részben kompenzál az EU-s területalapú támogatás, de csak egy ideig, mert ha támogatási rendszer átalakul, csökken vagy megszűnik, akkor ismételten nagyon nehéz időszak következik. Azt pontosan tudjuk, hogy a multinacionális nagyvállalatok, legyen szó gabonáról, gyümölcsről vagy bármi másról, gyakorlatilag szervezetten vannak jelen a piacon. Ők tudnak egymással is egyeztetni, már majdhogynem kartellgyanús módon – amit egyébként soha nem lehet bizonyítani. Meghatározzák az árakat, az itteni leányvállalataiknál nyereség soha nem képződik, vissza jóformán semmit nem forgatnak, a profitot év végén egy számlarendezéssel szépen kiviszik az országból adózatlanul. Ezt hosszútávon nyilván nem lehet eltűrni, erre meg kell találni a megoldást, vannak erre szakosodott szervezetek! Történtek erre vonatkozóan intézkedések, de ezek még nem elegendőek.

Egyetlen megoldás van: a termelői oldalnak érdemi összefogásra van szüksége! A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara kezében ott a lehetőség. Azért alakítottuk úgy a kamarai törvényt, hogy a termelőket, feldolgozókat, a vidékfejlesztést és a nagykereskedőket, vagyis az élelmiszer-gazdaság valamennyi szereplőjét egy ernyő alá tesszük, hogy a belső egyeztetés lehetősége és kényszere számukra fennálljon. Ez adott, ezzel a lehetőséggel már csak élni kell. De azt is ismerjük el, hogy a viták ellenére nagyon sok megoldás is született már. Gondoljunk csak a korábbi évek vis maior ügyeire, amikor bíróság elé citálták a gazdákat. Ezeken azért már rég túl vagyunk, ilyen szerződések ma már nem létezhetnek. Lépésről lépésre haladunk tehát előre.

– Január 1-től átszervezték a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt, ugyanakkor sokfelé panaszkodnak a gazdák, hogy késve vagy meg sem kapják a pénzüket. Milyen következményekkel jár ez az átszervezés a gazdákra nézve?

– A területalapú támogatást az egységes kérelmek alapján 70–80%-ban kifizettük még a múlt esztendőben. A fennmaradó részt pedig főleg a vitás esetek adják. Az egyik gyakori eset, amikor átfedés volt a földhasználat során a szomszédok között, a másik, amikor valamilyen okból ellenőrzés alá vonták a gazdát, és amíg az le nem zárul, addig nem kerülhet sor a kifizetésre. De valóban volt olyan eset is, amikor indokolatlanul nem kapta meg a gazda a támogatást, ez sajnos az átalakítással járt.
De nézzük az elejétől: miért volt szükség az átalakításra? Azért, mert az ország egész közigazgatási rendszere teljes átalakítás alatt állt, teljesen új alapokra került. A kormányhivatalok újonnan kialakított rendszerének, amely az egyablakos rendszer révén egyszerűsíteni hivatott az ügyintézést, vonatkoznia kell az agrárterületre is. Külön rendszereket a Kormány nem kívánt fenntartani, működtetni. Éppen ezért természetes törekvés volt, hogy a kifizető ügynökség kerüljön be a Magyar Államkincstárba, ott a helye. Arról sem lehet hallgatni, hogy jelentős visszaélések is történtek korábban az MVH-ban, és pontosan azért, hogy egy átlátható, gazdabarát és a gazdaság szereplőit szolgálni hivatott rendszer kerüljön kialakításra, nem lehetett megkerülni ezt az átalakítást. Sajnos az MVH nagyon hosszú időn át mint állam az államban működött! Mivel pedig a vidékfejlesztés már eleve a Miniszterelnökséghez került, ezt a kettősséget meg kellett szüntetni. Ha egy kézben van a rendszer, akkor természetesen a pályázatok befogadása, regisztrálása, bírálatra előkészítése, bírálata és az eredményről történő értesítés is olajozottabban, gyorsabban és lényegesen átláthatóbban kell, hogy történjen.

– Az elnökválasztás óta bizonytalanná vált az amerikai–európai szabadkereskedelmi egyezmény. Mi a magyar álláspont, és miért jó az a magyar gazdáknak?

– Nem árt tisztázni, hogy az Európai Unió és más országok között már eddig is elég nagyszámú szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben. Itt van például a Kanadával már előzetesen állam- és kormányfők által aláírt, de az EU Parlamentje által még nem ratifikált szabadkereskedelmi egyezmény is, amely heves vitákat váltott ki. Több olyan pontja is van, ahol még mindig nem történt meg a végleges megállapodás.
A TTIP, tehát az EU–USA szabadkereskedelmi egyezmény egy lényegesen nagyobb horderejű, átfogóbb megállapodás. Az EU tagállamai egy részének érdekében áll a megkötése, hiszen jelentős azon termékek köre, amelyeket a tagállamoknak érdeke lenne az Egyesült Államokba juttatni. Az Amerikai Egyesült Államokban az új elnök most egyértelművé tette, hogy ezeket a szabadkereskedelmi megállapodásokat felül kívánja vizsgálni, és ezt az Európai Unió kellő higgadtsággal kell, hogy kezelje, mint ahogy kezeli is. Személyes meggyőződésem, hogy ha ez a folyamat meg is valósul, más módon valósul majd meg, de még valószínűbb, hogy egyelőre lekerül a napirendről.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy az Európai Uniónak nem kell végiggondolni a számára eddig biztosított előnyöket a nemzetközi kereskedelemben. Nem kell-e végiggondolnia, hogy új, rugalmasabb, akár a tagországok szintjén is működő, de az Unió által támogatott kereskedelmi megállapodásokat is elfogadjon. Ez normális szövetségeken belül egy jól működő rendszer lehet. Jó példa kicsiben: egy agrárkamara van, de ha egy megyei kamara valamilyen ügyben lépni akar, mondjuk egy területalapú fejlesztésben, akkor az egész agrárkamara mögé tud állni. Vagy ágazati szinten: ha a vadászok vagy erdészek akarnak valamit, és az szakmailag átgondolt, az egész kamara mögéjük tud állni, és onnantól kezdve már hatalmas a tolóerő. Ezért is tudunk nagyon sok törvényt megvalósítani! Ez a nemzetközi kereskedelemre is igaz lehet: ha Magyarország, tegyük föl a magas minőségű magyar élelmiszerek vagy a GMO kapcsán talál egy réspiacot a „műélelmiszerek” között, azt nem lenyomni, ellehetetleníteni kell, hanem mögé állni azzal, hogy „a választás lehetőségét minden uniós polgár számára biztosítanunk kell, álljunk hát be Magyarország mögé!”

– Napjaink egyik nagy ellentmondása, hogy egyre több egyre jobban képzett szakember kellene a digitális mezőgazdasághoz, ami, úgy tűnik, nem áll rendelkezésre. Mit lehet tenni ennek érdekében az oktatás, képzés terén?

– Amikor az oktatás reformja szóba kerül, akkor nyilván személyes érintettség okán, a személyes presztízs vagy éppen egzisztenciális okok miatt, azonnal nagy az ellenállás. Akiket hátrányosan érint, azonnal komoly frontokat nyitnak. Azt azonban látni kell, hogy a tudomány halad előre, és attól, hogy Magyarországon esetleg nem vesszük észre, a világ még elmegy mellettünk. Meggyőződésem, hogy a digitális Magyarország programja elindult, a digitális agrárstratégia kész, a korszerűbben felszerelt gazdaságokban már Magyarországon is precíziós gazdálkodás folyik. Ehhez pedig olyan technikusokra, olyan szakmunkásokra van szükség, akik ezeket a százmilliós értékű gépeket működtetni képesek, ehhez olyan mérnökökre van szükség, akik ezt a fajta gazdálkodást ilyen színvonalon képesek megtervezni, beindítani, és mint tanácsadó tanácsokkal ellátni. Ehhez nemcsak a középiskola, hanem az agrár-felsőoktatás reformjára is szükség van. Ez zajlik most, természetesen hatalmas ellenállás közepette. Pedig azt gondolom, hogy öncélúan kutatni, öncélúan oktatni és figyelmen kívül hagyni azt, hogy a világban milyen folyamatok zajlanak, ráadásul mondjuk nyolc helyen kutatni ugyanazt, elfogadhatatlan. Lehet, hogy ezért engem most megköveznek, de akkor is ez a meggyőződésem. Ezt a folyamatot végig kell vinni, hogy amikor egy fiatal az egyetemről kikerül, ő már olyan használható tudással rendelkezzen, hogy bármelyik legkorszerűbb gépre fel tudjon ülni, bármelyik legkorszerűbb technológiai rendszert képes legyen működtetni, mert csak ezzel a tudással lehet a pályán létezni, megélni, és ez a tudás teszi őt képessé a további korszerű ismeretek befogadására.
Volt lehetőségem a világ egyik legkorszerűbb mezőgazdaságát megtervezni és a kutatást világszínvonalra emelni képes izraeli agrár-kutatóintézet vezetőivel személyesen találkozni, láttam a módszert, láttam hogyan dolgoznak. De azt is láttam, hogy nem azt nézik, kinek mi az érdeke, hanem azt, hogy hogyan tudnak a kutatásban minél jobban előrehaladni és ezt hogyan a tudják a gyakorlatba minél hamarabb átültetni. Vagyis a kutatás és a tudásátadás a gyakorlat számára kell, hogy történjen. Amit nem viszünk át a gyakorlatba, azt felesleges elvégezni!

– Uniós szinten is vihart kavart az az élelmiszer-vizsgálat, amely szerint Európa szemete kerül Magyarországra. Hogyan lehetne magyar mezőgazdasági termékekből magyar feldolgozással az áruválasztékot szélesíteni?

– Illő szerénységgel hagy emlékezzek arra a kijelentésemre, amit lassan már vagy két évtizede tettem, hogy Magyarország nem lehet Európa élelmiszer-ipari lerakótelepe! Az élet tehát ismételten igazolta azt, ami az uniós döntéshozatal kapcsán ebben az esetben is tetten érhető, hogy a volt kelet-európai országokat másodrendű uniós polgárokká akarják silányítani! Márpedig ezt nekünk minden eszközzel meg kell akadályozni, és ezért tenni is kell. Ezt igazolta most ez az élelmiszerbotrány is, nem véletlen az, hogy ugyanazon pénzért vagy még magasabb összegért lényegesen silányabb minőséget szállítanak be. Azonosak az árak, azonos a címke, de csak a címke! Ez ellen a leghatározottabban fel kell lépni, mint ahogy ezt most a V4-országok meg is teszik, és reméljük, hogy a többiek is csatlakozni fognak.
Ezt az alárendeltséget, ezt az alávetett viszonyt minden körülmények között vissza kell utasítani! Ez minden területen így van. Ha képesek vagyunk az AUDI-nál vagy a Mercedesnél a magyar innovációt bevinni az autóiparba, ugyanúgy képesek kell legyünk az élelmiszereknél is. Sőt, az élelmiszereknél lényegesen jobb pozícióban is vagyunk, mert Magyarországnak ez az egyik legnagyobb kitörési pontja: a magas minőségű alapanyagot végre a saját feldolgozóiparán keresztül feldolgozni, és ezt a márkázott, magas minőségű terméket beszállítani Európa piacaira. Van rá kereslet, lesz rá kereslet, de ehhez erős nemzeti marketingre van szükség, meg kell mutatni, be kell bizonyítani, hogy ez a minőség mindenek felett áll.
Nemrég a Grüne Wochén három napon keresztül szinte valamennyi olyan szakértővel, szakemberrel, politikussal találkoztam, külön tárgyalásokat folytattam, akik meghatározóak ezen a területen. Minden érintett elismerte, megerősítette, hogy a magyar élelmiszer különleges minőségű, különleges ízű, és van rá kereslet. De ennek az imázsát ki kell alakítani, a márkákat fel kell építeni, és ezt képviselni kell nemcsak az európai, hanem a nemzetközi piacokon is. Ezzel bizony adósak vagyunk, és ezzel nagyon sokat kell még dolgozni.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai