Miért nem kapós az öntözésfejlesztés?

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: Valkó Béla, 2017/05/07

Dr. Máhr András, MOSZ főtitkárhelyettes

– A globális felmelegedés miatt Magyarországon egyes vélemények szerint csökkenő csapadékra és több aszályos időszakra lehet számítani. A Duna–Tisza közén a talajvízszint jelentős mértékben, helyenként 6–7 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés miatt mintegy 10 000 négyzetkilométer nagyságú területet fenyeget elsivatagosodás. Az elmúlt pár évben szerencsére nem volt súlyos aszály hazánkban, de egy súlyos mezőgazdasági károkkal járó száraz évjárat akármikor bekövetkezhet.

– A magyar mezőgazdaság sajnos most már 25 éve potenciális lehetőségei és korábbi teljesítménye alatt teljesít. Ennek számtalan oka van, egyebek között az, hogy elmaradtak azok az elsősorban hosszú távú fejlesztések, beruházások, amelyekre pedig nagy szükség lenne. A klímaváltozás hatására az elmúlt időszakban az aszály, a vízgazdálkodás ügye rendkívül felértékelődött, s talán nem túlzás az állítani, hogy a 21. század nagy kihívásai között az élelmiszer és a víz kérdése kiemelt helyet foglal el. Magyarországon mód és lehetőség lenne egy aszályvédelmi, vízgazdálkodási öntözési stratégia kialakítására. Ebben a stratégiában fontos szerepet kaphatna a növénynemesítés, az aszálytűrő fajták elterjesztése, a víztakarékos talajművelés. Alapvetően a vízgazdálkodásra, az öntözésre kellene a legnagyobb hangsúly helyezni. Azaz Magyarországon, összhangban az uniós vízkeret irányelvvel, összhangban azokkal a kutatásokkal, amelyek azt mondják, hogy a vízmegtartás a legfőbb feladat.

– Ezek szerint nem rendelkezünk ilyen stratégiával? Legfőbb ideje, hogy megalkossuk…

– Véleményem szerint ennek az esélye az elkövetkező időszakban vajmi kevés. Ennek több oka is van. Az egyik ok, hogy Magyarországon a vízvisszatartás nem megoldott: a folyók medrében egy Balatonnyi csapadék fut, és alig néhány százalék, ami nálunk hasznosul. Szinte közhely, hogy a téli hóolvadás, a tavaszi árvizek során keletkezett többletvizet tározókba kellene juttatni és csapadékínséges időkben felhasználni. Ez a megoldás a belvizek kezelésére is orvosság lehetne.

– Ehelyett?

– Nézze, a Vidékfejlesztési Program keretében ugyan van egy öntözésfejlesztési programunk, de azzal a feltétellel, hogy csak azok részesülhetnek belőle, akik korábban vízjogi engedéllyel rendelkeztek. Magyarul, az öntözhető terület nem bővül. Az is tény, hogy a ténylegesen öntözött és az öntözhető területek nagysága között meglehetősen nagy a különbség. De legyünk realisták. A program még ezzel a megkötéssel is lehetne hatékonyabb, de egyelőre nem igazán az.

– Mire gondol?

– A dolog mögött egy szélesebb problémakör áll. A mezőgazdaságról sokszor elmondtuk, hogy a talajjal, a földdel, a vízgazdálkodással összefüggő beruházások hosszú távú befektetések. Ahhoz, hogy valaki egy nagy összegű öntözésfejlesztést hajtson végre, ahhoz alapvető követelmény lenne a kiszámíthatóság, jogbiztonság. Tehát, ha eldöntök egy 20–30 évre szóló fejlesztést, akkor tudnom kell, hogy annak a földnek a használata 20–30 éven át az én kezemben marad. Ezzel szemben a 2013–2014-es földforgalmi törvény a gazdálkodók körében jogbizonytalanságot teremtett. Nemcsak arról van szó, hogy ki szerezhet tulajdont vagy ki nem, de a földhasználat is kiszámíthatatlan az előbérleti rangso­rok megváltoztatása miatt. Továbbra is megoldatlan az osztatlan tulajdonok helyzete. Ráadásul egy földvásárlás lebonyolítása jó esetben is több mint fél esztendő. Szóval, ha valaki úgy dönt, hogy kiépít egy öntözőrendszert, miközben esélye van rá, hogy két év múlva elvesztheti a területet, hogy aztán 10 évig pereskedjen a következő használóval, hogy az megtéríti-e neki az így keletkezett kárt, az ezerszer meggondolja az ilyen befektetést.

Mikor alakul ki az aszály?

Az aszálynak három típusa van, amelyek hatásaiban némileg eltérőek. Légköri aszály esetén a talajban van elegendő, a növény számára hasznosítható nedvesség, azonban a gyökéren keresztüli vízfelvétel nem tud lépést tartani a forró levegő miatt intenzíven párologtató levélfelület vízleadásával. Nyári napokon gyakran előforduló jelenség, a kultúrnövény aszálytűrése révén többnyire károsodásmentesen képes átvészelni ezt az időszakot. A fiziológiai aszály a gyökérzóna és az ún. transzspirációs (párologtató) zóna közötti nagy hőmérséklet-különbség miatt, a gyökér vízfelvételi zavara következtében lép fel. Az aszály legkárosabb formája a talajaszály, amikor a talaj nedvességtartalma a holtvíz szintjéig süllyed, vagyis nem lesz elegendő víz a növény ellátására. Ha ez az állapot nem szűnik meg rövid időn belül (pl. öntözéssel, csapadékkal), a növény elhal.

– Magyarországon korábban egy nagyon jó működő vízügyi rendszer volt. A vízgazdálkodási társulatok működése 150 éves múltra tekint vissza.

– Azoknak az intézkedéseknek a következtében, amelyek 2010-től napjainkig történtek, a társulatok nagyobb részt ellehetetlenültek, a helyzetük kiszámíthatatlanabbá vált: azóta a belvízelvezetésben, az öntözővíz biztosításában, a csatornák, árkok rendben tartásában komoly gondok vannak.
2011-ben döntött a kormány, hogy megszünteti a kötelező vízgazdálkodási hozzájárulást, ami a kamarai tagdíjhoz képest aprópénz. Hektáronként 100 forint volt a jellemző. Ezt követően a társulatokat 1–2 évig részben állami támogatásból finanszírozták, majd utána ez is megszűnt. A vízgazdálkodási társulatok ég és föld között lebegnek. Jelen pillanatban a vízgazdálkodás a Belügyminisztérium hatásköréhez tartozik. Az agrárgazdálkodás az FM-nél, az agrárfejlesztés, ezen belül az öntözés támogatása a Miniszterelnökségnél. Hab a tortán, hogy megszűnt az Országos Vízügyi Hivatal. De ezzel még nem értünk a sor végére.

– Nevezetesen?

– Gondolok itt arra, hogy a fúrt kutak engedélyeztetése és az ezzel kapcsolatos adminisztratív feladatok több százezer, adott esetben fél milliós, de akár egy millió forintos kiadást jelentenek a gazdálkodónak. Hozzáteszem, hogy a már működő kutak esetében is igaz ez a történet, hiszen például meg kell állapítani a vízhozamát a kútnak. Ehhez fel kell kérni olyan szakembereket, akik erre alkalmasak, és rá tudják tenni a hatósági pecsétet a vizsgálatról szóló dokumentumra. Ez az eljárás is több százezer forint, majd ezt követően a kivett vízért is fizetni kell.
Akkor lehetne komoly előrelépést tenni, ha kialakítanánk egy a 21. századnak megfelelő vízgazdálkodási koncepciót, programot, stratégiát. Emellett újragondolnánk az ide vonatkozó jogszabályokat, és elkezdenénk gazdálkodni ezzel a természeti kincsünkkel. Nincsenek nagy szén-, vasérckészleteink, nincsenek jelentős olajmezőink, színesfém- és különlegesfém-bányáink, van viszont rendkívül jó minőségű termőföldünk és jelentős mennyiségű vízkészlettel rendelkezünk. Tehát nekünk ezekkel élni kellene.
A 2014–2020-as uniós program a hatékonyságot, a versenyképességet, az innovációt kiemelt prioritásként kezeli. A versenyképesség azért is kap nagy hangsúlyt, mert az EU a mezőgazdasági támogatási rendszerről előbb-utóbb át fog térni a piaci rendszerre. A versenyképességnek a kiszámíthatóság, a hatékonyság, a modernizáció az alapja. A termelésbiztonság egyik ága az okszerű vízgazdálkodás, és az ehhez kapcsolódó öntözés. Jellemző, hogy Magyarország egyik leghatékonyabb öntözéses gazdasága a román határon Romániából kapja az öntözővizet.

– A 2000-es évek első felében volt egy program, ennek kapcsán néhány tározó meg is épült a Tisza mentén.

– Valóban. Aztán ez a program valahogy elsikkadt. Most ezt a programot kellene modernizálni. Annál is inkább, mert időközben megjelent az EU vízkivételi irányelve, és ehhez kellene igazítani ezt a történetet. A baj az, hogy az elmúlt időszakot az okszerű gazdálkodással szemben sokkal inkább a megőrzés, a tiltás, az adminisztratív gátak jellemzik. Értem én, hogy rendkívül nagy kincs a felszín alatti vízkészlet. Ezzel gazdálkodni kell. De úgy gondolom, hogy a gazdálkodásnak nem az az egyetlen formája, hogy lehetőleg nem használom fel a természeti kincseket. Ráadásul, ha jól csinálom, ezek a kincsek megfelelő vízkormányzás mellett újra pótlódnak. Jelenleg a legrosszabbat tesszük, messze nem használjuk ki a lehetőségeket. Ez súlyos hiba, hiszen minden ország, minden nép, minden nemzet a saját jövőjét akarja építeni, az adottságaira épít, arra, amije éppen van.

– Ön egy új stratégia tető alá hozását említette, de hogy lehetne ezt megalkotni, ha az ellenzék minden javaslatot, ami kormányoldalról érkezik, azonnal elutasít, és legtöbbször el sem megy tárgyalni.

– Sajnos ilyen javaslat nem érkezett, pedig vannak olyan kérdések, amelyek túlnőnek a politikán. Ebben a körben van a vízgazdálkodás, a vízkormányzás, az öntözés mint komplex egésznek a kezelése. Ez nem politikai kérdés, ez nem is pusztán gazdasági kérdés, ez alapvetően társadalompolitikai kérdés. Úgy gondolom, ha értelmes emberek értelmes körülmények között leülnek, akkor értelmes választ fognak adni erre a kérdésre. Ez az ügy abba a körbe tartozik, amiről beszélni kell. Ez a kérdés független a gazdaság méretétől, független attól, hogy kisebb vagy nagyobb gazdálkodóról van szó. De túlmutat az agráriumon is, hiszen ez élet és vagyonbiztonság, egy elfogadható minőségű élet kérdése nemzeti kérdés. Ha már a föld egy részét megvehették a külföldiek, a másik nemzeti kincsünkkel nem kellene végre gazdálkodni, nem kellene valamilyen konszenzusra jutni arra nézve, hogy miként tudjuk hatékonyan úgy használni, hogy unokáinknak is megőrizzük? Ezek nemzeti sorskérdések, jó lenne, ha ezek nem válnának az aktuálpolitika áldozatává, hanem a magyar gazdaság a magyar társadalom felemelkedését szolgálnák.

Változhat az aszálykár fogalma

Törvénymódosítással terjesztené ki az aszály fogalmát a kormány, így a termelők nagyobb eséllyel lennének jogosultak kártérítésekre a jövőben – adta hírül nemrég az agrárszektor.hu.
A jelenleg hatályos meghatározás nem kezeli azokat a hőségnapokat, amikor több csapadék esik le tíz milliméternél, a gazdák mégis súlyos aszálykárokat szenvednek el, mert a hőmérséklet huzamosabb ideig magas tartományban van. Ezért a definíciót úgy változtatnák meg, hogy a termelők akkor is jogosultak lennének aszálykárenyhítő juttatásra, ha 30 egymást követő napon belül legfeljebb 25 milliméter csapadék hullik és a mért hőmérsékleti maximumok legalább 15 napon meghaladják a 31 °C-ot.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) becslései szerint az elmúlt években körülbelül másfélszeresére nőtt volna az aszálykáros települések száma, ha a most javasolt módosítás hatályban lett volna. Az új szabályozás alkalmazásához szükség van az Európai Bizottság (EB) hozzájárulására és az OMSZ informatikai fejlesztésére is.
Forrás: agrárszektor.hu; NAK

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai