Mi várható a cukorkvóta után?

Kategória: Agrárgazdaság | Szerző: H. Gy., 2017/05/08

Berki Gyula, a CTOSZ elnöke

A kvóta megszűnése utáni lehetőségeket Berki Gyulával, a Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége (CTOSZ) elnökével jártuk körbe.

– Elnök úr, mi most a helyzet a cukoriparban?

– Ahhoz, hogy pontos képet adjunk, vissza kell mennünk a múltba. A rendszerváltás után az iparágban lezajlott privatizáció nem volt sikeres, mert a 12 cukorgyárból mára csupán egy maradt. Az ezredforduló után fokozatosan csökkent az ország cukorkvótája a különböző gyárak bezárásával. A 400 ezer tonna feletti kvótánk mára 100 500 tonnára zsugorodott.

– Minden bizonnyal nehéz helyzetbe kerültek a cukorrépa-termelők is…

– Mondhatni, sokkolta a termelőket, bár azok a termelők, akik felhagytak a répatermeléssel, azok eléggé szép pénzt kaptak kártalanításul. S a gyártók is kaptak kompenzációt a kapacitásaik megszüntetésére, illetve a kártalanításra.

– Azok a termelők, akik felhagytak a répatermeléssel, mire álltak át?

– Ezt nem követtük nyomon. De volt olyan esztendő, amikor 125 ezer hektáron termeltünk idehaza cukorrépát, míg a kvóta csökkenése előtt az átlagos területnagyság 70 ezer hektárt tett ki. Az idén 15 300 hektárra szerződtünk a Magyar Cukor Zrt.-vel, ami meghaladja a tavalyit, hiszen 2016-ban 14 ezer hektáron termett cukorrépa. Az uniós csatlakozással mi is részesei lettünk annak a mindig erősen szabályozott cukorpiacnak, amelyben kvótához kötötten lehet csak termelni. Ennek megfelelően a csatlakozáskor biztos jövedelmezőségi lehetőség mutatkozott, mivel az intervenciós cukorár alapján kapták meg a termelők a répa árát, ami úgy működött, hogy 632 euró volt egy tonna cukor intervenciós ára, amelyből a gyártók 35, a szállítók 7, míg a termelők 58 százalékban részesedtek. A 130 kg/tonna cukorkihozatalt figyelembe véve, a cukorrépa minimum ára „A” répa esetén 46,72 euró/tonna volt a 16 százalékos cukorrépa esetében. Az EU Bizottság az „A” és „B” cukorkvóták összevonása kapcsán egy átlagárral számolt, ami 46,72 euró/tonna ár helyett 43 euró/tonna volt. Ez azonban nem tartott sokáig, mert 2006-ban elindult a cukorreform, aminek következtében a 632 euró/tonna cukorár először 506, majd 421 euró/tonna árra mérséklődött. Az ebből az árból kiszámított répaár azonban nem fedezte a termelők költségeit, ezért a magyar kormány nyolc évig kompenzációt fizetett, így biztosítva a termelők jövedelmét.

– Része volt-e a cukorreformnak a kapacitás csökkentése?

– Igen, mert az EU először meghirdetett egy kapacitáscsökkentést önkéntes alapon, de erre nem volt jelentkező. A következő évben lényegesen nagyobb kompenzációval hirdette meg a cukorgyárak kapacitáscsökkentését, s ekkor már beindult a kvóták visszaadása. Az a cukorgyártó, aki felhagyott a termeléssel, 250 euró/tonna áron eladhatta a cukorkvótát, s az EU volt a vásárló. Ezt azért említem, mert Magyarországon akkor a nemzeti kvótával az állam nevében az FVM rendelkezett. A hazai cukorgyártók külföldi, osztrák, német, angol tulajdonosok kezébe kerületek, akik lehetőséget kaptak a privatizáció során a gyárak megvásárlására. A magyar mezőgazdasági termelők érdemben nem kaptak lehetőséget a cukorgyárban tulajdonszerzésre, ezért ragaszkodtunk a nemzeti kvóták megtartásához. De nem értünk el eredményt, mert a magyar cukorkvóta 75 százalékát visszaadták az EU-nak.

– Mennyi cukrot fogyasztunk idehaza egy évben?

– A hazai cukorfogyasztás éves szinten 280–300 ezer tonna, amelyben az ipari felhasználás is benne van. Jelenleg ennek a mennyiségnek durván az egyharmadát biztosítjuk hazai termeléssel, mivel 100 500 tonna a kvótánk.

– Mi várható a kvóta megszűnése után?

– Gyakorlatilag szabaddá válik a termelési lehetőség, a kereskedelem, vagyis a cukorpiac is liberalizálódik. Ettől fogva beindul majd az a szabadpiaci verseny, amivel nekünk is számolni kell. Véleményem szerint – ha vége a támogatási időszaknak, amit a KAP-reformban meghirdettek, és nyolc millió eurót oszthatnak ki a magyar cukorrépa-termelőknek hektárra vetítve –, akkor csak az marad talpon, aki versenyképesen tud termelni. Magyarországon csak egy cukorgyár maradt, ezenkívül uniós kvótára termelünk még két horvát cukorgyárnak répát, így erre is jár a támogatás. Tavaly 160 ezer forint/hektár támogatást kaptak a termelők, ami 2020-ig jár. Négy éve elvégeztünk egy felmérést, akkor 560–620 ezer forint között mozgott egy hektár termelési költsége. Ha a hazai termelési viszonyokat vesszük alapul, akkor hektáronként 60 tonna, 16 százalékos terméssel lehet számolni, ami a kompenzációval némi eredményt hoz a termelőnek. Ha ennél kevesebb a termés, és alacsonyabb a cukordigesszió, akkor már nem biztos, hogy hosszabb távon megéri a termelőnek ezzel a növénnyel foglalkoznia. [A cukorrépa átlagosan 75 százalék vizet és 25 százalék szárazanyagot tartalmaz; cukortartalma (digessziója) 13–19 százalék között változik. A Magyarországon megtermelt cukorrépa átlagos cukortartalma 16 százalék körüli értéket mutat.]

– Versenyképesek-e a hazai termelők?

– A korábbi évekhez képest jelentősen nőtt a termelési színvonal, s a különböző inputanyagok minősége, hatékonysága is lényegesen jobb. Ennek alapján mondhatom, hogy a termelők többsége versenyképes, de sok függ az időjárás alakulásától. A cukorrépa a mérsékelt éghajlati öv növénye. A szakmában sokan a „leg”-ek növényeként is emlegetik, hiszen a termesztés során a legjobb tudást, a legjobb termőföldet és a legmodernebb agrotechnikát követeli meg. A répa évi hőösszegigénye 2500–2600 °C, a vízigénye is nagy (550–600 mm), de az időjárás is nagymértékben befolyásolja a termesztés eredményességét. A talajjal szemben igényes, a kötött, szikes talaj kedvezőtlen a növény számára, ám a mély termőréteggel rendelkező, semleges kémhatású talajon eredményesen lehet művelni. Igényes az előveteménnyel szemben is, hiszen a cukorrépa nagy mennyiségű tápanyagot és vizet vesz fel a fejlődése során. Legkedvezőbb elővetemény számára az őszi búza vagy az őszi árpa, melyek nyáron már betakarításra kerülnek.

– Ha megszűnik a kvóta, akkor viszont hasonló lesz a helyzet, mint a tejkvóta megszűnésekor…

– Pontosan, hiszen vannak országok, ahol hatékonyabban termelik a cukorrépát, mint mi. Ez főleg a tengerparttal rendelkező országokra igaz, így Franciaország, Németország, Belgium, Hollandi, Dánia a klíma miatt jelentős versenyelőnyt élveznek. Itt jóval több a csapadék, így nagyobb a termésátlag, és több a megtermelt zöldcukor. Ha Magyarországon 700 milliméter csapadék hullik, akkor nálunk is megterem a hektáronkénti 10 tonna zöldcukor.

– Hogyan készülnek a 2020 utáni időszakra?

– Azok a termelők, akik nem voltak eredményesek, azok már felhagytak a répa termelésével. Csak azok az elszánt termelők maradtak meg, akik értenek a répatermeléshez, megvan hozzá az anyagi hátterük, és idő közben a legkorszerűbb gépeket is beszerezték. Néhány éve elindult a precíziós gazdálkodás, s a precíziós műszerekkel felszerelt gépekkel nagyon pontosan, hatékonyan lehet elvetni a cukorrépát. A betakarításhoz is olyan gépek állnak rendelkezésre, amelyekkel igen gyorsan, pontosan, kevés veszteséggel lehet a növényt betakarítani. A CTOSZ négy évvel ezelőtt megpályáztatta a gépgyártókat a betakarítógépekre, ezt a pályázatot a német Holmer cég nyerte meg, amelyet a Magtár Kft. forgalmaz idehaza. Nyolc gépet vásároltak meg a termelők, ami nagyban segítette azt, hogy a tavalyi, viszonylag csapadékos időben történt betakarítás zökkenőmentesen menjen végbe. De ennél több gépre lesz szükség, s az ígéretek szerint a cukorgyár is besegít az új gépek beszerzésébe. És szorgalmazzuk a tisztító–rakodó gépek beszerzését is. Az idei évre szóló szerződés azonban még a cukorártól függ, így a kockázat nagy része a termelőkre hárul, mert az egész finanszírozás hosszú időre nyúlik. A termelő ugyanis három részletben jut a répa árához, s a legtöbb részletet csak jövő év közepén, őszén kapja meg. Ezzel együtt a termelők száma némileg nőtt, mivel a többi növény jövedelmezőségéhez képest a cukorrépa jövedelmezőképessége jobb.

– Milyen most a cukorár?

– A korábbiakhoz képest az uniós cukorár az idén emelkedett, s 500–540 euró/tonna között mozog, ebből történik a répa árának a visszaszámolása. A mi számításaink szerint 580 euró/tonna az az ár, ami még jövedelmet biztosít a termelőnek a támogatással együtt.

– Mit hoz a jövő?

– Az látszik, hogy 2020-ig biztosan megmarad a jelenlegi termelési színvonal, és a cukorrépából történő cukorgyártás. Hogy utána mi lesz, azt szerintem senki nem tudja még megmondani. Kérdés, hogy az uniós cukorpiac hogyan alakul, mennyi import cukor jön be, milyen lesz a világpiaci ár, és hogy alakul az olaj ára. A cukor ára ugyanis a világpiacon együtt mozog az olajéval, s nem mindegy, hogy a cukornádból üzemanyagot vagy cukrot állítanak elő. De még belátható időn belül el fog dőlni, hogy milyen irányba lesz az elmozdulás. Itt van Kína, itt van Brazília, ahol rövid időn belül fel tudják futtatni a termelést, ugyanakkor a népesség is nő, egyre nagyobb igény lesz az élelmiszerre, tehát az élelmiszerek árában is lehet növekedés. Nem lehet tehát a jövőt megjósolni, de egy dolog biztos: amióta nyilvánosságra került a cukorkvóta kivezetése, azóta a nyugat-európai országok képviselői azt hangoztatják, hogy meg fogják oldani a problémákat.

– Az EU tavaly májusban döntött az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet X. mellékletének a cukorágazatban 2017. október 1-től alkalmazandó cukorrépa-felvásárlási feltételek tekintetében történő módosításáról. Eszerint a cukorágazat sajátosságainak, valamint a kvótarendszer megszűnését követő időszakban várhatóan bekövetkező ágazati fejleményeknek a figyelembevétele érdekében indokolt módosítani a X. mellékletben említett cukorrépa-felvásárlási feltételeket. Mit tartalmaz ez a rendelet?

– Idén október 1-től a répacukor-ágazatnak alkalmazkodnia kell a kvótarendszer megszűnése nyomán kialakuló helyzethez, így többek között a cukorrépa minimálárának és a hazai megtermelt mennyiségek szabályozásának az eltörléséhez. Ily módon, a nagymértékben szabályozott ágazatnak a liberalizálásához egyértelmű jogi keretre van szüksége. A termelők és a cukorgyártó vállalkozások a jogbiztonság fokozását kérték az értékmegosztási mechanizmusokra vonatkozó szabályokat illetően, ide értve a releváns piaci árak alakulásából eredő árprémiumok és árveszteségek megosztását is.

– Várható-e, hogy a cukorgyártó kapacitás nőni fog?

– Az ágazat helyzetének a kvótarendszer megszűnését követő időszakban várható alakulása és az utóbbi időkben megfigyelt viszonylag alacsony cukorárak miatt nem valószínű, hogy új feldolgozók jelenjenek meg a piacon, hiszen ahhoz, hogy a cukorfeldolgozó létesítmények létrehozásához szükséges beruházások nyereségesek legyenek, az elkövetkező gazdasági évekre előre jelzettnél magasabb cukorárakra lenne szükség. A Bizottság középtávú előrejelzése szerint a kvótarendszer megszűnése után az árak várhatóan inkább lefelé mozdulnak el. Ezért arra lehet számítani, hogy az EU cukoriparának szerkezete – a termelők és a gyártó vállalkozások közötti viszonyt is beleértve – a kvótarendszer megszüntetését követő gazdasági években változatlan marad, és előreláthatólag kevés új vállalkozás jelenik meg a piacon.

– Marad-e az értékmegosztás a cukorárat illetően?

– Az 1308/2013/EU rendelet X. mellékletének XI. pontja szerinti értékmegosztási záradékok jelenleg lehetővé teszik a termelők és a cukorgyártó vállalkozások számára, hogy előre meghatározott felvásárlási feltételek mellett biztosítsák az ellátást, és a cukorrépa-termelők érdekében garantálják, hogy megosztoznak az ellátási láncból eredő nyereségeken és költségeken. Az értékmegosztás révén a piaci jelzések is közvetlenül eljutnak a termelőkhöz. Az értékmegosztási záradékok fenntartásának hiányában azonban meggyengülhet a termelőknek az élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt pozíciója. Az értékmegosztási záradékok megtárgyalására vonatkozó lehetőség elvesztésével – különösen olyan helyzetben, amikor alacsonyak az árak – a cukorrépa-termelők egyértelműen gazdasági hátrányba kerülhetnek. A Bizottság szerint a szóban forgó záradékok megtárgyalásának lehetőségét 2017. október 1. után is szükséges lenne fenntartani. Az értékmegosztási záradékokról folytatandó tárgyalások előmozdítása érdekében helyénvaló előírni, hogy ilyen tárgyalásokra csak egy adott vállalkozás, és annak meglévő vagy potenciális beszállítói között kerülhessen sor. A tárgyalási folyamat rugalmasságának biztosítása érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy az egyes értékmegosztási záradékok megállapodásba történő belefoglalása szabadon választható legyen.

– Végül is mit mondhatunk a hazai cukorágazat jövőjéről?

– A gyártás a termelőkön múlik, s ha a termelők tisztességes jövedelemhez jutnak (szerintem ez költségarányosan 10–15 százalékos eredményt jelent), akkor még növekedhet is a termőterület, bár ennek a távolság szabhat határt. Ma már a gyárak is kikötik, hogy mondjuk 60–100 kilométeren belül kell a répát termelni, mert másként a szállítási költségek elviszik a nyereséget. De sok függ a szerződések tartalmától is.

Ajánlott kiadványokDr. Hajdú József:
A 21. század traktoraiDr. Kukovics Sándor szerk.:
A bárány- és juhhús fenntarthatóságaBai Attila - Lakner Zoltán - Marosvölgyi Béla - Nábrádi András:
A biomassza felhasználásaHarasztiné Lajtár Klára:
A borkezelés, palackozás, csomagolás és szállítás berendezései - Borászati technológiák II.

Ez is érdekelhetiA káposztafélék gépi betakarításaParlament előtt a 2025. év adózását meghatározó őszi adócsomagA lovak jólléte: a gondos lótartás eszközei és szabályai